Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-21 / 38. szám
ft: agy károly, 1953. szeptember 21. 33. szám. XXXSX éwíoSj'aim. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Felelős szerkesztő: DR. MERTS LÁSZLÓ- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévre5 koron Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 69 fillér A üli Myzel Andrássy Gyula gróf pártalakitása a vége felé közeledő parlamenti szünetnek kétségtelenül legérdekesebb belpolitikai eseménye. Érdekes ez a vállalkozás már abból az okból is, mert ugyanaz az Andrássy, kinek annak idején döntő szerepe volt a 67-es szabadelvű párt tönkretételében s aki a maga képére teremtett 67-es alkotmánypártot, melynek élén állva soha programmot nem adott, a nemzeti munkapárt megalakulásakor nagy sietve feloszlatta, a változatosság kedvéért most újból kísérletezik. Azzal a különbséggel azonban, hogy mig régebben Andrássy kizárólag a 67-es táborból toborozta a híveit, most, hogy a guvernementális 67-es többségben az ő kedvéért egy ember sem akar megmozdulni, a tapasztalatlan s a politikai taktikázásban vele szemben ugyancsak inferioris Károlyi Mihálynak dézsmálja meg a táborát. Hogy Andrássy hol jobbra, hol meghalva kapkod levegő meg hívek után, annak az a magyarázata, hogy a választók tömegeivel soha sem lépvén szorosabb értelmi s lelki kontaktusba, mindig csak közvetett formában, vagyis a rivális vezérektől elhivogatott képviselők révén, kiknek volt már mandátumuk és biztos kerületük, tudott szecessziókat kezdeményezni és pártot alakítani. És ezen legújabb pártalakitás históriai pillanatában sem szabadna megfeledkeznie arról, hogy Andrássy gróf még akkor is, mikor népszerűsége delelőjén, mint koalicziós belügyminiszter vezette a választásokat, a központi hatalmi befolyást legjobban megérző, úgynevezett „kincstári kerületeken'1 túl terjeszkedni nem tudott. De akkor talán azért sem volt erre képes, mivel Programm híján lépett a választók elé. A megbuktatott rendszer programmját restellette volt vállalni, az uj programul megszerkesztése pedig akkor a függetlenségi fegyvertársak miatt és meg inkább a király iránti regardból tulmerész vállalkozásnak tetszhetett. Andrássy mostani pártalakitó akcziója tehát ebből a tekintetből határozott haladást jelent. A meglepő csak az, hogy most meg éppen azokra a pontozatokra alapítja pártjának a programmjat, amelyek miatt a koalicziós regimen nek megkellett buknia. A koalíció bukását tudvalevőleg a bankkérdésen kívül legíőképen a radikális választójog elalkuváS’a és a katonai kérdésekbe beleszőtt, úgynevezett „nemzeti vívmányok“ okozták. Ha pedig a programúmból az fogna kisülni, hogy Andrássy nemcsak elejtette a pluralitást, hanem a közvetlen és egyenlő választójog tekintetében még az egyesült ellenzék programmját is túlszárnyalni iparkodik azzal, hogy a titkosság kiterjesztésében messzebb megy Károlyiék- nál is és ha más felől hirdetni fogja Andrássy, hogy a sikeres külügyi politika kedvéért kész ihegadni a magasabb ujonc- létszáinot 3 hajlandó most már vállalni a nagyobb katonai, terheket nemzeti vívmányok nélkül is: hátakkor miért kellett e kérdésekben elfoglalt tulszigoru álláspontja miatt előbb tönkretenni a koalíciót, aztán pedig a technikai obstrukció támogatásával közreműködni az utolsó két év rettenetes zavarainak az előidézésében ? Nem tudjuk, mennyire jogosult Andrássynak az a reménykedése, hogy eddig vallott katonai progratnmjának az elejtésével s a reparáció kérdéseben, valamint a parlamenti őrség dolgában elfoglalt mérsékeltebb álláspontját méltányolni fogják Bécs hatalmi tényezői is, azt azonban biztosra vesszük, hogy Andrássynak közjogi lag elfogadható és a demokrácia szempontjából jelentékeny haladást jelentő programmja valóságos csapás Károlyira és a függetlenségi pártra. Ezzel a programmjával Andrássy Gyula gróf kegyetlen