Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 23. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Modern ruhafestés bár- i ölt 10s j|J Modern és íar^s Pl{ss™ mily divatszinre 81p ^ w és guowlérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szánt, a rám. kath. elemi fiúiskola mellett. . hó 4-én Nagykárolyban ülést tartott. A bizottság megalakította a nagybányai és szatmár- németi-i aikerület albizottságait. Az előbbibe Égly Mihály városi főjegyzőt, az utóbbiba Tankóczy Gyula rendőrkapitányt elnökké kinevezte. ___ ____ _ Pé nzügyi hirek. A pénzpiaciról. A magánkamatláb alig észrevehető változást szenvedett, a hivatalos kamatláb pedig továbbra is változatlanul megmaradt — mindkettőnek a következménye természetesen a változatlan pénzdrágaság. Az építőipar ennek folytán pang, a vállalkozás egyre gyérül, az ipar és főleg a textilkereskedelem a maga teljes egészében stagnál. A külpolitikai kilátások pedig rosszak. Kettős bajt okoz azonban a berlini, bécsi és budapesti piaczon a nyugati államok bizalmatlansága a hármasszövetség államai ellen. Kifejezett megnyilvánulása ennek a körülménynek az, hogy a franczia, angol, belga, de még a svájczi hitelezők is rendre fölmondják kölcsöneiket. Hir szerint csupán fővárosi pénzintézetek eddig több, mint 300 millió koronát fizettek ki külföldi hitelezőiknek. Ez a körülmény természetesen igen is érezteti hatását pénzügyeinkre és pénzpiaczunkra, legalább olyíormán,hogy láthatólag megakadt itthon minden gazdasági élet. Pénzbőség csak a hármas entente pénzpiaczán, Párisban és Londonban van. Ez a két pénz- piacz a saját, megnövekedett szükségletén kívül, már politikai okokból is Oroszország s a balkáni szlávság gazdasági s katonai pénzügyi érdekeit istápolja elsősorban. A hármas szövetség pénzpiacza sohse volt tőke-bő. Olaszorszá got Tripolisz teljesen kimerítette. Tekintetbe igy csak a német és osztrák pénzpiacz jöhet. Azonban Németországnak annyi az önszükséglete, hogy kifelé gravitáló tőkefölöslege alig szokott lenni. Most pláne fokozottabb mértékben terhelik e piaczot az aktuális katonai beruházások. így egyedül az osztrák pénzpiacz az, melyre kénytelen-kelletlen támaszkodnunk kell. De eltekintve attól, hogy az osztrák pénzpiacczal való viszonyunkat állandóan oda nem tartozó politikai természetű okok és körülmények zavarják, hogyan támaszkodhatnánk a pénzpiacz támogatására akkor, amidőn a hivatalos ország adminisztratív szükséglete, amidőn a kvóta szerint megosztandó katonai eddigi és ezentuli rendkívüli kiadások fedezésének pénzügyi biztosítása kimeríti azt a pénz- és hitelfölösleget, mellyel Ausztria rendelkezésünkre állhat? Mindaddig tehát, mig Európaszerte a katonai kérdések lesznek előtérben, élénk és tartós gazdasági fellendülésre nem lehet számítanunk, bizonyos több-kevesebb depresszió állandóan fogja az európai pénzpiaczot, ha nem is nyugtalanítani, de — feszélyezni. _______________ St eckenpferd liliomtejszappan elérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arcz- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytárakban, drogériákban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható. Szintén páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera“ liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Az iiisiiai mise. A közönség és a sajtó A Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége f. évi május hó 25-ón Budapesten az újságkiadók Otthonában nagygyűlést tartott, amelynek egyedüli tárgya volt a hirdetési üzlet rendezése a vidéken. A gyűlésen, a betegen fekvő Zilahi Simon kir. tanácsos elnök helyett Klein Samu (Miskolez) alelnök elnökölt, kinek megnyitója után Hoffmann Sándor (Debreczen) felolvasta a hirdetési üzlet rendezésére vonatkozó következő elaboratumot: Magánérdek a lapokban. Tisztelt Kartársaim ! Sok pénz, arany hever a földön, de bénák és tehetetlenek vagyunk, a kincset a földről nem tudjuk felvenni. Ezzel a bevezetéssel talán elmondtam mindent, amit a hirdetési ügyre vonatkozólag elmondandó vagyok. A rövidség kedvéért csak azt kellene mondanom: „Kedves Kartársak, álljunk össze, csináljuk meg anyagi áldozatok árán is a „Vidéki Újságkiadók Központi Hirdető Irodáját “ Ámde megfontoltsággal terjesztjük Önök elébe ezt a nagyfontosságu ügyet és tisztelettel jelentjük, hogy a hirdetési ügy megoldási módját megtaláltuk. A kartársaktól függ, hogy testté alkossuk-e az életet óhajtó igét. Magyarország vidéki helységeiben van jelenleg czirka 100 napi- és 600 hetilap; ezek mind, igen kevés kivétellel, kínos vergődéssel tartják fenn magukat. Oka ennek az, hogy az újságkiadók féltékenykedésből, félelemből és több megmagyarázhatatlan okból lapjaikat nem tudták olyan nívóra emelni, hogy azáltal súlyúk, tekintélyük és főként: jövedelmük legyen. Tanulmányoztam a hirdetési üzlet viszonyait Ausztriában és Németországban és arra a tapasztalatra jutottam, hogy ezen országokban aránytalanul fejlettebb viszonyok léteznek még a legkisebb provincz-községek- ben is, mint nálunk. Ausztriában például az „Újságkiadók Központi Egylete“ tartja kezében a hirdetési üzletet, mig Németországban a „Schutzverein der Zeitungsverleger“ emelte nagy magaslatra az újság-üzletet. Különösen itt, mindenből, ami a hírlapokban megjelenik, pénzt csinálnak. Mi magyar újságkiadók meg valósággal kegyelemkenyérbőí élünk és amellett ezt a keserű kenyeret is kiütik a kezünkből, ameny- nyiben tág lelkiismeretű emberek pénzünket is megtartják. „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.