Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
S Z A T M Á R M E G V E I KÖZ! Ö ismét lerombolják. Különösen nagyon bánthatta őt Apponyinak Tiszára vonatkozó ama nyilatkozata, melyben lándzsát tört Tisza abszolút szavahihetősége mellett. De hát be kellene látni Vázsonyinak, hogy Apponyi akaratlanul is nagy szolgálatot tett az ellenzéknek, a mikor ekke- pen megakadalyozta az ellenzéknek a Házban való blamálását. Andrássy nélkül ugyanis nem lehetett felvenni a parlamenti küzdelmet, már pedig Andrássy éppen Vázsonyi beható kutatásai és tanulmányozása alapján győződött meg róla, hogy a játékbank ügye egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az ellenzék közelebb lérkőz- hessék Tisza becsületéhez. Már pedig csak erre nemes vadra vadásznak nagyjaink. Városi mérnökök a miniszterelnöknél. A városi mérnökök Országos Szövetsége t'. hó 27-én tartotta meg Budapesten első közgyűlését. A közgyűlés az elnök vezetésével a miniszterelnökhöz 12 tagú deputácziót küldött ki, a mely átnyújtotta a mérnökök memorandumát. Azt fejtegeti a memorandum, hogy a városi közigazgatásban a mérnökök nem foglalják el azt a szerepkört, a mi őket tanulmányaiknál fogva megilleti. Tisza István gróf miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy az ő elve is az, hogy minden állásra hozzáértő szakemberek kerüljenek. Megígérte, hogy a városi törvény megalkotásánál ügyelni fog a mérnökök érdekeim. A küldöttség megnyugvással fogadta a miniszterelnök kijelentését s visszatért a közgyűlésbe, melyből hódoló táviratot küldtek a királynak s a kormányt üdvözölték. fi um i. Föléttébb jellemző és érdekes epizód történt a napokban a nagyváradi függetlenaégi- párt választmányi ülésén. Egy tek inlélyes iparosember, Szabó Károly asztalosmester, az ipartestület alelnöke, igen alapos megokolással ítélte el az ellenzék gyerekes magatartását és parlamenti taktikázását. A maga egyszerű módján, de nagyon komoly és okos beszédben mutatott, rá, mennyire helytelen dolog, hogy ma, mikor az ország temérdek életbevágó föladat sürgős megoldására várakozik, mikor a nép érdekében gazdaságilag fontos szocziális intézkedésre lenne szükség, mikor a kormány egymásután a legfontosabb törvényjavaslatokat terjeszti a Ház elé: az ellenzéki képviselők nem teljesitik törvényhozói kötelességüket. A választópolgárok — mondotta Szabó Károly — nemhogy helyeselnék, de szomorú sziwel j látják azt az öngyilkos politikát, amit a füg- ! getlenségi párthoz tartozó képviselők folytat- j nak. Mert, az, amit ma az ellenzék miivel, , már igazán kozd nevetségessé válni így beszélt Szabó Károly, a maga eszével gondolkodni tud > polgárember, a függetlenségi pártnak Nagyváradon mindenesetre számottevő tagja, aki azon a réven, hogy egy nagy ipartestületnek is vezére, mindenesetre nem áll egymagában, aki tehát nem éppen üres fenyegetóskép adott különösebb súlyt beszédének, mikor azzal végezte mondanivalóját, hogy a polgárság majd a legközelebbi választáskor megadja a választ az ellenzéki képviselők gyerekes eljárásaira. íme tehát a sok közül egy eltagadhatat- lan és félreérthetetlen jelensége amik, hogy országszerte már maga az ellenzéki választópolgárok is torkig vannak a baloldali képviselőknek nevetséges magatartásával, mely már vajóban nem egyéb, mint garasos komédia. Összehívják a Házat, mikor már össze van híva, a nyitott