Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-28 / 9. szám
Nagykároly. 1915. február 23 9. szám XLI. évfolyam, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : moo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ÄRTÄL ISTVÁ« SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ZOLTÁN BENŐ FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Egy rendelet. Rendelet, melyet hadiparancsnak is nevezhettünk volna mi is, annak nevezhette volna a földmivelésügyi miniszter is, aki kibocsátotta. Az alispánokhoz és polgármesterekhez intézett rendelet a folyó évi termés biztosítását célozza. A robbanó és dum dum lövegek után j ellenségeink ultima ratioként a kiéheztetés j fegyverét szegezték nekünk. Ezt a fegyvert nem a táborban har- j coló katonák, hanem az itthon maradt pol gárok vannak hivatva kicsavarni az ellenség kezéből. Az ellen az ellenség ellen, ! mely a kiéheztetés fegyverével jön eile- i nünk, nem a bátor harcosok, hanem a mun- j kás hazafiak derék hadserege fogja meg- j védeni szeretett hazánkat. A munka hazafias hadseregéhez van intézve ez’a hadiparancs, mely intézkedik a haditervről, fegyverről, vezérekről, hogy j ebben az országban, ezen a harctéren győ- | zelmet arathassunk. Célja biztosítani azt, hogy ebben az j országban egy talpalatnyi termőföld se j maradjon megművelés és termés nélkül, ! mert minden barázda, mely termést nem j hoz, ellenségeink győzelmét jelenti. Már pedig ha elvárjuk és hisszük, hogy fegyveres hadseregünk nem engedi végső győzelemhez jutni ellenségeinket a harctéren, még sokkal több okunk és jo gunk van bízni abban, hogy ellenségeink csúfos kudarcot vallanak a munka harcmezeién. Békés időben nálunk nem volt szükség arra, hogy munkára serkentsenek, — most azonban hiányzik a munkaerő, az igavonó jószág pedig megfogyatkozott. Mégis kishitűség, gyámoltalanság volna csüggedni vagy pláne kétségbeesni, biin, hazanatlanság, sőt egyenesen hazaárulás félreállani attól a munkától, melyet most a leghatározottabban honvédelemnek kell neveznünk. A csüggedőkkel, a gyámoltalanokkal s különösen az önzőén félrehuzódókkal szemben volt erre a miniszteri rendeletre szükség s most a szigorú és lelkiismeretes végrehajtástól várjuk, hogy áldást hozó, üdvös eredménye is legyen. Nagyon nehéz tékádat lesz ennek a rendeletnek végrehajtása, különösen nehéz addig, mig a rendelet magas célzatát nem sikerül általános tudattá tenni, ami elsősorban látszik a közigazgatás részéről szinte kivihetetlennek. A mi közigazgatásunk nem érintkezik közvetlenül a néppel, csak a jegyző utján rideg, hivatalos hangon, mely ritkán, vagy ritka helyen tud szívre, lélekre hatni szélesebb körben; ez az érintkezés is csak ismert, megszokott sablonok szerint törté nik, már pedig ennek a rendeletnek végrehajtására nincs sablon. Papok, jegyzők, tanítók, községi és vidéki vézéríérnak, egyesületek vezetőségei kell, hogy oda álljanak a nép elébe, hogy megvilágítsák, általános tudattá változtassák a rendelet höirmentö intézkedéseit Nem a pénzbírság, nem a fogház kell hogy legyen a rendelet háta mögött, hanem a hazafias érzés, a győzelem s egy boldogabb jövő édes reménye. Alispánok,' szolgabirák, jegyzők, birók mint vezérek állnak most egy-egy csapat élén s majd a nyár kezdetén, mikor végig nézünk egy-egy vidék határán, látni fogjuk hol voltak derék vezérek, győző hadseregek, akik minden talpalatnyi földet megtudtak védeni az ellenség fegyverével szemben. Nagy, nehéz munka lesz, de nem kivihetetlen, okos tapintat, lelkiismeretes ambíció kell hozzá a vezetők részéről, megértés, önzetlenség a polgárság részéről. A miniszteri rendeletben vannak a végrehajtásra nézve igen helyes útmutatások, vannak rendelkezések, melyek követését feltétlenül célravezetőnek látjuk, sőt vannak példák, melyeknek ismertetése a mi népünknél büszke öntudatot fog kelteni.] A balkáni népeknek a múlt évek háborús állapotát hozza tel a rendelet példának, mikor ugyancsak az otthonmaradottak a háború dacára is összetartással, fokozott munkával, okos beosztással minden mezőgazdasági munkát eltudtak végezni. A mi népünk sem alábbvaló, mi is j feltudjuk úgy fogni a helyzetet, mi is el- j tudjuk végezni azt a munkát, melyet ka- j tonáink helyett itthon a hazáért kell el* | végezni, annyival is inkább, mert hinnünk I kell, hogy csak a vetést végezzük nélkülök ! s az aratást majd a győzelmesen vissza- j térőkkel fogjuk elvégezni. A hadbavonnltak földjei megművelésének hatósági ellenőrzése tárgyában vár- i megyénk alispánja a vármegyei