Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-10 / 19. szám
politikai lap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZCLTÁN BENŐ oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP oo taÄfc*# ,él ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Csökken az adó. Legolcsóbb, legutszél.bb' ellenzéki hangzatos jelszó volt mindig, hogy „nem adózunk'1. A kortesasztalokról mindig ezzel lehetett leghatásosabb szavalatokat tartani az alsóbb néprétegek keveset fontolgató, hiszékeny tömegeinek. Előre kellett persze boc-átani mindenha azt az el- koptacott, közismert rikka.itást is, hogy az átkos kormány megint emeli az adókat. A mai ellenzék nem lelkiismeretesebb a réginél. Csak talán ügyetlenebb és el- hamarkodottabb. Mert ez már nemcsak az alsóbb néprétegek hiszékenységére pályá- zik. hanem az u. n. önálló kei esettel bíró műveltebb osztályok megriasztását tűzte ki célul a napi sajtóban legutóbb ravaszul elhelyezett ama híresztelésekkel, hogy a kormány a III. osztályú kereseti adó kivetésénél horribilis emelé-eket tervez. 200 — 300 százalékos adóemelésekről beszeltek, mondván, hogy ez azért szükséges, mert a budgedben mutatkozó 40 milliós többletet csak ezen az utón lehet behozni. Teleszky János pénzügyminiszter hamarosan rácáfolt ezekre a rosszhiszeműen kifundált. kósza hírekre, melyeknek c-ak az volt a célja, hogy megnehezítsék a kormány helyzetét és hogy hangulatot keltsenek a kormány és többség politikája ellen az adózó közönség körében. Teleszky pénzügyminiszter előadása szerint az igazság az, hogy a múlt évi és idei adókivetés számadatainak összehasonlítása szerint, nemhogy adóemelés, hanem inkább adócsökkenés történt. A helyzet ugyanis a következő: az adókivetések a pénzügyi hatóságok javaslatai alapján készülnek Magát a kivetést pedig a polgárokból alakított önkormányzati testületek a kivető bizottság és a fel- szólamlási bizottság intézik. A pénzügyi hatóság javaslatait tehát nem szabad összetéveszteni magával a kivetett adóval, hanem össze kell hasonlítani a múlt évi hatósági javaslattal. Ha ezt tesszük, akkor azt látjuk, hogy pl. Budapesten az idei adókivetési javaslat 7,900'000 korona, az utolsó kivetés alkalmával pedig, vagyis 1911 ben a javaslat 8,ü84.000 koronáról szól. Tehát az idei javaslat nemhogy több volna, hanem ellenkezőleg 84.000 koronával kevesebb, mint az előző kivetés alkalmával volt. És ez is még csak javaslat, nem végleges megállapodás. Tehát adóemelésről beszélni egfd^es^fch csak a közönség megtévesztésére kieszelt rosszhiszeműség, annál is inkább, mert hivatalosan be-zerzelt adatokból bizonyítja a pénzügyminiszter, hogy a budapesti adókivető bizottságok a pénzügyi hatóságok javaslatait is 24 százalékkal csökkentették. És hogy nemcsak Budapesten, hanem az egész országban a III. osztályú kereseli adókivetésnél nem adóemelés lesz, hanem inkább adócsökkenés, azt a pénz- ügymini.'Zier megint számadatokkal bizonyítja. Magából a költségvetésből. Mig ugyanis a műit, 1913. esztendei kivetés eredménye 61.6000,000 K volt, addig az idei 1914—15. évi költségvetésben összes kei eseti adó címén csak 59.200,000 K van előirányozva, tehát 5 400,000 koronával kevesebb, mint az előző esztendőben. Hát ez már csak nem adóemelés? Azt hisszük ezek a számadatok megnyugtathatják a közönséget, hogy