Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-26 / 30. szám

1

s z A T M Á R M E G Y E I K Ő Z L Ö H

nemzetiségi nyelvnek tekintetett, a tót, a román, a szerb nyelvek egyszerű társa gyanánt. A magyar elsőbbségnek még ezt a jellegét is eltörölték. Emellett kifejlesztették a nemzetisegekben azt az öntudatot, hogy ez az ország tulajdonképen a különféle törzsek és nemzetiségek közös tulajdona. Egy.-égés, magyar nemzeti jellegű. vagyis egységes nemzeti magyar állam" pedig nincs. Erre nezve a találékony szászok tetszetős szójátékot találtak ki; amennyiben ők a német nyelvű „Ungarn“ és a „magjar“ szavaknak különböző értelmet tulajdonítanak. Az „Ungarn“ szerintük gyűjtő fogalmat fejez ki.

A szerb, horvát, lengyel, cseh, ruthén, tot, bolgár jobban gyűlöli egymást és inkább féltékeny egymás hatalmára, hegemóniájára, mintsem egy nem rokon népfajjal, nem szláv eredetű és nem szláv nyelvű népfajjal szemben. A különböző szláv nyelvtk között pedig nem az egyöntetűségre, hanem éppen ellenkezőleg az önállósításra, a különbözőségre való törekvés az irányadó. A tótok a cseh és lengyel nyelv behatása alól, a horvátok a szerb és a szlovén nyelvek' behatása alól iparkodnak emancipálni magukat, az irodalom és a mindennapos nyelvhasználat terén. Semmi történelmi vagy gyakorlati jelentősége tehát nincs a cseh történetírók ama fejtegetésének, elméleti megállapításának, hogy a szláv uniót a magyarok akasztották meg. Mert maguk a különböző szláv fajok iparkodtak elszigetelni magukat egymástól úgy nyelvileg, mint politikailag és területileg.

Csak nálunk, a magyar állam területén igyekeznek ebből a hamis elméletből j jogot formálni a nemzetiségiek, mikor jog- J címet keresnek annak igazolására, hogy makacs ellenállást fejtsenek ki a magyar hivatalos, áilami nyelv elismerése ellen, Úgy, hogy nálunk tulajdonképen nem is a nemzetiségi egyenjogúsításra, hisz az

megvan, hanem csak a különböző nemzetiségi nyelveknek a magyar hivatalos, állami és kultúrái nyelvvel szemben való használatára, a kultúrái egység megihon- tására irányul az egész nemzetiségi kérdés.

Es a különböző nemzetiségi nyelvi kérdést felvetették most a közigazgatás áík lamositása keretében is. De tisztán a gyakorlati élet igényeihez mérve,, óhajtják a különböző nemetiségi nyelv használatát engedélyezni a közigazgatási eijiái ás különböző fokozatain. A nemzetiségek persze már azért sincsenek megelégedve ezzel a rendezéssel, mert ez nem elvi elismerése a nemzetiségi nyelvek használatának a közigazgatásban, hanem tisztán esetről- esetre, gyakorlati célú nyelvalkal'mazko- dasról van szó.

Ennélfogva a szászok már panaszkodnak is, hogy ez az uj rendelkezés- kevesebb jogot ad a szász területen a német nyelv használatának, mint amennyivel bírtak eddig, évszázados joggyakorlat alapján. Az is igaz, hogy a szászok egyenesen visszaéltek ezzel a joggyakorlattal, melynek nem lett volna szabad túl menni ázom a kereten, amelyet az uj törvény az eddigi ferde gy.iKorlattal szemben ezután mint törvényes rendelkezést, normativumot állít fel. így a szász területen a városi közigazgatás teljesen és kizárólag német nyelven vitetik, a városokban még az utcák; nevei is kizárólag német nyelven vannak, felírva az utcajelző táblákon. Pedig, a. nemzetiségi törvény csak annyit engedne meg, — hogy a német nyelvet' jegyzőkönyvi és tárgyalási — nyelvnek használhatják, — a hivatalos magyar, nyelv mellett. A szász területen továbbá; a varosokban elfogadják a német nyelvű, beadványokat a közigazgatási hatóságok: még ügyvédektől is, habár az ügyvédnek; a törvény erejénél fogva tudnia kell, mar gyárul, mert az ügyvéd az ös-zes képesítő vizsgáit csak magyar nyelven teheti

le és a királyi bíróságok, a törvénykezés- nyelve kizárólag a magyar.

