Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-17 / 33. szám

ESagykároly, 5983. augusztus 17. y 33. szám. XXXIX évfolyam. POLITtStAI LÖP SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLY BAU Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Felelős szerkesztő: DR. MERTS LÁSZLÓ Megjelenik msntíen vasárnap. —rz= ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koror. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 60 fillér a Huy iota A politikában teljes a szélcsend, elül­tek a viharok. Az ellenzéki képviselők úgy, mint a munkapárti és élvezik a par­lamenti nyári szünetet, csak a miniszterek nem vették igénybe a vakácziót, lemon­dottak a szünet örömeiről a pihenésről, s ha birtokukra vagy üdülő helyre vonulnak vissza, ott sem pihennek, nem szórako­zást keresnek, hanem egy csendes zajta­lan helyet, hol a sok zaklatástól menten végezhetik a kormányzat ügyeit s előké­szíthetik a megoldásra kerülő reíormter- veket. Gróf Tisza István is, mint a kor­mányzat íő irányitója ugyancsak dolgo- zik, s geszti magányában készül az őszi ülésszak nagy feladatainak megoldására. Lelkiismeretes munkájában figyelemre sem méltatja azt a személyi hajszát, melyet trombitáló, sípoló ellenfelei ellene megin­dítottak. A Pallaviczini György és Széchenyi Aladár kaposvári kirohanásai sem hozzák ki a flegmájából Megelégszik azzal, hogy Somogy vármegye törvényhatósága oly túlnyomó többséggel és fölényes módon dezauválta a két grófot, a kiknek politikai fajsulya együttesen is alig nyom valami­vel többet a semminél. Az ellenzéki téktelenség nem befolyá­solhatja a Tisza kormány többi tagjait sem a haza érdekeit szolgáló törekvéseik­ben. Harkányi Jánosnak elhangzott prog­rambeszéde is fényesen szóló bizonyítéka annak, hogy a kormány tagjai nem a parlamenti háborúságban, hanem a pozi­tív alkotásokban, a nemzet érdekeit szol­gáló reformokban keresik feladatukat. Az ellenzék még mindig nem látja be, hogy az ország belement a pártok veszekedéseibe es ráunt a politikusok sze­mélyeskedő harczára s ezekben a nehéz időkben, melylyel nálunk jóval erősebb gaz­dasági szervezettel biró államokat is meg­rendítenek, a magyar nép más egyebet is követel az ellenzéktől, mint csak szubjek­tív érzelmekből elhangzó panaszt. A bukaresti békekötésben nagyobb sérelem esett Bulgáriában, mint a minő­ben részé volt a múlt ev junius 4-én a parlament obstruktorainak, de a béke okáért es az országra üdvös nyugalom kedvéért Kirkilisze é*> I üle-burgasz hősei végre is kénytelenek voltak belenyugodni a változhatatlan helyzetbe. Éppen csak az az utczára saját hibái folytán kitessékelt ellenzék nem akarja belátni, hogy az or­szág haladni akaró szekerét frázisokkal és semmittevéssel feltartóztatni nem lehet." Avagy elkerülte volna az ellenzek férfiai- nak figyelmét, hogy mialatt ők alkotmányi- sértésről szavalgatnak, hangzatos frázisok­kal felizgatni iparkodták a közvéleményt, azalatt a kormány buzgalma és munkás­sága íolytáru.teljesedésbe ment a nemzet sok régi óhajtása, amiket a koalíció meg­valósítani meg sem kísérlett. A magyar ágyugyárat felállították, tüzérséget kapott a m. Icir. honvédség, meg van a görög katholikus magyar püs­pökség s nemsokára a görög keleti ma­gyar püspökség is. Mindegyik alkotás a magyar supremácia egy-egy diadala. A most is felszínen levő horvát-kér- dés, melyet a koalíció annak idején oly remekül összegabalyított, hogy veszélyez­tette már hazánk területi épségét is, gr ót í isza István erélyes közbelépése foly­tan a magyar állami szuverénitást teljes mértékben respectáló módón fog rendez- tetni. Az ország belátja már, hogy igazi alkotmány biztosítékok ezek a nemzeti vívmányok, nem pedig " azok az akadémi­kus jellegű engedmények, amelyeknek Suíiusi éjjel. Holdvilágos julius éjjel Teli dallal, szerelemmel, kéjjel. Bokor