Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-09 / 32. szám

Nagykároly, 1914. augusztus 9 32. szám XL. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron kbzöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A magyar vitézség. A magyar katonára nagy napok vár­nak. Harc, dicsőség trpjai. Szent meg­győződésünk, Istenben való hitünk, hogy dicsőséges napok. Áldozatos, de fenséges Lit. Mind egyéll: megtámadott, gyalázott, prédára kiszemelt hazánkért. Rég vo'r, hogy a magyar katonaság egy tömegben megmérkőzhetett a reá acsarkodó ellenséggel. Boszniában is ki­tüntették magukat magyar ifjaink; de az okkupació nem volt hadjárat, nem is ál­talános mozgalom, nem is volt, mint egy­szerű mandátumvégrehajtásnak, sőt fogla­lásnak eszményi tarialma. Ma újra mint magyar sereg állanak a harcmezőre a közös és a külön magyar királyi honvédcsapatok. Lüktetnek a szivek, emelkednek a lelkek, cselekvésre feszülnek az idegek: az ágyuk beköszöntőjét, amelyre meg- bomladoztak a belgrádi falak, nemsokára követnie kell a véres leszámolásnak, amelyre már régen várt a türelmében kin- padra íeszite t nemzet, amelyre áldozat­készen, szive szomorúságát is elnyomva az egyesek sors i íölött, küldi fiait, hőseit. Bfigrád, a hálátlan, a bűnös Belgrád falait öntözte sokszor és du-an a magyar ver, hogy a szerbek az ozmán járom alá ne kerüljenek. A menekültek százezreinek adott védelmet, uj tanyát, uj hont, uj jó­let eszközeit, amelyeket íel is használtak; és ugyanezeket a menekülőket akarták Belgrádból a mi megrontásunkra nevelni . . . Jusson eszébe ez ma minden becsü­letes katonának. Ma egyetért a nemzet és a király. Egy fogalom a honvéd jelszó: királyért és hazáért! Ez az ige az, a rnagyarvér áztatta Nádorfejérvárral szemben felvonulj hadseregünkben a régi magyar harciere- nyek lángját újra fellobbantja. Annak a királynak a hivó szavára, akinek őse a a magyarok vitézségének segítségével dia­dalmaskodott megtámadott jogában. Ép pen hatszáz év múlva legnagyobb részt magyar csapatok szerzik meg a Habs­burgoknak a magyar szent koronától el­szakított bosnyák tartományt. Most nincs helye, hogy közjogi vitába elegyedjünk fölötte a testvér-állammal, amelynek fiai a mieinkkel együtt a közös uralkodó ház és országunk ellenségével néznek farkas­szemet. A bástyák helyett ma a hadsereg ele­ven bástyája áll szemben azon a határon s kezdte meg a harcot azon a vérhullá­mos folyón, amelyen a nagy Hunyadi Já­nos aratta a világtörténet egyik legemlé­kezetesebb diadalat. A magyar vitézség számtalanszor aratott babért már előbb is, legyőzve ár- mánykodó ellenségeit, világhírt szerezve Mátyás alatt: de mint az elégia költője jól mondta, önmaga vágta magán vészes sebét. Elhullottak legjobbjaink nemcsak Mohácsnál, hanem hullottak rendre a másfélszázad alatt gyakran megújuló tö­rök háborúkban, hullottak a belső har­cokban. S a Habsburg ház, amikor együtt érzett a nemzettel, mindig tapasztalhatta, a veszedelmekben leginkább a magyar vitézség értékét, megbízhatóságát. Mária Terézia trónjától főképen a magyar har­cosok önfeláldozása hárította el a végső csapást. A magyar huszárok hire a fran­cia háborúkban is a krónikás legenda szárnyán száguldottá be Európát; ma is a nyugoti országok huszárjaikkal büsz­kélkednek, akiket a magyar huszárság mintájára szerveztek. Első alkalom, hogy a dicső néven újjá­született honvédseregnek is tanúságot kell tennie vitézi hagyományának jogosságáról. Vitorlázás. Irta : Juhani Aho. Délutáni pihenésünk után mi ketten, fia­tal férjek künn ültünk nyaralónk erkélyén. Szivaroztunk és néztük a tó vizét, amelyet mérsékelt és kellemes délkeleti szél fodrozott és amelynek