Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-19 / 42. szám
20IXOC évfolyam. ''•iiagy&érőíyj Í953, október» 89. 42.. sx-hm. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: ISTAGYKÁKOLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. POLITIKAI LAP FELELŐS SZERKESZTŐ : OR. fii ÉRTS LÁSZLÓ. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁH BEiÖ, — megjelenik minden vasárnap. ...... z EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévre5 koro« Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. 9 ÜÉ Az illetékes tényezők között létrejött a végleges megállapodás a létszámemelés kérdésében és a reform kereteiről a hivatalos adatok most már teljes képet nyújtanak. Szó sincs róla: az újabb áldozat vérben is pénzben is tekintélyes, azonban mégis megnyugtatásunkra szolgai, hogy a létszámemelés végleges megállapítása jóval mögötte marad annak a keretnek, melyben a hadvezetőség tervezte és hogy tőképpen alaptalannak bizonyult mindaz a sok túlzás, amivel az ellenzék ennek a reformnak terheit annyira feketén színezte ki, csakhogy minél erősebb hangulatot keltsen a kormány ellen és maga mellett. A kormányról most már láthatja mindenki, hogy a tárgyalásoknak elég hosszúra nyúlt során becsületesen megfelelt az ország iránt való kötelességének, mely nehéz pénzügyi helyzetünk és egyébb belkormányzati szükségleteink figyelembevételét parancsolta rá. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a hadvezetőség utoljára is kénytelen volt meghajolni e fontos szempontok előtt és beérni annyival, amennyit a két állam teherbírása roppanás nélkül nyújthat, a fegyveres erő színvonalon tartására. Valaminthogya kormány kötelesség teljesítésének hallgatag nyugtázását jelenti az is* hogy a hivatalos adatokban leltárt létszámemelés mérve még az ellenzéki kritikában is sokkal enyhébb megbirálással találkozik, semmint ezt a reform ellen folytatott előzetes csatározás után várni lehetett volna. Elég szomorú, hogy az általános fegyverkezés és a nemzetközi helyzet kényszerűsége újabb áldozatokat követel, he kell azonban látnunk, hogy a minimumra szorított szükségletek elől az elzárkózás teljsstin lehetetlenség. A ránk eiőszakolt versenyben nem tehetjük ki magunkat annak, hogy valamelyik válságos pillanat készületlenül''találjon és hogy a mulasztásokból származható károkkal Isten tudja hányszorosát fizessük meg annak az árnak, amivel most a hadsereg harczkeszségének kiegészítéséhez önként járulhatunk. Ama szigorúan katonai szempontokon kívül az emberiesség is parancsolja, hogy a létszámfogyatkozásain lehetőleg segítsünk. Hiszen képtelenség, amiie a balkáni hadjárat rákénvszeritett minket, hogy létszámunkat a tartalékból egészítsük ki, hogy a nemzet níindennapi gazdasági munkájától százezábkuek nélkülözhetetlen erejét elvonjuk és hogy ezáltal, egyébb súlyos kártevésekről nem is szólva, a kenyérkeresőktől megfosztott családok nyomorúsága mégjobban tetézze társadalmunknak amúgy is fölösszámu bajait. Azonkívül a terhek lehető megkönnyebbítését jelenti az is, hogy nem egyszerre szakadnak vállainkra, amint ezt eleinte tervezték, hanem fokozatosan fogják igénybe venni az ujjoncz többletet és a vele járó költség emelkedését. Az a megállapodás, hogy a létszámemelést csak 3—5 évi időköz alatt érvényesítik, egészében, amig egyrészt a legvégső határ, melyet a külpolitikai viszonyok és biztonságunk megengednek, másrészt teherben és megtakarított nemzeti munkában sokkal tekintélyesebb nyereséget