Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 23. szám
s z leményeket díjtalanul felvegyük? Ha nem drága a zenére 240 korona, a teremért 4—500 korona, virágokért 100—200 korona, kocsikért 60—100 korona, a rendezőség 100 — 200 korona költsége, nyomtatványokért, tánczrendekért 100—300 korona, a rendőrségi szolgálatért fizetendő összeg stb., stb. miért ne fizessék meg lapjainknak 30—40 fillérjével azt a pár koronát a reklámokért, amely reklámok czé- lozzák a közönség érdeklődését felkölteni?! Vájjon, hogy kapnának másként közönséget a mulatságok, konczertek, orfeumok stb., ha mi be nem harangoznánk arra a közönséget? „A meggazdagodás útja csakis a nyomdafestéken keresztül vezet." Elvitázhatatlan igazság az, hogy a meggazdagodást legtöbb- nyire a mi lapjaink mozdítják elő és tni eddig megelégedtünk egy barátságos mosollyal, egy potyajeggyel vagy azzal a semmitmondó biztatással, hogy a teljesített „szívességért“ nyomtatványokkal fognak bennünket kárpótolni. Álljon ki-ki a talpára és csináljon lapjából tisztességes üzletet, mint ahogy azt tették már régen a fővárosiak. A portéka a mienk, mi azt csakis tisztességes haszonnal bocsátjuk rendelkezésre. Amit a közönség hozzánk benyújt és kéri annak a közlését, ahhoz bizonyára vagy anyagi vagy erkölcsi érdek fűzi. Ha anyagi érdek a kívánság rugója, akkor képtelen, magunk és családunk ellen vétkes dolgot mive- liink, midőn díjtalanul előmozdítói vagyunk másoknak az anyagi javak szerzésére. Ha pedig erkölcsi a rugó, akkor először meg kell vizsgálnunk, vájjon eme sokszor lepelnek használt frázis mögött nem rejlik-e oldal- sunyitásként az anyagi javak megszerzésének a szándéka? Szóval: a lapkiadónak körültekintőnek kell lennie és mindabból, amiből mások rajtunk keresztül akarnak előnyöket, értéket, pénzt, előmenetelt, üzletet stb. szerezni — abból mi is követeljük a minket jogosan megillető részt, hogy nagy anyagi áldozatokkal fenntartott vállalataink és befektetett erkölcsi és anyagi tőkéink megfelelően kamatozzanak. A reklámokat már azért is meg kell fizettetnünk, mert máskülönben a közönség elvonja tőlünk a hirdetést. Tehát ha reklámjaikat ingyen leközöljük, feleslegessé válik a hirdetés leadása. Ez ellen hathatósan csakis úgy védekezhetünk, ha mindent megfizettetünk. Hangversenyek összes reklámjait, programmo- kat és arra vonatkozó közleményeket, zenede, dalárdák reklámjait, programmjait, értesítéseket, gimnáziumok, reáliskolák, akadémia, polgári, elemi iskolák beiratkozásaira vonatkozó hirdetményeit, úgy városi vagy községi, a hírek, újdonságok rovatába beiktatni kért közleményeket. Czirkusz, orfeum, mozgószinház, látványosságok, képtárlatok reklámjait. Mulatságokon résztvettek névsorát stb. Mindezt fizettessük meg magunknak, mert csakis igy tudunk boldogulni. Mert nagy jövedelmi forrás ám ez, tisztelt Kartársaim. Közérdek ma már nincs; minden csak üzlet. Szabadjegyet ne fogadjunk el senkitől, mert az bizonyos kötelezettséggel jár. Váltsunk a munkatársaknak — amikor annak szükségét érezzük — belépőjegyeket, meglátják Kartársaim, jobban jönnek ki. A közgazdasági rovat előmozdítja a vállalkozást, tehát kell, hogy nekünk is jövedelmezzen. Pénzintézetekkel és uj alapításokkal szemben kétszerezzük meg hirdetési tarifánkat. A sport-rovatot kamatoztassuk busásan, mert ez is üzlet. Hát vájjon nem szednek-e beléptidijakat és nincs-e másnemű költségük a