Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
f,;agyfeá'roiy, IS!3. má^czius 30. H3. szám. XXXIX. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG es KIADÓHIVATAL : novíi a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: :\AGYKÁBOTjYEAM Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független { Megjelenik snirttJen vasárnap. ..... EL ŐFIZETÉSI ÁRAK ■ ■ FCLITS^íili LAP. Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron* Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron» Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. Stiagyar ország és a SSaiüán, Törökország háborúja a balkáni államokkal a gazdasági világ élőit is uj j perspektívát tárt föl. — Kétségtelen j ugyanis, hogy ha a mappának a Már- j vány-tenger és az Adria között levő részét { újra kell rajzolni, azok a változások, a j melyek a térképen elkövetkeznek, a gaz- j dasagi éleire is hatással lesznek, még pe- j dig olyan hatással, a mellyel föltétlenül j számolni kell. Az uj elhelyezkedések i nemcsak veszteséggel, de ugyanekkor, j sőt ugyanezért uj kívánságokkal, uj köve- | •telésekkel, tehát uj szükségességekkel is I járnak és a gazdasági élet faktorainak kell gondoskodnak arról, hogy a gazdasági világ a maga előretörő törekvéseivel az uj helyzettel szemben is érvényesüljön. Ezért uz érvényesülésért azonban dolgozni, fáradni, küzdeni kell es az ilyen törekvések az eredményeket illetően bizonyára igen ritkán voltak olyan kevés pozitív sikerrel biztatók, mint a minők most a monarchiának gazdasági törekvései a Balkánon, a hol tudvalévőén csak nemi égen kezdődött a háború második cziklusa. A mi már most a Balkán és a monarchia között létesülő kereskedelmi szerződés gerinczét, a Szerbiával való megállapodást illeti, ez a megállapodás a következő kérdések körül íorog: keresni kell a módokat, a melyek mellett lehetségessé válik az, hogy Szerbiának Magyarország és Ausztria tele irányított husexportját szabályozni lehet. Ennek a kérdésnek óriási fontossága nem is vitatható. Emlékezetes ugyanis, hogy ’ ez az a kérdés az, a mit annak idején Aerantahl úgy oldott meg, hogy a monarchiában husdra- j gasagot idézett elő, Szerbiát pedig ellenünk lázitotta. E kérdés helytelen elintézésének voltak következései egyrészről a béc'i hus-forradalom, az általános drágaság. a gazdasági elet számos katasztrófája, de ebből a kérdésből származott Szerbia első háborús mozgolódásától a prizrendi afférig sok minden, a minek káros hatásai a gazdasági élet különböző területein az utolsó esztendők alatt olyan szaporán jelentkeztek. Ez a kérdés tehát az, a melyet leginkább lehet, de kell is úgy elintézni, hoey a Balkánon, azaz a Balkánnal való beke ismét megszilárduljon és hogy a békés fejlődésnek minden lehetősége meglegyen. De rum kévéssé kell vigyázni arra is, hogy helyesen, azaz a gazdasági világ érdekeinek megfelelően oldják meg azt a kérdést is, a mely a monarchia ipari exportjára vonatkozik. Aztán ott van a többi nagy kérdés: Szerbiának a monarchián keresztül való tran- zitóforgalma, az adriai kikötőkérdés, végül j a vasutak ügye; ez utolsó pontban ter- ! mészetesen benne van a Zimony—szalo- í niki vonal, a szandzsák-vasút, meg még ! más számos vasúti vonal, a melyeknek í ügyét rendezni kell. Bulgáriával szemben mar az érintkezést, tehát a tárgyalást is megkönnyiti a monarchiának jó viszonya a bolgár királysággal. A tárgyalás körébe itt főképen azokat a területeket kell be- | vonni, a melyek azelőtt a török félhold j uralma alatt voltak. Bizonyos ugyanis, i hogy ezeken a területeken szerezhet a | monarchia megfelelő rekompenzácziókért I olyan piaczot, a melyeken iparának és kereskedelmenek fogyasztókat talál és főképen ezeken a területeken át biztosíthatunk magunknak utat és az úttal természetesen forgalmat a távolabb eső keleti államok leié. Arról természetesen szó sem lehet, hogy a barátság kedvéért már megszerzett pozicziónkról is lemondjunk, ellenkezően mindent el kell követnünk azért, hogy ezeket a pozicziókat megerősítsük es hogy azokhoz újakat is szerezzünk. A mint ugyanis a monarchia ipara és kereskedelme számára a lejlődés legtöbb eshetősége kelet felől kínálkozik, épen úgy nagyon könnyen az ipar és keFíam, az ezredes. Irta : M. FGGE5. A törzsasztal körül üldögéltünk, amikor öreg orvosunk kezdett el beszélni. Tréíásan okkultistának neveztük ; jól tudjuk, hogy sokat foglalkozott ilyféle problémákkal, de ő energikusan protestált, letagadta. — Néhány héttel ezelőtt egy betegem halt meg, furcsa asszony volt szegény öreg. A kora még nem volt aggnak mondható, alig volt hatvan éves, de összeszáradt, sápadt arczu, töpörödött volt, egy árnyék, amely most elmúlt. Az élet lángja már alig piroslott benne, mikor utódára nagyon különösen fellobbant. Az öreg asszonyt — igy nevezem őt, mert orvosi szempontból nézve, már aggkoru volt — mélységes lelki bánat teljesen felemésztette lelkileg, testileg, — ennek az asszonynak élettörténete nagyon különös. Amikor tiz évvel ezelőtt megismertem, olyan volt egészen, mint a halála napján. Az élettragédiája már lejátszódott akkor és egy nagyon szerényen öltözködő kis asszonykát ismertem meg benne, aki teljesen kifejezésnélküli szemekkel bámult maga elé és napról-napra a legcsodásabb, finom kézimunkákon dolgozott, amiknek eladása által kicsiny nyugdija tettemes Grr~rzz====z====— összeggel nagyobbodott. Ó ugyanis egy államhivatalnok özvegye volt és az ura meghalt, még mielőtt karriert csinálhatott volna. Az asszony szűkös anyagi viszonyokban éldegélt a fiával, aki a hadapródiskolába járt. Az apa utolsó kívánsága az vol- hogy a fiából tiszt legyen és az anyja, aki imádta a fiút, a Poldit, alig tudta már ki- j várni, hogy portépée csillogjon az oldalán, í Az az idő is elkövetkezett, de a szegény ! anyára a legborzalmasabb sorscsapásokat í hozta. Tiszti, hadnagyi tragédia, hiszen naponta ismétlődik. A Poldi, az uj hadnagy, adósságokba keveredett. Az anyja segítségét kérte, a kis töke csakhamar' elúszott, a nyugdíj is le volt foglalva. A szerencsétlen fiú, határtalan könnyelműsége folytán mindjobban eladósodott. Egy napon aztán sürgöny érkezett a szegény anyjához, az ezredparancsnok- ság küldte, amely borzalmas hirt hozott: a Poldi szivén lőtte magát. . . . Abban az időben a szegény asszonynak már ném volt saját lakása, albérletben lakott jólelkü, becsületes embereknél, elhunyt térje irodaszolgájának családjánál. Amikor a szerencsétlen anya elolvasta a sürgönyt, amely egyetlen, imádott fiának halálát hozta hírül neki, annak a fiának, akit ö könnyelműsége daczára és a neki okozott nagy bánat daczára is, véghetetlen anyai szeretettel bálványozott, — sikoltozni kezdett: — Nem igaz, hazugság ezt nem tette a Poldi, ezt az én egyetlen Poldim nem tehette velem! — és élettelenül terült el a 1 földön. Sokáig nyomta a betegágyat és az egész időn át, miközben a halállal vívódott lázas deliriumában folyton szivettépő hangon csak azt kiáltotta: — Nem igaz, ezt az én egyetlen Poldim nem tehette velem! Mindezt a becsületes szolga családja mesélte el nekem, mert én csak évekkel azután ismerkedtem meg a szegény asz- szonnyal; elhívtak hozzá, mert véletlen esés következtében megsérült. A halál nem könyörült rajta, amikor az a borzalmas szerencsétlenség érte, még tizenöt évig kellett élnie, tengődnie szegénykének. Az orvosok lemondtak arról, hogy megmenthessék: — de csoda történt A láz alább szállt és az asszony lassan, lassan gyógyulni kezdett. A ház népe nagy csodálkozással tapasztalhatta, hogy az asz- szony teljes öntudatnál volt ugyan, de elíelejtette a borzalmas katasztrófát, emlékezetében a Poldi, a íess hadnagy, ki a hadseregben szolgált, élt és az asszony azon tűnődőt elnéha hogy már mily enrégennemirtneki a távollévő garnizonból. Az orvosok fejcsóválva konstatálták, hogy a betegség su■ —--------------1—** Ruhát fest vegyileg tisztit ufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a ión;. uth. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám. $
