Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-09 / 32. szám

S Z A T M A R M F. G V F I 1/ A Z L Ö NT V

Kézimunkák, glassé kesztyűk Szőnyegek, térítők tisztítása

KELMEFESTŐ, VEGYTISZTÍTÓ FlS GÖZMOSÓ GYÁRÁBAN

Felvéteti üzieí : ACYKSROLY, Széchenyi>u>cza 43. szám

R'. a háború a magyar honvédség tűz- és vérkcreiztségé. Amely a magyar csap ltokat ugyanez az uralkodó, dicsőségesen országló Ferenc Józsefünk keltett uj életre. A nemzet 'zetrm njta csüng, a nemzet szive vele van.

A haza becsülete, a haza java kívánja áldozatai a katonának, áldozatát a cs t Iád n I k, mind nyáj u nkna *.

Felhívás adakozásra.

Polgártársak!

A nemzet becsülete, a haza jövője és biztonsága harcba szólította hazánk víd- erejét. Ma már a harcmezőn fegyverrel kezükben lelje sitik hazafias kötelességüket fűink, dicsőséget szerezve a magyar névnek, vagy ha kell, hősi halált halva a hazáért!

Teljesítsük mi is — itthonmaradt polc árok — hazafias kötelességünket!

Sok szegény ember vonult be a hadsereghez, itthon hagyva kenyér nélkül családját !

Segítsünk ezeken a szegény családokon, adjunk kenyeret azoknak az éhező gyermekeknek, kiknek kenyérkereső apja a harcmezön arat dicsőséget, vagy hal dicső halait!

Rakjuk le koronáinkat és filléreinket a városi elöljáróság és a vármegyei vezetőség kezeihez, kik is a segélyezési igazságosan és lelkiismeretesen eszközölni fogják, a kegyes adományokat pedig hírlapi tag nyugtázzák.

I

I

I

I

A gyors segély kétszeres segély!

Adakozzunk !

* *

*

Hétfőn délután, 5 órakor a városháza \ nagytermében rendkívül lelkes hangulatban j megalakult VA behívott katonák halra ma- j radottjuit segélyező bizottság “ .4 nagy i számban megjelent polgárokhoz Csuha \ Adorján intézett magas szárnyalása, szi- \ vekbe markoló lelkes felhívó szózatot. .4 | lelkes eljenzéssel fogadott beszéd után ki- j mondották a neuiescélu bizottság megala- ; kutasát, s annak vezetőséget egyhangúlag j megválasztották:

Elnök: C-abi Adorján fő spán. Alel- 1 nökök: Ilosvay Aladár aii pán, D.br czeni I István polgármester. Titkár: 1);. Vetzák j bándor ügyvéd. Jegyző: Dr. Shus;eritsch ! Béla vármegyei b. aljegyző. Pénztáros: j Lukacs Mihály ipariskola igazgató. Elle-, nőr: Patek Béla polg ri iskolai igazgató. Bizottsági tagok : Berger Ármin, Csiíléry j Dávid, dr. Czukor Lajos, Kacsó Károly, j Kaufmann Jenő, Lukác ovits János, Ma Ti- | rässy Gyula, Nona Gyula, Patek Béla, dr. j Péchy István, Pechy L tsz ló, Reök Gyula, | Recsey Ede, Rédei Károly, Róth Károly, ! dr. Sternberg Géza, Sebő ítéld Lá'.ár, N. j Szabó Antal, id. Yretzák Ede, dr. Vetzák j Ede.

A helybeliek részere az iroda a vá- tosháza emeleten Huszár József jecyző volt irodahelyiségében, a vármegyei pedig a vármegyeházán dr. Pechy István varmegyei főjegyző hivatalos helyisége melletti szobában van Hivatalos óra d. e.

9—11-tg, d. u. 3—4-ig.

Ez ideig a következők voltak szívesek adományozni:

Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület 100 1 K, Vetzák Ede bankig izgató 500 K, Szent Antal perselyből Pécset Ede házfőnök 500 K, Kos-uth Lajos Asztaltársaság rész .TÓI- Drtgus. István 230 K’,

Cs :ba Adorján főispán 200 K, Csaba Adorján 10 méiermazsa gabona, Debreceni István polgá m -ster 100 K, Patek Béla polgári iskolai igazg .tó 100 K, Luki.csovit^ Janos 10» K, Hitelszövetkezet 100 K. jfj. Gindele Ignác 20 1\.

A bi o tsag e.; utón is felkéri a közönséget adakozásra, melyek úgy a kibocsátandó iveken, mint a nivataloirodában bejelentheiŐK. Adományok pmzbcn és élelmiszerekben egyaránt h das' kő-zone tel fogadtatnaz.

jagg'- ^ ^

Előfizetőinkhez és olvasóinkhoz!

Az általános m izgósitás fulvián lapunk felelős szerkesztőjének ;s be kellett vonulnia. Ennek következtéién lapunt nem jelenhet meg a rendem terjedelemben Elvben ért estijük a közöns fel, hogy ■ ny< ind. u megrendeléseket továbbra is elf »gadunk, s azokat a kői ülméityekhez képest a lehető leg§yorsabban eszközöljük.

