Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 9. szám
S Z A 1' M A R M E G V E I K Ö Ö Y Nagyon helyesen. Furcsa volna, ha a beíejezett pert a gróf urak kedvéért újra élőiről kezdenék. Mit mondana ahhoz a három gróf ur, ha a munkapártból is kíállana három elismert gavallér és magáévá tenné azokat a vadakat, melyekért annak idején Habár Mihályt éppúgy elitélte a bíróság, mint most Désyt? 111 üli ennyi — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Vasárnap és hétfőn Bécsben közös miniszteri tanácskozás volt. A tanácskozás tárgyát gazdaságpolitikai ügyek képezték. Különösen pedig a balkáni államokhoz való viszonyunk rendezésével foglalkozott az értekezlet. A hét egyik érdekes politikai eseménye, hogy a budapesti büntetőtörvényszék Désy Zoltán képviselőt a Lukács László miniszter- elnök ellen elkövetett nyilvános becsületsértés vétsége miatt 1 hónapi fogházra és 400 korona pénzbüntetésre Ítélte. A választójogi bizottság szerdán tartott ülésén felolvasták azokat a módosításokat, amelyeket a kormány a felmerült indítványoknak megfelelően elfogadni hajlandó. Különösen négy módosítás jelentkezik az indítványban. Az első módosítás az, hogy a minimális adóczenzust két koronában állapítja meg, az ötévi állampolgárság kimutatását elejti s e helyett mindenki csak az állampolgárságot tartozik igazolni, az ipari munkásokra nézve csupán azt követeli a javaslat, hogy öt éven belül három évig ugyanazon munkanemben dolgoztak légyen és a törvény- javaslat elejti a területi czenzust. Az országgyűlés választójogi bizottsága pénteken részleteiben is elfogadta a kormány választójogi javaslatát. A választójogi bizottság ezzel be is fejezte munkáját. A javaslatot legközelebb előterjesztik a képviselőháznak érdemleges tárgyalásra. i Színház. Füzes Lenke. Alig van este, hogy Füzes Lenkének, az északkeleti színtársulat e tempe- ! ramentumos, tehetséges tagjának dolga ne i akadjon a színpadon. Egyik főerőssége a tár- ! sulatnak, aki úgy az énekes, mint a társalgási | szerepekben mindenkor művészetet produkál. | Füzes Lenkének egyik legjobb szerepe a múlt j héten szinrekerült Tatárjárás huszárönkéntese, j Az elsőrendű alakítást a közönség lelkes tapssal honorálta. Kijutott a tapsokból Szigethy Irénnek is. Bent az 9rdön. Gyervay Andor szenzá- cziós színművét szép számú közönség előtt kedden mutatták be a nagykárolyi városi színházban. A nívós előadás sikeréhez mind a négy szereplő — Boros Emil, Füzes Anna, Horváth József és Radó Rózsi — hozzájárult. — Az Ostrom Nagykárolyban. Körülbelül két éve annak, hogy Comédie Franciásé termében tüntetéseket rendeztek Bernstein Henri ellen, akinek Utánam . . . ezimű darabja előző nap óriási sikerrel került bemutatóra. Hogy honnan fújt a tüntetés szele, azt eléggé tanú sitotta az első tüntető, aki székében felállt, odaszólt a színen levő Le Bargynak : — Csak egy szóra, művész ur ... Aztán a községhez fordult: — Hölgyeim és uraim, az az újdonság, ! amelyet itt játszanak, egy zsidó műve . . . Es más tüntetők közbekiáltották, hogy [ Vive le roi. Antiszemita, royalista és más retográd | irányzatú politikusok avatkoztak szentségtele- j nül az irodalom ügyeibe, és sikerült is mega- 1 kadályozniok, hogy az Aprés