mindazok a hióbhirek, melyek az ellenzéki sajtóorgánumokban célzatosan szárnyra keltek és amelyeket a pénzügyminiszter oly pregnáns igazsággal megcáfolt, hitelt Hires riporterek. Az uj sajtótörvény életbeléptetése után talán nem lesz érdektelen, ha elmondunk nehány hires riporter-stiklit régi emberek régi dolgáról. * A nyolcvanas évek végén, amikor Sza- páry Gyula grót volt. a miniszterelnök, egyik budapesti lap nagyon megtámadta őt, mert valami nagy szerencsétlenség részleteiről német szövegű távirati jelentést küldött a felségnek. A lap szószerint közölte is a táviratot, tehát le sem lehetett tagadni, Természetesen ez állásába került az akkor szolgálatot teljesítő távirótisztnek, noha teljesen ártatlan volt a dologban. A miniszterelnökségről sem történt árulás, szóval érthetetlen volt a dolog. Pedig az egészben csak annyi történt, hogy Győrffy József, akkortájt hires riporter valami táviratot adott fel a főpostán, soká kellett várni, miközben unatkozva nézegetett körül A rácson belül egy kosárkában az ismert rózsaszínű állami táviratblankettát vette észre, puszta kíváncsiságból elolvasta és így tudta meg, hogy Szapáry mit táviratozott a királynak. Valamikor régen minden minisztériumban akadt olyan kezelőhivatalnok, aki fontos titkokat adott el újságoknak. Az emberek maguk sem tudták, hogy valamelyik akta milyen fontos, csak akkor látták, amikor az újság kirukkolt vele. Történt egyszer, hogy Horváth Gyulábo', a Magyar Hírlap főszerkesztőjéhez beállított egy fiatal ember. — Hoztam valamit. — Vigye Fenyő Sándorhoz. Fenyő átvette az írást, majd azt mondta: — Három nap múlva jöjjön el a honoráriumért. Tényleg három nap múlva megjelenik az idegen. Fenyő ideges lesz. — Bocsánat, sok volt a dolgom, három nap múlva kérem Ez is elmúlt. Egyszer aztán Fenyő előkotorászta valahonnan az Írást és rájegyezte : írjanak róla 15 sort és odaküldte Kálnoky Íróasztalához. Kálnoky elolvassa és utánaszalad Fenyőnek : — Ehdvasd ezt a micsodát? — Nem én ? 1 — Pedig ez aztán a szenzáció !" És három oldalas cikk lett az Írásból. A fiatalember ugyanis Kochmeister Frigyes főrendiházi tag beadványát hozta el, amit a kabinetirodához nyújtott be a főváros utján a Gyapju-utcai német színház további fenntartása érdekében. Ennek a közlése nyomán támadt az a nagy botrány, utcai tüntetés, utcai harc és interpelláció, ami a főváros lakosságát hetekig izgalomban tartotta. * Hasonló véletlenséggel jutott a Magyarország cimü lap is egy olyan ügyhöz, ami az egész kontinens sajtójában visszhangra talált. A mócsai emberkinzó csendőröket már vád alá is helyezte a komáromi törvényszék, sőt a főtárgyalás napja is ki volt tiizve és a sajtóban egy szó sem volt róla. Valaki aztán hozzájutott a vádhatározat egy litografált példányához, avval feljött Budapestre, hogy valamelyik lapnaK eladja. Késő éjszaka érkezett haza a szegény ember, egyenesen a Budapesti Hírlaphoz fordult, ahol egy fiatal újságíró tartott, inspekciót. — Jöjjön el holnap este, majd akkor beszélünk a dologról. Nem várhatok holnapig, mert nincs miből élni — felelte jámboran. Másnap aztán a Magyarország vette meg a dolgot, amiből világszenzáció lett. * A budapesti államrendőrség szervezésekor féltékenyen őrizték a kinevezéseket még •a I i V z összes tavaszi kelme- újdonságokból gyönyörű álasztékkal szolgál