sport-egyleteknek, sport-kluboknak, vivó- akadémiáknak, lóversenyeknek, ügető-verse- nyeknek stb. Ha igen, úgy kalkulálják bele a reklamii'ozást is, mert ezért mi ezután díjazást követelünk. A nőegyletek mulatságait, közleményeit, köszönetnyilvánításait, elszámolásait, jelen voltak néysorát stb- se kíméljük. Irtózatos pazarlással, 1000—2000 korona költséggel rendezik alkalmi mulatságaikat, konczertjeiket; a publikumot óriási dobbal mi toborozzuk; vegyék fel tehát a költségvetésbe a lapoknak járó reklámdijakat is. Ha aztán nekik úgy tetszik, áthárithatják azt a közönségre : felemelt beléptidijakkal. Egyletek, körök, dalegyletek fizessék meg a „közgyűlést, választmányi ülést jelző vagy bármilyen néven nevezendő közleményeiket garmondsoronkénti reklámszámitással. Szállodások, vendéglősök, kávésoknál rendes dijakat szedjünk a közreadott rekla- mirozásáért vagy gyűlésre invitálós bárminő közleményért Iskolák vizsgarendje, újévet megnyitó, illetve beiratási felhívások, vagy mulatságokra való reklámok é,mgy megfizetendők, mint egyéb elsoroltak Vallásfelekezetek közleményei adóról és egyébről, melyek csak az ő közönségüket érdeklik, dijazandók. „Akkor aztán idegőrlő munkásságunknak gyümölcsét is élvezhetjük.“ A fővárosi praxis. A tetszéssel fogadott felolvasás után többen szóltak a tárgyhoz a helyzet felismerésével és feltárásával. Sas Ede (Nagyvárad) elismeri az elabo- ratumban foglaltak igazságát; kéri a kartársakat, csatlakozzanak a mozgalomhoz és hozzájárulásukkal tegyék lehetővé az eszme megvalósulását. Ezután Illés József (Budapest) Az Újság kiadója, a Szövetség főtitkára a következőket mondotta: „Tisztelt Kartársak! Csodálkozással hallottam az előadó úrtól, hogy az Ő általa elmondottak még csak most kerülnének megvalósulásra ; hiszen a fővárosban már régen tisztában vagyunk ezzel, hogy a lap közönséges üzlet és nem igaz az a felfogás, mintha az újság kulturmissziót töltene be. Ez különben is nagyon tág fogalom volna, melynek leple alatt mi tőlünk mindent ingyen követelhetnének, pedig ehhez nem járulhatnánk hozzá, mert indokolatlanul viselnők a terheket és ellenérték nélkül adnánk szolgálmányokat. Még nagyobb megdöbbenéssel hallom, hogy a vidéki sajtó közgazdasági rovatát nem honorálják a fővárosi és vidéki pénzintézetek, holott azt igénybe veszik és ha nem veszik igénybe az indokolatlan mellőzést. Igen ör- vendek, hogy az általam már évekkel ezelőtt elvetett mag, mely a fővárosban már szép érett gyümölcsöket terem, végre-valahára a vidéki kollegákat is komolyan foglalkoztatja, az nevezetesen, hogy mindenért fizetni kell, közérdek nincs. A felolvasott komplexumból két tényt látok kicsúcsosodni: egyrészt az önérzet felébredését, másrészt az üzleti felfogás helyes megállapítását. Melegen üdvözlöm az eszmét, konstatálom, hogy csakis ezen az alapon lehetséges a vidéki hirdetési üzlet rendezése. Kérem a felolvasott javaslat elfogadását, hathatós támogatását, Márton Sándor di\, a szövetség ügyésze, aki nagyon sokat foglalkozik a lapkiadási üzlettel, szintén üdvösnek, czélszerünek tartja a javaslatot és legmelegebben elfogadásra ajánlja. Még igen sokan szólották hozzá a tárgyhoz, mire a nagygyűlés, melyen közel 200 vidéki újságkiadó vett részt, egyhangúlag elfogadta az^ előadó javaslatát s kiküldte Mayer Rezső (Nagybecskerek), Klein Samu (Miskolcz), Sas Ede (Nagyvárad), Molnár Mór (Szekszárd) és Hoffmann Sándor (Debreczen) újságkiadókat, a Vidéki Újságkiadók Központi Hirdető Irodája megszervezése czóljából. A bizottság már legközelebb megkezdi a szervezés munkáját, amelynek eredménye az újságkiadók szolidáritása folytán biztosítottnak mondható. A számítások szerint az elaborá- tumban lefektetett elvek rövid időn belül megvalósulnak. Közgazdaság. Forgalmi ártáblázat Nagykároly, 1913. évi junius l-sö hetében. Búza legjobb métermázsa . . 