moi ... az I előadások oly számát érje el, aminőt a premi- i ere után várni lehetett. Bernstein Henri egy i nobilis mozdulattal megóvta a Comédiet a to- j vábbi tüntetésektől, és egyszerűen visszavonta ; darabját. Aztán felelt ellenségeinek a saját í módjára — drámában. Azt a kifogást emelték ellene, hogy a katonai szolgálat elől derezált. Bernstein bevonult katonának, és eleget tett kötelességének. A gyávaság vámját a párbajok egész sorozatával czáfolta meg. És végül megírta az Ostromot, amivel egyrészt újabban demonstrálta, hogy mily nagy mestere a drámának, másrészt pedig gyönyörű példáját adta annak, mily nemtelen dolog az, ha valakinek régen elkövetett, régen elfelejtett hibáját akarják kiaknázni, politikai, vagy más — meg nem engedett — ezélzattal. Minket Bernstein Henri különösen érdekel. Sehol úgy meg nem szerették, mint Magyar- országon és világhíre, népszerűsége tulajdonképen Magyarországból indult ki. Nagykárolyban eddig a Kis pajtás, a Tolvaj és az Izrael czimü darabja került színre. Az Ostrom bemutatója a városi színházban, tegnap volt és természetesen nálunk is tetszett. Az Ostrom tartalma a következő: I. felvonás. Merital, az előkelő politikus, a miniszterelnökség küszöbéig ért Másik boldogság is közeledik hozzá. Reriée, akit ő a fiának szánt feleségül, bevallja neki, hogy titokban régen szereti A boldogságot azonban nagy veszedelem fenyegeti. Politikai ellenfelei egy rég eltemetettnek vélt titkát ássák ki és közhírré teszik, hogy Merital ifjú korában lopást követett el. Meritalnak az a legkellemetlenebb, hogy Frepeau, az ő politikai barátja a lopási esetet a maga lapjában megczáfolta. II. felvonás. Merital megtudja, hogy Frepeau mily kétszínű szerepet játszott. Frepeau maga szeretne miniszterelnök lenni, maga inszozená’ta Merital meggyaausitását és csak azért védelmezni, mert tudja, hogy Merital tényleg hibázott. Merital azonban megfordítja a fegyvert Frepeau ellen és diadalmasan kerül ki az ügyből. Pedig már tulajdon gyermekei is kételkedtek benne — Csak Renée nem tágít mellőle. III. Merital elmondja Renéenek az ifjúkori botlás történetét. Renée jobban szereti, mint valaha és semmi sem áll többé útjába kettejük boldogságának Meritált Boross, Renét Radó Rózsi játszotta. Legközelebbi műsor : Héttőn : Bent az erdőn. Kedden: Tatárjárás. Szerdán : Ostrom. Csütörtökön: Lengyel menyecske. Pénteken: Elnökné. Szombaton : Baba. Yrasárnap : Leányvásár. A kaszárnyaudvar felől egy közlegény tartott az őrségből a főhadnagy felé csákóval és patróntáskával, három lépésnyire tőle előírásosan megállt, jobb sarkát bál sarkához ütötte és bal kezét a nadrág varrásához fektetve ordította: — Jelentem alássan főhadnagy urnák, hogv egy nő akar főhadnagy úrral beszélni. — Egy nő? Parancsára, főhadnagy ur! — Hol van az a hölgy? — Az őrségen főhadnagy ur ! — Egy nő ? Milyen nő ? A közlegény jóízűen röhögött, — Jó nő, főhadnagy ur! — kiáltotta ezután. — Ne ordíts úgy! Abtreten! — szólt a kis báró nagyon kíváncsian, átadva a felügyeletet az őrmesternek és megindult a kaszárnya udvaron keresztül az őrség felé. A kis báró még mindig nagy zavarban volt, mikor az irodai Írnokok kiexpediálása után, az ezred irodájában végre egyedül maradt