Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
Nagykároly, 1914. február 8. 6. szám. XL. évfolyam. TMÁRMEGYE1KÖZL mm POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSE' *5 és KIADÓHIVATAL' hová a lap szellemi és anyag !?.. üIc-sS "«.uziemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utcza 4. sz. Telephon 59 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ.- Megjelenik minden vasárnap. ■1 ■ ' ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 8 kor. Megyei kO*séget, egyházak és iskolák részére egyóvreB kor. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 60 fillér. Ellenzi sérelmei!. Az országgyűlési képviselőválasztókerületek számának és székhelyeinek megállapításáról szóló törvényjavaslathoz tűzött ellenzéki kritikák kevés alaposságra s annál több elfogultság, a vallanak. Mintha ezek a nagyhangú vádak a javaslat és a kormány ellen már előre készen lettek volna s csak a raktárból' szedték elő vall mennyit, azzal a kihegyezett céllá? hogy a kormányra rábizonyítsáks iinc . maga hatalma érdekéber. és a pár.uralo.ó b!;;to* sitásáért osztotta be igy & kerületedet. Merőben alaptalan ráfogás. A kormány magasan fölötte állott a párttekinteteknek s a javaslat elkészítésénél egyedül a gazdasági és szociális alakulásokat, a kulturális haladást, valamint a történeti fejlődést s ennek tanulságait vette irányt- szabó főszempontokul. A kormány objektivitására mutat mindjárt az a véletlen, hogy a javaslat következtében a múltban munkapárti színezetű kerületek száma nemhogy növekedne, hanem esetleg csökkenhet is. Az a vészkiáltás, hogy a kormány egyes ellenzéki kerületeket valósággal eltüntetett a föld színéről, csak a közönség megtévesztésére szánt vaklárma, mert hiszen a választókerületekben választópolgárok laknak, azokat nem lehet csak úgy egy tollvonással megsemmisíteni, hanem egyes helyeken csak annyi történik velük, hogy a szavazataikat más helyen gyűjtik össze, mint eddig. Különben is az ilyen székhely-áthelyezés több munkapárti kerületben is megtörténik. Éppen ilyen tarthatatlan kifogása az ellenzéknek, hogy a javaslat kedvez a nemzetiségeknek. Hát ez egyszerűen nem igaz. Objektiv velük szemben is, de azért megállapítható, hogy a jövőben kevesebb nemzetiségi többségű kerület lesz, mint eddu^jWIjfc^ppen azon irányiszabó elv következtében” hoc)' a kevesebb kultúrával biró néprétegek a jogokból is kevesebbet kapnak. Viszont Budapest, egyes nagyobb vidéki városok és vármegyék, ahol a kultúra, valamint a nemzetgazdasági és szociális alakulás fejlettebb s egyben a szavazók túlnyomó részét szin- magyarság képezi, az eddigi számnál több kerületet kapnak. Tehát a magyarságot a nemzetiségek előnyére semmi veszedelem nem fenyegeti. Legnagyobb hűhót végül azzal csapja az ellenzék, hogy a községeknek a kerületekbe való beosztását a belügyminiszter rendeleti utón fogja megállapítani. Pedig ebben sincs semmi s »elem. Sőt inkább nagyabb alkotmányos garancia van benne, mint az eddigi elavult rendszerben, mert a belügyminiszter a javaslat szerint köteles a községek beosztásáról szóló rendeletét a kepviselőháznak bemutatni s igy csak ennek jóváhagyása vagy módositása után válik a rendelet az országgyűlésnek szánkcionálása következtében, úgyszólván jogerőssé. Mindent egybe vetve, aki a javaslatot elfogulatlanul, nem pedig előre elkészített müfelháborodással bírálja, bizvást megnyugodhatik benne és megállapíthatja, hogy a kormányt e javaslat elkészítésekor a legnemesebb tárgyilagosság vezette. Orosz lop a min pl. A márainarosszigeti port a pánszláv orosz sajtó állandóan magyarellenes és mo*. nárkiaellenes szellemben tárgyalja. Annál figyelemreméltóbb és értékesebb jelenség az, hogy akad orosz napilap, még pedig a Kolo- ko 1. az orosz ortodox főpapság orgánuma, mely a por tanulságait tárgyilagosan és loyá- lisan ítéli meg. A nevezett lap nagyérdekii fejtegetései szerint a ináramarosszigeti pörnek egyáltalán ban nincs politikai jellege, sőt szertelett az a tanulságos az egész ügyben, hogy a ruthén- mozgalom éppen a politikai törekvések felkarolása következtében szenvedett tökélete? kudarcot. A