Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-05 / 40. szám
1 SZERKESZTŐSÉG és KiADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DK. ÜflERTS LÁSZLÓ. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ. ji ■- Megjelenik minden vasárnap. _ ■ ~ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: | Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron I Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. Gazdasási Pirink. Két nagyszabású gazdasági programm egy héten ! Ez a tény egymagában véve is rendkívül megnyugtató. Mert nem annyit jelent-e, hogy úgy a hivatalbau levő államférfiak, mint azok, akik az utódaik szeretnének lenni, megegyeznek abban, hogy a mai viszonyok mellett megállapodott és megfontolt gazdasági politikára és az erőknek ebben az irányban való konczentralására van elsősorban szükség. Szomszédunkban elült a háború zaja és a nemrégiben meg légy vérré I egymással szemben álló balkáni népek visz- szatérnek az egyedül boldogító termelő munkához, hogy pótolhassák azokat a pusztításokat, amelyeket a hosszas háború okozott és hogy a saját országaik termelő munkáját az újonnan szervezett területek czélszerü felhasználásával kiegészíthessék. Mindez megfeszített gazdasági munkát, nagyobb fogyasztást és megfelelő pénzviszonyok mellett az üzleti életnek jelentékeny föllendülését jelenti a Balkánon. De itthon vájjon nem egy valóságos háború következményeit kellett-e éreznünk ? A különben kedvező konjunktúrát derékon törte a pénzviszonyoknak hirtelen bekövetkezett katasztrofális megromlása és a bajok betetőzéséhez járult az abnormális nyári időjárás a pusztitó árvizekkel, ami a hazai mezőgazdaságnak jelentékeny károkat okozott, nem szólva arról, hogy az időjárá szeszélyét a fogyasztásban beállott eltolódások követték, ami a hazai kereskedelemnek nem egy ágara volt károsító hatással. Ilyen szomorú ga: lasági és pénzügyi viszonyok között a gazdasági program- mok nem találnak süket fülekre, sőt éppen a politikai programmok azok, amelyek hidegen hagyják az ezer gonddal küzködő állampolgárt. És bizonyára mindenki meggyőződését fejezte ki Harkányi báró kereskedelemügyi miniszter, midőn a budapesti kereskedelmi és iparkamara őt üdvözlő küldöttségének kijelentette, hogy a mai viszonyok közepette kétszeresen szükséges lenne, hogy maga a kormány vegye a kezébe az iniciativát. Bár mindenkinek a szivéből beszélt, Harkányi báró nem kereste a könnyű ígéretekkel megszerezhető népszerűséget. Milyen egyszerű dolog lett volna felhasználni az előbbeni, a mai viszonyok között annyira találó igazságot arra, hogy nyomban kijelenthesse a miniszter, hogy igenis, a kormány kezébe veszi ezt a ma any- nyira szükséges és egyedül üdvözítő iniciativát és beígérni füt-fát a még az ígéretekre is éhes és a szalmaszálba is kapaszkodni kész gazdasági közvéleménynek? Nem, a kereskedelemügyi miniszter józanul számitó államíérfiu, aki a saját maga kiválóságával jól illő belátással hozzátette, hogy a pénzügyi viszonyokra való tekintettel meg kell elégedni azzal, ha a jövő alapjait lerakatja anélkül, hogy a bevégzett munka gyümölcseit ő maga élvezhetné és a sikereket ő maga arathatná le. Ezt az álláspontot vártuk Harkányi báró egyéniségétől. Mert a programm, amelyet ebből az álláspontból kiindulva előterjesztett, nemcsak nagyszabású, hanem egyedül felel meg a jövő Magyar- ország szükségleteinek. A balkáni átalakulás nyomában járó gazdasági változások le kell, hogy kössék most minden érdekelt ország államférfiainak teljes figyelmét, mert nemcsak mindegyik ország megtartani igyekezik ezekkel