téte-a-téte-ben Ellyvel, aki valóban bájos volt. — Na — nevetett — micsoda savanyu pofát vágsz barátocskám ? Gyere ide, adj egy puszit. — Ilyen ostobaság! — dadogta a kis báró — ebbe a kis fészekbe jönni. — Ne beszélj — kaczagott Elly és a kis báró nyakába repült és selyemszoknyái végigsuhogtak, a piszkos kaszárnyapadló felett. — Édes Elly — mondta a báró hősies elszántsággal — te tudod, hogy okosaknak kell lennünk. Es igy valóban nem mehet tovább. Az apám. . . . Egy szóval,köztünk mindennek vége. — Jó, jó, én tudom, mit csinálok. Azután vége lesz mindennek. De most mindenekelőtt két vagy három hétig itt maradok.-— Hogy érted ezt? — Ne légy olyan fád, bárócskám. Szabadságot kaptam a színháztól és mig a „megegyezést“ el nem intéztük, úgy fogunk itt élni, mint az Úristen Francziaországban. — A megegyezés ? — Természetesen, a pénznek a családban kell maradnia. — De kérlek ... — védekezett a kis báró elgondolkozva és lassan pödörte ritkás bajuszát. A lány azonban erősen fogta, fejét magához szorította és fülébe súgta: — Ez a tizennégy nap szép lesz, bárócskám ! Olyan szép, mint amilyen sohasem volt. Majd meglátod ! És kis báró már teljesen beleegyezett és megcsókolta és meghatóban mondta : — Mégis csak jó nő vagy te, Elluskám. — Hát persze — nevetett a lány — hiszen azért vagyok a színpadon drámai szende! Asszonyoknak. ☆ Divatlevél. Vége a farsangnak, a bálok rózsaszín ! köde szertefoszlik, vége az Ezeregyéjszakának. A báliruhák izgató, nagyszerű problémá- ! ját immár ki kell kapcsolnunk — egy kis me- - lankholiával bár, de mégis vígan — a hideg, : friss tél jókedvre dérit s már a délutáni séta- és vizit-kosztümökre gondolunk. Mai levelünkben két igen csinos, disz- tingvált toalettet mutatunk be olvasóinknak, melyek különösen sugár termetekhez igen jól illenek. A termet gracziózitását emelik, természetes báját és könnyedségét teljesen kifejezésre juttatják. Az első délitáni toalet posztóból, vagy — ha különben elegánsnak akarjuk — selyemből is készülhet, ez utóbbi esetben nyári hivatalos látogatások alkalmából, később Ízléssel átalakítva, mint utczai ruha sétáknál és bevásárlásoknál is viselhető. E kosztüm rendkívül előkelő és ára mégsem túlságosan magas. A derék egy kissé lazán van tartva s elől széles sálgallérszeriien van díszítve. A fehér állógallért elől matrózgallér köríti. Ez utóbbi hegyes, vagy kerek szabású lehet, selyemből készül, színe az alapanyaggal harmonizál. A sálgallér elől záródik, de fishuszerüen is szabható. A gallér szélén egy sor tűzött, vagy hímzett diszöltést helyezünk el. A gallér két része között levő betét szintén fehér szinii s közepes fehér, behúzott gombok díszítik. Az ujjakat kétféleképen szabhatjuk; vagy egész hosszúra és szűkre, vagy háromnegyed hosszúra. Ez esetben az ujjak posztókézelőben végződ:q».'caT».C3V»Xí*ca*xxU!ta:»it jT.5El3«ca«taC3»4:a«t3y*cj»c3»tXJ!KC3»C3«j»t3«.cl*l'3t »xncxaict?; C fant fat fa a»:c x a+di fa/, Tf- »x3»XfaXttfaX3^fa3rtt>aC5reE3 i I I 1 i Bikszádi vízzel vegyítve az idei termésű savanyu bor kitűnő italt szolgáltat. A „Bikszádi“ természetes gyógyásványviz hurutus bántalmak ellen páratlan. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a „Bikszádi“ fürdő igazgatósága.