kapun nem mennek ; be, hanem megint, mint már egyszer ország-világ hahotájára tették, a konyhán keresztül, meg a kályhalyukon akarnak bejutni. Mit jelent az, hogy még rá is dupláznak egvszer már nevetségessé vált szánalmas taktikájukra: megint benyújtottak egy összehívó ivet, holott tudván- tudták, hogy okt. 30-ikára és nov. negyedikére már ülés volt hirdetve? Mit jelent ez? Sem mit, csak azt, hogy megint folytatják a régi komédiát. Azt hisszük, hogyakad még ember az országban, aki komolyan veszi színpadi pózolásaikat s dölyfös hányavetéseiket? Nagyon csalódnak. Az ország népe, még a lcg- törzsökösebb ősi ellenzéki kerületben is kezd ébredezni s csak .a ,%ak nem látja, hogy a közhangulat mindenütt ellenük fordul. Példa erre legutóbb Maro-tordavárraegye állásfoglalása is, ahol Désy Zoltánnak, a függetlenségipárt gáncsnélküli lovagjának minden erőfeszítése ellenére is nagy szótöbbséggel szavaztak bizalmat a Tisza-kormány iránt. Ez mind az idők jele s világosan azt műt Úja, hogy a vidéki közvélemény távolról sincs megelégedve az országgyűlési ellenzék meddő taktikázásával, mely csak indokolatlan strájkolásban merül ki s figyelmen kívül hagyja az ország valódi, életbevágó érdekeit. Itt van például a helyzet, hogy a Ház rövid időn belül olyan fontos kormányjavaslatok tárgyalásával iesz elfoglalva, mint az esküdtszéki és a sajtótörvény reformja s az ellenzéknek még sincs sürgősebb tennivalója, mint a margitszigeti játékbank felállítását tartani napirenden. Ez valóban komolytalan eljárás, mely az ország ébredő népét méltán készteti az elégedetlenségnek olyan kifakadásaira, aminőt Szabó Károly iparosmester tett a nagyváradi függetlenségi ülésen, hogy ezért a komolytalan eljárásért, a választó polgárság érdekeinek ilyetén rut cserbenhagyósért a polgárság majd a választásokon fog érdem szerint megfizetni ! Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete november hó 2 napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata következő: Dr. Schönpfíug Riehárd virilís jogon volt képviselőtestületi tag elhaiálozásjának bejelentése s helyette a sorrendben következő póttagnak rendes-tagul behívása. M. kir. belügyminiszter leirata a rendőrség fejlesztésére kiutalt államsegély összeg felhasználása tárgyában hozott képviselőtestületi véghatározat jóváhagyása tárgyában. Vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter leirata a Kosztra Ignácz-féle alapítványi oklevél jóváhagyása tárgyában. Gróf Károlyi Antalnak a város ellen intézett perében hozott m. kir. euriai itéiet bemutatása. .aV'A gazdasági ismétlő-iskolai iskolaszék megszűntének bejelentése. A legtöbb adótfizető városi képviselők 1914. évi névjegyzékének megállapitása. Az 1912. évi LVIII. í.-ez. 19 §-a értelmében uj nyugdíj szabály rendelet alkotása. Ezzel kapcsolatban a rendőrség kérelme a nyugdíj igényjogosult városi alkalmazottak közzé leendő felvételűk iránt. Előterjesztés a városi állatorvosi szolgálat ellátására vonatkozólag hozott véghatáés hitte, hogy a férfi tudja és megingott biztosságában. Levelek és gyökerek között lépdeltek, a harmat arcukra frecscsent és lépteik olyan hangot adtak, mint a feirebbentett madarak zsjä. Hög arra gondolt, mit tenne a lány, ha most itt a sötétben magához vonna és azután hagyná elmenni. Gyűlölte nagy, fénytelen szemeit, fénytelen haját, fénytelen kezét, mindezeket