Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-16 / 7. szám

•y A T V! A R M E t Y El K Ö 7 r. Ö Y amelyek a vita során elhangzottak. A minisz­terelnök kimutatta, hogy az ellenzék távolié- tónek nem a kormány az oka és az abszen- cziáórt való felelősség kizárólag az ellenzéket terheli, majd azt hangoztatta, hogy a szava­zatjognak a magyar irás, olvasástudáshoz való kötése a nemzetiségekkel szemben igazság­talanságra vezetne, hogy az uj választójoggal kapcsolatosan csak a községi- és körjegyző­ségek államosítását tervezi és hogy a harmincz éves korhatár leszállításához semmi szin alatt sem járul hozzá, mert a választójog politikai jogosultság, melynek az érettség a főkelléke; végül kilátásba helyezte, hogy ha a többség a szavazás titkosságát még abban a mértékben fogadja el, amelyben a javaslat tervezi, a kor­mány a többség mellé áll s készsé’ggel mellőzi a titkos szavazást. Szaluié parlamentje. — Az uj gör. kath. magyar püspökségért. — A közigazgatás államosítása. — Részleges telefon-hálózat Szatmármegyében. — — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától — Nagykároly, 1913. február 13. Szatmármegyében ez idő szerint minden csendes. A gyászos emlékű koalieziós rezsim nagy szájú kevés, dohányu, üres jelszavas, frázisos politikai szélhámosságát a csendes, zajtalan népjóléti munka váltotta fel. Az álta­lános érdekű politikai kérdések között a köz- érdeklődés homlokterében természetesen ná­lunk is a kormány választójogi javaslata áll. Azonban a közvélemény megnyugvással várja ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését, mert az adott viszonyokat figyelembe véve, a javaslat demokratikus irányú és a széleskörű jogkiterjesztés alapelvén épült fel. Megyei jellegű politika ezúttal nem iz­gatja a kedélyeket. Ellenzéki szólamok és az elégületlenség kifejezése csak egyes bukott pünkösdi királyok leibzsurnáljaiban találhatók, de a letörlött, oktalan remények sirámai nem keltenek sehol visszhangot és legfelebb mo­solygó szánakozást váltanak ki néha-néha az emberekből. Szatmárvármegye mai vezetősége az ál­datlan és ma teljesen meddő politikai viszályok helyett czéltudatos kulturmunkán fáradozik és egyik legfőbb törekvése, hogy a megye kul­turális fejlődése mellett a lakosság anyagi jóléte is emelkedjék. Ennek a munkának egyik érdekes mozzanata volt az a törvény- hatósági közgyűlés is, amelyet Csaba Adorján főispán, a mai napra Nagykárolyba összehívott. A mai közgyűlés egyhangúlag és impo­náló lelkesedéssel foglalt állást Nagykároly városnak az újonnan létesített gör. kath. ma­gyar püspökség székhelye iránt indított ak- 1 cziója mellett és kimondotta, hogy a nagyfon- to:ságu ügyet minden tekintetben magáévá téve, az uj püspökség nagykárolyi székhelye érdekében felir a kormányhoz és a feliratot küldöttséggel juttatja rendeltetési helyére. : Jelentős pontja volt még a mai közgyűlésnek | a vármegyei telefon-ügy is, amely egy hatal- ! más lépéssel vitte előbbre ezt a régen vajúdó j és a koalieziós rezsim alatt teljesen elposvá- i nyosodott dolgot. A közgyűlésről tudósításunk a követ­kező : Szatmárvármegye közönsége e hó 13-án Nagykárolyban, a vármegyei székház nagy­termében rendkívüli közgyűlést tartott. A köz­gyűlésen Csaba Adorján főispán elnökölt. Csaba Adorján elnök: Mielőtt a napi­rendre térne, kéri a törvényhatósági bizottsá­got, hogy a közgyűlés idejét egy pár pilla­natra a kegyelet kifejezésére használhassa fel. Megemlékszik Reiner kir. herczeg elhuny­téról, ki az uralkodónak kortársa és közeli ro­kona volt. Az alattvalói hűség és hagyomá­nyos kötelesség parancsolja, hogy a magyar nemzet együttérzésének és részvétének kife­jezést adjon az uralkodó előtt, az őt ért gyászeset alkalmából. Indítványozza, hogy a törvényhatóság részvéte a kormány utján fel- iratilag terjesztessék Őfelsége elé.Bejelenti to­vábbá elnöklő főispán, hogy Dr. Gózner Elek ; nagykárolyi ügyvéd a törvényhatósági bizott­ság agilis, tevékeny tagja a napokban meghalt. Indítványozza, hogy a szép reményekre jo­gosító, munkás életű bizottsági tag korai el­hunyta felett érzett részvét jegyzőkönyvileg örökittessék meg.. Mindkét indítványt a közgyűlés egyhan­gúlag elfogadta. Nagykároly városnak az újonnan létesi- | tett gör. kath. magyar püspökség székhelyé­minden retorikai szépitgetes nélkül kidobtam az utczára. Nem tudom, de a társadalom bevett jog­rendjének e korcsmái kiegyenlítése nem hozott lelkemre enyhítést. Azóta egy emlék kínoz, egy megfagyott ökle, mintha fenyegetne, hogy leüt. Hallom az asszony jajveszékelését, a didergő porontyokat, látom azt a kegyetlen képet, a temetést. És én futok, mig kimerülök, összeroska- dok. Be akarom fedni a szememet és én lá­tok. Szomorú halottat, szomorú családot látok. Pedig talán oka sem vagyok, hogy meg­fagyott a hóban. . . Ű akarta az életemet, kést rántott rám és igy dadog bennen a véde­lem : a magam életét féltettem. Szivemet mardosó kin facsarja. A meg­rugdalt asszony sírása, azé az asszonyé, aki igy siratja a korhely urát : — Édes drága uram 1 . . . Asszony! Mily talányos, különös lelked van neked! Minden keservedet feledni tudod zsarnokodnak egy- két pillantására. Őr­jöngtél, amig élt, mert kegyetlen volt, most azért őrjöngsz, mert a hideg halott csöndes, immár nem bestia. A magam vád alá helyezése, védekezése, a királyi kegyelemig menő pör izgalma, ideg- sejteimnek roncs volta nem foglalt el oly benső j lélek megindulással, mint mikor láttam azt a I feketeruhást asszonyt, veresre kisirt szemekkel ! sápadt arczán a démoni boszuállás vádjával, I mikor a bíróság előtt találkoztunk. Én, a megtiprott jogrend hivatott őre igyekeztem jóvátenni hibámat és a kenyérke­reső nélküli nőnek havi segélyre kötelezem magamat, amire az asszonynak egy kijelentése volt: — Vérdij nem kell. Férjem gyilkosának aranya sem kellene, ha az üdvösségemet vál­tanám is meg vele. Sohasem felejtem el, midőn a harmad- birósági ítélet kihirdetése után elém borult az őrület fájdalmával és igy szorította össze a szivemet: — Az uramat add elő nekem, az uramat, akit felednem nem lehet. És én kitántorogva mentem, futottam, csak feledni nem voltam képes. Még évek múlva is, eszembe van az asszony és Hugó Viktorral mondom: az égnél is van nagyobb látomány: az emberi lélek. nek Nagykárolyban leendő elhelyezése érde­kében hozott azon határozatát, hogy ezen czélra 200,000 korona készpénzt és telekkeli hozzájárulást ajánlott fel, — a közgyűlés jóváhagyta. Elhatározta a közgyűlés, hogy Nagyká­roly város képviselőtestületének a gör. kath. magyar püspökség székhelyének Nagykároly­ban leendő elhelyezése tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett feliratát Szatmárvármegye közönsége mindenekben a magáévá teszi és támogatja. Az uj püspökség területének geográfiai elhelyezésénél fogva nemzetiségi és népjóléti szempontok egyaránt