Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
SZATM ÁRMEGYEI KÖZLÖNY zásuk csak az esetben fogja némileg megjavítani teljesen leromlott pozicziójukat, ha nem botránycsinálás kedvéért, vagy legalább is nem egyedül ebből az okból kapaszkodnak bele az Általános Forgalmi r. t. amúgy is roskadásig túlterhelt hajójába. Nincs az a komoly ellenzéki érv, melynek megvitatására a kormány és a többség nem volna hajlandó, amint hogy más felől a külügyi kormányzat is készséggel megadja az ellenzéknek a felvilágosítást minden olyan dologról és részletről, amelyeknek a nyilvánosság előtt való pertraktálása az ország és a kettős monarchia fontosabb érdekeit nem érinti. De hagyjon föl az ellenzék már azokkal az örökös botrányokkal, melyek nemcsak az országnak és nekik, de az aktuális vonatkozásokat tekintve, még a játékbank ügyének sem vállhatnak hasznára. Az ország mai gazdasági helyzete és a nemzetközi konstelláczió egyaránt kötelességévé teszik a zsákutczában szorongó ellenzéknek, hogy észre térjen. A munkapárti régimét az efféle botrányhaj- hászattal különben sem lehet megingatni. Nem, nem ! A mungólc írországi védnöke : Szt. Mungo 185 eves korában halt meg Glasgowban s igy a magyarországi mun- gók, ha nem is szentek mindannyian, rendszerüket egy pár évig még fenn fogják tarthatni. Az Ali népe. Gróf Tisza István miniszterelnök, midőn a hódmezővásárhelyi közönség átadta neki a díszpolgári oklevelet, kifejezte, hogy leginkább annak örül, hogy attól az alföldi néptől kapja ezt a kitüntetést, amelyre igen nagy hivatást vár még Magyarországnak jobb, szebb sorsa, szebb jövője kiépítése terén. A diszlakomán Elfogyasztván a gyümölcsöt, a Comédie Humania szerzője maga szolgálta föl a fekete kávét, Ah! az a kávé! . . . Közmondásossá vált a Balzac kávéja! ... Milyen feketezamatos! ... És micsoda gonddal készült. Balzac maga futkosta be Párist, hogy megkapja a legfinomabb hozzávalót, a háromfajta kávébab ól. Gautier étvágya is páratlan volt. Soha jóllakni nem tudott, Írja Emile Bergerat. Evés után két órával már éhes volt ismét. A kenyértől irtózott, megivott két-há- ro«a pohár bort, rágyújtott, nekikönyökölt az asztalnak s kezdett beszélgetni. Gyönyörűség volt hallgatni őt. Victor Hugó nem válogatott, de a terítésben és kiszolgálásban igen kényes volt. Teljes életében csak egy torkoskodást engedett meg magának, a griboullis-t, ám az ő találmánya s amit maga készített el az asztalnál, összekevervén a tálalt ételfélékből: tojás, hús, zöldség összevagdalva, összekeverve s megfűszerezve, mint a saláta. Georges Hugó szerint pompás étel volt a Victor Hugo keveréke! Az ételnemüekben változatosságot nem kivánt, bár hatalmas étvággyal evett ő is. Erős, egészséges gyomra volt. A tengeri rák ollóját héjjával együtt rágta össze s ette meg, leánya nagy rémületére. Héjastól együtt fogyasztotta a narancsot is. A romantikus irók egészségét s étvágyát mondott felköszöntőjóben pedig hangsúlyozta, hogy az Alföld ébredésében azt az örvendetes jelenséget látja, hogy az az igazán nagy tőkéje a józan politikai belátásnak, a tisztességtudó, hazafiui mérsékelt gondolkodásnak, a mely megvolt az alföldi társadalom széles rétegeiben, de a demagógia terrénizmusa által háttérbe szorult, hogy most ez a józan többség emanczipálja magát a demagógia terrorizmusa alól, magára veszi a munkát. Vagyis a józan haladás munkáját. Az Alföldre valóban még nagy hivatás vár, mert sok időn át a primitiv