Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-19 / 42. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY I A ,Bikszádi‘ [3 -----------------------------------------1 természetes ft------------------------------------------»^it«C3M|;3MicaJt3Sg3j«^a^it3E&c3McaM ug:3Jcc3Mi:3cj3EC3™t3M«íim«ta Gyógy-ásvanyviz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb. Gyógyhatása felülmúlja a hasonösszetételü külföldi ásványvizeket. Hurutos bántalmaknál páratlan. Az idei termésű savanyú borral vegyítve kellemes ital. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra küld a „BIKSZÁDI“ GYÓGYFÜRDŐ IGAZGATÓSÁGA. vényesiilhet Debreczenből. Ott más a légkör, onnan nem fejthet ki intensiv működést, mint más helyről. De hagyjuk ezt. Sok volna felsorolni, miért nem volt szerencsés a választás. Azonban meg kell nyugtatnunk a debreczenieket, hogy Miklóssy püspök nem is gondol arra, hogy székhelye Debreczenben végleges. Neki másutt kell megválasztani székhelyét, oly helyen, a hol érvényesülni vélheti mindazon nagy czélokat, amelyek késztették a kormányt ennek a püspökségnek a megteremtésére, amint azt Miklóssy püspök Szávay Gyula titkár üdvözlő szavaira adott beszédében maga is emlitette, kulturmissziót kell teljesíteni, nemzeti irányt vinni bele az uj egyházmegyébe s erősíteni a magyar állameszmét. Erre legalkalmasabb hely városunk Nagykároly. Alkalmas fekvésénél, környezeténél fogva. Itt kezdődnek az uj egyházmegye azon részei, a hol idegen ajkúak is vannak, itt kezdődik az a rész, a hol a múltban nem is régen izgatások folytán a legvadabban tüntettek a magyar állameszme ellen, itt van közel a nemzetiségi izgatások kohója, melybe csak innen lehet belátni, államrontó terveiket, aknamunkájukat megakadályozni, ez a város az, melynek társadalma ékes környezetet alkothat oly magas dignitás emelésére, ez a város az, melynek lakói jóllehet vallásra hetegének, de egyben egységesek : a magyar haza szere- tetében s a kik tárt karokkal fogják fogadni az uj püspököt, mint a magyar állameszméórt harczoló bajnokot. Most már el kell dőlni annak is, hogy hol legyen a legmagyarabb egyházmegye székhelye, most már meg kell mozdulni e városnak is, hogy előnyös helyzetét föltárva, kérje a püspököt, hogy székhelyéül e várost válassza, azt a várost, amely a nagy áldozatokon felül osztatlan szeretettel fogadná. A tett ideje elérkezett, bizalommal menjünk kérésünkkel Miklóssy István püspök Öméltóságához s hisszük, hogy a tények és érvek döntő súlya előtt, de meg az a meleg szimpátia, mellyel e város iránt eddig is viselte- tetett, ami javunkra dönti el a kérdést s nem lesz messze az idő, mikor köszönthetjük őt, mint városunk legelső püspökét. Or Mert* László. Hírek:. — Személyi hir. Vármegyénk főispánja f. hó 15-én hivatalos ügyekben Budapestre utazott, honnan ma este tér vissza székhelyére. — Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter Kálnay Gyula miniszteri segédfogalmazót, főispánunk titkárját, főispáni titkári állásában meghagyása mellett miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. — Teleky Géza gróf emlékezete. Megkapó szárnyalásu emlék beszéddel adózott a Szat- márvármegyei Gazdasági Egyesület október 8-iki rendkívüli választmányi ülésén Teleki Géza gróf egyesületi elnök emlékének. A kiváló emlékbeszédet Böszörményi Emil dr. ügyvezető alelnök mondotta. Meleg szavakkal vázolta a megboldogult