Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-24 / 21. szám
c Z A T M A R M EG V K I KO'/' ö v A ilipirl szratofee. Nagykároly város polgárságának egy tekintélyes része sürgeti már évek óta a nagykárolyi nemzeti munkapárt megalakítását. A közóhaj végre most már teljesedésbe ment és e hó 17-én délelőtt formálisan is megalakult a munkapárt szervező-bizottsága, mely rövid időn belül be is fejezi a párt szervezését és megkezdődik városunkban is az üdvös munka, amely a legtöbb nagyobb vidéki városban már messze előrehaladott stádiumban van. E hó 17-ére hivta össze városunk vezető egyéniségeinek munkapárti részét Nemestóthi Szabó Antal, a városunkban régebben létezett Deák-párt volt elnöke. Nemestóthi Szabó Antal lelkes szavakkal üdvözölte a megjelenteket és előadta a szervezkedés célját és szükségességét, reá mutatva arra a nagy lelkesedésre, mellyel a város polgárságának nagyrésze a nemzeti munkapárt és Gróf Tisza István politikája iránt viseltetik, felkérte a megjelenteket, hogy határozzanak, kivánják-e Nagykároly városban a munkapárt formális megalakulását. Dr. Jékel László köszönetét fejezi ki elsősorban a gyűlés összehívóinak, hogy alkalmat adtak a megjelenteknek arra, hogy politikai hitvallásuk mellett végre a nagy nyilvánosság előtt is tanúságot tegyenek, • lelkesedéssel üdvözli a szervezkedés tervét és javasolja, hogy mondják ki a megjelentek, hogy a nemzeti munkapártot megalakítják. Az egyhangú lelkesedéssel elfogadott indítvány folytán a megjelentek a nagykárolyi nemzeti munkapárt megalakítását elhatározták. Kimondották, hogy a megjelentek az értekezletből a munkapárt szervező-bizottságává alakulnak át és a szervező-bizottság elnökévé Nemestóthi Szabó Antalt, jegyzőjévé Dr. Antal Istvánt egyhangúlag megválasztották. A szervező-bizottság a következő távirattal üdvözölte Gróf Tisza István miniszterelnököt : Nagykároly városában mai napon a nemzeti munkapárt szervező-bizottsága a párt megalakítását egyhangúlag kimondotta s ez alkalommal Nagyméltóságod iránt bizalmát, meleg ragaszkodását, tolmácsolja Nemestóthi Szabó Antal elnök, Dr. Antal István iegyző Az üdvözlő táviratért. Gróf Tisza István a j szervező-bizottság elnökéhez intézett meleg- ! hangú levélben mondott köszönetét. A szervező-bizottság teljes névsorát jövő ! számunkban közöljük. Mangra Vazul megtámadtatása. Sajátságos körülmény készteti az embert j a budapesti és bukaresti Akadémiák szembe- | állítására. Itt valóságos szellemi, hazafias zendülést támaszt az Akadémiának egy hanyagságából megrostálás né kiil kiadott történeti ; tanulmánya, amelyért maga ív' Akadém a is ! hivatalosan vezekel: odalenn Romániában a ! hazafiasság tultengésében nem csak hamis I tanokat hirdet és gyülültséget terjeszt a tudó- 1 mányos célú társaság, hanem aki rá mer ál- I lani csak fél lábával is az igazság és jogtisz- ! telet zsámolyára, amelyről csak magántársa- ! ságban is elszólja magát, hogv a magyar j állam mégis csak magyar állam és törvényeit j tisztelni kell, kivált mikor olyan jogokban ré- I szesiti a más nyelvű állampolgárt, aminőt I semmi más országban sein élvez: meg is ve- : rik az illetőt, mint a vadaktól elvált Mansra I Vazul nagyváradi vikáriussal esett meg. És í ezt