jelent, semhogy a méltánylástól szabad volna eltekintenünk. Ránk magyarokra nézve még külön enyhitő körülményt jelent, hogy a 31000 fővel emelt létszámnak tekintélyes hányada közel ötödrésze féltékeny gondossággal és szeretettel ápolt honvédségünkre esik. A keret mizériák, melyek valósággal megbénították idáig a honvédség kiképzésének lehetőségét és ezzel hagyományos katonai kvalitásunk teljes kifejtését, honvédeink szinte emberfeletti erőfeszítéséhez kötötték, ezzel a reformmal végképpen megszűnnek és végre valahára ott leszünk, hogy a honvédség a közös hadsereggel egyazon kedvező keret-viszonyok között, tehát az eddiginél tetemesen könnyebb és előnyösebb feltételek mellett láthatja el a maga büszke, de terhes hivatását. Dallok. I A csárdában én mulatok . . . A csárdában én mulatok mostan, Úgyis elég sokat siratoztam, Elég soká ontottam a könnyem, Pedig hát ő elfeledett könnyen. Húzd rá czigány, oda se a bajnak, Vége van a búnak és sóhajnak, Tizes bankó, hej rongyos a széle, Nesze, takard be a szemed véle. Borral tele álljon ez az asztal, Muzsika, bor, e kettő vigasztal, Hadd lássa a falu erre járva, Mulatok a magam kontójára. Mózsi zsidó, vén gonosz korcsmáros, Az a kislány ma lesz ugy-e páros? Az áldóját a zsidó telkednek, Adj valakit, akit én megverjek. Hagyd el ácsi, hagyd el ezt a nótát, Átkozottul szomorú a kótád, Húzzad nekem azt a legvigabbat, Amelyen a szivem meghasadhat. II. Az áldóját, duhaj kedvem van most.. Az áldóját, duhaj kedvem van most . . . Kerítsetek nekem egy czimbaimost; Qifrázza ki a kedvemet rajta: Én vagyok az igaz magyar fajta. Pipafüstnél rövidebb az élei, A szekere csatangol tevéled, Mire kiérsz a bú országából, Kifordít a rozzant taligából. Aki busul, egy csepp esze sincsen, Nem veszünk meg egy órát se kincsem. Mért hagyjam hát elszaladni éltem Virág és dal nélkül észrevétlen ? Nem volt nekem sokam, de nem is lesz, Ami van is, megy a Makkheteshez, Nem rakom én a tallért élére, Kiverem a bánat szemét véle. Kerítsetek nekem egy czimbaimost . . . Az áldóját, széles kedvem van most, Engem illet czimbalom szólása: A magyarnak nincs e földön mása. Szentgyörgyi Hromkovits V. Győző (Budapest). Hogyan támadnak, hogyan terjednek a betegségek? Irta : Qerlóczy Zsigmond dr., egyetemi m. tanár. A betegségek támadásáról, terjedéséről sok mindenféle fölfogás van még manap is, még a műveltebb emberek között is; pedig mióta az orvosi tudománynak sikerült sok betegség okozóját kideríteni, módunkban áll nem egy betegség terjedésének az útjait is kifürkészni. Es épen, mert most már nem egészen ismeretlenek előttünk a fertőző betegségek. védekezni is tudunk ellenük. Nem célom ez alkalommal, hogy ezeknek a betegségeknek a mibenlétét ismertessem s hogy megmagyarázzam az ellenük való védekezés okszerűségét Úgy vélem, hogy minden tudományos színezetű leírás helyett sokkal nagyobb érdeklődést fogok kelteni azzal, ha néhány a való életből vett példát sorolok fel, amelyek mindegyike azt fogja bizonyítani, hogy a fertőző betegségek terjedésének ezer és ezer ismert utjai mellett nap-nap mellett újabb és újabb utakra bukkanunk, olyanokra, amelyekre nem is gondoltunk s amelyeket épen ezért elkerülni sem tudtunk. Az élet a legjobb mester. Többet tanulunk abból, ha az élet jelenségeit megfigyellodern ruhafestés bármily divatsziure * Háj táj er Pál* Modern és tartós plissézés és guowiérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szám, a rom, kath. elemi fiúiskola mellett.
