Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 9. szám
IFiacjylkáresSyj íSi3. február* 23 9. szám. XXXIX. évfolyam SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: N A ÖYKÁROLYBA5T Jókai-utcaa 2. sz. \ Teleohon 58 szám. oum)aaaaMfi£js:rri& Pártoktól függetlon politikai Lap. ____— stüegje!eifsik minden vasárnap. -----ELŐF IZETÉSI ÁRAK Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 3 korona ítlegyei községek, egyházak és iskolák részére egyévre5 korona Hirdetések .utányes áron közöitetnek. ..Nyilttér“ sora 60 fiUér' A három grófok. Mindezekelőtt arra kell visszaemlékezni, hogy most egy esztendeje még Héderváry Károly gróf volt a miniszterelnök, akinek távozását ádáz lármával követelte az egész ellenzék s utódjaként folyton Lukács Lászlót emlegette. Az volt akkor a baloldal leghőbb vágya, hogy Lukács László legyen a kormányelnök és mikor az események sodra és a korona bizalma csakugyan őt emelte Magyarország legelső közjogi méltóságának helyére, az ellenzék is megnyugvással fogadta, s sajtója szinte tüntető melegséggel üdvözölte. Akkor még se Désy ur, se a három gróf, se mások nem mondták róla, hogy panamista. Pedig azok a vakmerő és alaptalan vádak, melyekkel őt később Désy Zoltán, az ellenzéki kórus helyeslése mellett illette, ma sem Lukács Lászlóra mint miniszterelnökre, hanem mint pénzügyminiszterre vonatkoznak. És Désy ur, ha neki mint fenhéjá- zóan hirdette „zsebében voltak a bizonyítékok“, — miért nem támadta Lukácsot már pénzügyminiszter korában? Erre Désy ur maga adta meg a választ egy klasz- szikus elszólásban : azért nem, mert azt reményiették, hogy Lukács mint miniszterelnök majd békét köt az ellenzékkel. Mert ők az ellenzéki bomlott és túl | fütött fantáziával Lukácstól olyan békét | reméltek, melynek alapján hatalomra jut- : nak. Mindaddig tehát, m g e vérmes re- ! ménykedés rózsás felhői úszkáltak az i ellenzéki égboltozaton, Lukácsot sem ma- * gánbecsületében, sem hosszú közéleti pá- I lyáján való magatartásában gáncs nem érte. Mihelyt azonban nyilvánvaló lett, hogy erkölcstelen alkura nem hajlandó, i vagy elveit és meggyőződését áruba nem bocsátja, vagyis magyarán mondva, hogy az ellenzék hatalmi éhségének kielégítésére nem hajlandó, hát akkor a három grófoknak és társainak suttyomban való helyeslésével, s talán beugratásával Désy ur j egyszeriben ráütött a zsebében levő „bizo- l nyitékokra“, s hangosan elkurjanlotta Lu- | kács Lászlóról a meggyalázó kifejezést, j olyan vádakkal illetvén őt, melyeket mint : állítja, mar reges-rég tudott, s melyek ! Lukács Lászlónak még pénzügyminiszte- ] reskedé-e idejére tartoznak. Désy urat | tehat nem a közéleti erkölcsök fölött való I önzetlen őrködés szent lelkesedése, hanem ; a pártpolitikai csalódás miatt való szenvedély és alacsony bosszuerzel dühe ragadta ’ | arra az útra, mely a büntető törvényszék I és a fogház ajtajáig vezec/'Oésy ur meg- I kapta, amit nyugodt perczeiben ő maga | is előre tudhatott. Elitélték. Az ítélet nemcsak igazságos, hanem | bölcs is. Csak arról szól, ami birói mérlegelés alá tartozik, ami pedig nem oda tartozik, azt odautasitotja ahová való : a parlamentbe. Ezzel megoltalmazta az igazságszolgáltatás tisztaságát a politikai vakmerő betolakodás ellen. Ezt tehát még a jogásziiag tájékozatlan közönség is megnyugvással fogadja. Csak azok dühönge- í nek ellene, akik nem az igazságot keresték, hanem a botrányt, s akik az ellenzéki politikát zsákutczába vezették. Ezek tehát ; fejvesztett kapkodásukban most már az i igazságszolgáltatásba szeretnék belehur- S czolm a politikát. Előáll három gróf, három gáncs nélküli lovag, mindhárman országgyűlési képviselők, akiknek tehát módjukban és hatalmukban állná, hogyha valami kifogásuk van Lukács László ellen, azt a maga egyedül illetékes helyén, a parlamentben előadhassák. Nem, ezt ők nem teszik, hanem ők is verik a mellüket, hogy i ők is tudnak Désy vádjainak a tartalmáról. Eddig nem tudtak, eddig hallgattak, eddig csak Désyt tolták előtérbe, s követelik, hogy Lukács őket is állítsa biró- i ság elé. Lukács igen nyugodtan válaszolt a nagyhangú hetvenkedésre. Nem segédkezem abban, hogy ezek az urak mellékvágányra tereljék