az országokkal szemben eddigi poziczióját, hanem a Balkán-államok most beálló gazdasági fejlődésére való tekintettel mindegyik érdekelt erősíteni igyekezik a maga összeköttetéseit. Ebben a tekintetben kétségkívül jelentős, hogy a kereskedelemügyi miniszter a maga programmjának vallja azt, hogy a balkáni kereskedelmi szerződések még a kiegyezés lejárta előtt revízió alá vétessenek. Jelentősnek tartjuk azért, mert a revizió módot fog nyújtani az eddigi szerződésekben tapasztalt némely hibák kiküszöbölésére, esetleg néhány előítélet eloszlatására es bizonyos követelmények gyakorlati kipróbálására. Sokat azonban ettől a revíziótól nem várhatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a kiegyezés lejártától mindössze néhány év választ el és alig álihat érdekünkben, a Versek. I. Egy fénykép előtt. Csend van a szobámban — halotti, siri, néma [csend. Csak egy empire-óra ketyeg halkan az Íróasztalon, Kivül koromsötétség, belül egy füstös lámpa ég, S a siri csendben valaki beszélni kezd és én [hallgatom. Egy szép szomorú szempár tapad az arcomra, A iegcsudásabb szempár, amelyet csak láttam, S az annyi idő óta hallgató ajak beszél egyre És én hallgatom félig ébren álomra váltan. Most, most, — biztatom egyre — rajta csak, [rajta 1 . . . Ki tudja, holnap hallgathatom-e még?! Beszélj csak, beszélj, te halgatag ajak És tárd ki végre lelked csukott rejtekét. Ne kérdezzük most: ki volt a hibásabb? Melyikünk vétkezett jobban én-e, te-e ? . . . Kinek a szivén volt mélyebb a seb És ki teszi le előbb a keresztet — én-e, vagy [te?! . . . II. Úgy fáj nekem . . . ügy fáj nekem a te hervadt mosolygásod, Égszínkék szemednek megtört, bágyadt fénye Fáj nekem a büszke, bántó hallgatásod. Pedig a sok kínnak, tudom, most sincs vége. Úgy fáj nekem az a szomorú, bus közöny, Ami elömlik szótlan, hervadt arcodon, Mig nézem, nézem: följajdul a lelkem, S a vád gyötrelmét tovább hordozom. Fehér Ákos. Szegény asszony ajándéka. Irta : Pásztor Árpád I. Sári néni összetöpörödött jóságos anyóka, aki abból él, hogy jóféle fűszeres perecet árulgat nap-nap után a debreeeni kenyérpiacon. Oly egyformák a jó öreg anyóka napjai, akárcsak a perecei; de azért boldog s jól érzi magát. Az örökké jókedvű Sári néni csak egy ízben szomorodott el, de akkor aztán nagyon szomorú volt. Most történt, alig egy hónapja, mikor az unokáját, a Jancsit bevették katonának. Szegény asszony keserves sírásra fakadt, mikor elbúcsúzott attól a rossz gyerektől. A szive, az a jó, öreg sziv majd megrepedt a fájdalomtól, mert úgy kell venni a dolgot, hogy Sári néninek nem volt ezen a kerek világon senkije az unokáján kívül. Akik voltak, akiket valaha igazán szeretett, azok már mind a hideg föld alatt porladnak. Csak az az egy maradt, az unoka, a Jancsi és ezt az egyet szerette a többi helyett is. Mikor bucsuzásra került a sor, a fiú azt mondta: — Hát az Isten áldja meg magát, édes nagyanyám. Köszönöm az irántam való jóságát. A teremtő tudja csak, lát-e többé vagy sem . . . Erre Sári néniből kitört a keserves zokogás. A fiú nyakába borult, úgy mondta': — Édes Jancsim, édes jó unokám, vájjon látlak-e még valaha ? 1 — Ne sírjon, édes nagyanyám, lesz ez még másképen is, — mondta Jancsi és ő is elpityeredett. Ott sirdogáltak, ki tudja meddig. Akkor aztán fölállt a legény s azt mondta: — Hát én már megyek nagyanyám, ezután már nékem csak a császár parancsol. I Modern ruhafestés bármily divatszinre Háj táj er Pál Modern és tartós plissézés és guowlérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szára, a rém, kath. elemi fiúiskola mellett.
