Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-21 / 38. szám
SZ AT M A R M E G Y E I KÖZLÖNY A legérzékenyebb csapást azonban Andrássy kétségtelenül azzal mérte Károlyira, hogy elhódította tőle Mezőssy Bélát, mert nem az, hogy megfutamodott a 67-es eredetű Désy Zoltán, aki szükebb hazájában, Erdélyben is csak major do- niusa gróf Bethlen Istvánnak, hanem a törzsökös függetlenségi s 48-as őrszemü | Mezőssy Bélának a Páüordulása és e lé- ! pésenek valóban szenzációs módon való ! megindokolása tekinthető gyilkos támadásnak Károlyi Mihály vezérsége és a függetlenségi párt ellen. Mint a 67-es eszmék őszinte hívei csak örülhetnénk annak, hogy Andrássy, kinek ezúttal nem sikerült a guvernemen- tális többségen belül megtántoritani egyetlen egy embert sem, ilyen rettentő zavart és pusztítást viszen végbe a függetlenségi j pártban. S ez a függetlenségi débacle an- í nál nagyobb lészen, minél tovább ivése- delmeskednek a Károlyi által preterált: Apponyi, Kossuth és Justh a függetlenségi hívek immunizálásával. Erre azonban í már aligha kerülhet sor, mert — legalább a látszat szerint — a függetlenségi párt mellőzött vezérei afféle arriére gardenak I tekintetik magukat, melynek feladata fedezni a menekülő szökevények zavartalan elvonulását. Ha már most a pártvezéri inkonzekvenciákkal s az örökös ellenzéki kapkodással, kísérletezéssel szemben azt látjuk, hogy a nemzeti munkapárt mily precízül meghatározott marsrutával halad a maga utján s figyelemre méltatjuk az ellenzéki vezérek kölcsönös intrikáit is: bizony még csak becsesesebbé válhatik a munkapárt előtt, becsesebbé a nemzet és a király szemében vezéri tehetsége annak a Tisza Istvánnak, kiben kezdettől meg volt a kellő energia és elhatározás jól átgondolt kormányzati programmjanak sikeres keresztülvitelére. fekszik szőke fején, mint sürü felhő magas hegy csúcsán, amely alól kiragyog az alul levő napsütötte tájék. Majd a kabátját veszi elő, amelyet a fiatalember segít feladni. Vigyázva, nehogy keze a leány testéhez érjen, miközben szinte suttogja, (a hangja már izgatott): — Ugy-e, a többiek nem igy tennének. — Nem. Kimennek az utcára. A legközelebbi sarkon megállnak. A fiatalember ránéz a leányra és a kezét nyújtja. Menni akar. . . A leány mosolyog . . . Csakugyan másforma. . . — Nem kisér el . . . Közel lakom. — Ha akarja . . . Edith. — Nyújtsa a karját uram. — Igen, kisasszony. És gyorsan, egymáshoz simulva mennek. A hűvös hajnali szél a szemükbe vág és a fiatalember hátravágott kalapja alól kiszabadult hajszálakat összeborzolja a leány incselkedő hajfürtjeivel, amint minduntalan ösz- szeér az arcuk. Az egyik szoknyája és a másik bő felöltője pedig hullámokba csapnak egy-egy szélrohamra össze. ■■ Urügykeresés. Legjobb véleménnyel Andrássy Gyula grófról, feltesszük, hogy ha már pártot alapit, hát komoly politikát fog csinálni, nem pedig, hogy ő is csak az országházi éri kávéház pik- kológyerekeinek szavalja el honmentő gondolatait. Azt hittük, hogy pártjával bevonul a parlamentbe s hozzá méltó alkotmányos formában argumentumokkal küzd a maga elvi álláspontja és meggyőződése mellett. Csalódtunk. Andrássy Gyula gróf egy legutóbbi nyilatkozatában kicsinyes ürügyet keres arra, hogy a parlamentből távolmaradhasson. Már szinte azt keli hinnünk, hogy í'él megmérkőzni szemtől szembe való nyílt harczban hatalmas ellenfelével, Tisza István gróffal. Mert a megfutamodásra és parlamenti sztrájkra nagyon vékonyka ok az ő részéről, hogy az ellenzék azért nem vehet részt a képviselőház tanácskozásain, mert Tisza István gróf a parlamenti őrség változatlan fönntartása mellett foglalt állást. Ez nem komoly ok, csak ürügy. Mert^hiszen a parlamenti őrség — amint azt Tisza István trappánsul bebizonyította — éppen Andrássy Gyula gróf „szerencsés„ötlete“ nyomán vette szervezésének eredetét, ü gondolt először erre, hogy nálunk ne úgy legyen, mint van az angol, a német, a porosz, a fran- czia parlamentben, ahol katonaság vagy rendőrség jár el fizikai kényszerrel a Ház rendjét és szabad cselekvését veszélyeztető tagjaival szemben. Azt mondja Andrássy, hogy, hja, ő nem ilyen őrségre gondolt. Hát milyenre ? Olyanra ami már volt, ami be nem vált, ami tehát kipróbálva haszontalannak bizonyult? Olyan őrségre gondolt Andrássy, melynek teljesen védtelen, összekötött kezű tagjait a renitens- kedő képviselők nagy hősiességgel kipofozhatják, mint tették az úgynevezett darabontokkal, anélkül, hogy ezeknek csak egy ujjal is szabad lett volna az öklöző és köpködő nagyságos képviselő urakhoz hozzányulniok. Hát ilyen pofozógépeket gondol őrségül Andrássy? Nem. Ezt már kipróbáltuk. Ez nem vált be. Tehát csak olyan kivitelben jó az Andrássy Gyula gróf gondolata, ahogyan ez az 1912. évi 47 törvényczikkben megszerveztetett. Hogy az őrség tagjainak fegyver van az oldalukon, az nagyon természetes, Angol-, Német—Francziaországban is fegyvert visel a