a román Akadémia elnöke természetesnek j találja. Ez az egyik, amiben a mi kultúránk j különbözik másban is. Amu nálunk képzelt | egyházi jogaikért is csak verekedni tudnak, i odalenn pedig tüntetőleg, fölmentésnél is gya- j lázatosabb garasos birsággal ereszti szabadon i a képmutató bíróság azokat, akik a gyilkosnak j passepartout adtak, a hitvány sajtó pedig azért üdvözli ezt a gyalázatos tettet, mert — úgy- j mond — a magyarok sem sajnálkoztak Jacz-.j kovies támadóinak (a verekedőknek) efitélé- ! sén, a Mangrát verő diákság pedig íivöltve j üdvözli a bűntetteseket és szidalmazza Ma- i gyarországot: ez jellemzi azt a feneketlen l eivadultságot, amely a civilizációjával kérkedő j román értelmiségi osziályhan dúl és terroriz- j musával viszi magával a tömeget. Ilyen kultúrától csakugyan nem kell féltenünk a mi kultúránkat s ha a mi elvadított nemzetiségeink, akiknek még áldozattal is békejobbot nyújtunk, csak azért az oláh kultúráért epednek, nincs mit sajnálkoznunk rajtuk. Mi haladjunk tovább a magunk utján. De ha kiüldözik maguk közül a tisztességesebb érzésiieket és a gyakorlatba akarják átvinni majtényi módra az oláh kultúrát:, akkor ott lesz a büntetőtörvény zuhanya. Es ebben ne felemlítse meg az államot és a bíróságokat semmiféle bukaresti lárma. Hir szerint Mangrát még akadémiai tagságától is megfosztják. Egészen helyes. Legalább és/.be kapnak Maugráink is és nem keresik jövőre a babért a bojtorján meg a szerb tövis között. 2lj rendelet a választón irásvizsgájáról. Sándor János belügyminiszter a választójoggal kapcsolatos írás-olvasás vizsgák ügyében un nagy fontosságú leíratott intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez. A miniszteri leiratban, mely május 13-án kelt, a miniszter a legnagyobb nyomatékkai kijelenti, hogy a törvény keretein belül mindenkinek hozzá kell jutni, hogy jogait érvényesíthesse. A hatóságoknak — hangsúlyozza a rendelet — megfelelő gondot kell fordítani arra, hogy a legszélsőbb határig meg- könynyittessék a vizsgára jelentkezők életkorának, állampolgárságának és személyazonosságának igazolása. A vizsgára bocsátásnál mellőzni' kell minden oly kelléket, mely még helyesbíthető lesz. Az életkor és állampolgárság kérdését tehát a lehelő leg- szabadelvübben kell kezelni. Egyedül a személyazonosság kérdése az, melynél súlyosabb és helyrehozhatatlan visszaélések fordulhatnak elő. Itt tehát a hatóságnak bizonyos megnyugvást kell szereznie, de minden zaklatás nélkül A leirat szerint elvárja a belügyminiszter, hogy az irásvizsgánál működő bizottságok e nagyjelentőségű hazafias feladat megoldásánál kényelmi szempontokat nem fognak érvényesíteni és a vizsgákat, különösen a munkásságra tekintettel vasárnap és ünnepnapok dél— Haligas rám és ne szidj meg, olyan szerencsétlen lennék, olyan szerencsétlen . . . Megtakarítottam ezerkétszáz franckot; itt van ni. Nem messzi innen bérelj ki egy szobát. Úgy rendezd be, ahogy a harmadik felvonásban láttam, amikor olyan szép voltál, jó lenne, ha az akkor viselt öltözéket is felvennéd. Olyan jól áll neked ! . . . Oh jól tudom, bolond dolog mindez ... de még sohasem ké,r- tem tőled semmit és úgy szeretném . . . Én volnék a nagyvilági hölgy . . . És odaomlott a