Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-24 / 21. szám
Nagykároly, 1914. május 24. 21. szóm. XL. évfolyam. 1 1 . ■■ ■ SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ- vhü í ooö»^ 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o Nyilttér“ sora 60 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Mepozdai íz Szene az országban uj élet költözik a politika beikéibe. Az uj választások közekése lüktető erőt bocsát a közel öt évi nagy munkát végzeit erekbe és gyors léptekkel halad kitűzött céljai fele a Nemzeti Munkapárt is. Egy uj kort élünk, uj lobogó alatt harcol az egész ország. Egy zászló, mely továbbra is azzal biztat, hogy hordozoi okultak a múlt tapasztalatain és még el nem ért cél fele akarja vezetni az országot, szem élőit tartva legdrágább reményeinket, de óvatosan, megkerülve és legyőzve az akadályokat. Lehajolva ott, hol ez segít, de emelt fővel ott, hol erre van szükség. Dolgozni, mig külső reformokra kerül az idő, a belső viszonyok sanálásán és a körülmények mérlegelésével óvato-an, de bizton haladni a czél felé Egy uj korszak első éveit éljük, mely a jelszavak politikája helyett a komoly munkálkodás nemzetboldogitó és fejlesztő tényét kelti életre, amelynek munkásai oly programmot Írtak zászlóikra a melyI hez szegődve minden magyar ember | könnyen teljesítheti feladatát, az alkot- ! mány és jogrend keretén belül kivívni í mindazt, ami annyi viszontagság és szen- j védés után a béke áldásai közepette | erőssé, naggyá tenné e hazát, mely biz - I tositja a parlamentáris és alkotmányos | rend visszaállítását és fenntartását, külföld I előtti tekintélyünk erősbödését és a nemzet boldogulását. Nem akarunk ma még a választások esélyeiről beszélni és különösen nem akarunk ma még pártpolitikai izgalmakat kiváltani. De örömmel akarjuk megállapítani, hogy a. tavasz bűbájos munkája már nem csak a természet ölén kezdi meg sejtelmes munkáját. A föld méhében már megindult előttünk ismeretlen bűvös erők csodás munkája és megkezdette munkáját a természet alkotó ereje is. És a nemzet lelkében felcsillanó napsugár is gyűjti már a tüzmyagot a Későbbi rekkenő j hősé-jhez és amint a fák virágai hirdetik a tavaszt, úgy érezzük mar szivünkben is annak lehelletét. Nemzeti életünk napja már kezdi on- j tani napról napra erősebb sugarait. Az életre keltő tavasz lágy fuvallata már végigleng érzelmeink erdején és az elraktározott titkos erők hozzáfogtak nemzetfejlesztő, boldogító munkájukhoz. A nehány év előtt megkezdődött virágzás folytatása, a nemzet józan megfontolásától függ. Az eddig plántált kis I virág további ápolása meghozza az or- | szágnak is azt a napot, mikor már teljes I pompájában kivirit a boldogság és meg- j elégedés pompás rózsakertje, amikor a közelmúlt tapasztalatai alapjan egy táborban egy zászló alatt találkozhatik mindenki, ki nemzete sorsát szivén viseli, amikor még azok is méltányolni fogjak a mai kormányzó part odaadó és eredményes munkáját, akik ma hamis nézetek i jelszavával ajkukon távol tartják magukat I attól a munkától, melyben minden igaz í magyar embernek részt kellene vennie. Eljön az az idő, mikor megérti egymást a magyar és az ökölbe szorított kezek önmáguktól nyílnak meg testveri kézszoritásra. És mert bizton reméljük, hogy a nemzeti munkapárt minden újabb térhódítása ennek a kornak lesz egy-egy biztos oszlopa, üdvözöljük a nagykárolyi nemzeti munkapártot is megalakulása alkalmával. a.„Regényesen.