vádlottak pedig a pánszláv rajongók Bobrinsky grófnak, a duma tagjának) az áldozatai. A Kolokol szerint érthető, hogy az; emberszeretettől áthatott orthodox egyház érintkezést keresett a magyarországi rutbénekkel. Az is érthető, hogy a nagy szükségben, sőt nyomorban élő ruthének súlyos helyzetükErzsébet. Irta: f)éri Imre. (Vége.) Őszre aztán az a szerencse érte VVerzer Lukácsot, hogy meghalt a nagynénije és maradt rá egy párezer korona. Lukács szabadságot kért és két hét múlva lent volt a Riviérán. Egy darabig élvezte frankját a kaszinóban. Vagy két hétig volt már lent, amikor egy szép estén az e furcsa dolog esett meg vele, hogy a harminc frankja nem yeszett el, hanem megkétszereződött, megtizedszereződött. Werzer Lukács nyert, vagy kétezer frankot és úgy gondolta, hogy ea nyereség, azzal lehet operálni. Másnap az egész nyereséget elvitte magával és játszott. A szerencse meg volt bolondulva, beleszeretett Werzer Lukácsba és fogta, nem eresstótie el. A pénz halomban dőlt hozzá, ezerből i.Wzer lett, ötvenből százezer. Lukács belemámorosodott a szerencsébe, diadalmas hadvezérnek érezte magát, megint tett és megint nyert és úgy érezte, hogy most kárpótolja őt az élet mindenért, Erzsébetért, a titkár ur haragjáért, az elveszett irodafőnökségért, mosolygott, fölényes volt és ... és amikor felnézett az asztalról, két mély szemet látott maga mellett és a szivébe belévágott valami furcsa érzés. Erzsébet ott ült mellette. Ön hallatlan szerencsével játszik, uram, — szófiait meg Erzsébet, a hangja muzsikált és nevetett. Werzer Lukács ránézett és összeszedte magát, hogy most, most, most . . végre valami hódítóim okosat mondjon. Oh, semmi, semmi . . . Különben nekünk már volt szerencsénk, művésznő . . . izé • . . akarom mondani, hogy nékem volt, nagyobb mint most . . . igen . . . tetszik emlékezni rá? . . . Egyszer el tetszett esni az Opera elölt, a múlt télen . . . Ah, ön volt? , . . Igen, emlékszem . . . Vigyázzon, a tétjét megnyerte, huzza ki. — Semmi . . . semmi . . . köszönöm, abbahagyom az egészet . . . izé . . . akkor nagyon boldog voltam . . . A krupié behúzta a tétet. Werzer Lukács veszített. Pedig most, most nyerni akart. Most meg akarta mutatni, hogy kicsoda ő, hogy tud és hogy nyer. A homlokára verejték ült ud, a I keze reszketett és hallatlan tétekben kezdett, játszani. A zérót kergette. Aztán a tizenhár- mast. Nem fogta meg. Az aranytornyok letöredeztek előtte. A veszteség fájt neki, mintha megszégyenítették volna Erzsébet előtt. Ideges lett, elvesztette a fejét, dobálta a pénzt, nyerni, nyerni akart, Erzsébet már rég elment mellőle és nem vette észre, játszott, tett és vesztett, a játékos láz dolgozott benne, nyerni, nyerni, nem, csak visszaszerezni a nyereséget, csak a negyedét, csak a tizedét, ó, csak amivel leült . . . Egy óra múlva hat frankkal a zsebében ment haza Werzer Lukács. A vonaton, hazafelé, Erzsébetre gondolt. Megint rá. Mit akar tőle ez a nő? Mit jelent az életében ? Mért bántja, mért teszi szerencsétlenné, mért dobta elébe az élet? Végzete neki ez az asszony, véletlen, vagy szándékosan, ép őt akarta tönkretenni ? Mért nem hagyta álmodni, mért nem hagyta dolgozni, mért vitte el az álmait, a munkáját és szerencséjét? Ilyenféléket gondolt Werzer Lukács, de ő is azok közé tartozott, akik sose tudtak felelni azokra a kérdésekre, amiket önmaguknak adtak föl. Három hete dolgozott újra a hivatalban Werzer Lukács, amikor a titkár behivatta magához. — Werzer ur. A Botténstein-ügyet ismeri. Az irodafőuök ur beteg. Vigye föl a vezérhez az aktát, referáljon neki és Írassa vele alá. Werzernek életében másodszor adatott meg az a szerencse, hogy a vezérigazgatóval szemtői-szombe álljon. Idegesen futott az aktacsomóval az első emeleti elnöki szoba felé. A szolga bevezette és Werzer Lukácsnak elálott a lélegzete. Az iró asztal előtt Hollós, a vezér, a karosszékben, odébb — Erzsébet. Modern rnhafestés bármily divatszinre áj táj er Pál Modern és tartós plissézés és guowlérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szám, a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
