Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-10 / 19. szám
nem érdemi ) kitalálások és legfölebb arra valók, hogy a választópolgárok ismét azzal a kérdéssel álljanak az ellenzéki Képviselők elé: ha komolyan hitték az urak azt, amit hirdettek, miért nem siettek az állítólagos sérelmek elkövetésének megakadályozására oda, ahol az ilyen sérel mek legnyomatékosabban megbeszélhetek? Miért nem mentek be az urak a pénzügyi költségvetés tárgyalására az ország há zába? . . . Hajdudorogiak küldöttsége a kormánynál. A liajdudorogiak monstre-kíildöttségét Tisza István gróf miniszterelnök és Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter pénteken délelőtt, 11 órakor együttesen fogadták a tjépvisel őház kupolacsarnokában. A 260 tagú küldöttséget Domahidy Elemér Imjdumegyei fő ispán vezette A küldöttség azért jött, hogy az uj püspök=ég székhelyét Hnjdudorogra kérelmezzék. A küldöttség szónoka Újhelyi Andor szentszéki tanácsos, hajdudorogi plébános volt, aki beszédeben utalt a pápai bullára cs a királyi alapitó levélre, amelyek szerint az uj püspökség székhelye Hajdudorogon állítandó fel. A város hajlandó e téren a legnagyobb áldozatra. Tisza István gróf válaszában kijelentette, hogy bár kezdettől lógva ő is Hajdúdé rog mellett volt, kénytelenek voltak mégis az államkincstár szempontjából azt a várost választani, ahol a szükséges kultúrintézmények máris megvannak Hajlandó azonban Hajdu- dorogot más kulturális téren kárpótolni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány a püspökséget csak ideiglenesen állítja fel Nyíregyházán, az ott már meglevő kulturális intézmények miatt. : I Szatmárvármegye üdvözlő felirata Ferenc Ferdinand trónörököshöz. Szatmárvármegye th. bizottsága március havában tartott közgyűlésén elhatározta, hogy Ferenc Ferdinand trónörököst születési évének ötvenedik évfordulója alkalmából feliratilag üdvözli. A vm. törvényhatóságának ezen üdvözlő feliratát, melyet a vm. nevében Ilosvay Egy magyar főur Amerikában. A new-yorki Húr lem River Parkban többek között ezeket mondla Károlyi Mihály gróf: „Ne tagadják meg a., legkisebb adományokat sem a búzától . . . Önök könnyen megtehetik, hogy egészen kis, apró összegeket mindig tegyenek félre erre a célra. Honnan vegyük mi Magyarországon a választási kiadásra a fedezetet? Igenis, az amerikai magyarok adhatnak nekünk egy pár megtakarj ott fillért . . .“ (Amerikai Magyar Népszava). A tényállás, ladys and gentlemen, röviden az, hogy az ó-haza veszedelemben van, a nemzet azonban nem akarja megmenteni, legalább nem ingyen — a többit már l adják önök Tehát nyúljanak a zsebükbe. Ugyancsak ezen a gyűlésen —- a „Szabadság tudósítása szerint — még ezt is modta a gróf: „Hogy a hazafias ellenzék a mai rendszer ellen felvehesse a harcot, pénzre van szüksége, szervezeti célokra, propagandára, lapokra. Ezt a pénzt elő kell teremteni az amerikai magyarság segítségével . . .“ Midőn a lapokról beszéli, amelyeknek pénzre van szükségük, egy hazafias ki adó hivatali főnök csuklani kezdett az ó-hazában. A kép a River Park-ban különben megkapó lehetett A karcsú, érdekesen sápadt főút, a londoni szabónál készült rodiugotjában, ott állott az emelvényen. Körülötte kérges tenyerű, barázdás homioku magyarok szorongtak. A gróf meleg, kap ■citáló hangon beszelt. Pénzt kért a választási kassza számára, amely kasszát ő — nem tudni, hogy mi okból — a hazának szokta nevezni. A gróf azonban azt is tudja, hogy a szegény ember szemérmetes. Van akárhány, aki ki sein mer rukkolni azzal a rongyos pár garassal, ami a zsebében van, mert attól fél, hogy megsérti vele a büszke főurat Ezeket tehát bátorítani kell, meg kell nekik magyarázni, hogy a hazának nevezett pártkassza „egészen kis, apró összegeket“ is köszönettel elfogad. Vannak azután makacs legények, akik kemény kézzel fogják a bugyeliárist. Azokra erősebb eszközökkel kell hatni. És a gróf a lejutolsó pillanatokban is. Már pedig mit ér az újságírónak az olyan hir, ami a többi lapnak is megvan ? Barna Izidor, a nemrég elhunyt hires és ötletes riporter megtudott annyit, hogy a kinevezetlek teljes névsora másnap jelenik meg a-Hivatalos Lapban. Elment hát az államnyomdába, ahol volt nehány ismerőse, akikkel beszédbe elegyedett. Természetesen nem említette azt, hogy miért jött, hanem annál élénkebben járt körül a szeme, kereste a kiszedett betühasábokat. Meg is találta. Akkor aztán olyan témába kezdett, amin tüzesebben lehetett vitatkozni és közelebb vonult a keresett hasábhoz. — Én ennek a felfogásnak sohasem leszek hive! — kiáltotta erősen gesztikulálva, miközben széles tenyerével rácsapott a befes- tékezett betűkre. De mert az egész névsor nem fért el az egyik tenyéren éj.en kapóra érkezett valamely békülékeny hang. — Ez már aztán helyes I — szólt Barna Dóri és másik tenyerét