Ezt a visszaélést,, mely nem más, mint céizatos tüntetés as magyar hivatalos- nyelv ellen, most megszünteti az uj törvény, melyben kimondatih, hogy az ügyvéd a sajtét ellenjegyzéseve) cs ik magyar nyelvű beadványokat nyújthat be a közigazgatási hatóságokhoz, még oly felek részéről is,, akik nem tudnak magyarul. Ugyancsak az ügyvéd kizárólag magyar nye.ven kapyai kézhez a közigazgatási ha> tóság kiadványait. Sőt nem tárgyalhat a. közigazgatási- ható-ág előtt az ügyvéd', sem más nyelven, mint magyar nyelven,, még ha magyarul nem >udó ügyfelével együtt jelen is meg a közigazgatási hatóság előtt. A® ügyvéd akkor is csak magyarul beszélhet,.

Egyedül a magyarul nem tudó,, egyszerű, tanulatlan embereknek lesz megengedve, hogy panaszaikat a Kár. saját beadványokban, akár előszóval, tollba mondva, előadhatják, az. elsőfokú köz igazgatási- ható - Ságoknál és ettől ezen a sajat anyanyel- vükön kaphatnak, végzést, értesítést.

A, szóbeli tárgyalásoknál szintén a s-aját anyanyelvűket használhatják, ha ügyvéd, nélkül jelennek meg. De már a íelebbezesi. fórumokon a magyar nyelv lesz a kötelező Az. elsoíoku közigazgatási hatóság, előtt a, íelebbező fél csak. akkor élhet, saját anyanyelvével, ha a feleb- bezést szóval, tollbamondva adja * elő a közigazgatási, jegyzőkönyvvezetőnek, aki azonban a. jegyzőkönyvbe mondott íeleb- bezést magyar nyelvre leforditv i, hiteles alakban tartozik, tel,terjeszteni a felebbezési fórumhoz. Viszont meg van engedve,, hogy az. elsőfokúi közigazgatasi hatóság a felebbezési, fórum határozatát í'z érdekeit fél. saját anyanyehrére lefordíthatja,, vagyis- a magyar hiteles szöveg mellett hasábosán az: illető érdekelt tél nyelvén hiteles, másolatban, kiadhassa.

I

Gálosáé végtelen szomorúnak, betegnek érezte magát. Máskor rózsás arca most sápadt volt s ;• szeme körüli apró ráncok fenyegető- leg figyelmeztették a közelgő őszre, — az öregségre.

Érezte, tudta, hogy valami történni fog. Finom asszonyi lelke sejtette, hogy a múlt háttérbe fogja szorítani a jelent. És félt tőle. Tudta, hogy a becsület, a tisztesség, minden, amihez ragaszkodott — most semmivé lehet.

Amitől rettegett, az csakugyan bekövetkezett. Réthy őrnagy csakugyan eljött. Az asszony ott ült egy nagy karosszékben. Szomorúan nézett a férfira. Az odalépett hozzá, megszorította a kezét, mélyen a szemébe nézett s azután csak annyit mondott:

— Emlékszik . . . Megismert . . .

Az asszony most is felkelt, szemében dacos tűz lángolt, erős, szilárd meggyőződéssel beszélt: . .

