Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-19 / 42. szám
SZAT M A H MEGYEI K Ö Z L Ö N Y ■ ■ üresen maradt egy teríték. Rengeteg sok kudarcz után végre sikerült Andrássy Gyula grófnak is diadalt aratni. Sikerült ugyanis felültetnie a gyanútlan Justh Gyulát, aki hiába lobogóztatta fel az ünnepies alkalomra Tornya község házait. S elköltetlen maradt az illatosán párolgó, friss vacsora, mely Justh vendégszerető portáján várta Andrássy Gyulát. Mi magunk is biztosra vettük Andrássy makói kirándulását, mert, jóllehet tudtuk, hogy Andrássy Gyula a politikai „bujósdi játékának nagymestere, még sem voltunk elkészülve arra. hogy az ellenzéki szolidaritást Andrássy Gyula gróf Justh Gyula felültetésével és Károlyi, Apponyi meg Zichy grófok nyilvánvaló negligálásával fogja ország világ előtt doku- •mentáini. Az ellenzéki tömörülésért küzdő „Budapest“ kemény szavakkal ítélte el Andrássynak e „sértő“ és a szövetségi hűség tekintetéből szinte érthetetlen eljárását. Lehet, hogy Kossuth Ferencz orgánuma tulszigoruan Ítélte meg Andrássynak Makóról való távolmaradását, abban az egyben azonban feltétlenül igazat kell adnunk ennek a függetlenségi lapnak, hogy mégis furcsa dolog, mikor ellenzéki küzdelem tekintetéből annyira fontos események idején is, amelyen Justh makói beszámolója és a képviselőház őszi ülésszakának a megnyitása volt, még a barátoknak és rokonoknak sem állott módjában érintkezhetni az alig hogy megalakult alkotraánypártnak a vezérével. De mivel Andrássy utólag megfelelő formai szatiszfikácziót adott Justh Gyulának azzal, hogy Budapesten levizitelt nála, most már annál inkább is napirendre térhetnénk az egész affaire fölött, mivel hogy nem etikett-kérdések miatt s nem földrajzi és közlekedési akadályok folytán maradt el a tornyai kirándulás, hanem azért, mert időközben Andrássy meggyőződött rólla, hogy sem a függetlenségi renegátok ügyében, sem a követendő parlamenti taktika dolgában Justhot kapaczitální nem lehet. A kormány képességre törekvő Andrássy Gyula már jóval erdélyi kirándulása előtt elhatározta volt, hogy bemegy a képviselőházba. S mivel Justhot és a függetlenségi pártot cortége-nek nem sikerült megnyernie, nem js volt neki érdemes elmenni Tornyára, ahol politikai támogatás helyett legfeljebb jó vacsorában lehet része. És Andrássy e hó 8-án csakugyan bement a Házba. A függetlenségi tábor egyetlen egy embere sem kisérte el Andrássy csoportját erre az útra. Végre is megtörtént a függetlenségi aszisztenczia nélkül is érdekesnek Ígérkezett alkotmánypárti début. Andrássy Gyula gróf, s ezt ellenfeleinek is el kell ismernie, ezúttal s főleg eleinte nagy hatássai beszélt. A Gerő-ügyre vonatkozó fejtegetései, ha nem is hatottak mindig az uj donság ingerével, mégis azt a meggyőződést kelthették sok emberben, hogy a béke kedvéért a képviselőházi őrségről szóló törvényt is talán reformálni kellene; de a beszéd hatása megsemmisült hirtelenében, még mielőtt Tisza István csak szóhoz juthatott volna, azon pánikszerű megfutanmdás folytán, amellyel a rosszul dirigált ajjtótmánypártiak közül ki jobbra, ki meg balra menekült. De bármily gyors és tökéletes volt is a párt megfutamodása, a rosszul sikerült mise enscéne miatt Andrássy és hívei meghallották mégis Tisza Istvánnak ama gúnyos és lesújtó utravalóját, hogy neki nem szokása menekülő ellenség után lőni. De amiket aztán nem az Andrássy kedvéért, hanoin a közvélemény fölvilágositása érdekében mondott Tisza István, azt egyhamar ki nem heveri az alkotmánypárt kitűnő vezére, akár jelentkezik, akár nem, tetemrehivásra. 