rávágta a folytatásra. Nyomban ezután sietett be a szerkesztőségbe és lediktálta a tenyeréből az államrendőrség összes tisztviselőinek névsorát. Ézt a fifikát egyébként nehány év előtt Barna Dóri után szabadon elkövette egy német ujságiró kisasszony is, aki addig settenkedett a csinos nyomdavezető körül, míg belecsaphatta tenyerét az őt érdeklő szedésbe. A nyomdavezető azonban észrevette a dolgot és légyottot kért a ravasz kis hölgytől. — Tehát biztosan várom holnap — mondta szendén mosolyogva, elmenőben a | leány. — Ott leszek — felelt a nyomdász, azon- j ban kényes ember vagyok és szeretném, ha a kisasszony már most megmosná a kezét, mert addig el sem eresztem. Az emlékezetes pápai királygyakorlatok alkalmával jó nehány évtizeddel ezelőtt Barna Izidor, akkor az Egyetértés riportere, elment Pápayhoz, a kabinetiroda akkori főnökéhez : — A félhivatalos kőnyomatos csak általánosságokat és külsőségeket ad a gyakorlatról, nekem pedig bővebb részletek kellenek. Kérem, legyen kegyes adja ide a teljes dispo- sitiót. Pápáynak sok dolga volt, nem ért rá maga kikeresni, felkapott egy csomó Írást: — Tessék, ezek között lesz. Amint az Írásban keresgélt Barna, egy táviratra bukkant mely Szentpétervárról jött. Nem gondolkodott sokat, zsebrevágta, elvégezte a dolgát, majd a szállodájába bezárkózott és elolvasta a táviratot. Majd elhült, amikor látta, hogy az orosz cár küldte a mi királyunknak a hármasszövetség ügyében. Mindenekelőtt lemásolta hússzor. Egyet eldugott az ágyba, egyet a szekrény alá, a tükör mögé, minden elképzelhető helyre, magához is vett belőle egyet, az Egyetértésnek küldött fel belőle kerülő utón, mind arra az esetre, ha őt magát elfogják, mert hogy becsukják az nem baj, de a szenzációnak elveszni nem szabad. De nem történt semmi baj, másnap elutazott s az eredeti táviratot másnap visszaküldte Pápayrrak. A világsajtó pedig az Egyetértésből értesült a szenzációról. Amikor aztán Pápay hazaérkezett, magához kérette Barnát, aki szorongó szivvel ment fel a kabinetirodai főnökhöz. Biztonság kedvéért magával vitte Eötvös Károlyt is, ha mindjárt védőre lesz szükség. Pápay szívesen fogadta Barnát és csak annyit mondott neki: — Rendben van, nem haragszom, de remélem, senki sem fogja megtudni, hogy ön mikép jutott a sürgönyhöz. Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Minta után való festés! Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műbél;: Petőfi utcza 99. sz. Bármily kényes színű és gazdag díszítésű ruhaneműek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plűsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek I Aladár alispán tegnap terjesztett fel, itt I közöljük. Császári és királyi fenség ! Szat már vármegye ih. bizottsága f. évi I máre. l9-én tartott közgyűlésében egyhangú 1 lelkesedéssel fogadta el és emelte határozattá I a vm. főispánjának azon indítványát, hogy a | vm közönsége intézzen üdvö/.lö feliratot Fen- j ségedhez születési évének ötvenedik fordulója alkalmából. Att'M a tántoríthatatlan hűségtől, — attól I á hódolatteljes tisztelettől áthatva, amellyel e j vm. közönsége a fenséges királyi Ház és an- j nak minden tagja iránt viseltetik, lépünk ezen j üdvözlő feliratunkkal Fenséged színe elé, hogy i kifejezést adjunk azon őszinte szn retetünknek 1 és tiszteletünknek, amelyet Fenséged magas j személye — mint Szent István koronájának j várományosa iránt érzünk. Szívből fakad ezen üdvözletünk, mert Fenséged kiváló egyéni tulajdonságai megingathatatlan bizalmat keltenek bennünk ama , korszak iránt, amelyben az isteni gondviselés I kegyelméből Fens'ged elfoglalva a királyi I trónt, népei boldogitására, országának trőben I cs hatalomban való felvirágoztatására, használja fel egy hosszú, munkás élet tapasztalataiból leszürődött uralkodói bölcsességet. Abban a szent hitben és meggyőződés- | ben közeledünk mi tehát Fenségedhez ezen | hódoló üdvözletünkkel és kérjük Isten áldását | Fenségedre és családjára, hogy bizalmunkat, I amellyel Fenséged uralkodása elé tekintünk hasonló bizalommal, minden áldozatra kész hűségünket pedig szeretettel fogja viszonozni. Hódoló tisztelettel : Szatmárvármegye közönsége nevében. Nagykároly, 1914. március 19 én. Ilosvay Aladár, alispán. Steckenpferd liliomtejszappan Bergmann & Co. cégtől Tetschen a Étbe. egyre nagyobb kedvességnek és elterjedtségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr és szépség gondozásában való fólülmulhatatlanságáért. Ezernyi elismerő levél! Sok legnagyobb kitüntetés! Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védőjegyre és a cég helyes nevére ! Darabja 80 fillérért kapható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszerüzletekben stb. Hasonlóképpen kitűnő Bergmann Manera liliomkrémje (70 fillér egy tubus). Kitűnő szer női kezek gondozására.