bámuló, de boldog férj kebelére. — Dehogy ... sőt eredetinek találom az ötletet. Nem is vártam volna tőled ... Ez valósággal művészi gondolat . . . — Ostobának hittél ugy-e ? — Nem, dehogy, csak nem hittem, hogy van.benned művész vér is. — Sidónie lelkén keresztül viharzott a lelkiismeretfurdalás egy hulláma. Ha ő is ,,művész'1 lesz, mi lesz belőlük. De az ideája teljesen betöltötte egész lényét. — Megirod, ha készen van a dolog. Ahogy megreggelizett, levélke érkezett, hogy a. ü herceg négy órakor várja, földszint különbejárat. * Két teljes órával előbb lett kész, mint kelleti volna. Hogy némileg ellensúlyozza a mai hóbortos lépését, őrült hajszára indult, hogy alkalmi bevásárlásokat eszközöljön. Léiekszakadva, lihegve ért a rózsaszínű bou- doirba. Örömteljes meglepetésében felkiáltott: — Szépnek találsz? — A buturokat! Ez mind csak ezerkét- I száz frankba került volna? — Na, valamit még hozzátettem. — Oh, oh! — Milyennek találsz engem? — Nagyon szép vagy. Oh, ez a fotel, milyen elragadó! — Gyere hozzám, szivem szeretlek, nagyon. Egész rózsás az arcod, kicsikém. — Várj csak. Hoztam valamit számodra. I Tudod, az unokatestvéred partitúrája. — Igaz is, a négykezes . . . — A négykezes ötven frankba került. ! Nagyon drága ! És mivel kétkezest is láttam, j tizenöt frankért vettem hát két darab kéthetest, az összesen négy kezes és megtakari- tottam húsz frankot. Szalvátor éppen ült . . . szerencséjére ! ! Odavonta Sidóniát az ölébe : — Olyan eredeti vagy! Milyen üde, milyen bájos vagy ma! — Várj csak. Hadd nézzek körül. Különös, de az öltözéked nem egészen olyan, mint a díszlet. —■ Persze, vagy kétszázszor játszottam ebben a jelmezben, a bútorok pedig egyenesen a kárpitostól jönnek. — Az igaz. Megyek, e készitem a teát. Felállt. A sok uj holmi között nem birt ellenállni annak, hogy hellyel-közzel le ne hajaljon és meg ne nézze az árakat. Amikor aztán megtudta, a fejét csóválta, elgondolkozva és lasSankint lelkiismereti furdalások fogiák el. Mintha a fülébe csengtek volna újra szüleinek tanácsa házassága reggelén. Bűnösnek érezte magát. Oh istenem, hát belőle is .,művész“ válnék. Majd ránézett Szalvátorra, aki mosolygott és igen jól festett s újra visz- szatért a bátorsága. Ezek a kis fotelek, ezek akis alacsony székek, a vastag, puha szőnyegek elragadtatással és félelemmel töltötték el egyidejűleg. Salvátor mellette volt és szerelmes szava- kát suttogott a fülébe. Az asszonyka pompásnak találta mindezt. Most már egymás mellett ülve, egyazon csészéből ittak teát. Hirtelen az asszony az urának a nyakába ugrott, átkarolta: — Megégetsz! — Fiacskám! Az egész tea a térdemre ömlött! — Haligas rám, drágám és mondd, hogy megteszed! — Amit csak akarsz ! — Hát akkor, ugye, visszaadjuk a bútorokat és a szőnyeget ? Visszaveszik biztosan, még rajta van a cédula és láttam ugyanilyet: alkalmi vétel — fele áron . . . És miután kötelességét imigyen teljesítette, élvezettel és tfijes lelki nyugalommal játszotta el a harmadis felvonásbeli nagyvilági hölgy szerepét . . . Ernst Gaubert. Modern és tartós Plissézés és gouvrérozás TXáitúiPl« Pá 1 kelmefestő, vegytisztító XlcftJltíJtíl XT dl ES G0ZM0S0 GYArABAN Felvételi üzlet: hAGYKAROLY, Széchenyi-utcza 43. szára.
