Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
Nagykároly, 1913. október 26 43. szám XXXIX évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-ntcza 2. sz. Telephon 5ß szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. WERTS LÁSZLÓ. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BEBÄÖ. == Megjelenik minden vasárnap. .. ' : : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron Megyei köjiaégek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron I! Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér* sora 60 fillér. lm Scliwariz ír. Zimonyi Scwhartz ur és az Általános forgalmi bank r. t. igazgatói a Margitszigeti szerencsejátéktól várt jövedelemtől, ha el is estek, mégis — amennyiben az utolsó pillanatban a véletlen szeszélye fel nem borítja az ellenzéknek a Házba való bemenetelre vonatkozó tervét — hamarosan azzal fognak vigasztalódni és valószínűleg azzal is fogják a pénzüket kereső részvényesek előtt igazolni magukat, hogy bár a szigeten nem, de a parlamentben mégis csak sikerült rögtönözni egy kis hazárdjátékot. Mi magunk is őszinte csodálattal tekintünk tel arra a Zimonyi Schwartzra, a kinek végre is sikerülni fog munkába állítani az ellenzéket, a mi eddig még Tiszának sem sikerült, íme ez az ellenzék, melyet választójogi reíorm, házszabálymódositás és még a külpolitikai helyzet históriai jelentőségű alakulása sem tudott passivitása feladására bírni, a pórul járt szerencsejátékos társaságnak állítólagos sérelme érdekeben már-már kétségbeejtő türelmetlenséggel követeli a ház kapuinak minél előbb való megnyitását. S látva azt, hogy ezek a Schwartzék milyen kitűnő emberek, amennyiben tőlünk függne, most mar a bérlő uraknak haladéktalanul megadnék a vitássá vált engedélyt, mivel nyilvánvaló, hogy a kik képesek újra benépesíteni a magyar parlament ellenzéki padjait, azok az elárvult idegen forgalmat is nagy mértékben fogják kifejleszthetni. És az idegenforgalom emelésének kérdését annyira fontosnak tartjuk, hogy egyáltalán nem tehetünk szemrehányást Lukács Lászlónak azért, a miért e jelentős czél érdekében nem kizárólag az etika szempontjából akarta megítélni a Margitsziget dolgát. Viszont megtudjuk érteni azt a Tisza Istvánt is, a ki ebben a kérdésben is Deák Ferencznek nem eppen nagyvárosias és hypermodern, de annál puritánabb álláspontjára helyezkedett. Nem véletlen és nem szeszély dolga ez, hanem Tiszának ez az eljárása csak integráló jj'é^ce~ajMtak a politikai, társadalmi és eti- kaiKonczepcziónak, mely az ő egyéniségét kortársai felé emeli és a mely kon- czepcziónak körvonalai az ő szavaiban, írásaiban és cselekedeteiben oly harmonikusan egybeolvadnak. “Érről a férfiúról az ellenfelek mondhatják, hogy osoli és konzervatív, de a legádázabb ellenségnek is el kell ismerni, hogy ez a Tisza egész ember. És ez az ember tisztában van azzal, a minek keresztülvitelére vállalkozik. És ha ez a Tisza István azt mondja, hogy neki előzetesen nem volt tudomása az engedély megadásáról, illetőleg, hogy ő sem közvetve, sem közvetlenül nem tett Ígéretet az Általános Forgalmi R. T. embereinek, hogy hivatalbeli elődjének a játékbankra vonatkozó Ígéretét hajlandó magáévá tenni, akkor e szavai megbízhatóságában kételkedni nem áll jogában senkinek sem. Legkevésbé formálhat jogot erre a terézvárosi demokrácziával ölelkező high tory töredék, mely szövetkezésnek titkos aknamunkája ebben a legújabb bot- ránymüveletben is könnyen felismerhető. Nem kételkedünk abban, hogy Tisza abszolút korrektsége, férfias, egyenes jelleme ezúttal is diadalmaskodni fog ellenségeinek a cselvetésein. Hát csak menjenek be az urak a képviselőházba. Bármily féle ürügygyei és akármilyen jelszó mellett, Tisza is szívesen látja őket. S mi még a zimonyi Svartzok kalauzolása miatt sem kívánjuk szemrehányással illetni az ellenzéket. Politikai hajótörötteknek sokszor mécsessel is be kell érni világitó torony helyett. Hát csak legyen szerencsénk a tisztelt ellenzéki urakhoz a tcép- viselőházban és a bécsi delegáczióban is. De már előre jelezhetjük, hogy