20 K 40 t. „ közép . 19 n 60 „ Kétszeres legjobb „ . 16 ~ 9 „ közép „ . 15 40 „ Rozs legjobb . 14 60 „ „ közép . 14 n ~~ n Zab legjobb „ . 21 o fy » közép „ . 20 » 30 „ Marhahús I. oszt. 1 kiló . . 1 n 64 „ * H- >i »j . 1 9 9 44 „ Kóserhus „ „ . 1 88 „ Sertéshús „ „ . 1 *f 86 „ Borjúhús „ „ . 1 n 84 „ Zsír „ „ 2 20 „ Szalonna fehér „ „ . 1 n 76 „ Füstölt „ „ . 2 20 „ Tűzifa 1 kbm. ... . 9 » 60 „ A vetések állása. A m. kir. földművelésügyi minisztériumba érkezett jelentések és minősítő becslések szerint a búza és rozs az ország nagy részében csak közepesnek, az árpa és zab pedig jónak és jó közepesnek mondható. A tengeri elég jól kelt és szépen fejlődik. A gyümölcsök közül a barack csak védettebb helyeken igér némi termést, kevés kivételtől eltekintve mindenütt jó közepes termést remélnek az almából és körtéből. Laptulajdonos : RÓTH KÁROLY. Felelős szerkesztő: ROSENFELD ZSIGM0ND A magy. kir. földmivelésligyi minisztérium megbízásából az állami szőlötelep által kipróbált Kochillin i szölömoly- és gyümölcs- féregirtó-anyag bizonyult a legjobbnak az eddig ismert összes anya I gok között. A szőlő virágzása idején egyszeri hasz- I nálat után minden pete, hernyó, lepke és báb elpusz- | túl. A szőlőmoly és gyümölcsféreg ellen a legolcsóbb j és leghatékonyabb anyag. Ára klg.-ként 4 korona. Minden kilogramm 25 liter vízben feloldandó, ekkora ! mennyiség 400 négyszögöl szőlő bepermetezésére I elegendő. Ha a fürtöket bögrékbe mártogatjuk vagy I az anyaggal ecseteljük : úgy két kilogramm egy ka- I tasztrális hold szőlőre elegendő Hatása elmaradha- | tatlan, gyümölcsre, emberre ártalmatlan. Megrendel- { hető az ár előzetes beküldése vagy utánvétel mellett a | Tóth-féle Kochiilin szölömoly- és gyümölcsféregirtó- anyaggyár közp. irodájában. Budapest, VI., Eötvös-u. 14. , Részletes használati utasítás minden csomagban ; számtalan elismerő levelet tartalmazó prospektussal díjmentesen szolgálunk. Viszontelárusitókat keresünk. 13—20 j HMaB'aBanAanai ’--------------I »? * SZERKESZTŐI ÜZENET. Csak akkor érvényesül teljesen a finom babkávé minősége, ha a t. háziasszony kávépótlékként a legmegbízhatóbb gyártmányt választja. Legbiztosabbau jár, ha a már évtizedek óta legjobbnak bevált „valódi: Franck:“-ot, de kifejezetten a „kávédaráló“ gyári jegyüt használja. elsajátítja azon vívmányokat melyekkel a tápszerkémia a háziasszonyt megajándékozta. Dr. Oetker sütőpora á 12 f. élesztő pótlásául szolgál, mellyel kuglófokat, linzi és más egyéb tortákat, valamint mindennemű süteményeket és tésztákat lazábakká nagyobbakká, jobb izüvé és könnyebben emészthetővé teszi. Dr. Oetker pudingpora á 12 f. tejjel főzve, gyermekeknek és felnőtteknek csontot képző, nagyszerű és olcsó utóeledelt nyújt. Dr. Oetker vanillincukra á 12 f csokoládé, tea, puding, tej, mártás és créme vanilliázására szolgál és teljesen pótolja a drága vanillia-csövet. Egy csomag tartalma 2—3 jó vanillia-csőnek felel meg. Kimerítő használati utasítás minden csomagon. Kapható minden élelmiszer üzletben, valamint drogériában. Vények ingyen. Dr. OETKER, Baden—Wien.
