Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY ben vágyó és reménykedő tekintetet vetettek a szomszéd orosz nagyhatalom felé. De az egyház minden politikai törekvéstől távol áll; egyik-másik vádlottnak az a naiv álma pedig, hogy az orosz birodalom be fogja kebelezni Magyarországnak a Tiszáig terjedő részét, igazán nem vehető komolyan. Az orosz ortodox egyháznak és a ruthé- neknek egymással érzelmi közösségre való törekvése éppen Bobrinskynak politikai célzatú, szerencsétlen beleavatkozása miatt hiúsult meg. Ez a szenvedélyes és nagy szónoki képességű gróf a pánszláv eszméből meriti lelkesedését és bárhol beszél is szlávokhoz, mindig a nagy Oroszország iránt való bizalomra inti őket. Csakhogy Bobrinsky nem szervező tehetség, hanem csupán költő, álmodozó, aki eddig még nem ért el és aligha is fog elérni gyakorlati eredményeket, legfeljebb azt, hogy egyszerű embereket egy pillanatra elkábit. Legszebb része a Kolokol cikkének az, amelyben kifejti, hogy a mi prózai korszakunkban nincs magasztosabb jelenség a fnj- szeretetnél, mindamellett a nemzetközi korrektségnek is vannak bizonyos követelményei, amelyeket feltétlenül teljesíteni kell. Ezekről feledkezett meg Bobrinsky társaival együtt és azért szenvedtek hajótörést a törekvéseik, amelyeknek nem volt egyébb eredményük, mint az, hogy egy csomó embert pörbekever- tek, Oroszország és az osztrák-magyar monar- kia viszonyának már megindult javulását hátráltatták, s emellett sem Oroszország, sem az ortodox egyház számára nem jártak semmi haszonnal. Ilyen a politikai ábrándozók izgatásának rendszerint a gyümölcse. Mi pedig jóleső érzéssel és elismeréssel vesszük tudomásul az orosz újságnak a nemzetközi korrektségre való hivatkozását, egész loyális nyilatkozatát és azt az előkelő gesztusát is, amellyel az izgató Bobrinsky grófot Magyarország lovagiasságára figyelmezteti. --------------------------------------------------------Stec kenpferd liliomtejszappan elérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arcz- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógy tárak ban, drogériákban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható. Szintén páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera“ liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Bergmann & Co. Tetschen a. E. SZÍNHÁZ. A múlt szonbaton harmadszor hozta színre Edward Koublauch „Faunáját a szín- társulat. A Faunról már annak idején, amidőn először láttuk bemutatni színtársulatunktól, megírtuk véleményünket s abból elvenni nem szándékozunk semmit. Sőt, ha szabad még most is kiegészíteni akkori véleményünket, kiegészíthetjük azzal, hogy minél gyakrabban látjuk, annál tökéletesebb, annál összevágóbb előadást produkál szinigárdánk. És úgy látszik, hogy a közönség még tudja méltányolni ezt a szép törekvést. A szellemes darabot igazi műélvezettel hallgatta végig az igen szép számú közönség Vasárnap este a budapesti Vígszínháznak egy nagyon régi, kitűnő bohózatát: az Arany- kakaét mutatta be a színtársulat. A főszerepekben N. Szelónyi Ilonka, Gáspár Jenő és Marosi Gézával. A kitűnő izii, zamatos bohózaton nagyon jól mulatott a vasárnapi közönség. Ki is jutott a tapsból Szikra Julis fogadósnénak — Szelényi Ilonka, Tóni fizető- pincérnek — Marosi és a tipikus soproni gazdag sváb lámpagyárosnak — Gáspár Jenő. Kitűnő alakítást mutatott be még Horváth az üreg zsugori tanár szerepében. Jók voltak még Salgó Ilonka és Tomb r Olga. Hétfőn csoda történt. Hullott az aranyeső. Ilyen telt házat még nem láttak a nagykárolyi színház falai; szinte rogyásig megtelt a nézőtér. A színészek tehetségük legjavával fizettek az óriási érdeklődésért. Br dy cs Marosi remekeltek. Kedden „Taifun“ ment épp olyan nagy sikerrel, mint első alkalommal Csütörtökön Paul Havaid t és Georges Beer pirosszinlapos „Telefonija ment közepes ház előtt. Ez a francia társascég gondolt egyet, nagyot, merészet s egy csapásra agyon akarták sújtani még azokat a darabokat amelyekben a legparányibb erkölcsös érzék van. No de, francia darabokról lévén szó é> e köntös alatt a legnagyobb disznóságok is a szelllemesség látszatával akarnak hatni. Ha magyar iró olyan merészségre vállalkozna, lepisszegnék, lehurrognák. Mai világban — sajnos — már nagyi.] is benne élnek az emberek abban a vijágban, amelyre ez a két ember hivatkozik. Ám számolni kellene avval a körülménnyel is, hogy a színművészeinek sokkal nemesebb célja van ; a művészet csarnoka nem szegődhetik, nem szabad, hogy az erotikus, perverz, erkölcsrontó embereknek szolgálatába szegődjön. — Mit hozott? Mit zavarnak most? — kérdezte Hollós. Werzer meghajtotta magát, aztán kiegyenesedett és egy világfi könnyed elegánciájával lépett Erzsébet elé. — Ah, a művésznő? . . . Elvitte a szerencsémet nemrég ... Kitűnő színben van ... izé ... jól élt lent Nizzában ... Erzsébet kelletlenül mosolygott, Hollós dühöngve fordult Werzer felé. — Tujda, hogy nem szoktam tűrni, hogy az alkalmazottak a vendégeimet molesztálják . . . És mi ez ? . . . Mi ez a hülyeség? . . . Bottensteinnak ötszázezer hitelt? . . . Vigye vissza . . . Rossz ... A maga ügyetlensége pedig határtalan. Werzer szédülten ment ki a szobából. Sápadt volt és a szive vert, mint, valami rengeteg óra. Az aktát ledobta az asztalra. Nem tudott írni. A ceruzát forgatta az ujjai között. Az órát leste. Kettő. Vette a kabátját és kiment. Az utcán esett az eső, de nem vette észre. Csak azt érezte, hogy valakit meg kellene ölni. Ölni, megölni, gyilkolni . . . De kit? ' Tán önmagát? Vagy ezt a herét, ezt a Hol- I ló t? Vagy mindenkit, mind tikit, fölrobbantani a földet, ezt a gyalázatost . . . ;és hogy esik az eső . . . még ez is uiálatos. És Erzsébet . . . Igen, hiszen miatta törtéül. Ez a gyalázatos, óh, milyen undorító, persze, az ő bőréből nyúzza le 'Hollós a brilliánsait. Undorító. Gyilkolni, gyilkolni . . . De nem gyilkolt. Szépen ebédelni ment, aztán haza, aztán megint sétált. Este lett. Egy színház előtt megállott. Violetta — ... Erzsé bet, olvasta. Aztán bement a színházba. Nem sokan voltak. Az első felvonás után alig volt taps. A folyosón halottá, hogy Erzsébetet szidják. Ki van énekelve . . . hamis . .. persze, fölléptetik, az intendáns szeretője . . . forgalma nincs a zenéről . , . züllés, korrupció. Megkezdődött a felvonás Erzsébet megint kijött a színpadra. „A maga ügyetlensége határtalan ..." — Halottá Werzer és Erzsébet is ezt énekelte. Mögötte egy újságíró félig hangosan, mondta: „hallatlan, amit ez a nő csinál." Ügyetlensége . . . halottá Werzer . . . A titkár mit is mondott? Rien ne va plus . . . Sose lesz irodafőnök, mert a zéróra tett . . . És ez a nő, ez tette tönkre. Egy hulla. De ő Úgy látszik, színészeink is egy véleményen lehetnek velünk, mert játékukkal azt a hitet