8 ezért az eredményért aligha volt érdemes Andrássynak bemenni a képviselőházba. Még egy ilyen kudarc s alighanem kevesebb elbizakodottsággal fogja hirdetni a hatalom átvételére való eltökéltségét, mivel, hogy azon a „közbeneső“ állomáson is csakhamar meg fognak róla győződni, hogy Andrássy Gyula jobbra és balra egyaránt képtelen elérni igazi eredményeket. Semmi által meg nem okolt s tán a környezete által szuggerált avagy tisztán csak autoszuggesztión alapuló abbeli elbizakodottsága, hogy ami Batthyányi Tivadarnak és Kristóffynak nem sikerült, az neki fog sikerülni, annyira kihívóvá tette ezt a máskülönben annyira óvatos és tapintatos politikust, hogy már is úgy giralja magát — legalább a munkapáit apogztrofálásában, — mintha a legközelebbi választásokat egészen bizonyosan ő vezetné. Még nagyon messze vagyunk ettől az eshetőségtől. Nem tudjuk, mikor lesznek az általános választások, de merjük állítani, hogy még egy-két ilyen balsikerü be- és kimenetel — s kámforként fognak elillanni az illúziók. S nemcsak az Andrássy illúziói fognak megsemmisülni hirtelenében, de azon a bizonyos közbeneső állomáson is be fogják látni azt, hogy Magyarország kormányozására ez idő szerint a leghivatottabb mégis csak az, aki j rendet teremtett az örökké renitenskedő képviselőházban és akihez, mint Hódmezővásárhely példája mutatja, az Alföld színtiszta magyar népe is, mely eddig túlnyomóan a függetlenségi táborhoz tartozott, bizalommal van s nemesebb faji és önfenntartási ösztönét követve most önszántából támogatására siet. 1IÓKI Itt MUSI Stella, A fővárosi sajtó írja, hogy a hajdudorogi gór. kath. magyar püspökség feje Miklóssy István püspök f. évi október hó 15-én tartotta ezrekre menő közönség előtt bevonulását ideiglenes székhelyére Debreczenbe. Kiküldött tudósítónknak volt alkalma a bevonulást látni. Hivatalosan az egy szál polgármesteren kivül senki sem volt jelen. Látszott a hatás, amelyet a Balthazár püspök riadója kellett. Kimondjuk nyíltan bizony — sajnos — Miklóssy Istvánt nem fogadta szívesen Debreezen. A megyei előkelőségek az uj megyeház széles balkonjáról nézték az uj püspök bevonulását, a ki fényes papi kíséretével hajtatott be a város ötös fogatán. Ha vizsgáljuk ennek a hűvös fogadtatásnak az indító okait, azt fogjuk látni, hogy nagyon rossz tanácsadó volt az, aki az uj püspöknek a Debreczenbe való lakást ajánlotta. Debreezen népe tősgyökeres református, úgynevezett cívis nép s maga Debreezen a reformátusoknak hazánkban ugyanaz, ami a katholikusoknak Róma. Lehetett látni előre azt, hogy a kálvinista Debreezen az ő pápája mellett nem szjveser. vesz egy ugyanoly rangú más vallásu egyházi méltóságot viselő személyt. Balthazár püspök ellenkezése érthető, mert az uj püspökségnek Debreczenben való állandóvá tétele annak a dísznek amely ma körülveszi, csorbításával járna, sőt a prioritására is befolyással lenne. Miklóssy István püspöknek még ideiglenes székhelynek sem lett volna szabad választania Debreczent. Az ő missziója nem érjük, mint hogyha pusztán a tudományos kutatások eredményeit tanuljuk meg. Ám hadd beszéljenek a képek ! I. Adony szabolcsmegyei községből hat éves kis leányával Budapestre utazott egy földműves ember felesége. Két gyermeke halt meg a múlt héten s most ez a kis leánya is olyanformán van, hogy a lélek csak hálni jár belé. Nem feküdt ugyan egy napig se, de észrevették, hogy beteg. Püffedtté lett az arca. megdagadtak a lábai s a hasa is dagadni kezdett. Orvost nem hívtak hozzá, de most mégis megijedtek, mert a kis leányka nagyon nehezen szedte a lélegzetét, ziüálni kezdett a melle. A pesti Stefánia-gyermekkórház jó hire eljutott Adonyba is; így történt, hogy hosszas tanakodás után utrakeit a szegény kis beteggel. Hátha segítenének a baján a tudós pesti orvosok! Zsúfolva volt valamennyi szakasza a vonatnak, de mégis az egyik kocsiban volt még két ülőhely. Vegyes vonaton jó félnapos utazás után szerencsésen megérkeznek Budapestre. Jószivü emberek útbaigazításával beszállnak egy villamoskocsiba és elérkeznek a Stefánia-gyérmék kórházba. Türelmesen várnak a nagy váróhelyiségben, mig végre bejutnak a rendelőbe. Az orvos megvizsgálja a kis beteget és megállapítja, hogy súlyos vesebaja s ebből támadt vizibetegsége van a gyermeknek és bőrének erős hámlásábói megállapítja azt is, hogy a vesebajt skárlát okozta. Nem vehetik föl a kórházba, mert a skárlátos kórteremben egyetlen üres ágy sincsen. De, mert a gyermek állapota aggasztó, azt a tanácsot adjak az anyjának, hogy vétesse föl a gyermekét a Szt. László kórházba. Elmennek s újból felülnek villamoskocsira s az Üllői-ut végén leszállnak és bekanyarodnak a Gyáli- utra, a Rzt. István kórházba. Ott megint megvizsgálja a fölvételi ügyelő-orvos s mert skárlátos vesegyuludásban szenvedőnek találja, megmagyarázza az anyának, hogy a szomszédos Szt. László kórházba menjen, ott föl fogják venni a gyermekét. Hányán fertőződtek meg a vasúton? Hányán a gyermekkórház várószobájában, hányán a villamoson? Ki tudná megmondani? Mi sem tudjuk, csak sejtjük, hogy nagyon sokan. De nemcsak ettől a gyermektől, hanem sok mástól is. Hiszen Budapesten, ahol pedig a fertőző betegek kórházba szállítására külön betegszállító kocsik állanak rendelkezésre, a fertőző betegek kórházába fölvett betegeknek 25 százalékát villamos közúti kocsikon hozzák be a szülők. Talán annak a szerencsétlen és tragikus végű törzsorvosnak a 12 éves leánykája is a villamoson kapta meg a skárlátot, mikor a Veres Pálné utcai felső leányiskolából naponként. villamoson ment haza a tisztviselőtelepen levő lakására. Tőle elkapta a kisebbik testvére is. Napokon keresztül élet-halál közt lebegett mind a kettő, de a nagyobbik, az édesapja szemefénye, betegsége nyolcadik napján meghalt. A mélyen lesújtott apa sehogysem tudott belenyugodni gyönyörű leánykája elvesztésébe. A bánat, a busulás összetörte egészen és fél évre kis leánykája halála után Erdélyből, ahova feledni ment, az özvegye szomorú gyászjelentése tudatta velünk, hogy férje a gyermeke után való bánkodásban meghalt. Nemcsak skárlátot szállít azonban a vasút meg a villamoskocsi, hanem minden egyebet is, még pedig gyakran majdhogy nem egyenes hatósági támogatással is, a rendeletek teljes figyelmen kivül hagyásával. A 90-es évek derekán Aszód és Hatvan környékén hólyagos himlő esetei fordultak elő. És mert járványkórházuk nem volt, Budapestre pedig gyorsan szállíthatták a betegeket, akkoriban egymásután több himlős beteget küldtek hol Hatvanból, hol meg Aszódról Budapestre. Egy alkalommal egy fiatal cselédleányt hoztak be kórházunkba himlővel. Budapesten Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyűk festése. Minta után való festés ! Mauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utcza 39. sí. Bármily kényes színű és gazdag díszítésű ruhaneműek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plűsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