színe intenzív kék volt. — A szél kedvező — szólt barátom és én kijelentettem, hogy ugyanazon a nézeten vagyok. Különben azonban nem volt jó kedvünk. Hallgatagon ültünk, egymásnak majdnem há­tat fordítva. Bosszúsan néztünk a tó túlsó partjára, ahol a kis, fehérre meszelt parti vendéglő falai villogtak és mereven bámultuk a vitorlásunkat, amely az innenső parton tán­colt a hullámokon és csörgette a horgony lán­cát. Közös tulajdonunk volt, közösen építettük, magunk festettük be és láttuk el vitorlákkal. Legkedvesebb foglalkozásunk volt az elmúlt télen ez a vitorlás ; esténként poharazás köz­ben róla beszéltünk és tavasszal is csak vele törődtünk. Most pedig, nyáron, sohasem gondoltunk másra, mint a Kedvező szélre és ebben a pil­lanatban sem járt más- az eszünkben. De rögtön eszünkbe jutott az is, hogy fájdalmunkra, mindketten házas emberek va­gyunk és hogy csinos, fiatal feleségeink van­nak, akik ugyan határtalanul szerettek ben­nünket, de a vitorlázást utálták. Minden alkal­mat megragadtak, hogy ezt megmondják és mihelyt vitorlázásról kezdtünk beszélni, ásí­tani kezdtek. Ha nem hagytuk rögtön abba, j gúnyosak és csipkelődők lettek és célzásokat J tettek a férfiak apró kedvteléseire. Ha nem i zavartattuk magunkat, megsértődtek és elkó­boroltak az erdőbe. Mi utánuk futottunk, hogy lecsillapítsuk őket, hogy magunkat az ő tár­saságukban unjuk, nem volt szép tőlünk, hogy feleségül vettük őket, ha nem voltunk szerel­mesek beléjük. — De ne légy gyerekes, édesein! — Ej, hagyj békén . . . menj csak vi­torlázni . . . semmiesfctre sem akarlak vissza- j tartani . . . menj csak, barátod már biztosan i vár . . . — Ha te nem egyezel bele, nem me­gyek . . . — De én azt akarom, hogy menj vitor­lázni, különben megszűnik a kedvező szét . . . í Jer te is velünk! — Nem megyek 1 Látom a szemeden és hallom a hangodon, hogy jobban érzitek ma­gatokat, ha egyedül vagytok. Mi csak útban vagyunk ... Nem sikerült meggyőznöm arról, hogy kedvtelésem mellett is szerethetem őt. Meg kellett esküdnöm, hogy nem rajongok a vitor- j lázásért és eskümet csókokkal kellett megerő­sítenem. Csak néha megyek vitorlázni, ha ba­rátom mindenáron azt akarja, hogy ve!« menjek.. Valószínűleg barátom is ugyanezt az ígé­retet tette, inert egész héten egyszer sem vol­tunk a vizen. Mindennap epret szedtünk asz- szonyainkkal, vagy kirándulásokat tettünk, vagy felolvastunk nekik a lugasban. Az asszonyok boldogok voltak, ragyogtak a megelégedéstől, minden délben harmadik tál ételt is kaptunk, de minekünk napról-napra rosszabb lett a kedvünk ; unatkoztunk és azért, ültünk most szótlanul, hallgatagon, lesújtva az erkélyen. A szél kedvező volt és egyenletes, a vi­torlás pedig utrakész. Mi azonban még gon­dolni sem mertünk egy vitorlás útra. 1 alán a távol jövőben egyszer, ha majd nem fognak bennünket ilyen határtalanul szeretni, vissza­fogjuk nyerni a szabadságunkat. De ezen a nyáron csak a véletlen segít­ségével, titokban, ha egyszer az asszonyok nem lesznek itthon A szobalány elment mellettünk és ne­kem kétségbeesett terv jutott eszembe. Meg­akartam kérni, hogy hozzon a kávéhoz ko­nyakot, leakartam inni inagam, hogy az asz- szonyoknak alaposan megmondjam az igazsá­Mindennemü ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéle­tesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Mauffel Síimmel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. f\ róm. kath. templom mellett. Műhely: PetöQ-utcza 59. sz. Bármily kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. mr Minta után való festés! Vidéki megrendelések pontosan eszközöl­tetnek. jj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents