Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
Nagykároly, 1913. november I 44. szám XXXIX évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: .NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. MERTS LÁSZLÓ. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ.- Megjelenik minden vasárnap. ■ • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö koron Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér fiz ellenzéki pártok egymás ellen. Az ellenzék a képviselőház műit szombati ülésén is csak távollétével tündökölt. Tisza István gróf alkalmat keresett a margitszigeti játék-kaszinó dolgában való nyilatkozattételre. Múlt heti számunkban azért irtuk, hogy valószínű az ellenzéknek távolmaradása attól a gyűléstől, melynek megtartása még 10 nappal előbb is az ellenzék elsőrendű követeléseként szerepeit s azért nem mertük még néhány órával az ülés megnyitása előtt sem biztosra venni a teljes abstinencziát, mivel az eddigi tapasztalatok után s tekintettel az ellenzéki táborban dúló nagy egyenetlenségre, senki sem tudhatta, hogy az utolsó pillanatban melyik árnyalat és melyik befolyás log irányt szabni az ellenzéki akcziónak. Valószínű azonban, hogy a heczcz végrehajtása egy későbbi, az ellenzek által külön e czélra összehívandó ülésre fog halasztódni. De akármilyen akczióra is határozza el magat az ellenzék, teljesen harczképtelen s ezen lényegileg semmit sem változtat az, hogy vonakodik beisj merni legyőzetését. Az ellenzék folytathat ■ ugyan még ideig-óraig afféle guerilla har- I ezot, ámde elgyengült, demoralizált sorai j nem alkalmasak többé az igazi nagy í harezra. A küzdelem további kinyujtásának , pedig annál kevésbe 'lehet értelme, éppen ; az ellenzék szempontjából, mivel ma még talán bizonyos teltételekhez köthetné a I békekötést, ám, ha ezt a veszedelmes já- j tékát addig folytatja, a míg erőtlensége és ] belső meghasonlasa még a mostaninál is szembeszökőbb módon fog megnyilvánulni, ennek az ellenzéki küzdelemnek végelgyengülés lesz a vége. Hisz már is ott tartunk, hogy az egyes írakeziók egymást jobban gyűlölik, mint a munkapárti kormányt. A Kossuth- párti függetlenségiek nyíltan hadat üzennek Andrássy hegemonikus törekvéseinek, a szocziálista-kongresszuson a gyülöltség hangján nyilatkoznak a polgári ellenzékkel való szövetkezésről, a néppárt nem birván tovább is ellenállani a főpapság részéről jövő nyomásnak, lámpással keresi a kivezető utat ábboí a szövetségből, melynek két éves rendbontó működése a lelkieknek oly mérvű elvadulását eredményezte, hogy most már az „Alkotmány“- párt is elérkezettnek látja az időt — eppen jókor, közvetlenül a sajtótörvényjavaslat benyújtása előtt — állást foglalni a lapok féktelensége ellen. És szóljunk talán arról a sok jóról és kedves kívánságról, a mit az ellenzék fő és alvezérei kívánnak egymásnak. Ezek az urak sem a czél, sem a taktika dolgában nem fognak soha egyetérteni és most is csak egjAí-^mton találkoznak, azon, a mely Vázsonyi Vilmos ajtajához vezet. Ezen az ajtón kopognak tanácsért valamennyien. Az elsők között Andrássy és Károlyi. Még a delegáczióba is beakarják őt választani a függetlenségiek. A kegyeiért való versengés oly mérveket öltött, hogy Károlyi a saját párthiveinek mellőzese árán is be akarja segiteni Vázsonyit a delegáczióba. Nagyon természetes, hogy a zseniális Vázsonyinak ily mérvű favorizálása sehogysem tetszik Polónyi Gézának. No de kétségtelen, a mi sikert ez az ellenzek eddig el tudott érni a bíróság előtt, a sajtóban és a politikában azt kizárólag Vázsonyi ragyogó tehetségének köszönheti. De most már Vázsonyi is kezdi unni a dolgot, mert látja, hogy afféle Penelópe munkát végez csak s a mit ő éjjel felépít, azt másnap barátai és szövetségesei Szerelem. Irta: Karin Michaelis. Marianne a kertiházban ült és oly hangosan énekelt, hogy minden csörömpölt és a tükrök s lámpák is vele énekeltek. Hög künn állt és nagyon boszankodott amiatt a tövises rózsaág miatt, amit ördög tudja miért, ott talált kifeszitve a verenda bejáratánál. Nevetséges volna, ha engedne a lány szeszélyeinek és alul keresztül bújna, vagy pedig átugrana, mert szétszedni, finom kényes ujjaival nem merte. Oly pajkos volt a hang, hogy szinte durva volt, pedig csak a hangja volt a lánynak igazán friss. Olyan friss, hogy a rozoga zongora csak zörgött mellette. Hög nem akart odahallgatni, nem akart és azzal iparkodott figyelmét lekötni, hogy előbbi lábnyomaiba lépett es hangyákat s bogarakat tiport belé a földbe. A nyomok mélyebbek lettek, fénylettek, széttaposta őket és újra kezdte élőiről az egészet. Gúnyos mosollyal lépett bele egy virágágyba, amelybe kankalinok voltak ültetve A halvány bársonyos virágok a lány szemeire emlékeztettek, most pedig hangtalanul törtek le a lába alatt. A lány most már halkabban énekelt, a hangok a férfi idegeihez csúsztak és elaltatták. A nap lemenőben volt. A mohos fatörzsek egy pillanatig olyanok voltak, mint lángoló réz- oszlopok. Az utak megteltek élő árnyékszőnye- i gekkel, a színek még egyszer felkiáltottak, ! azután eihalvanyodtak, szürkébe, majd feketébe | olvadtak át. Az éj elterült a kert felett. Ekkor felébredt a férfi, valami üres, kínos érzés vett eret rajta, úgy érezte, mintha, összefagyna az agyvelője — a lány már nem énekelt — ezt érezte. De az a bizonyosság, hogy a lány kacér- sága uralkodik fölötte, bántotta. Oly kéményén állt egy helyben, mint egy cövek és durván összeharapta a fogait. Gondolatai, mint tüzes nyilak száguidtak a lányhoz, jönnie kellett, — kellett. Nem azért mert a vágya hívta, csak azért, mert akarta, hogy jöjjön. Egy félig kiszáradt szökőkutban néha-néha csobbant egyet halkan a viz. És a férfi eliágyult, mint egy gyermek, aki fél a sötétben és kért s könyörgött, hogy Marianne jöjjön. Egy nyitott ajtóból kitörő légvonat megmozgatta a sudár fákat. Valami halvány fehérség lebegett a gyep felett, ami feirázta a férfit, úgy, hogy halkan szólt. — Marianne. A lány nevetett, de valami remegés volt j a kacajában. — Miért nem utazik el, Hög ur. Hiszen ’ ön rendkívül unatkozik itt és valószinüleg nem tartozik az ön szokásaihoz, egy helyben megőszülni. — Kivéve, ha örömet okozna, hogy itt maradjak, mondjuk, mig a virágok elhervadnak. — Mig a virágok elhervadnak ? Őn, aki gyűlöli a virágokat? Ön úgy látszik, haragszik a lovára is, meg az emberekre is. — A nőkre nem, Marianne, a nőkre nem ! Különben kimondta ezt önnek? — Senki. Mintha megbeszélték volna, sétáltak a kerten át a mezőre — amely Marianne ruháját úgy átnedvesitette, hogy lehúzta a vállait — az erdőbe. Marianne azon gondolkodott, nem fogja-e Hög végre megkérni a kezét. Harmincéves volt és egyedül az a férfi tetszett neki úgy, hogy beleszeretett. Három teljes hónapon keresztül próbálta őt megnyerni és tréfával, csipkelődéssel és közömbösséggel magához kötni. Nagyon félt, hogy a férfi elunja magát és sok éjszakán át állott az ablaknai és terveket szőtt, hogyan fogja másnap őt lebilincselni. A vidék minden férfiját a kastélyba hivatta, hogy iránta való hódolatát Hög jelenlétében mutassa be és csakis kellemetlen nők vették körül. Megjiróbálkozott gőggel és a rabszolganő hódoló alázatosságával — de most már szinte fáradt volt. És mégis a iérfiért élt Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. aufifel Sámuel Bőrkabátok, keztyük festése. PSF" Minta után való festés! villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegytisztító Nagykárolyban, Kőlcsey-utcza 1. sz, A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petöü-utcza 59. sz. Bármily kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