gazdálkodási mód érdekes és költői, de a nemzetgazdaságra nézve, ekként tehát a nemzet politikai súlyra nézve is káros elmaradottságában élt. A modern haladást azonban épp a természetes józanságával megértette az Alföld népe; ma már úgyszólván semmi sincs abból, amit régi költemények és leírások festenek : de megtermett az Alföld uj, reális poézise, amelynek világosságában gyönyörködve látjuk az uj képeket: az intenzivebb gazdálkodást, az ipar fejlődését, a városok haladását, indusztriálódá- sát. Ebben van az Alföld nagy demologiai és gazdasági hivatása. Az alföldi magyarság gyarapítja az egész magyar lakosságnak expanzív erejét. Éppen azért a kultúra eszközeiben is bővebben kell részesíteni az alföldi magyarságot. A debreczeni egyetem is az Alföld kul- turszolgálatában áll, de fontosabb a gazdasági iskolák és az ipari telepek szaporítása, hogy legalább az Alföld nyers terményei feldolgozhatok legyenek magán az Alföldön, ami ismét városait emelheti rendkívüli mértékben. Mentői jobban fogja fel hivatását az alföldi nép, amint annak már is tanúi vagyunk, annál ke- vésbbé lesz hajlandó magát a demagógia üres bombasztjaiból kábittatni. A gazdaságilag erős nép békét, nyugtaimat kíván, noha éppen azért mert erős, mindig kész a harczra is. r--------------------------- ‘ ' ' St eckenpferd liliomtejszappan elérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arcz- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. GyÓgytárakban, drogériákban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható. Szintén páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera“ liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Bergmann 4 Co. Tetschen a. E. nem igen örökölte az uj nemzedék. A második császárság s a köztársaság Írói között Ar- séne Houssaye, Théodore de Bauville s a Gon- court testvérek még megtudták becsülni az ízes falatot; Renau valóságos epikureista volt s Dumas fils is tudott ebédet rendezni. (A Francillon-saláta az ő kitalálása s az egész világ magasztalja.) De már ők is csak hétköznapi falatozók az öregekhez mérten. Az utolsó belle fourchette: a hibátlan Ízlésű Aurélien Scholl. Étvágya is volt pazar. Tíz tucat osztrigát megevett egy nagy ebéd előtt s bármennyit evett, elmésségének meg nem ártott. És értett a konyhához, maga Dumas Pere se tudta lefőzni. Abban az időben, amikor — a suttogok igy mondták — Dumas maga már nem is irt, csak munkatársa, illetve titkára, Maquet dolgait közölte a maga neve alatt: meghívta villásreggelire Aurélien Scholt s valami mayonnaises étellel kinálta. Az étel nem volt jó, de az öreg Dumas dicsérte szörnyen. — Hogy találod ? . . . Nagyszerű! Mi ? Mit szólsz hozzá ? I — Köztünk legyen mondva, öregem, — válaszolt Scholl, — azt hiszem: Maquet műve. | ])r. Schönpflug Richárd. | mHHKOBnB w—iPaiaawMiiwBMJMBMmnwwmr Megdöbbenéssel kelt szárnyra a hir f. hó 23-án délután, hogy Dr. Schönpflug Richárd, vármegyénk közszeretetben és becsüíésben volt tiszti főügyésze meghalt. Az életerős szervezetet egyszerre s több oldalról támadta meg a halál romboló fagyos keze, s megállította gyorsan, alig egy heti viaskodás után a minden iránt nemesen érző szív dobogását. Folyó hó 15-én Szinérváraljára utazott hivatalos ügyben, már az útban rosszullétről panaszkodott, hazaérkezve rosszul léte fokozódott annyira, hogy másnap hivatalából kénv- tolen volt hazasietni. Magához hivatta öcscsét, vármegyénk tiszti főorvosát, ki azonnal ágyba