ölén szunnyadoz a fészek . . . A szivemben oly csodásat érzek. Hulladoznak a virágok szépen, Homlokomra téved egy-egy éppen, És remegve simogatja képem, S én kezemmel öntudatlan tépem. Hallgat az éj, csak a szivem dobban: Mért nem vagy most édes a karomban?1 Hallgatnánk a lombok neszezését, Alvó erdő csendes pihegését. Az irigy sors sok tervet lerombol, Rászakadtál ölelő karomból; És ily este volt a bucsuzásunk, Könyfakasztó, szomorú válásunk. Csöndes éj; az erdő alszik, hallgat, Álom zárja a halandó ajkat; Lomb ölében szunnyadoz a fészek. A sírásra oly nagy vágyat érzek. Szentgyörgyi Hromkovits V. Győző. Nász előtt. Irta: SAS LÁSZLÓ. Az Oraonok nagy tüzet raktak és oda belehajitottak mindent, ami a legkedvesebb volt nekik, mert igy hoztak áldozatot a hara­gos Brahma-istennek, aki a legvitézebb fiaikat vágatta le véres, kemény csatákon, a Tippe- rahok által. Szomorú gyászdalt énekeltek az elhunytakért, akiket nagyon megsirattak. Nem fogadkoztak, nem esküdtek bosszút, mert az Oraonok békeszerető,emberek voltak és oko­sak, akik nem akartak több vért ontani. Meg­hozták áldozatukat Bralimának, hogy fordítsa el felőlük haragos tekintetét és ne háborítsa őket nyugalmas életükben. A füstkarikák pedig szépen, szabályosan, egyenletesen szállottak az ég felé, ami azt jelentette, hogy az Isten ki- engesztelődött, meghallgatta kérésüket. Bedig tulajdonképpen nem is igy volt, a Bi’ahma- isten nyugodtan aludt és nem törődött az Oraonokkal, még a Tipperehokkal se. De azért a jámborok, akik körül ülték a nagy ^üzet, csak énekeltek hálálkodó zsoltárokat, am /ben dicsérték istenük nagy kegyelmét. Szivükben megbocsájtottak ellenségüknek, sorsukban meg­nyugodtak, elfelejtették keservüket, bánatukat és amint lassan kialudni készült a hirtelen fellobogó máglya, úgy aludt ki belőlük a szo­morú megbontások emléke is. Kereh kétségbeesetten látta, hogy ezek az emberek milyen nyugodtan tűrik," hogy bántsák őket és meg is köszönik a megbántást iveren el voit szornyedve gyávaságukon é most már igazán nem tudta mihez kezdjen Mert hiszen ő azt hitte, hogy itt feldiihöd apákat és fiukat, vérbosszút esküvő rokonoka log találni, akinek iszonyú haragjuk fog elég tételt szolgáltatni, azokért a sebekért, amike tulajdonképen önmaga ejtett magán. És hog most már ez sem igy volt és most már ívát sem miként se szerezhette meg, csak egyetlen vá gya. volt, meghalld, nem közönségesen, hanen valami különösen meghalni. Egészen a tűzhöz lépett és ott szólt: — Harczos Oraonok, akik itt összegyűl tetek, ime hozzátok meg Brahma-istennek : neki legtetszőbb áldozatot: Csingu-vezértel gyilkosát, — aki most előttetek áll! . . . Es várta, hogy megragadják, hogy mind járt a tüzbe dobják és már előre is valam kéjes rángatódzás futott végig a testén, ami kor a felcsapó piros ölelő lángnyelveket látta Egy öreg, barázdásképü, görnyedt Oraoi válaszolt neki: — Ha te Csingut vitézi csatában legvőz I ted, akkor mi meghajtjuk fejünket előtted | mert te erős vagy, erősebb, mint Csingu, ak I azért megérdemelte, hogy elvesszen és tágéi választunk meg vezérnek. . . Halk morajlás válaszolt az öreg szavain és Kereh az Oraonok főnöke lett. — Keressék akkor elő gyilkos szerszá maitokat Oraonok, mert vér fog folyni, sol vér, Tipperah vér ... — és utánna gondolt: — és enyém lesz majd Iva . . . Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéle­tesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Hauffei Samuel villany- és gőzerőre berendezeti ruhafestő és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-utcza 59. sz. Bármily kényes szinü és gazdag díszítés == ruhanemüek vegyileg tiszíittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. mr Minta után való festés ! Vidéki megrendelések pontosan eszközöl­tetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents