Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
íáagykájpoSjr, í9S30 márczius 16. Cl. szám. XXXIX. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKES2TCSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAOYKlB.OX.YBAB Jókai -utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. SülesjjeBeísik mseidére wasáirssap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán kiüdve 8 korona «legye; kflMágek. egyházak és iskolák részére egyévre 5 korona Hirdetések jutányos áron kitöltetnek. „Nyüttér“ sara 60 fillér. Visszapillantás. A tegnapi napon végét érte az az ülésszak, amelynél termékenyebbet, áldásosabbat a magyar parlamenti élet igen keveset, olyat pedig, amely a jövőre nézve nagyobb kihatással lehetne, talán egyetlen egyet sem képes felmutatni. Hatalmas, évtizedek óta izgató, az egész társadalmat átformáló kérdéseket oldott meg ez az ülésszak, s lerakta beláthatatlan időkre a parlamenti rend, a béke es tekintély megingathatatlan alapjait. Rendezte, végleg beíejezte, az oly sok vihart, szenvedélyt, és politikai ka- landoroskodást felidézett katonai kérdéseket, amelyek csaknem évtizeden keresztül voltak szülőanyjái minden parlamenti botránynak, kerékkötői minden haladásnak, buktatói annyi jele--., oly sok tennivágyás- sal teli kormánynak, és fedezői, táplálói minden parlamenti szegenylegénykedés- nek, kezdve a nemzetiszinü pántlika jelében küzdőktől, egészen a pad tetején duhajkodó obstruktorokig. Ennek a halálát hozta meg a jelen ülésszak, amikor végleg elintézte ezt, s elintézte oly módon, hogy a két évre leszállított szolgálati idővel rengeteg értéket szabadított föl a produktiv munka számara. Folytatta alkotásait ez az ülésszak hogy letörte az obstrukeziót, amely -pédMj^r— azt hitte mindenki — úrrá lett a má'gyár parlamentarizmus fölött. Letörte ezt a szégyenhajtást, ami miatt már evek óta pirult az arczunk, odadobta ahova való, az — utczára — s ma már mindenki, mint végleg eltűnt, kozutált rémről beszél erről a hajdan olyan veszedelmes ezen grasz- száló visszaélésről. Korszakos jelentőségű alkotását éppen a napokban érlelte meg a már befejeződött ülésszak. Megalkotta a választói reformról szóló törvényjavaslatot, ezt a kérdést, amely olyan sok kézben, mint égő csóva emelkedett magyar államiságunk, a magyarság süpremácziája ellen. Létkérdés volt számunkra 'az, hogy kik lógják tető ala juttatni ezt a reformot. Az ülésszak a teljes megnyugvást hozta meg. Azok oldották meg ezt a kérdést is, akik -—- mint annyiszor — máskor bebizonyították már, hogy a nemzet igazi érdekein kívül őket utjokon sem a pillanatnyi siker, sem az utczával való kaezéi £odás, sem pedig a jelsz xvak nem vezetik, hanem igenis vezeti őket a felelősségnek a tudata, a becsületes józan okosság és a hűséges magyar lélek. Csütörtökön pedig az eddigi eredményekhez még egy igen fontosat csatolt ez az ülésszak. A házszabály kérdését is elintézte. És ezzel véglegesen megszilárdul a munka, a komolyság, a r.ivó a magyar képviselőházban, amelynek tekintélyét a technikázás és az obstrukezió any- nyiszor és annyiszor arczulcsapta. Persze, hogy honmentők ez ellen vadul lármáztak, nem tudnak abba belenyugodni, hogy ezentúl a Házban a többségi (akarat érvényesüljön, s a komoly munka szerezzen suverén jogokat. Nem tetszik nekik, hogy ezentúl c-ak a komoly elem juthat szóhoz a Házban, s az üres fej, de nagy hang nem lesz már elég ahhoz, hogy hónapokig dominálja a maga politikai életét a parlamentben és az országban. Rend lesz, nyugalom jesz, béke lesz, hát természetes, hogy ez a rendbontó, dologtalan, minden munkára képteleneknek nem tetszik. Hiszen ilyen állapotok mellet ők, a szellem nyomorékjai mit csinálhatnak ? Üdvözöljük ezt a befejezett parlamenti ülésszakot igaz megelégedéssel. Üdvözöljük azért, mert nagy, messzire kiható dolgokat produkált, de üdvözöljük es hálásak vagyunk neki azért is, mert befejeztével egy békés, nyugalmas, munkás jövő fog megkezdődni. Az, amire ennek a nemzetnek igazán olyan nagy szüksége van ! Egy asszony, aki mindent tud. Kedves barátom, — hiszen ha nem tudnék annyit, ha nem látnék mindent előre. . . Akkor édes, jó barátom, e szomorú és keserű levél helyett én magam mennék önhöz oly igazán, mint ahogy most ott áll az ablakánál és megáll a szivedobogása, ha egy asz- szonyi alak jön az ablak felé, egy asszonyi alak’ kinek lépése, fejtartása hasonlít valami- képen az enyémhez. Nem félek, hogy harmincz és egynéhány évemmel nevetségessé válók. Igenis tudom, hogy ön igy vár reám, ahogy a régi romantikus regényekben van megírva, igenis jól tudom, hogy minden idegszála remeg az utánam való várakozástól. Most még remeg, majd — eltelvén minden ideje a reménységnek — csúf, rekedt kaczagás tör ki ajkán és odasoroi azok közé a gyalázatos asszonyok közé, kik százszor alávalóbbak az igazi bűnösöknél, mert játszanak a szenvedéllyel, a tűzzel, a boldogtalansággal, de az utolsó pillanatban jól vigyáznak, nehogy valahogy megégessék magukat. Nem, kedves barátom, én nem vagyok ama gyalázatos hidegszivü, forró fantáziájú játékosok közül való. Én nem akartam az ön gyötrődésében gyönyörködni. És ha én is_ Ruhát fest vegyileg tisztit ft-------------------------------------cs ak az érzésem szavára hallgatnék, akkor e kusza sorok helyett, melyeket gyűlölettel fut át, engem látna maga elölt. És a keserű átkok helyett szerelmes csókok fakadnának ajakán. Mondom, minden igy volna, ha nem tudnék annyit, ha nem jártam volna kora gyermekségemtől kezdve nyitott szemmel az életben. Mikor maga kért, könyörgött, fenyege- tődzött, mikor én hallgatva, ajkamat összeszo- ritva, szinte halálra válva álltam maga előtt, mikor maga kétségbeesetten kérdezte: hát nem szeret? akkor én már tudtam, hogy szeretem és talán többé soha-soha sem fogok megszabadulni ettől a kinzó, sóvárgó szenvedélytől. Ám azt is tudtam, hogy nem megyek el magához soha-soha. Nem beszélek önnek hűségről, becsületről. Mire való volna ez? Maga napnál világosabban bebizonyította nekem, hogy ha egy férfi és egy nő igazán szeretik egymást, akkor minden rombadől közöttük és ők maguk építik fel újra az uj világot. Igaza volt, nem volt, nem tudom, mert nem is gondolkoztam rajta egy perczig sem. Mig maga beszélt, én folyton erre gondoltam : milyen gyermekes, milyen naiv! Ami engem visszatart, az az én lelkemben van. Azon nem változtathat az ön beszéde s nem változtathat az én akaratom, mint ahogy hiába akarnám akár meggyőződéssel, akár erőszakkal barna szememet kékre változtatni. Mert értse meg, a szenvedély legmámorosabb órájában, mikor zokogva kiáltott önért, a szivem, mikor vad, forró tűz rázta meg testemet, akkor már tudtam, hogy soha-soha sem leszek az ön szeretője és előbb hagyja el megkínzott testemet a lélek, mintsem valaha másként teszek, mint ahogy énemnek benső parancsára tonnem kell. Mert higyje el, semmi más nem tart vissza öntől, csak az, hogy kérlelhetetlen bizonyossággal tudom, hogy mi fog bekövetkezni és tudom, hogy ha rálépek az útra, melyre ön hiv, nem lesz módónban elkerülni azt, ami reám várakozik. Igenis, amint most látom Önt lázban égve, remegve, gyötrődve, amilyen biztonsággal tudom, hogy mennyei boldogság ujjon- gana lelkében, ha most megpillantana és alázatos szavak mellett csókolná ruhám szegélyét, épen úgy látom a többit is, ami azután következne. Látom, mikor már kissé lehűlve, de még mindég szerelmesen, gyöngéden, fogad. Majd egyre unottabban, hidegebben. Látom a titkos ásításokat, az órára vetett lopott pillantást és olvasom halálosan fakó arczczal az első levelét, mely arról szól, hogy nem jöhet el a találkozóra, mert egy igen fontos, életbevágó ügy tartja távol ... És én már azt is tudom, hogy azt a levelet követni fogja a többi. Az ürügy már nem is olyan gondosan keresett, a dolog immár nem is olyan életbevágó. Dolga van. Elvégre a féfinek mindig van dolga, elfoglaltsága, ha akarja. Aztán, Nagykároly, Kölcsey-u. 1. Haufel Sámuel a róm. katb. templom melleit. fllapitíatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám.
