Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-10 / 41. szám
Nagykároly. 1915. október 10. 41. szám. XLI. évfolyam. YEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL óvá a lap szellem' és anyagi részét illető közlemények küldendők : niao NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2 szám oooo Telefon 56 szám FŐSZERKESZTŐ DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ 5 : PÁSKÁOY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldveK. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona, Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Tizenkét milliárd. A világháború kitörése óta hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy igen nagy számokkal, igen nagy méretekkel gondolkozzunk és számoljunk A milliós h-dseregek, a dreadnougü- tok, az ezer kilogrammos lövedékek, mind olyan fogalmak voltak, amelyekről eddig alig tudtunk -üiS most ezekhez a fogalmakhoz jön egy uj, mérhetetlen, mindennél meglepőbben hatalmás száma tizenkét milliárd. Hiszen tudjuk, tudtuk, hogy van ennyi pénz a világon, csak épen nem volt soha közvetlen alkalmunk ilyen összegről beszélni, ilyen összegeket mindennapi életünkbe belevonni. A leghatalmasabb összeg, amiről beszélgetni szoktunk, az az öt milliárd volt, amelyet a franciák fizettek annakidején hadisarc címén a németeknek. Tizenkét milliárd Rettenetes, borzalmasan nagy összeg ez és ezt az összeget a német nemzet kél hét alatt hordta össze, saját erejéből, saját iniciativájából, hogy harmadik hadikölcsönével ne csak magának biztosítsa a dicsőséges harc továbbfolytatását, hanem elbűvölje, meglepje ellenfeleit is. Ez a tizenkét mil'iárd, hihetetlen energiáról, erőről, öntudatról tesz tanúbizonyságot. E harmadik hadikölcsönnel együtt a németek immár huszonöt milliárd márkát jegyeztek a háború céljaira és ezzel messze felülmúltak minden más hadiköle-önt Es a németek — ha ebben a háborúból nem is kalmárkodnak, — mégis minden bizonnyal jó üzletemberek. Ha ebbe a háborúba huszonöt milliárdot belefektettek, abból energiájukkal, szervezettségükkel ki is hozzák a nyereséget, akár erkölcsi, akár anyagi utón. Nekünk jó és buzdító példaként szolgálhat a németek rettenetes energiája Nekünk nincs olyan nagy összegre szükségünk, de nekünk is meg kell feszítenünk minden erőn; két, ha győzni akarunk. Most jön a harmadik j hadikölesön Itt van előttünk a német példa, j igyekezzünk mi D méltóknak mutatkozni eh- j hoz a hatalmas, minden tiszteletre és minden j utánzásra érdemes szövetségeshez. Most mi- I j kor ugylátszik utolsó felvonásához érünk a j : nagy tragédiának, most már tegyünk úgy, ! mint egy ügyes színész direktor, ne takaré- | koskodjunk az utolsó felvonás díszleteivel és j | kiállításával, pazaroljuk rá amink még van, í amilyen anyagi eszközünk még rendelkezésre I áll, hiszen ez a látszólagos pazarlás, amit a j I végső felvonásra költünk, biztosítja' a tulaj- donképeni nagy sikert A tizenkét milliárd lebegjen ott lelki I szemeink előtt, mikor a háború kimenetelére I ! gondolunk, erre a tizenkét milliárdra gondoljunk akkor, mikor a hadi kölcsön felhívása elénk kerül és erre a tizenkét milliárdra gon- ! d -ljunk, amikor kérnek tőlünk. Nálunk természetesen sokkal kisebb i összegie számítanak azok, akik e hadikölesönt j fel kell, hogy használják, de ez a kisebb I ! összeg is kell, hogy megfeleljen és arányban i legyen a tizenkét milliárddal, akkor mondhatjuk csak, hogy méltó szövetségesei vagyunk • a németeknek. Ne csak dicsérjük és bámuljuk szövet- j ségesünket, hanem kövessük is példáját. Meleg óvóruhát a katonáknak ! Na még ! Amióta megkezdődött ez a végelátha- j tatlan világtusa,, amióta magunkra hagyatva j s magunkban .bízva 'Alijuk ezt a világtörténe- ! lemben páratlan küzdelmet a nemzethez, a I társadalomhoz, de mindnyájunkhoz sűrűn jutott el egy-egy. kérő szó segítségért, áldozatért és támogatáséi t. Ezek a kérő szavak akár pénzbeli ösz- szegre, akár természetbeni tárgyak átadására vonatkoztak, soha sem hangzottak el- eredmény nélkül. Ezt meg kell állapítsuk, hacsak a hálátlanság, vagy igazságtalanság bűnébe nem akarunk esni. Eredmény mindig volt. Igazságosak akarunk lenni azonban akkor is, mikor megállapítjuk különösen azt, hogy ezt az eredményt soha sem hozta létre az általános hozzájárulás. Az emberek esze, szive, ennélfogva értelme és érzése kiilömböző. Már pedig, hogy a mai nagy időben sikerrel állhassuk meg helyünket feltétlenül szükséges, hogy egy értelemmel, egy szív vei — egy lélekkel álljunk a bajában kéréssel hozzánk forduló hazának legszentebb ügye mellé. Mi tagadás benne, hogy ha előnyről, kedvezményről, vagy valamely jogról volt szó, mindnyájan jelentkeztünk az első szóra, mindenki tartotta a zsákot, ha valakinek katonai felmentéshez volt joga, sietve sietett azt érvényesíteni, ha valakinek a hadsereg részére valami eladni valója volt, tüzön-vizen törtetett a legmagasabb árat elérni, ha segélyre nyílt kilátás, ott láttuk a segély kérők közt a jó- móduakat, sőt minden szégyenérzet nélkül ott álltak a kérelmezők között tőkepénzesek és kamatszedők is. Mikor aztán az értelmes, a jó érzésű ember mindezeket látja, ha meg is állja a legmélyebb felháborodás nélkül, de legalább is elvárná, ha akkor, mikor a haza kér, mert bajban van, mert szüksége hajtja reá, akkor éppen ilyen törtetéssel mindenki ott legyen adományával, segítségével. Most megint kérőleg nyújtja felénk kezét ez az áldott haza, talán utoljára, taláh csak még egyszer egy végső erőfeszítéshez, árnely után a dicsőséges győzelem és áldásos bőke következik. Még egyszer s aztán eljön á boldog idő, hogy csak ad megint,'ad nyugalmat Prágai levél. 1915. szeplembtr végtn. Az inspekciós halt óvatossággal nyit be az önkéntesszobába. Ébreszteni jön. Hajnal' pont négy. Vaksötétség. Melde gehórzám, bejöttem a cimrn erbe. — Kuss! mordul rá a kadett-aspiránt. A kaszárnya ébresztőórájának torkára fagy az ébresztő és siet kiosonni. Egy moccanás sincs a szobában. Alszunk tovább rendületlenül. Kint a folyosóin csószogás, locsogás, su rulás, kefélés, vakarás. Aztán suttogás, társalgás, veszekedés, káromkodás. Ébren a káplár. Nálunk siri csend. Egy, kettő, három, négy, öt. Ötöt üt a kaszárnyaóra. Kint a lárma, bent a csend fokozódik. Egy nesz sincs. Fél hat. — Auf! üvölti a cimmerkomandáns — önkéntes az egyik pokróc alól. — Háromnegyed hatkor lent áll a század! Két perc szemdörzsölés, ásitozás, nyírj - tózkodás Három perc káromkodás, bő, do sűrű szósszal, zamatosán. Villámöltözködés. Ráncigálás, gomhoz: szakadnak, varrások fes- lenek. Oda se neki! Mosdani? Tán a lövész- árokban mosdanak? Le vele! — János, László, ordonánc! Káv t a csajkámba! Nekem is! Hé, halló, moj! Dupla porciót! — Habzsolás, majszolás, nyeldekiés Fegyverszijcsattogás, aztáur lerohanás. Háromnegyed hat. Állunk a századdal. Ködös félhomály van. Csipős reggeli hi- ! dog Ki a markát, ki a Formát fújja. Egy-két i baka a lábát tapogatja. Több se kell a cuksz- j fii re r uinak. Megered az első körmondat, j Suttyomban azonban ő is erőseket dörzsöl a I tenyerébe. Jön a hadnagy. — Egy kis frissítőt ne- I: kik ! kiáltja s nyomban rákezdődik a tánc. 'Hapták! Rut! Hapták! Mi ez! Ez hapták ? ! Herstellr, vissza! Mégnidereztetem az egész bandát! Hat óra. Itt a kapitány, Herr Hauptmann ! Stampfel. Aki a századnál Isten előtt követ- | kezik. Végignéz a „társaság"-on (ötvenegyes I szólásmód). Még nem szói, csak gúnyosan j mosolyog, pálcájával csizmájára ver s bizo j nyos undorkifejezéssel elfordul. — Ná, ausrücken ! Kirukkolni! Hárman is hozzák a kapitány uv lovát. Ezalatt kettős rendekbe ősz tanak minket. — Doppelreihen rechts urn 1 — s a négy szakasz mindegyike négyes sorokba ugrik arccal előre. A trombitás rázendít. Néhány perc múlva már a koránkelő kofák sorfala közt masírozunk. Balra fordulunk, tehát a Motolra rae- g\ünk. Hét kilométer az ut ennek a külvárosnak gyakorlóteréig, de egy kis reggeli séta csak jól esik. Harc szerűen menetelünk. Legelő! és leghátul körülbelül száz lépésnyire pár ember külön megy elő és utóvédnek. Köztük és a főcsapat közt egy-egy összekötő ember: Verbindung, ő adja tovább előlről-hátra jelek utján a parancsokat. Az utóvéd-összekötő én lettem. Hét kilométert véges-végig egyedül kell baktatnom az utca közepén. Mivel előttem és mögöttem 50 lépésnyire senki sings, az ütszéli járókelők mind gúnyos képpel ■ bámészkodnak rám. Eleinte bosszankodom, de mindjárt feltalálom magamat. Mindeh ■tiz-husz lépésnél hátrafordulok s jeleket adók oly fontoskodó komolysággal, mirttba legalább is világháború sorsit intézném velük: No de volt is őszi res- pektus! ' a :i,e. ' !.'■ J Kiérkezünk. Légélébb kapitány ;tir Stampfel szemlét, magyarul nagymosást' tarf.,;fDruk- kolunk úgy, hogy nálnnlc’"«fák, á. ’isárzsik jobban. Mert ők az oktatók, egyszer niiinden reggel kihúzzák'a lutrit, Mi addig "heverünk, rasztolunk. De sipoliiak. KTfei "megy a Szakaszához. Ma a regruta csak kettőt tamil :1Áj vonali és lőni. De ezt szakadatlanul. Egyik1 ; áZáKasz cólzógyakorktot' végez: lub'omször célozza meg ugyanazt a pontot, az eltérés adja meg a hiba — háromszöget. Nagy háromszög" nagy hiba és nagy káromkodás következik rá a káplár ur jóvoltából. Aztán „gyutacs“ lövés jön. Kis bádog- katonákat szúrnak le á földbe 10—20 lépésre. Azokat kell leszedni. Hát ez passzió. Hogyne, mikor az ellenség nem 15' yissza .C Rét-ljároni baka csinálja állandóan a/friss töltényt s van puffogtatás. Közben bőven vau idő.egyot-mást vásárolni a mindig k’öröföttünk sgttengő . mar- kotányosnéktól. Meg-megkináljuk a médállio- nos „öreg“ bakákat, erre aztán szívósén mesélik el, hogy tettek szert a kitüntetésre. Egy öreg népfelkelőt vallatunk. Ezüst vitézségije van, de olyan jámbor fajta, hogy tán még egy poloskát se ölt békében. Az olasz