— A közig, bizottság pénteken tartotta meg rendes ülését Csaba Adorján főispán el- nöklósóvel. Az ülésen a vidéki tagok a katonai vasúti menetrend következtében be nem jöhettek, igv az egyes ügyek sem k'-rülhettok tárgyalás alá. Egyeiü i tárgyi volt az iiésnek egy pár beküldött jelentés felolvasása után a központi segélyző bizottság megalakítása, mely a kővetkezőképpen alakult meg. — A

got Annyi csak lesz még az üvegben. Ekkor megszólalt mogorva hangon a barátom :

— Hol vannak a hölgyek ?

— A hölgyek epret szednek — felelt a szobalány. — Nemsokára visszajönnek.

— Mikor?

— Nem mondtak közelebbit.

— Vidd el a kávét.

És elállottam attól a tervemtől, hogy konyakot hozatok. Azt hittem, hory a lugasban vannak és várnak reánk.

— Ugy-e, nem szárítottad meg a vitor- ákat a mai eső után — kérdezte a barátom hirtelen és kissé tétovázó hangon.

— Nem.

— Van valami különös terved mára?

— Nem, semmi. Miért?

— Mert az jutott eszembe, hogy egy kis túrát lehetnénk a tavon.

Tehát ő indítványozta. Vagyis én tiszta elkiismerettel mondhatom, hogy kényszerítve voltam a vitorlázásra, meit ő hivott.

— Igen, azt megtehetnék

— Ha neked élvezetet szerez!

— Természetesen.

A ravasz fickó ! Most már az ő visszavonulási útja is fedve volt. Azt, fogja mondani, hogy nekem is élvezetet szerzett.

— Ha megyünk, menjünk azonnal.

___-- Én egy pillanat alatt kész vagyok.

M i összes tavsrzi kelmeI X3L---------------------| Újdonságokból gyönyörű

| 'mf óiasztékkal szolgál py

Mind a ket'en kikerültünk egy kérdést, amelyre azonban mind a ketten gondoltunk, Felvetette helyettünk a kérdést a szobalány, mikor előkészületeinket látta: barátom több doboz gyufát lett a zsebébe és mindketten karunkra kaptuk a paletotneket. A leány bedugta a fejét a konyhanjtón és utánunk kiáltott:

— Sokáig maradnak az urak a tavon, ha a hölgyek kérdeznék?

— Mondd meg a hölgyeknek, hogy ma reggel esett az eső és ki kellett vitorláznunk, hogy a vitorlákat megszántsuk.

Ha nem szégyeltiik volna magunkat önmagunk előtt, akkor nyakunkba szedtük volna a lábunkat. Mint a nyíl repült el a csónak a parttól és néhány gyors evezőcsapással a vitorlás mellett volt.

Micsoda gyönyörűséggel oldottam el a. vitorlákat, milyen édes zene volt számomra a I láncok csörgése. Micsoda energiával merítette | ki barátom a vizet a fenékről és milyen ipar- i kodáss 1 illesztette be a vitorlarudakat nyilasaikba. Lélegzetünk szinte megszakadt az örömtől, midőn végre megindultunk. Én majdnem a vizbe estein, ő pedig remegett, mikor a kormányrudat beigazifotta.

Csak ne jöjjenek haza az asszonyok, amig el nem indulunk Ha meg is érkeznek,

I azt fogják mondani, hogy nem láttuk őket.

Ha az udvarból kiáltoznának — a partot úgy sem érik már el — azzal fogunk védekezni, hogy a sziklához c-apódó hullámoktól nem lehetett hallani.

De nem jön senki é< nem kiáltoz senki Kifeszitjük a vitorlákat, fölszedjük a horgonyt és a hajó kisuhan a tóra, orrát egyenesen a város felé fordítva.

Egy óra alatt ott vagyunk és három órán belül visszaérkezünk, ha ott egy óráig maradunk.

Egyikünk sem tette azt az ajánlatot, de a vá'tozó kormányzásnál egyikünk sem változtatott az irányon. *

Már hallatszik a zene a parti vendéglőből. Hátunk mögött a villa kicsivé és jelen- téktelenné zsugorodott össze

A vitorlák már szárazuk, ha ugyan egyáltalán nedvesek voltak, amit a nagy sietségben nem néztünk meg.

Hirtelen észrevesszük, hógy az ut felét már rég megtettük. Hosszú idő után ismét fiatal, nőtlen emberek vagyunk. Megfeledkeznünk asszonyainkról és minden gondunkat kidobtuk a hajóból. Es minden tétovázás nélkül, hallgatólagos megállapodásunk szerint, a vendéglőhöz kormányzunk és ott hagyjuk a vitorlákat száradni másnap reggelig. Csak hajnalban indultunk hazafelé . . . evezve.

Háj táj ep Pál