az igazságszolgáltatást. Ha az uraknak politikai természetű vádjaik vannak: tessék azokkal a parlamentben előállani. Ott szemtül szemben találkozhatunk. Megegyezés. Irta: Korfiz Holm Melancholikusan, kezeit kabátzsebébe mély esztve, fejét, magas gallérjába húzva állott a kaszárnyaudvarán báró Dern főhadnagy és felügyelt az uj<mczok gyakorlatozására, illetve nem is látott belőle semmit. Csak amikor j Klauz hadnagy színlelt dührohamban rárontott Lechner Péter ujonczra és azt ordította: „Te büdös kutya, mindjárt leszúrlak. Úgy áll ide, mint egy felfuvalkodott tehén ez a hülye, ez a tökfejü, — akkor pillantott fel futólag a főhadnagy és elmosolyodott a szép hasonlat fölött. Azután ismét gondolataiba merült és nem hagyta magát zavartatni a káplár vezényszavaitól és ép oly kevéssé hallotta a hon ifjú védőinek döngő lépteit, akik minden különösebb átszeliemültsóg nélkül gyakorolták a katonai tökéletesség eme abéczé-jét lassú lépésekben, amelyeket most még három ütembe tagoltak szót. A kis báró egyáltalán nem érezte magát szerencsésebbnek, mint regrutái. Istenem, nehány nap előtt még Münchenben a társadalom egyik fényes csillagaként ragyogott és most ebben a szomorú kis városban csücsül, ahol az ember az unalomtól egyebet sem tehet, minthogy leissza magát. — Egy negyed év alatt delirium tremen- sem lesz, — töprengett magában — ez a haszna lesz az öregnek belőlem. És azután micsoda nők vannak itt! Micsoda áliatok ! Micsoda állatok ! Oh Elly ! Vájjon ő is gondol-e rá? Nem valószínű! Ellynek biztosan jobban megy a sora, miDt neki. Az utódját már biztosan megtalálta. Persze, egy ilyen énekesnő! Kit szerencséltetett vájjon? Andort, a kövér ékszerészt, vagy Peskov Mukit? Muki volt határozottan a szebbik és azután gróf. A gazdagabb azonban nem ő ! Hanem a pénzzel tulajdonkópen Elly nem nagyon törődött, különösen most. Ellynek megvolt még az az 5000 koronája, amit neki a kis báró adott megegyezés dijául. Biztosan mindet elköltötte toilettekre. Olyan jól el tudta képzelni, milyen elegánsan jönne ide. ízlése volt a kis nőnek, az tagadhatatlan. Azonkívül kitűnő össztönnel tudta mindig megválogatni a legdrágább dolgokat. A kis báró nyakig bent volt az adósságokban. Nagyon kínos volt a vergődése határidőről határidőre az egész múlt esztendőben ! Borzasztó volt! És mégis szép! Az öreg azonban átkozottul előkelőén viselkedett Még ebbe a rongyos fészekbe való küldése.is teljesen korrekt volt. De igaza volt az öregnek, mert Münchenben megint megujuh volna ez a história és igy mégis vége volt mindennek. Tulajdonképen egész szép kis állás. El lehet viselni. Es az öreg még sem milliomos. Kár! Hogy mindig az olyan embereknek van sok pénze, mint az Andornak. De hát ezen a dolgon nem lehet segíteni, úgy kell venni az ügyeket, ahogy áll. Nem lehet semmit mondanom, az öreg j nagyon előkelőén viselkedett. És gondjai sin- j csenek most legalább. Igaz azonban, hogy j szórakozásai sem. De ezeknek tulajdonképen igen rövid időre számítok Münchenben Ellyvel. És a kis báró egészen elérzékenyült, amikor az apjára gondolt, elhatározta, hogy bizalmára méltó lesz és hirtelen nagy buzgalommal látott neki a katonai szolgálatnak, annyira, hogy Lechner Péternek személyesen mutatta meg a parádés lépést. — Nézz ide, te falábszáru hülye, igy kell csinálni? így! Nézz a lábam hegyére! Előre nyújtani! Kettő ! Az istenedet, fordulj fel, ha nem tudod ! Miért tudom én ? Három ! Először a lábujjadat tedd a földre ! Szent Isten ! Még egyszer! Úgy mint én! Mondja Lechner ur, miért nem nyomja a térdét is előre ? És hol vannak becses első patái ? Hátra velük ! Még egyszer! Hosszabb lépés ! Máskülönben sohasem tanulja meg a parádés marsot. Még hosszabb lépés*! Hosszabb lépést ! Nézz ide, csinálj olyan lépést, mint én. A főhadnagy lépései ugyan még valamivel rövidebbek voltak, mint Lechner lépései, de ez nem tett semmit. Meg azután nem is lehetett kívánni, mert a kis báró egy lépéssel kisebb volt, mint a baka és a menetelés sohasem volt erős oldala. & Hullát fest vegyileg tisztit liaufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. Katii, templom mellett. dlapittaiott 1902. évben. Telep : Petőfi-uf 59. szám.