fontossá és kívánatossá teszik, hogy az uj püspökség székhelye Nagykároly legyen és ezért a vármegye közönsége elsőrendű vár­megyei érdeknek tekinti a kérdést és Nagyká­roly városnak székhelyül való kijelölését külön feliratban fogja kérni. Dr. Fahissv Árpád: Indítványozza, hogy I a feliratot a vármegye küldöttsége nyújtsa át ' a kormánynak. Rónai István az uj püspökség misszióját vázolta hosszúra nyújtott unalmas beszédében, amely után a közgyűlés Dr. Falussy indítvá­nyát elfogadta és a küldöttség vezetésére Csaba Adorján főispánt kérte fel. A kül­döttségben való részvételre szóló felhívást a | főispán fogja kibocsájtani. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesü­let indítványát az uj adótörvények revíziója tárgyában az állandó választmány hiánypótlás vigett visszaadatni javasolja. Dr. Böszörményi Emil: Kéri, hogy az indítvány már most fogadtassák el. Az indít­vány azt javasolja, hogy a revíziónál a gazda­társadalom országos képviselete is hallgattas­sák meg. Kívánja, hogy a gazdasági érdekek védelmeztessenek meg, szemben az erős mer­kantil érdekekkel. Csaba Adorján elnök: Az indítvány nem sorol fel konkrét sérelmeket. A közgyűlés sze­génységi bizonyítványt állítana ki magáról, ha akadékoskodna, gáncsoskodna, hogy az adótörvények nem jók, de nem mondja, hogy miért nem jók és milyen konkrét változtatást óhajt e törvényekben. A közgyűlés az állandó választmány ja­vaslatát fogadta el. A vármegyei gazd. egyesület indítványát a Balkán államokkal 1917. évig fenálló kereske­delmi szerződések változatlan fentartása tár­gyában a közgyűlés elfogadta, eziránt külön feliratot is intéz a kormányhoz és ezt az összes törvényhatóságokhoz hasonló állásfoglalás miatt megküldi. Pozsonyvármegye közönségének átiratára a megyei és községi közigazgatás államosítása illetőleg államilag kinevezett tisztviselőkkel való ellátása tárgyában a kormányhoz intézett felirat támogatása iránt, a közgyűlés a kö­vetkező határozatot hozta: A törvényhatósági bizottság az állandó választmány véleményével egyetértőleg a vármegyék jelenlegi szervezetében alkotmá­nyunk egyik legerősebb bizonyítékát látván, a vármegyei közigazgatás államosítását nem­csak, hogy szükségesnek nem tartja, de azt nemzeti törekvéseinkre halálos csapásnak tekinti, miért is az átiratot tudomásul veszi és irattárba tenni rendeli. Elhatározta a közgyűlés, hogy a megyei telefonalap czimén rendelkezésre álló 20,000 koronából Nagykároly—Fehérgyarmat, Szatmár- Szinérváralja között megyei jellegű telefon- hálózatot létesít és annak fentartási költségeit viselni fogja. Az uj telefon-hálózat a jövő évben lesz átadva a közforgalomnak. Az alis­pán azon jelentését, hogy a nagyfontosságu CIRKVENICA Nagy gyógyhatás görvely és angolkórnál, az idegrendszer be­tegségeinél. vérszegénységnél, sápkórnál, női betegségnél, elhájasodásnál és idült reumatismusnál. Mint klimatikus gyógyhely páratlan maláriánál, influenzánál és minden huru- tus betegségnél. —-------------------------------------------------------------­fjg^* Modern fürdőit nap-, homok- és szabad tengeri fürdőre. tengeri fürdő és klimatikus gyógy­hely, az Adria partján (Fiume mellett) Egyedüli belföldi tengeri fürdő. Mesés homokplázs. A partot körülbelül 300 méternyire finom homok borítja és oly sekély, hogy gyermekek minden felügyelet nélkül is fürödhetnek. Kimerítő prospektust küld : a FÜRDÖBiZOTTSAG.

Next

/
Thumbnails
Contents