bosszút állt Károlyi Mihályon, azért, hogy suttyomban és hir- telenében egyesítvén a tűggetlenségiek mind a három frakcióját, megakadályozta őt a nagy fúzió megvalósításában. Aki nem olyan, mint a többi. Irta: Sándor Sándor. Kávéház. A kisebbek közül. Éjfél után 2 óra. Vendég már alig van. A pincérek egy-egy asztalnál szunyókálnak. Olyanoknak látszanak, mint valami széptermetü asszonyról lekerült ruha, amelyet próbababára akasztottak. Azokról is úgy lóg le gyűrötten a frakkjuk. Az az egy pedig, aki rendíthetetlen nyugalommal összefont karokkal áll egy lámpa alatt, mérgesen forgatja a szemeit. Látszik rajta, hogy sehogy sem tetszik neki az igen nyugodt hangulat és hogy azt a néhány embert, akik nyugodtan olvassák az újságot, szinte szeretné kihajítani. Ezekről az emberekről ugyan leri a mulatság, az élvezet utáni vágy. Hanem a mulatságnak ára van. így hát megelégszenek annyival, hogy megvárják a hajnalhasadást bohómmódra és aztán lassan, dülöngő léptekkel bandukolnak haza. A pénztárnál ülő leány jól ismerheti már őket, mert egykedvűen babrál valami kézimunkán, a tekintete átsiklik mindegyiken, anélkül, hogy ajka mosolyra nyílna. Fiatal, ábrándos tekintetű, valóban kékszemü, fehér arcú, kevés pirosság finom árnyalatokkal odahelyezve, szőke hajú (frizurája á la Gretchen) leány a kisasszony. Már szinte unalmas a csend, amikor egy nagykarimáju imbolygó járású fiatalember hirtelen felpattan az asztalától és odamegy a pénztárhoz, éppen amikor a kisasszony elrakta a varróeszközöket és egy pár szál félig elhervadt gyöngyvirágot vesz fel és egy Edith k. a.-nak címzett képeslapot, amelyen egymást ölelő pár művészies képe van, — kezd olvasgatni. A fiatalember többször volt már itt, de Edith k. a.-hoz alig szólt még. (Ez az ő politikája). Nem úgy, mint a többiek, akik a leány kedvéért jártak ide és akik már minden elképzelhető szellemességgel igyekeztek őt j meghódítani. A fiatalember: nem álmos. A k. a.: Nem. Különben mit törődik maga azzal. Maga nagyon büszke. Már nagyon unatkozhatik. Hanem adja,nekem azt a két szegfűt- De mind a kettőt. Érti 1 A fiatalember: Ejnye, maga úgy beszél, mintha szerelmes lenne belém, (hóditó, cinikus mosollyal) ,és féltékeny lenne rám.- A k. a.: És ha az lennék, ha úgy volna. A fiatalember: Akkor azt nagyon rosz- szul tenné, kedves Edith kisasszony. A k. a.: Maga nagyon szemtelen; más nevet nem tudok adni, mert azt sem tudom, hogyan hívják. A fiatalember: Az én nevem Tibor. (Majd lassan, vontatottan folytatja). xMost már megmondom, hogy eddig miért nem beszéltem magával ... (A leányt tekintetével majd elnyeli). Azért, mert én nem szoktam, nem tudok olyanokat beszélni, mint a többiek. Azok, ha ideállnak, mindig csak egyre gondolnak, magára. Remélem érti! A k. a.: (Szótlanul bólint a fejével). A fiatalember: Egyetlen tisztességes szót sem ejtenek ki, gorombáskodnak, kétértelmű szavakat mondanak ki egyértelműen. Sokszor láttam, hogy nem jól esik hallania ezeket, láttam, éreztem, hogy magával lehetne okosan, szépen beszélni. Minden mellékgondolat nél- ! kül. Ugy-e igaz! A k. a.: (Mintha maga is kételkednék benne, lassan, halkan, bizonytalanul mondja „Igaz“. (Barátságosan néz a fiúra és nagyon sokat ígérő pillantásokat vet rá). Eközben a többi vendég elment már. A lámpákat is eloltották. Egy-kettő ég csak és egyszerre valami barátságtalan, rideg hangulat üli meg a termet. Kívülről a vasredőnyök éles göidülése hallatszik be, amelynek mintegy visszhangja a kávéfőző hortyogása. . . A leány is készülődik. Rettenetes gondossággal köti fel csipkekendőjét, amely úgy 1 ' ---------- * --------—---—— —1 ------------------—— ' ~ »n- Modern ruhafestés bár- A Ifi Aj jfo Modern és tartós plissézés miiy diratszinre Jw A ai ggjp és guowlórozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-uicza 43. szám, a róni. katih. elemi fiúiskola mellett.