főur pályafutását, szívós magyarságát, jószívűségét s szocziális érzését. Öt éve volt a gazdasági egyesület elnöke s ezen öt év alatt virágzásra emelte a gazdasági egyesületet. A beszéd, mely a rendkívüli ülés fénypontja volt, nagy hatást keltett. Utána Világossy Árpád titkár számolt be a részvétiratokról. — Kinevezés. A m. kir. posta és távirda- igazgatóság Balog József tanítót Mérk községbe postamesterré kinevezte. — A szatmármegyei Agarász Egyesület f. hó 22-én és következő napjain tartja Mátészalkán az évenként szokásos elegy agárversenyét. — Nagykároly kölcsöne. A nagykárolyi pénzintézetek 200 000 koronás kölcsönt folyósítottak Nagykároly városának minden jutalék és árfolyamlevonás nélkül, nettó nyolc százalék, vásárvámmegváltás czéljaira. Szatmármegyei Közlöny (43. hét.) 1913. október 31 nap. 19 Vasárnap A. Péter 20 Hétfő Iréné 21 Kedd Hilárion 22 Szerda Kordula 23 CsUtőrtök Ignácz 24 Péntek Ráfael 25 Szombat Krispin, Krizant .................................................................. Vonatok érkezése Nagykárolyba: Debreczen felől d.e. 4-42,7-13,12-18. d. u. I li, 5-58,8 51, 1 07 Szatmár „ d. e. 4’28, 7‘10, 937. d.u. 2 50, 4'02, 8 08, 1 H6 Mátészalka „ d. e. 6‘58, d. u. 107, 7’59. Zilah „ d. e. 7'05, 12 21. d. u. 7-08. Vonatok indulása Nagykárolyból: Debreczen felé d. e. 4-43, 7‘14, 9-49. d. u. 3-02, 414, 8'20, 11‘22 Szatmár „ d. e. 4’58, 7‘29, 12'30. d. u. 1'23, 6-10, 8 52, H6 Mátészalka „ d. e. 5" 10, 11*12. d. u. 3'15. Zilah „ d. e. 5'3G. d. u. 3'10, 6" 15. — A középiskolai reform. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter, kevéssel azután, hogy a középiskolai oktatás reformjáról nyilatkozott, már halogatás nélkül az alkotás terére kíván lépni. Megakarja valósággal csinálni az uj középiskola-tipust. Leiratot intézett az Országos Közoktatásügyi Tanácshoz, hogy a középiskola reformját komoly tanácskozás tárgyává tegye. Leiratában meg is jelöli az ő reformterveinek alapgondolatait. Ázt látjuk, hogy a Csáky alatt népszerűségnek örvendő egységes középiskola gondolatát Jankovich miniszter elejti. Megakarja tartani a két uralkodó tipust, csak közelébb akarja őket hozni és egységesen jogositóvá tenni. A modern tudományos haladáshoz képest több súlyt kiván helyeztetni a gimnáziumban is a reáltantárgyakra. A gimnáziumban a latin nyelv- tanulás előnyére vélné azt, ha a latint nem mindjárt az első osztályban kezdenék, hanem amikor már a növendéknek érettebb a felfogása és teljesebb a nyelvi ismerete. A latin helyett az elsőben kezdetné a németet. Sok helyes dolgot mond a mathematika tanításának terén is szükséges gyakorlatibb módszer megteremtéséről s az eddig elhanyagolt kémia nagyobb figyelembe vételéről. Helyeselnünk kell azt is, hogy bizonyos gazdasági s főkép egészségügyi ismeretek tanítását is kivánja. Ä közoktatásügyi tanács tárgyalásait minden bizonnyal nagy figyelemmel fogják kisérni nemcsak a tanárok, hanem a müveit szülők is. És leginkább a szaksajtóban sok hozzászólás várható. Egyhamar nem fog létrejönni a reformot statuáló törvény. A mai középiskolai törvény is sok küzdelem és vita eredménye S ezen a téren kívánatos is a vita; mert hiszen a miniszter hosszú időre szóló, gyökeres reformra gondol. S ha ezt eddig nem sikerült megcsinálni, most sem szabad elhamarkodni. Mindenesetre köszönettel tartozunk a miniszternek, hogy a reformkérdésnek már-már be- rozsdásodással