a színeket, amelyek a halvány kankalinhoz voltak hasonlók. De a lány kacagásában valami forró kívánás volt, ami a férfit izgatottá és vagyako- zóvá tette. A lány didergett. A föld egészen át volt itatva a nedvességtől és úgy tetszett neki, mintha körülötte, fent és lent fehér gőzök kavarogtak volna. A férfi hallgatásától megzavaradva ment félénken, mintha egyedül lett volna, Ha az megállt, ő is megállt, ha az megindult, ő követte. A nagy tisztásra léptek ki. A hold kereken és fénylőén úszott az égboltozaton, mintha a levegőn keresztül közeledne, sülyedne mind jobban. Marianne Höghöz fordult, szemei könyben úsztak. — Utazzék el, Hög ! A férfi mosolygott: ________________ — Marianne, a szemed nagy kankalinhoz hasonlít, bőröd halvány, mintha a vér ereidben aranyból Jjvolna. Hajad illatos, mintha a nedves moha, járásod könnyű és ravasz, mint a rablóé '. . . mit akarsz még, A lány megértette a gúnyt és a szivébe | szúrt a fájdalom, menekülni szeretett volna, í De a férfi azt bitié, hogy a hódítás nagyon j könnyű lesz. Magához húzta a lányt és ráné- ; zett szemeivel, amelyek ép oly nedvesek vol- i tak, mint az övéi és a szerepét szerető színész ! meggyőződésével beszélt hozzá Nem hiány- ! zottak emlékek, melyeket segítségül vehetett | s épp úgy beszólt a lányhoz, ahogy sok más- i nak beszélt. A lány csöndesen megnyugodva sirt, mint | egy kis gyermek, aki már túl van félelmén. A férfinak kedve támadt, hogy a lány j arcába nevessen, mert elakarta űzni ezt a neki | kínos hangulatot. Hirtelen azonban magához tért a lány, abbahagyta a sírást és örvendő pajkossággal mondta: — Tudod, ki volt nálam, mikor énekeltem. — azért feszítettem ki a töviságakat, — Öve Palsgaardl Az ostoba már másodszor kérte még a kezemet és én gondolkodási időt kértem holnapig, csak holnapig. És ha ma te nem vennél el, Holnap az övé lennék. Hög nagyon jól tudta, hogy a lány liuzu- dik, mikor azt mondta, hogy Palsgaard mellette ült az éneklés közben, de hogy megkérte a kezét, az lehetséges, az igaz, Modern ruhafestés bár® & & ír Cl ll&JL Mikor hazaértek, a ház üres volt, az ajtók ki voltak, zárva és mindenütt égtek a lámpák. Az apa már valószínűleg lefeküdt, miután hiába várta a lányt vacsorára. Magányosan ettek, anélkül, hogy a szolgának csengettek volna. Azután a zongorához álltak mind a ketten. — Hol is ült hát PaDgaard? A lány elvörösödött és zavartan mutatott- egy székre a pálmák mellett. — Halgass rám, Marianne, — szólt a férfi — nincs egy szavam, egy Ígéretem, a melyre te támaszkodhatnál. És ha most azt kérném tőled, — vagy könyörgök érte, — hogy maradj velem a mai éjszakán. Akarnád, mernéd, gondolkozás nélkül, feltételek nélkül ? Marianne féloldalról nézett rá. — Akarnám. — Es ha Palsgaard, a jegyesed, kér to volna ezt, mit feleltél volna neki ? —- Arculütöttem volna. — És ehhez az emberhez férjhez mentél volna. Marianne. — Ha te nem letté! volna az enyém, igen. Hög eloltotta a lámpát és teljes sötétségben álltak egymás mellett. — Marianne! A lány hozzásimult és együtt mentek ki a szobából. Mikor másnap reggel a türelmetlen Palsgaard Marianne válaszáért jött, feltűnően hosz—— -------------------------------------------------~<aaBBja3EMBnfEBBBmaBaKMm csy.te. a i M odern és tartós plissézés és gnowléroEás W&GYSÜ&RCLY, Szécherajji-iaícass 43. szásm, s> 8*©m» fcaiSs. elemé fiuialkoá® maiiéit.