rendőr vagy katona, mikor elnöki parancsra a parlamentbe rendet csinálni bevonul. Egyóbbiránt van egy mód, hogy soha se lásson Andrássy egyetlen őrt se a parlament tanácskozó termében, csak éppen diszőrség gyanánt, kint a kapubejáratnál. Ez az egy mód az, hugy az ellenzéki képviselő urak ne rendezzenek duhaj jeleneteket, ne sípoljanak, ne doboljanak, ne lövöldözzenek az elnökre, hanem harczoljanak érvekkel, igazságokkal, támadják a kormányt szónoki beszédekkel. Akkor még csak bekukkanni sem szabad a tanácskozó terembe egy palotaőrnek sem. Ez a módja volna az őrség távoltartásának, melyre most Andrássy olyan nagyon haragszik, holott a fogantató gondolat az ő Jn- piteri fejéből pattant ki. Rosszul teszi Andrássy, ha a saját eszmei gyermekét megtagadva, ürügyül használja arra, hogy ő is sztrájkba álljon a többi sztráj- kolókkal. Ha, mint mondta, hatalomra akar kerülni, akkor előbb néhány kemény csatát meg kell vívnia bent a maga helyén: a parlamentben. Már pedig Napoleon se verte volna meg ellenfeleit, ha kerülte volna a velük való találkozást és csak úgy messziről lövöldözött volna rájuk s akkor is vaktöltéssel. „SZflTMAFiMEGyei KÖZLÖNY" Előfizetési ára helyben 5 korona, vidékre 8 korona. I ÍZÉI 3 Hifii!. A vármegye törvényhatóságának egyhangú megnyilatkozása. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 18-án egyhangú lelkesedéssel nyilatkozott meg gróf Tisza István miniszterelnök és kormánya mellett. Az az őszinte és meleg lelkesedés, a minővel a Tisza-kormány iránti bizalmát kifejezte a vármegye közönsége, a melynek lelkes, résztvevő tanúi voltunk, messze felülmúlja a szokásos üdvözlések melegségét. A megnyilvánult tomboló lelkesedés úgyszólván elsodorta az ellenzéknek azt a különben figyelembe alig vehető kísérleteit, a melyer az exponált vezetőkön kívül ma már alig támogatott valaki. Az „elnyomott“ ellenzéknek, mely vezére agitácziójára és rábeszélésére 25 személyben megjelent, szabad tere volt most is, hogy bizalmas értekezletei után össze mérhesse beteg erejét. A vármegye polgársága megunta már a kormánypolczért, államtitkárságokért és főis- pánságokért sipoló és trombitáló vezérek politikáját, fényes tanúbizonyságét tett arról, hogy rendet akar az országban s a becsületes komoly munkával az ország sorsán segíteni igyekvők oldalára állt. Szuhányi Ferenc, a csengeri kerület országgyűlési képviselője volt a munkapárt egyetlen szónoka. Beszéde higgadt, tartalmas és személyeskedéstől menten tárgyilagos volt, melyet a munkapárt állandó lelkes éljenzéssel kisért. Annyira higgadt és tárgyilagos volt Szuhányi beszéde, hogy az ellenzéknek utána következő beszélőgépje dr. Falussy Árpád Andrássy-párti táreza nélküli miniszterjelölt is elismerte a, személyeskedés terére átvitt szónoklatában. És a mint a vármegye közkedvelt volt főispánjának nem sikerűit nevetéssel többször megszakított szónoklatával a munkapártot meggyőzni, éppen ilyen eredményt ért el Jármy Béla fehérgyarmati képviselő is felszólalásában. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő. Csaba Adorján főispán megnyitván a közgyűlést, a törvényhatóságnak a közelmúltban elhunyt két tagját parentálta el : Endrédy József és Rooz Samu bizottsági tagokat. Részvéttel emlékezett meg róluk s különösen Rooz Samut kiemelte, hogy a törvényhatóságnak hosszú időn át volt buzgó tagja s szószólója annak az iránynak, melyet képviselt. Indítványozza, hogy a törvényhatóság jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét az elhunytak családjainak. Napirend előtt dr. Nagy Sándor erdődi ügyvéd interpellálja az alispánt az erdődi járás egyetlen törvényhatósági köves útja ügyében. A kövezés hanyagul halad a közlekedés 3 télen át a feltúrt töltésen bonyolódik le és kilátás van rá, hogy a vállalkozó bűnös köny- nyelmüsége még sokáig fogja erre kényszeríteni őket. Geininger Károíy vállalkozó egykét emberrel végezteti a munkát és ezeket sem fizeti rendesen. A 19 kilométeres útból két év alatt összesen 9 kilométert végeztek el. Kéri, hogy a vállalkozót kártérítés kötelezettsége mellett szorítsák a munka befejezésére. Ilosvay Aladár alispán kijelenti, hogy személyesen meggyőződött dr. Nagy Sándor igazáról, de a felügyelet nem az ő, hanem a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozik. A maga részéről annyit megtett, hogy beszüntette az előlegek utalványozását mindaddig, mig az ut el nem készül. Kacsó Károly vm. főmérnök felszólalása után Péehy István .főjegyző olvasta a tárgy- sorozat első pontját: Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Mauffel Sámuel Bőrkabátok, keztyük festése. Minta után való festés! Bármily kényes színű és gazdag diszitésü ruhaneműek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, P!ush és bársonyok gÖ2Ö,ése' Kölcsey-utcza 1. SZ. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-Utcza 59. SZ. vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
