Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-10 / 41. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY

békés, boldog megélhetést, jólétet, mindent, amit eddig is adott, mig bajba nem került kivétel nélkül minden egyes fiának.

Még egyszer kér, nem sokat egytől, de valamit mindenkitől, mint ahogy mindenkinek megadta a haza is az ő javait.

Jogosan senki sem lehet kivétel, senki sem teheti magát azzá, bármilyen képzelt jogai is volnának erre, senki sem nevezheti magát szegénynek, senki sem tolhatja másokra e kötelezettséget.

Hallottuk, mikor fémek adásáról volt szó — sajnos nagyon is soktól, hogy az én egyetlen mozsaram, vagy gyertyatartóm nélkül meg lesz a hadsereg. Ez az egyetlen mozsár és gyertyatartó aztán végig szerepelt 40 házban, j mig a negyvenegyedik oda adta; igy történt j aztán, hogy ha csak 200-at veszünk is számításba, ebből a 200 ból 8 jutott a hadseregnek, mert 192 megadta magának a nagylelkű felmentést s talán még kacagja is azt a 8 bárgyút, akik odaadták.

A világtól elzárt haza ismét fiaitól kér kölcsönt akkor, mikor a dúsgazdag franciák, a nagy hatalmú büszke angolok kölcsönért idegeneknél hajionganak és idegen nemzetekhez, az apró balkáni népekhez járnak segítségért esdekelni.

Ennek a hazának fiai pedig a nemzeti büszkeség által ösztökélve siessenek most már nyújtani ezt a kölcsönt mindnyájan kivétel nélkül, ki-ki amennyit tud, de ne maradjon el senki.

A legnagyobb valószínűség szerint utolsó lesz ez az erőfeszítés, vessük neki vállainkat, mutassunk a világnak csodát abban, hogy saját erőnkből többet tudunk tenni, mint a hatalmas ántánt az egész világ segítségével.

No még egyszer, talán uioljára s aztán jön az ünnep!

szégyenlem kimondani, hogy hitel nyújtás kölcsön nélkül én például az én kilenc tagú családomat nem tudnám fentartani. Azt hiszem más is igy van vele. Tisztelet a kivételeknek, akiket ezennel kinevezek „hitelezőkének. A mondó vagyok, hogy hitelezőnek mindig jobb lenni, mint adósnak, de viszont a pontosan fizető adósnak szintén jobb helyzete van, mint a hitelezőknek ha hitel hiányában kellene tengetnie életét.

„A közel jövőben — pár hét múlva — harmad Ízben fordul az állam szükségleteinek fedezésére polgáraihoz hadikölcsön címén. Ennek propagálása körül hárul a vezetésre hivatottakra nagy feladat. Mindenkinek oda kell adnia azt, amit egyáltalán nélkülöznie lehet. A nép kezében nagy pénzek vannak, csak fel kell világosítani, hogy, mig hasznos befektetést csinál, a mellett hazafias kötelességet is teljesít és a siker biztosítva lesz. Vegyük például a nagy német nemzetet, hol vetélkedve viszik a filléreket is a haza oltárára Egy angol államférfin mondta, hogy azé a győzelem, aki az utolsó aranyat tartja kezében" Az angol már idegm nemzetnél kunyo rál kölcsönért. Nekünk és szövetségesünknek önön magunknak kell segíteni magunkon, de az utolsó, aranyat nekünk k*‘11 a kezünkben tartani. És ebben mindenki nyújthat segéd kezet.“

Ezen idézett szavakkal Csaba Adorján vármegyénk mindnyájunk által szeretett és tisztelt főispánja mondotta Nagykárolyban, a vármegye székhelyén 1915. szeptember 30-án tartott vármegyei közgyűlésen a vármegyeháza nagytermében népes megyegyülés színe előtt.

„És ebben mindenki nyújthat segédkezet“, e mondattal fejezte be az uj hadikölcsönre vonatkozó beszédét.

Ut desint vires-, tarnen ért landanda vo luntas, habár hiányzanak az erők, mégis dicsérendő az akarat.

(Folytatjuk.)

Az uj harmadik hadikölcsönre jegyezni mindnyájunknak kötelessége.

Irta: Mikcsa János nagykárolyi m. kir. adóhivatali főtiszt.

Nagykároly, 1915. okt. 4-ín.

Mi a kölcsön? A kölcsön szerintem valakinek valamiben, — szorult helyzetben való kisegítése oly formán, hogy, ha a kisegitett- nek lesz pénze, a kölcsönzött összeget visszafizeti a hitelezőnek, addig az időpontig pedig, mig azt megteheti tisztességes kamatot ad.

Ki merem mondani, sőt mi több, nem

Nagyszerűen b*váit a harctéren küzdőknél és általában mindenkinél mint legjobb

fájdalomcsillapító bedörzsölés

nrgtiui*«, rheuma, köszvéuy, Influenza, torok-, util éi hátfájás uh. eseteiben

br Jltlcb tor-féli

iioroony-Liniment.

Horgony-Pain-Expeller pótléka.

Üvegje K -•*>, 1-40, f-.

Kaphaté gyégywertirakban vagy Mártiénál as „Arany orosílánhoi“ címlett Dr. Blehter-féle gyógysiertirban,

Prága I, Elisabethetr. 5.

Naponkénti szétkilldéa.

harctéren kellett egy fontos parancsot továbbítani. A taljánok körülfogták és ösztüzet kapott. Hasoncsuszva haladt és igy érte a lövés. A golyó orra hegyén, arcán, vállán átszaladva bordái közt jött ki. Ugyanaz az egy golyó. Annyira vérzett, minden inge, vászna úgy teleivódott, hogy egy tenyérnyi darabkát se téphetett le sebe kötésére. De csúszott tovább. És félig elvérezve érkezett meg, de a parancsot átadta.

De a század büszkesége egy aranyérmes káplár. Nevét elfelejtettem, román fiú ő is. Napokon át hasztalan lődözte tüzérségünk a muszka állásokat, nem Ibirta azok ágyúit felfedezni. Többen próbálták felderíteni, mind otthagyták a fogukat. Akkor ő önként jelentkezett s fényes nappal keresztülosont az orosz rajvonalon lövészárkaik mögé s ott az ágyuk mellett közvetlenül felgyújtott egy házat. Tüzérségünk rögtön célbalőtte az egész orosz üteget. Visszafelé persze esőmódjára hulltak az utána küldött golyók, de egy könnyebb lábsebesülós'árán sikerült egy darabban visz- szakerülnie. Aranyérmet, szabadságot és havi 30 koronát élvez azóta s ha lemond a huvi- járadékról, aranyérme mellett állítólag 6000 K üti egyszerre a mai kát. Bármelyik nagy bank kifizeti neki. Az ezüstérmesnek is 2000 koronát, nagyért négyezret. Persze a havijáradék ellenében.

Kit pillantok meg! Bugyi káplárt, az őszi kiképzőmet a kolozsvári Fellegvárból. Azaz, dehogy is káplárt! Őrmester már s mellén két, szolgálati jelvény mellett az ezüst vitézségi. Ő még hamarabb ismert meg. Fak- gatom, hol, merre járt. Arca bizony megnyúlt, meg is fogyott kissé. De csoda-e? Kilenc hórapig volt egyhuzamban a harctéren. Ivan- gorod bevételekor lett őrmester, azon hires roham után, mikor az oroszoknak emeletes állásait foglalták el egy hajrára. Az érem történetéről nem akar semmit, beszélni : „az semmi volt, még a télen a Kárpátokban történt.“ Brest-Litovsknál halottá meg, hogy egykori legkedvesebb tanítványa, Lajos bátyám, elesett. Ott megsebesült, karlövést kapott, nem adott rá semmit, de erővel haza- küldték.

De vége a szórakozásnak ! Jön a masé- rozás meg a „sváromlénia“. Csak szétveti a rajvezető karját, s mi repülünk széjjel 2—3 lépésre egymástól. Rögtön le hasra. Szó se hallik. Jelekkel vezényelnek. Előre, fel, futólépés, térdre, hasra aztán elölről megint és ismét és újra. Órákig megy ez igy, de végre betartjuk a rajvonalba fejlődés három főszabályát : villámgyorsan legalább két lépésre egymástól, és pontosan a megadott irányban.

Mikor aztán már jól megy mindm, felhangzik végre a megváltó füttyszó:

„Einrücken 1“

Haza! Még egy kicsit mégegreciráznak mig az útra ki nem érünk. Ott aztán :

„Rast! Abgeblasen !„

Szabad diskurálni, meg rágyújtani. Cigarettára meg nótára is.

És felzeng a magyar bakanóta a cseh utcákon. Mint egy torokból, úgy harsog a hatalmas énekszó. Fejek hajolnak vagy kukucskálnak ki az ablakon. Büszkén nézünk fel s hazáig kisér szájröl-szájra a tiszteletteljes suttogás: madjnr, madjarszki madjarszkik. . .. Mi meg kifeszitjük mellünket:

— Azok I Magyarok I K. I,

Hírek.

— A közigazgatási bizottság pénteken tartotta meg rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Az alispáni jolentés lényeges eseményt nem tartalmazott. A kir. tanfelügyelő bejelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a csengerujfalui állami iskolának a jövő tanévben való felépítését engedélyezte. Az államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint az áll írni és törvényhatósági utak állapota nem változott. A pénziigyigazgató jelentése szerint múlt hóban befolyt egyenes adóban 295791 K, hadmentességi díjban 4793 K. bélyeg és közvetlen illetékben 55902 K, fogyasztási és italadóban 84372 K. Az ülés több ügy letárgyalása után fél tizenkettő órakor véget ért.

— Királyunk nevenapja alkalmából hétfőn a helybeli róm. kath. plébánia templomban ünnepélyes istentisztelet tartatott, melyen a hatóságok a főnökök vezetése mellett vettek részt. A katonaság tábori misét halgatott esteli 5 órai kezdettel pedig egy kis ünnepség volt a katonaság részére.

— Áthelyezés. A m. kir. Pénzügyminiszter Kircknopf Gyula pénzügyi főbiztost saját kérelmére Kassára helyezte át, aki már el is foglalta uj hivatalát. Távozásával egy őszinte jóbarátot vesztettünk, akit nehezen fog nél- lózni városunk társadalma Amidőn búcsút veszünk tőle, tiszta szívből azt kívánjuk, hogy uj hazájában is találja fel azt a nagyra becsülést és tiszteletet, amelyet városunkban élvezett.

— Jegyzöv lasztas. Vállajon múlt hó 28-án ejtetették meg á jegyző választást, amikor is Becsky Sándor mezőteremi jegyzőt egyhangúlag választották meg a falu nótáriusává

— Személyi változás a tanfeiügyelöségnel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Srenger Ferenc kir. tanfelügyelőt Szatmármegyéből Csikvármegyébe helyezte át és a tanfeliigye- lőség vezetésével megbízta, — Kiinsztler Károly kir. tanfelügyelőt pedig Kecskemétről Szatmárvármegyébe áthelyezte és a szatmári tanfelügyelői hivatalba szolgálattételre beosztotta.

— Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Grumann Dezső ógyallai jórásbirósági telek- könyvezetőt a nagykárolyi kir. járásbírósághoz helyezte át.

— Behívott tábori lelkész. A hadvezetőség Papp József gencsi ref lelkészt tábori lelkészi szolgálatra behívta.

— Kirendelés. A szatmári kir. törvényszék elnöke Nágele Ignátz, helybeli kir. járás- birósági irodatisztet — telekkönyvi ügyek intézése céljából — két havi időtartamra kise- gitőképen a mátészalkai kir. járásbírósághoz rendelte ki.

— Ref. kántortaritó választás. A nagykárolyi ref. egyház presbytériuma vasárnap a lemondás folytán megüresedett kántortanitói állásra három pályázó köAil egyhangúlag Bakó István gencsi ref tanítót választotta meg az egyház kántortanitójává.

— Uj vonat a Szatmár—Mátészalkai vonaton. A napokban a Szatmár—Mátészalkai vonaton két uj vonat helyeztetett forgalomba ; az egyik, amelyik Szatmárra érkezik 12 óra 50 perckor délután, a másik pedig, amelyik elindul 2 óra 31 perckor délután.

— Birtokvaltozás. Gróf Károlyi Mihály szamosdobi 3000 holdas birtokát, amelyet eddig a Jantyik testvérek béreltek, megvette gróf Károlyi József holdanként 1200 koronáért. A birtokot a vevő gróf megbízottai múlt szombaton vették át.

— A kenyérnek valót újabb miniszteri rendelet értelmében október 31-ig lehet beszerezni.

— Sorozás. A 43—50 éves népfölkelők sorozása a múlt héten ment végbe. Városunkban a 496 állitásköteles közül 301 lett besorozva.

— Az aradi báró Neumann család 10 hold földet és negyven ingyen lakást ajándékozott rokkant katonák felsegitésére.

— Hősi halál. Dr. Irinyi István debreceni ügyvédet, Iriny községbeli birtokost és családját súlyos családi gyász érte. Ugyanis fia, ifjabb irinyi Irinyi István, földmivelésiigyi miniszteri segédfogalmazó, tartalékos hadnagy, az északi Jiarctéren kapott sebében múlt hó

16-án 27 éves korában hősi halált halt.

— 13.394 hadiárva. Az árvaszékek jelentései szerint 1915. jun. 30-án a hadiárvák létszáma 13.394 volt.