fektette. Ekkor már a halál irgalmat nein ismerő angyala röpködött feje felett. Állapota rohamosan rosszabbra fordult, aggódó fia, szerető hozzátartozói Purjesz egyetemi orvostanárt, s városunk több orvosát hívták a beteg ágyához, hogy megmentsék azt az apát, azt a testvért és rokont, kit oly gyöngéd szeretettel, rajongással vettek körül Á halál hivó szava azonban mind hangosabb lett, az orvosok minden kísérletét és törekvését keresztül húzta fojtogató jéghideg kezével, alig egy heti szenvedés után szerető fia karjai között elszállt nemes Jelke. Dr. Schönpflug Richárd eltávozott körünkből. A rajongásig szerető apa és testvér, a munkaszerető tisztviselő, a mindenkin segíteni szeretett nemes lélek, vármegyénk kimagasló férfia — Richárd bácsi nincs többé. Könnyezve álltunk hült tetemét elzáró koporsója mellett, melyet városunk közönsége mcgil- letődéssel kísért el utolsó útjára. Dr. Schönpflug Richárd 1883. deczember 28-án lépett vármegyénk szolgálatába, mint tiszti alügyész. Ennek az évnek deczemberében érte volna el közszolgálatának 30-ik esztendejét. 1886. évben tiszti föügyészszé választotta meg a vármegye közönsége. Ezen állásában vas szorgalommal, nagy tudásával teljesítette fontos hivatását. Tisztviselő kartársai mély tisztelettel, szeretettel vették körül. A szegények nemes szivü atyja volt, a ki hozzá fordult, készséggel segített baján. Nem egy, ma már előkelő állású férfiú hálás szívvel gondol reá, mint jótevőjére, kinek egyedül köszönheti hal adását s veszti el benne pártfogóját, k i létét alapította meg. Mint a munkapárt törhetetlen hive, nagyrabecsült egyéniségét még politikai ellenfelei is tisztelték, ki elveiért mindenkor sikraszállt. Lelki üdvéért tegnap reggel 9 órakor a helybeli róm. kath. templomban gyászisteni tisztelet volt, melyen a gyászoló családon és rokonságon kívül megjelent a vármegye tisztikara Ilosvay Aladár alispán vezetésével, valamint az Ecsedi-láp lecsapoló társulat tisztikara és a család számos tisztelője. Temetése tegnap ment végbe, a város közönségének óriási részvételével. — A vármegye tisztikara Csaba Adorján főispán és Ilosvay Aladár vm. alispán vezetésével teljes számban vett részt s koszorút helyezett ravatalára a tisztikar és a vármegye közönsége nevében. A temetési szertartást Récsey Ede plébános nagy segédlettel végezte. A szertartás befejezése után a hülttetemet Sárközujlakra a családi sírboltba szállították örök pihenésre. A család a következő gyászjelentést adta ki. „Schönpflug László fia, Schönpflug Mária férj. Komáromy Jánosné és gyermekei Ella és László valamint férje Komáromy János, Schönpflug Jenő és felesége Jákó Ilona, Schön- pflug Béla és felesége Ujfalussy Amadil valamint gyermekeik Magda és Klára, Schönp- flug Viktor, Császy Etelka férj. Fógel Kálmánná, Lukács József és gyermekei Margit férj. Nádasdi Dezsőné és Lujza testvérei, sógornői, sógorai, unokaöcscsei és unokahugai, Érős Juliska az elhunyt gyermekeinek nevelő i A ,Bikszádi‘ 1 ------;------| természetes I ^3MCdMC^3i«I!3JCC3glptjMtaMCitllMC3™C3MMilid»C3«C3»g3^CJ«C35ggMCfaCÍlE^C3«Ca3EglÍ3!»C3«C3!;3MCáMitaMa»C3iwC3llie3 Gyógy-ásványviz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb. Gyógyhatása felülmúlja a hasonösszetételü külföldi ásványvizeket- Hurutos bántalmaknál páratlan. Az idei termésű savanyú borral vegyítve kellemes ital. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra küld a ,BIKSZÁDI" GYÓGYFÜRDŐ IGAZGATÓSÁGA. J