keltették, mintha dróton rángatott fabábok lettek volna. Egyedül Germaine-en látszott meg (N. Szelényi Ilonka) hogy igazi, husból-vérből való érzékeny asszony, aki a legkisebb lelkifurdalás nélkül csalja meg az urát. Eveline (Sajgó) és Ciaire (Parlagi) igyekeztek a fizetett szerető szerepében hü képet nyújtani. Jó volt Serpolet szerepében Marosi, Garmaviile szerepében R. Tóth József és Lejonqueis szerepében Gáspár. Ellenben Ma- mette (Vécsei) maga is komikusnak találhatta, s egyéniségével nem tarthatta összeegyeztet- hetőnek szerepét, ami játékából nagyon is. i kitetszett. Az ilyen szerepek, úgy látszik, nem nekik való. Pénteken Buksi ment ötödször zsuffolt ház előtt, jó előadásban. Hírek.. — Személyi hirek. Vérmegyénk főispánja neje és leánya társaságában folyó hó 4 én Budapestre utazott, honnan ma este érkezik vissza székhelyére. — Varmegyei közgyűlés. Múlt heti számunkban közöltük, hogy f. hó 19 én közgyűlést tart a vármegye törvényhatósági bizottsága. Illetékes helyről kapjuk az értesítést, hogy a kö gyűlés határideje még megállni itva nincs. — A közigazgatási bizottság folyó hó 13 án pénteken tartja rendes havi ülését. — Helyettesitjs. A vármegye alispánja Medvey Lajos irodaigazgató szabadsága folytán az alispáni iktatóhivatal vezetésével Zanathy István irodasegédiisztet bízta meg. — A városi virilioek névjegyzékét kiiga- zitó-küldöttséget a vasárnapi városi közgyűlésen választoltak meg. Elnöke lett: Kovács Dezső dr. és tagjai: Fiók Albert, Hahn János, Lukácsovits János és Rótli Károly. • — Adományozás A nagykárolyi kereskedő társulat füszerosztálya az újévi ajándékok megváltása címén az egyes kereskedők által felajánlott összogből az ifj. Matolcsy Sándor elnöklete alatt tartott értekezleten a Tűzoltó Egyesületnek 50 K, s a városi szegénypénz- tárnak is 50 koronát juttatott. — A penztárvizsfláló bizottságot a vasárnapi képviselőtestületi gyűlésen választották meg. Ennek tagjai lettek : id. Csernyi József, Nonn Gyula és Rótli Káro'y. i énekel, mosolyog és az ö elsikkasztott drága- sági pótlékából veszi neki Hollós a brilliánso- kut. És az intendáns szeretője . . . Fölhábo- I ritó, hogy éneke'. . . . Erzsébet befejezte a nagy áriát. Werzer j azt érezte, hogy az ő boldogságát, karrierjét, J álmait és szerencséjét siratja a muzsika Pfuj, I de rossz volt, — mondta valaki mellette. Egy I kicsit oldalhajolt, aztán félig fölállott, a két I ujját a szájába tette és egy éleset fütyült. Bele a színpadba. Mindenki feléje fordult, a karzatról éles piszogés zúgott le, elég, elég, ordította valaki, most már mindenki pisszeget a karmester ijedten nézett hátra Erzsébet két lépést tett előre, tomboló orkán lett a pisszegésből, Erzsébet reszketve, halotthalványan állt a színpad közepén, Werzer Lukács pedig fölegyenesedett és hallatlan viharban, az arca kipirult és fütyült, fütyült, mintha római seregek bucinatora volna és mintha a maga szegény, szegény élete ostoba keserűségeit kürtölné világgá, a rettentő zajban, úgy fütyült, fütyült, fütyült . . . Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltük, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Hauffel Sámuel Bőrkabátok, keztyük festése. villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi uto 59. sí. Minta után való festés ! '&Q Bármily kényes színű és gazdag diszitésü ruhaneműek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. ■ f
