Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-16 / 7. szám
ísagyísároSy, !SS3. február* 16. 7, szám XXXÍX évfolyam mMtaMHUMOXwamaMHSBiumvMM \iBn*!^T3B«iEisníreilBH«ííBesi!miUfliami«i»raimU!ra(nH*»iasr®HXSicann»»m>KKKraB(&^7i«Er« SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: .NAGYKÁROLYBAN J-ókai-utosa :?. sz. Telephon 56 szám. Ri, 2BSRÍBC&S ~v ■sv.n-.-j-f: ;imnzr.r:‘<r OTWi VK *5« Mt&55BS83aXMa MWrt KKZEMBKQAt KI S.«S® Berw.ÄSIBSaH^mKiBCTjrJVitKnEKIJZaHWR^KKBBBi ffiegjeienik mindSen wasárjissp. - ELŐFIZETÉS! ÁRAK Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 3 korona* ' Megyei kőaségek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér" sora 60 fillér' A választójog reformja, ahoi csak hozzányúltak a politikai életet mindenütt erős hullámzásba hozta. Nemcsak a különböző pártok között ütköztek mindenütt az ellentétes felfogások, hanem a nézetek eltérése, egyazon pártok kebelében is mutatkozott. Olyan jelenség ez, mely a világ minden államában észlelhető és -— amely alól Magyarország sem kivétel. A nemzeti munkapárt ma körülbelül kétszázötven tagból áll. Magában foglalja az ország intelligentiájának színét és virágát. A párt tagjai önálló gondolkozáséi férfiak, természetes tehat, hogy olyan nagy kérdésben, mint a választójog, a felfogásukat nem uniformirozhatják. Hiszen nin- j csen ez másképpen az ellenzéken sem. j Avagy ki állíthatja, hogy az erdélyi ma- gyarországért aggódó Bethlen István grófnak ugyanaz volna a. felfogása a választójog kérdésében mint a pártja radikális elemének ? Ha a többségi párt harmadfélszáz tagjainak sorában a parlamenti reform megoldásának módozataira nézve árnyalati í eltérések vannak, úgy ebből bizonyára i j nem az következik, hogy ennek a hatal- 1 | más pártnak most már tel keil bomlania, i hanem az, hogy ezeket a felfogásbeli I külömbségeket át kell hidalni, és olyan i megoldást kell találni, melynek nyomában | megnyugvás járjon. Ennek a megoldásnak ! lé'esitése, a kormánynak hivatása es Lu- j kács László csütörtöki .nagy beszéde an- j nak a bizonyítéka, hogvf a kormány ezt a i hivatást felismeri és az tóhajtott czélt elérni is képes lesz. Arról, hogy a választójogi kampány a hatalmas többségi plrtot felbomlással fenyegetné, vagy csali meg is gyöngít- | hetné, hála Istennek népi is lehet szó. A j nemzeti munkapártnak- szétmorzsolódása | valóban katasztrofális jelentőségű volna ' nemcsak Magyarországra, de az egész 1 monarchiára. Nincs máj párt, amely he- j lyébe léphetne, amely 'biztos és szilárd támasza lehetne a kormányzásnak. A ko- alicziókkal való kormányzásból éppen j elég volt az országnak. Ez a politikai { alakulás teljesen és tökéletesen csődöt j mondott Nagy szerencse az, hogy ezeket a politikai igazságokat ^nemzeti munkapart tagjai tisztán látják, és "nagy politikai' érdeme Berzeviczy Albertnek, hogy ezt az igazságot olyan világosan és meggyőzően kifejtette. A választójogi kérdés igen fontos ugyan,, de végre is az egész nemzeti eletet nem abszorbeálja. A készülő törvény nem szól egy örökkévalóságra. Hiányai javíthatók lesznek. A többségi párt szétmorzsolódásának nyomán azonban olyan khatolikus viszonyok keletkeznének, melyek az országra helyrehozhatatlan károkkal járnának. A nemzeti munkapárt tehát ten fog allani, mint a 67-es szabadelvű politika képviselője és a választójogi kampányból megerősödve fog kikerülni, mert becsületes igyekezettel liberális demokratikus és a nemzeti érdekeket megvédelmező reformot csinál. A É Pilisi e»!fl — A Szatmármegjrei Közlöny tudósítójától. — A király dr. Jankovich Béla belső titkos tanácsost, a magyar országgyűlés képviselőházának alelnökét vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki. , A kormány választójogi reformjavaslatának első fejezetét, mely a választójogosultságról és a megválaszthatóságról intézkedik a képviselőhöz választójogi bizottsága csütörtö- kön áitáiánoSsagban elfogadta. A bizottság negyven tagja közül tizen hangoztatták a har- minezéves korhatár leszállítását. Lukács László miniszterelnök csütörtökön együttesen válaszolt azokra az észrevételekre, Vezekiés. Irta : Verner Jenő. Szilveszter este volt. Ilyenkor, midőn a családok szivét melengeti valamelyes boldog, ünnepélyes érzés, az agglegények hitetlen szobájában kellemetlen gondolatok vannak és a SubjektIvitások és megbocsáthatok ilyenkor. Végigjártam az utczát, azt a kegyetlen, vidéki sáros utczát, mintha nekem is menőkéin lenne valamelyik jókedvű famíliához. De az agglegényé ilyenkor a füstös kávéház, melynek mutatós, festett jószága egyforma konven- czionália mosollyal fogad minden rendű embert. Én is tartozom neki néhány banális bókkal, mely lehet sivárság is, gorombaság is, azonban ezen a Szilveszter- estén menedékhelyen volt ez az aglegény tanya. Betérten átülve, fázva, elkeseredve. Az egyik márvány asztalnál három fiatalember ült és meglehetős lármások voltak. Egyik már öklével csapkodta az asztalt, amit a másik kettő szinte restéit és figyelmeztették: — Jancsi! légy csöndben A pityókos ember nem törődött a Hintéssel. Szeme olyan tűzben égett, hogy szinte ■ kiabált róla a delirium, össze-vissza beszélt, sőt néha szitkozódott. A pinezért szólítottam. — Kik ezek ? — Ez a kettő szabólegény, a részeg: kovács. — És miért engednek ide ilyen alakokat ? —- Tűrnünk kell. Itt áztak el, le kell tehát vonni a konzequencziát — mondta Józsi pinezéri hidegvérrel. — Hát valami gyöngéd tus'zkolás nem volna jó hatású? — Olaj a tűzre. Már a felesége itt járt a kovácsnak, de azóta duhajkodik csak igazán. Szegény asszony! Szitkozódott, siránkozott, rimánkodott, mindez borsó volt a falra. Részvéttel gondoltam az asszonyra, a j pinezér meg folytatta ! Pedig ez a durva ember igazán engedhetett volna a könyeknek. A maiszterné szép fekete szemekkel, sápadt vértelen arczával olyan szenvedő volt. Es a kovács, üti, tessék elhinni üti. A durva öklözés nyomát most is viselte. Szerencsére itt nemmerte bántalmazni, mert ezt el nem néztem volna. Mikor a négy éhező gyermekét emlegette, akik elől ez a véres szemű bestia elissza a kenyérnek valót, szinte elfeledtem, hogy. üzletember vagyok és majdnem kidobtam ezt a sehonnait. Még a kis fiát is elhozta az asszony, hogy meggyőzze ! a gondatlan apát, odamutatta a nyári ruha | alól kimeredt, ványa tagokat, a fagyszitta könyököt. A pinezér olyan színesen beszélte el, mintha állandóan csupa riportokat irna az élet rejtelmeiből. A ráragadt stilus, vagy a j valóság izgatta e elbeszélésében, még filozófá- i lásra is ragadta Józsit. Végre is én üzletember vagyok. A kenyeret, ezt a keserű nehéz kenyeret kell megkeresnem és igy tétován kellett néznem ezt a j bestiát, meg aztán ilyenekből él a kávés, nem ! a pikoiókból. Ez a kovács mesésen tud költeni. Pedig az asszony megérdemelné, hogy féltve őrizzék. — Talán nem szereti ez az ember a feleségét ? —- A bizonyos. A kék folt tanúsítja a gyongédtelenség e bizonyítékát. Micsoda gyilkos szemet vetett a feleségére, mikor az nem akarta, hogy a kis fiát, aki nem több 6 esztendősnél, leitassa. — Hogy hagyta itt a rabiátus embert? — Míg én az egyik vendéget kiszolgáltam, kirugdosta hastól és kibuktak a hóra, Felállottam. A megtaposott 'igazság ébredt-e fel bennem, vagy a gondviselés engem rendelt-e ki a megtorló feladatra- Éreztem e perezben, hogy a vér a fejembe száll, előttem a fenyegető tekintetű ember, aki bestia, nem ijed rneg a vértől, reám néz halálmegvető szemével, amellyel kipeczéze vad szenvedélyének ökleinek kielégítéséül. — A különös helyzet belőlem, az agglegény csöndes vérű alakjából is hős formált és aztán összenéztünk. A részeg emberek balsorsa segitett, ő volt a beszámiíhatatlanabb, a gyöngébb és a cselekedetet már utóbb meg is bántam, a tehetetlen embert, ki kell jelentenem, ft: Ruhát fest vegyileg ti SJStl. t I 4Ti&n fifiTiriii a1 JLc& ül Cl mICKJULJI ULC1 Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. kalh. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám. :ft * Pártoktól független POLITIKAI LAP.