“ Amikor végre győzelmeskedett az apai ellentalláson és Sidónie Gabire férjhez ment Saivátor baritonistához, az övéi egyhangúlag egyre azt hajtogatták előtte: — A művészek rendetlenek, szeszélyesek és tékozlók. Neked kell az ő házi angyalának lenned. Mindenekelőtt takarékosnak kell lenned 1 Ha Isten ments, elveszítené a hangját! A legbékésebb házasélet sokszor a sehogy össze nem illő elemekből van összeállítva. Az anyja, aki a háztartás művészetének titkaiba bevezette, különösen a lelkére kötötte: Fődolog, hogy semmise vesződjék el ! Az én házamban mindent fel tudok használni. A bevásárlásoknál használd ki a kedvező alkalmat, a kiárusításokat, ami annyi akad Párisban . . . * E tanácsokkal felvértezve, vak szenvedéllyel Salvatorja iránt, gyenge mosollyal ajkain és erős elhatározással szivében, lépett a házaséletbe Sidónie. Hogy az ember boldog legyen, jobb, ha nem túlságosan okos. És Sidónie nagyon boldog volt és betanult terveit, annál könnyebben megvalósíthatta, mert, Salvator nem keresett nála művészi érzést. A müértés egyetlen megnyilvánulását tűrte el csupán, a bámulatot. Sidónie még csak nem is zongorázott. ! Ezért Salvator énekéhez maga adta meg a 1 kíséretet, viszont Sidónie kezei szabadok vol- j tak és tapsolhattak. Olyan kényelmes boldogságban éltek, amilyen csak elképzelhető. Sidónie a legmesz I szebbmenő takarékosságot gyakorolta. Hogy a j maradék borsót, amely már nem volt eleg jegy főzelékre sem — értékesíthesse, két I gala a bot. vásárolt, az ébresztő óráját, amely késett, egy cselédszerző intézetnek ajándékozta, amely cserében díjmentesen helyezett | el nála egy szakácsnőt. A szakácsnő megvásá- i rolta az ébresztőt és elaludt tiz óráig. Salvator | lekésett két próbáról. Az első felhő! * * Sidónie üde volt, de kissé nehézkes, mint a dupla bengáiiai rózsák a nyár harmatával. Nevettek az ébresztőórán, Sidónie takarékosságán, mind a ketten, de az asszonyt kissé lehangolta a dolo;. Ekkoriban játszott Saivátor „a Lear Király“ ban egv fiatal herceget, egy nagyon csinos fiú és nagy nőbarát szerepét. A harmadik felvonásban volt egy jelenete, találka égy nagyvilági hölggyel, bájos rózsaszínű kis boudoirban, ugv, hogy még Sidónie is - először életeben — erről ábrándozott. Az ő szobájuk, az ő szalonjuk olyan volt, mint min- ! den más szoba, minden más szalon Vájjon I szeretheti e még őt az ura, ha környezetét, ehj -hez a környezethez hasonlítja. Az asszony j arca elborult. Ha az úgynevezett ,,házi nők“ ! vesznek valamely szegényes ötletet a fejükbe, hát sokkal erősebben meggyökerezik az ott, mint holmi exaltált asszonyok agyában. Este azt kérdezte az urától : —- Mond, drága, az a harmadikbeli disz| let? — Ej, ej! Hát csinos úgy messziről ? —- Sokba kerül ? . . . A bútorokkal együtt ? — Ezer, ezerszáz frankba ... A szín ! nem nagyobb, mint nálunk egy szoba Ah ! Elhallgatott, nagyot sóhajtott és alig j tapsolt a férjének, akt pedig a nagy áriáját énekelte el neki. Ettől a naptól fogva mogorva lett az asszony, a takarékossága fösvényeseobé fajult. Salvatornak fel kellett emelnie a háztartáspénzt. Minden megdrágult. Elküldte a j cselédet és nem fogadott helyette másikat. Salvator, aki csodálkozott és nem tudta j m 'gérteni felesége hangulatát, szomorúnak ; találta az otthonát. Meg is jegyezte : — Kellene valamit termi itten . . . — Én is úgy gondolom ! Igazán örülök ! ! Változtatni kéne a berendezésen ! — Mit mondasz? Az asszony hábozott, remegett és szinte ! csodálkozott saját bátorságán. Végre is fülébe súgta az urának : — Szeretném, ha találkára hívnál . . . — Hm . . . Nem értein . . . 1 j I A ÍV I z összes tavaszi kelme- ujdonsagokból gyönyörű álasztékkal szolgál j£ST F ^l. L^ , . ItöliFÄHa yiízlii KJlin mjumaii