vállalkofí francziák és a konyha. Csevegés. Mulatságról, lakomáról lévén szó, maradjunk a jóétvágyu embereknél s Franciaországban. Bizony, a régi franciák szerették a terített asztalt. Rabelais mester fejezeteket szentelt az evés-ivás gyönyörűségének; Scarron mint írja, mennyei napokat élt a hizlalt kappanjairól hires Mansban; Boileau gyöngéje a szépen rendezett lakoma volt; Voltaire elmésebbnek érezte magát evésközben. A modernebb mesterek is, Balzac, Dumas Pere, Victor Hugó, Gautier élvezték a jó evést-ivást, pedig ugyancsak tudtak dolgozni és dolgoztak. Az ivók között a legjelesebb belle four- chette: Dumas volt. Ebédlőjének asztala mellett éppen olyan hatalmas étvágyú, mint amilyen dús és pazar fantáziájú íróasztala mellett. De nemcsak az ebédlőben tett ki magáért, megállta helyét fényesen — a konyhába is. írói talentumára nem volt olyan büszke, mint amilyen jó szakácsnak tartotta magát. És az is volt. Jelesebb esetekben rendesen maga főzött vendégeinek. Olykor a vendéglőben is betekintett a konyhába, hogy segítsen a szakácsnak. Frakkját levetette, fölgyürte ingujját s parancsolgatott, mint viharban, a parancsnoki hidján. a hajós- kapitány : — Ide a sót! . . . Hamar: borsot 1 . . A sáfrányt ne feledjétek! . . . Azt a szeletet meg kell forgatni! . . . Fahéj van benne ? Vihetitek! Szaporán! Ha ízlett az étel: mintha remek művet irt volna! — Oh, a konyha! — mondotta gyakran — az tudomány, az művészeti És az emberi tudás eme hasonlithatatlan íajtájában éppen az a legszebb, hogy bármiből alkothatunk. Spanyolországban, egy háromhónapos utazás alkalmával, megétettem utitársaimmal a salátát ecet- s olaj nélkül, úgy hogy hazaérkezvén soha ecetet s olajat a , salátára nem öntöttek. Ez a remekmű! ... És mindennap tanul az ember. Tavaly például, véletlenül födöztem föl Algírban a bőrében sült tengeri nyúl művészetét. Látta, mint sütik az arabok, két halom parázs között, bőriben a birkát, mint a gesztenyét . . . megpróbálta s így sütött nyulat. A kísérlet sikerült s a pecsenye Ízlett pompásan mindenkinek. Ha valaki le akarta kötelezni : valami konyhareceptet kért tőle. Egyszer — beszélte Ferry — egy szép asszony kérte, tanítaná meg a nápolyi makaróni elkészítésére. Dumas utálta ezt az ételt s elkészítési módját nem ismervén, nagy zavarban volt. Szakácsi becsülete volt kockán. Futott a recept után. Hallotta, hogy Rossini szereti a nápolyi makarónit. Őt kereste föl. Rossini meghívta villásreggelire : éppen makarónit találnak! . . . Találtak is. Dumas azonban bármint erőlködött, nem tudta lenyelni . . . Erre Rossini megneheztelt s kereken megtagadta a receptet. Dumas busán tért haza. Szerencsére útközben találkozott a hires énekesnő, Riston férjéveb Edel Grillo márkival. — Az ég küldi Önt, kedves barátom! A márki megtanította, mint készül a nápolyi makaróni. Balzac, a Comédie Humanie halhatatlan írója szintén szeretett enni. De nem pecsenyét, a gyümölcsöt szerette. Szeme ragyogott, ajka reszketett a gyönyörűségtől egy kosár szép körte vagy őszi barack láttára ... És amikor evett, nem beszélt, élvezte testestől-lelkestől az evést. És csodálatos, éppen mint a gyümölcsöt, úgy szerette a finom borokat. Jeles borai voltak s vendégei sem maradtak mindig józanon. Gozlan emlékezik meg egy Balzac-féle vacsoráról. Valami muszka utazó tévedt be Balzac- hoz, vendégséget rendezett tiszteletére s ittak bőven; az orosz egy Szibériába száműzött barátja sorsát mesélte s olyan meghatóan, hogy mindernd, Balzac is könyezett s mennél többet ittak, annál keservesebben sírtak . . . Másnap tudták meg, hogy a muszka története csak mese volt. Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltük, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyUk festése. Hauffél Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petöö-utcza 59. sí. Bármily kényes színű és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Piisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Minta után való festés! '4BQ Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