— Mit akar? Miért jött el? Az átkos múltat eltemettem, békében, boldogan élek. Bűnömről nem tud senki. Derék, jo férjem van, aki megbocsátotta a bukásomat. Látja, uriasszonnyá tett és hü, becsületes asszony vagyok. Mikor az övé lettem, még nem szerettem, de most már becsülöm és szeretem. Lopni, rabolni mennék, ha úgy kívánná tőlem, hisz ő is megtett mindent, csakhogy boldognak lásson.

Réthy csodálkozva nézett a kipirult asz- szonyra. Gépiesen mondta:

_________________

El

jöttem a múlt ... A múlt . . . Oly régen láttam.

— Rég látott. Igaz. De erről ne beszéljünk ...

— Fiatal, bolond leány voltam. Ön- esi- nos fiú volt. Tetszett nekem. Megszerettem. Odaadtam a szivemet, a testemet. Nézze ennek tizennyolc éve. Elfeledett, régi dolog. Ne- bolygassuk a múltat, a régi sebek is fájnak . . .

— Tulajdonképpen csak azért jöttem, hogy láthassam, hogy beszélhessek Önnel. Nézze a fejemet, maholnap fehér lesaahajam. Kezdek nem veszélyes lenni. Most sem azért jöttem, hogy a szerelmét kérjem, hanem eljöttem, mert a múlt kívánta ezt, tőlem. A mi barátságunk régi, tizennyolc esztendős. Szerettem Önt egykor, de a szerelem e-lröpült s nem maradt más, mint egy csomó édes, szép emlék . . .

Az asszony megindulta» mondotta ;

— Az Ön szerelme hamar elröpült. Bűnömmel, szégyenemmel magamra hagyott és kezdődött a szomorú kálvária. Nyomorogtam. Nem volt egy rongyom sem. Magamat százszor is megölrem volna. De élnem kellett. Nem magamért, a fiamért, a maga fiáért.

— Igaz, erről megfeledkeztem, — mondta halk hangon az őrnagy.

— Akkor jött a férjem. Szeretett nagyon, annyira, hogy bűnömet is megbocsátotta és magához emelt, hitestársává tett engem, a bukott, bűnös nőt. Még akkor sem voltam boldog és az ő finom lelke megérezte bánatom okát.

EJhozatta gyermekemet, felnevelt®, taníttatta és odaadta a. saját becsületes nevét annak, aki soha egy szóval, egy pillantással nem éreztette, hogy nem ö az apja.

Gáíosné egy pillanatig gondolkozott,, aztán- lassan mondta:

Most már mindent tud. Beláthatja* hogy a mi, utai&k kettéváltak. Nekünk több beszélni, valónk nines az életben. Csak, arra kérem még, hogy most menjen, menjen innen . . .

Az erős asszonyi lélek is összetört. Gár- fiosné- eltakarta az arcát, neaa tudta visszatar-. tani a könnyeit.

Réthy odalépett az asszonyhoz, megcsókolta hossaan a kezét, egy hossau pillantást, vetett reá, azután lassan kifelé indult..

Gálosné még mindig mozdulatlanul ült a karosszékben, nem is hallotta* mikor az őrnagy távozott. Magához tőrt. A fia állt előtte. Csodálkozó arccal kérdezte:

— Anyám, mond mi történt. Egy katonatiszt jött ki a kapunkon . . .

Gálosnéban felébredt az anya. A fiúnak nem szabad semmit sem megtudni.

Egy pillanatig égette a száját a nagy hazugság, de aztáu megkönnyebbülten mondta:

— Talán valakit keresett. Én nem ia láttam . . ,

HOTEL DEÁK FERENCZ ff

ELSŐRANGÚ, CSENDES POLGÁRI SZÁLLODA

Budapest, Aggteleki-utcza 7., 5 perez a keleti pályaudvartól.

Gőzfűtés és minden kényelemmel berendezve.

80 szoba és kévéház áll a t. vendégek rendelkezésére.

1 személyes szobák 3 koronától.

2 személyes szobák 5 korona 20 fillér.

Tulajdonos PALLAI MIKSA.