bízott- i sági tagokhoz a következő felhívást bo- ! csátotta ki: Igen tisztelt bizottsági tag ur ! A vármegye th. bizottsága f. évi | február hó 18-án tartott közgyűlésén el í határozza, hogy a tavaszi és nyári mezei munkák alatt a hadbavonultak földjeinek Világitó rakéták és lövegek. A modern lövedékek borzalmas hatását csak a hosszúra nyújtott ritka rajvonalakkal lehet valamennyire ellensúlyozni. Ez a csapatok vezetésének feladatát nagyon erősen megnehezitette, mert a nagy kiterjedésű csa jratok együttműködése csak egy kiterjedt és kitűnően működő információs hálózat segítségével lehetséges. Erre a szolgálatra a pa- rancsőrtiszükét, a jelentésvivő lovasőrjáralókat, a repülőgépeket és mindenekelőtt a tele font és a távírót használják. Az összeköttetést azonban ezekkel az eszközökkel a mesz- szire előre vagy oldalratolt csapatokkal igen nehéz fenn tartani. Erdős, szaggatott, vagy hegyes területeken á telefon és a táviró teljesen fölmondja a szolgálatot, miután a vezetékeket nem lehet jó! és gyorsan lefektetni. Ezekben az esetekben nappal naptükrökkel és zászlójelekkel értesítik az egyes csapatokat, amik azonban viszont éjjel ismét, nem használhatók, már pedig a modern hadvezetés az éjszakát erősen kihasználja céljaira Ez elé a feladat elé állította a modern háború- technikát, hogy olyan módokat és eszközökéi találjon, amelyekkel éjszaka is meg lehet világítani a csapatok előtti tért, sőt értesítéseket is lehet adni. Szinte kézenfekvő dolognak látszik, hogy erre a célra legjobb a fényszórót felhasználni, így készítettek először hordozható eleklromos fényszórókat, amelyek igen sok esetben nagyon használhatóknak és értékeseknek bízó nyúltak. A fényszórónak azonban az a hátránya, hogy erdős területen egyáltalán nem jut érvényre és hogy fénycsóváját házak, facsoportok igen sokszor elállják, úgyhogy épen a házak vagy fák mögött álló tárgy — ellenséges csapat vagy ágyú — teljesen láthatatlan marad, dacára annak, hogy esetleg éppen ezt akarja a vezetőség meglátni. Azonkívül í igen nehéz a fényszóró elemeit hordozó nehéz kocsit mindig idejében a tüzvonalba vinni, j Ezért olyan készülékeket, vagy eszközöket I kellett kitalálni, amelyek a fényszóró hiá- I nyait pótolják, s ott is használd-tok, ahol a I fényszóró nem és a terepet nem elölről, ha- i nem felülről világítják meg. Ekkor fordult a had vezetőségnek figyelme I a rakéta felé, amelyet már régóta használtak I jelzés céljaira és amely megvilágításra is alkalmas, ha megfelelően tökéletesítik. A kö- j zönséges rakéta egy alul nyitott, puskaporral lelt. papirhiively, amely a meggyújtás .után a háramló gáz révén a magasba szökken. Ez a | rakéta azonban katonai célokra egyáltalában j nem felel meg, mert szállítása nehézkes, elsütése bizonyos esetekben veszélyes és vilá- I gitási hatása igen csekély. Hadi célokra éoen ezért egészen különleges világító rakétákat szerkesztettek, amelyek nem egy botra van- j nak erősítve, hanem külön fegyverből lövet- i nek ki. Világitó testük pedig egy esőernyőre * van erősítve, úgy hogy világitó hatásuk hoszszabb ideig tart. A világitó ereje oly nagy ezeknek a rakétáknak, hogy egy 5—600 méter kerületű területet nappali fénnyel öntenek el és igy az ellenséges csapatok kitünően tűz alá vehetők. A fény gúla alakú, mert az. esőernyő reflektor gyanánt hat és igy veti le a fényt. Világítási célokra fehér fényt használnak, I jelzésre azonban zöld, piros, sőt kék három szinü fényt is lehet előállítani. Különféle hé lyukröl kilöveit rakétákkal akármilyen nagy kiterjedésű terepet meg lehet világítani. A rakéták kilövésére rendszerint jelzőpisztolyokat vagy fegyvereket használnak, de1 vannak olyan rakéták is, amelyek a rendes gyalog- I sági lőfegyverekből kilőhetők. Egyes rakéták | súlya 150—200 gramm közölt van, úgyhogy I egy ember is nagyobb mennyiséget vihet magával belőle. A rakéták világítási ideje 40 másodperc, de bizonyos határok között éz az idő meg is hosszabbítható. A világító rakéták szerkezetéről és osz- szetételéről természetesen nem sokat tudunk Bizonyos az, hogy a világitó rakéták az éjszakai harcoknál Kitűnő segédeszközök. Az egyetlen hátrányuk az, hogy csak igen kis távolságra lőhítők ki, ami használható'águkat korlátozza. Miután igen sokszor nagyobb távolságban fekvő terepek megvilágítására is j szükség van. Krupp olyan világító löveget 1 konstruált, amely agyúból lőhető ki. A világitó iöveg külső alakjában és szerkezetében egyaránt hasonlít a srapnelIhez, Használjunk hadisegély postabélyegetl i