“ Ez a példabeszéd talán seholsem alkalmazható olyan igazsággal, mint nálunk lapkiadóknál, akik ezidőszerint valósággal maniátikusan távol tartunk magunktól minden eszközt, amely boldogulásainkat előmozdítani, szerencsénket megalapítani hivatva van. Pedig igazán nem kell hozzá egyéb, mint szív és lélek: értékesíteni azt, ami birtokunkban van: lapjainkat. A lapvállalat ma már olyan üzlet, mely ha jól tudjuk értékesíteni, jó megélhetést, sőt talán gazdasági gyarapodást is biztosíthat nekünk. Erő és hatalom van a kezünkben, azt kiaknázni — csak rajtunk múlik. Néhány — igen kevés — kartársunk már régen a helyes utón halad és óhajtandó volna, ha az összesség, éppen ezeknek a hathatós ténykedésén felbuzdulna és tisztességes megélhetést biztosítana magának. Nem kell ám attól félnünk, hogy nem lesz elég jövedelmünk, ha a hirdetési ügyet a vidékre nézve nagy reform alá vonjuk, illetve fixirozott hirdetési árszabályt állítunk fel; meg vagyunk róla győződve, hogy mindenkinek meg fog kétszereződni a hirdetési forgalma, noha esetleg kisebb hirdetési mennyiség fog lapjában megjelenni. Eleinte talán kellemetlenül fogja érinteni a hirdető közönséget és a közvetítőket a hirdetési árak és ezzel együtt a hirdetési ügy rendezése, egységesítése, de később bele keli törődnie, mert az egész országban egyöntetű lesz az eljárás és végre rövid idő múlva megszokják, épen úgy, mintahogy mi megszoktuk, hogy a munkásoknak ma elbirhatat- lan munkadijakat fizetünk. Egyik városban például elhatározták a kartársak hirdetési áraik emelését és ma már elérték azt, hogy 120 koronát kapnak egy oldal mérlegért, holott régebben 20—25 koronáért közölték azt le oldalanként. Eleinte fel- zudult a közönség, de fizetett, most már minden neheztelés nélkül rendelnek 1 oldalt 120, vagy fél oldalt 60 koronáért való leközlésre zárszámadásaikból. Senkinek még csak eszébe sem jut ma már hangoztatni, hogy ez az ár drága. így vagyunk nagy általánosságban. A jelenben hozzá vannak szokva 1—2—3—4 koronákért tisztes nagyságú hirdetéseket kapni; — ezt is drágálják! — ha a viszonyok kényszerítő hatása és kartársaink energiája ezen árakat kétszeresére vagy háromszorosára fogja emelni, akkor is drágáim fogják az árakat, de később el fogják felejteni, hogy voltak olyan boldog idők, mikor az újságkiadók pa- szulyért hirdettek. Sőt mi több: örvendeni fognak a rendszernek, nem lesz meg a bosz- szuságuk, hogy minden mérték nélkül az egyik lap 3, a másik 12 koronát számított egy és ugyanazon hirdetésért. Jelszavunk legyen, hogy mindent és mindenért, amit a laphoz beküldenek és ami nem szorosan vett napi esemény vagy tényleg olyan közlemény, melyből másnak nem származik anyagi előnye, — fizetni kell. Hiszen mi is fizetünk például annak kiszedéséért, nyomásért stb. A közönség is be fogja látni, hogy lapjaink tetemes anyagi áldozatokat követelnek és ezt a köznek is honorálnia kell anyagi hozzájárulásával, mert mi a közönséget nem sarczoljuk, hanem csak átvisszük reá azokat a terheket, melyeket ma indokolatlanul magunk viselünk. Avagy nem a hiúságnak a legmesszebbmenő legyezgetése és a jövőre való óriási reklamirozás és ebbő] anyagi haszon élvezése-e az, mikor tőlünk eddig ingyen kívánták a mulatságokon megjelentek névsorának leköz- lését? Vagy nem abszurdum-e, mikor tudjuk, hogy 600—800 korona költséggel mulatságot rendeznek s tőlünk azt kívánják: hogy ahhoz a reklámot, tehát a közönséget csalogató közCIRKVENICA Nagy gyógyhatás görvely és angolkórnál, az idegrendszer betegségeinél. vérszegénységnél, sápkórnál, női betegségnél, elhájasodásnál és idült reumatismusnál. xVIint klimatikus gyógyhely páratlan maláriánál, influenzánál és minden huru- tus betegségnél. ----------------------------------------- -----Mode rn fürdők nap-, homok- és szabad tengeri fürdőre. tengeri fürdő és klimatikus gyógyhely, az Adria partján (Fiume mellett) Egyedüli belföldi tengeri fürdő. Mesés homokplázs. A partot körülbelül 300 méternyire finom homok borítja és oly sekély, hogy gyermekek minden felügyelet nélkül is fürödhetnek. Kimerítő prospektust küld : a FÜRDÖBIZOTTSÁG.