fenyegetett zárját felpattantotta. Akinek van gondolata, tapasztalata, elfogadható érve: ám álljon elő most vele. — Országos állatvásárok vármegyénkben október hóban: 17-én Csengerben, 20-án Avas- újvárosban, 21-én Érendróden, 31-én Magyar- berkeszen. a himlő már akkoriban is teljesen kiveszett volt s igy kutattam, hol kaphatta ez a fiatal leány a himlőt? Felvidéki otthonából, a hon- nót vagy három hét előtt érkezett Budapestre, nem hozhatta magával, mert az ő vidékükön nem fordult elő, csak utón kaphatta. Néhány nap múlva pontosan megállapíthattuk a íer- lőzése lorrását. Maga a leány vezetett reá. Megpillantott ugyanis a kórteremben egy már fönnjáró üdülő beteget, akivel a vasúti szakaszban ismerkedett meg Hatvan és Budapest között épen három hét előtt. Megnéztük a kórtörténeti lapját mindkét betegnek és kiderült, hogy csakugyan egyazon napon utaztak mindketten Budapestre, még pedig a hatvani beteg egyenesen azért, mert himlője volt s Hatvanban nem tűrték meg. II. Sovány, görnyedt testtartási!, halotthall- vány arcú féfi lassú léptekkel jön ki a Szent István kórházból. Minden öt-hat lépés után meg-meg áll. Ugylátszik nehezére van a járás. Kinzó köhögés fojtogatja. Szapora pihegő lélegzete elárulja, hogy tüdeje beteg. Nagy fáradtsággal átvánszorog az országúton, hogy a villamoskocsi megállóhelyéhez érjen. Itt ismét erős köhögés fogja el. Végre hosszas erőlködés után teli szájjal bőségesen köpetet köp ki oda a kövezetre. Nagyon erőlködhetett szegény, mert homlokáról szinte csorog az izzadtság. De ime, milyen jó a gondviselés ! Ott az Üllői-ut végén, a villamosmegállóhelyen kis bódé áll. Ablakdeszkaszerü részén néhány „citromlé“, „málna“, „narancs“ fölirásu palack s egy-két szódavizes üveg. Baloldalt a deszkára kirakva néhány friss óriás sóskifli, mel- letük különböző szinü cukorkák. Jobbról ki- ■ebbszerü bádogedény, mintegy három ujjnyi zavaros vízzel, ebbe szájukkal lefelé állítva nyolc darab pohár. A beteg alig hallható hangon egy pohár citromlevelet kér. Ott álló helyében lassan megissza. Láztól kiszáradt nyelvére mily üditő az a limonádé 1 Még egy pohárral iszik, aztán fizet s várja a népliget felől jövő villamoskocsit. Az üditő italok árulója a poharat visszaállítja abba a három uijnyi vízbe, mely, hogy zavaros, azon nem lehet csodálkozni, hisz, már a delet elharangozták s kora reggel óta sok limonádét és szörpöt ittak már az arra járó-kelő betegek és iskolás gyermekek. Annyi pohár után bizony piszkos lehet már a víz! Öt kisiskolásgyermek közelit a bódéhoz; nap-nap mellett látom őket; túl a Szent ístván- kórházon lakhatnak. Az egyik sóskiflit vesz, a másik cukrot, a legnagyobbik megszomjazott, limonádét kér. Megborzadtam, mikor tulajdon azt a poharat adta a gyermeknek a kimérő, amelyből egy perc előtt ivott a tuberkulotikus beteg, kinek szívós köpetéből bizonyára odatapadt a pohár széléhez annyi, amennyi az utána ivót fertőzheti. — Mihez fogjak ? — Azzal a kis gyermekkel nem értethetem meg ott az utcán azt, hogy ne igyák limonádét abból a pohárból, ne vegyen cukrot olyan helyen, ahol por. piszok, légy lepi el napokon át. Talán magyarázzam a bódésnak azt, hogy ő rosszabb a banditánál, mert nap-nap mellett számosok egészségét, életét támadja meg ? Nem, ezt nem tehetem, mert jó, ha egyebet nem kapok érette, mint ennyit. „Mi köze az urnák hozzá.“ így fest Budapesten a szegény emberek egészségügye.
