Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

V S Z A T M A R M E G Y E i KÖZLŐ N Y hány százalékát tették volna az 1905. évi ter­vezett választóinak a gróf Andrássy által konteraplált szavazatoknak, hány százalékát teszik továbbá a jelenlegi s fogják tenni a javaslat szerint a jövőbeli választóknak. Magyar anyanyelvű az összes népesség­ben 64'5, az 1905. évi tervezet szerint 58'7, az 1908. évi javaslat szerint 61'8, a jelenlegi választók közt 59'6, a jelen javaslat szerint 60 2. A magyar anyanyelvűek aránya mind a négy választójogi rendszer szerint jóval túlha­ladja a magyarságnak az összes népességben elfoglalt arányát s tulajdonképpen elég közel áll egymáshoz. Legkisebb a Kristóffy, legna­gyobb az Andrássy javaslata szerint. De nem szabad feledni, hogy Andrássy javaslata vinne legnagyobb tömegeket az urnák elé s a há­rom szavazattal bíró választó is csak egy em­ber, akit könnyen megfélemlíthet a művelet­len és fanatizált tömegek nyers ereje. Az a másfél százaléknyi különbség tehát a ma­gyarság javára, amellyel Andrássy javaslata bir a most benyújtott javaslattal szemben, korántsem oly nagy, hogy alkalmas volna el- lensulyozni a plurális rendszerben rejlő ve­szélyeket. Jogegyenlőség. A tervezett parlamenti reform a magyar állam hagyományos szabadelvüségéhez hiven a jogegyenlőség alapján áll s egyetlen olyan kelléket sem állít fel, amely az ország bár mely idegen ajkú állampolgára számára elér­hetetlen, vagy nehezebben megközelíthető fel­tételt jelentene. Bármilyen nemzetiségű ál­lampolgár a választói jogot teljesen azonos feltételek mellett szerezheti meg, mint a ma­gyar anyanyelvűek. Befejezésül meg kell még állapítani, hogy e javaslat jóval tágabb keretekben mozog, mint aminőt a miniszterelnök ez év tavaszán terjesztett az ellenzéki pártok elé. A nők követelése. A törvényjavaslat a választói jogot csak a férfiaknak kívánja megadni. Nem azt jelenti ez, mintha ez a kormány a nő közéleti sze­replésének jelentőségét alábecsülné. A minisz­terelnök kifejti az indokolásban, hogy nagy súlyt helyez a nő közreműködésére, különösen a szoeziális gondoskodás, az emberbaráti in­tézmények, intézkedések terén, ahol a nő va­lóban megbecsülhetetlen részese és munka­társa nemcsak a társadalmi tevékenységnek, hanem a modern irányban fejlesztendő köz- igazgatásnak is. Az egész magyar jogfejlődés is a nő megbecsüléséről tanúskodik. De ami­dőn olyan nagy uj választóközönséget kell a legfontosabb politikai jog gyakorlásába bele­nevelni, amely számban rövid idő alatt meg­közelíti a mait, nem volna időszerű az átmenet megrázkódtatásait azzal fokozni, hogy a politikai küzdelmekbe éppen most bevonjuk a nőt is, aki viszont csak ve­szítene az által, ha a gazdasági versenyben sem kiegyenlített ellentéteket a pártellentét fokozná. A mai még ki nem forrott viszonyok mellett nem is lehetne olyan czenzust találni, mely ne vezetne nagy igazságtalanságokra. Titkos szavazás. A javaslat, behozza a titkos szavazást Budapest székesfővárosban és a törvényható­sági joggal felruházott városokban s a titkos szavazásra olyan eljárást kiván megállapítani, amely a titkosság kijátszását jóformán lehetet­lenné teszi. Senki sem tudhatja meg, hogy a szavazó a szavazóhelyiségben neki átadott, át nem látszó borítókba, abba a külön helyiségbe, ahova senki nem követheti, a jelölteknek ott fekvő szavazólapjai közül melyiket helyezi. Bizonyos azonban, hogy a szavazásnak ez a kifogástalan technikája ügyességet és értel­mesességet kiván. Mindez a nagyobb, fejlet­tebb városok lakosságában sokkal inkább megvan, mint a falu és kisváros átlagos kö­zönségében. Épp úgy könnyebben lehet a na­gyobb városban a szavazáshoz szükséges do­logi berendezések kérdését megoldani. De a mélyebben fekvő feltételek is in­kább megtalálhatók a nagyobb városban ah­hoz, hogy a titkos szavazás betöltse hivatá- ' sát. Nyilvános szavazásnál természetesen nagy- \ városban is százféle módon ellenőrizhetik a j választót a hivatalfőnökök, gyárigazgatók, szak- ; szervezeti vezetők stb. Nyilvános szavazásnál tehát mind a szervezetlen, mint a szervezett tömegek egyaránt terrorizálhatok. Titkos választásnál azonban a szervezet­ien választónak jobb a helyzete. Ugyanis a függő helyzetben levő, de nem szervezett vá­lasztó politikai magatartása a választási eljá­ráson kivül a nagyobb városban nehezebben ] ellenőrizhető. Az ilyen választót nem igen fe- j nyegeti az a veszély, hogy nyilatkozatait el- ! lesik, nézeteit kikémlelik s ezen az alapon i megállapítják, hogy másképpen szavaz, mint 1 ahogyan várják tőle. A szervezetek keretébe ! nem tartozó választó tehát nagyobb városban J titkos szavazás eseiében rendesen meg van ! védve a terrorizálással szemben. Ami viszont a szervezett szavazókat il­leti, ezek politikai magatartását vezéreik ál­landóan figyelemmel kisérik s a szavazás tit­kossága ellenére is számon kérik ugyan, de en­nek a választások eredménye szempontjából nem sok a gyakorlati jelentősége. Ugyanis Budapesten és nagyobb vidéki városokban, aki valamely szakszervezet tagja, az rendsze­rint amúgy is a szocziáldemokrata-párt sza­vazója. A vidéki kerületekben ellenben a titkos szavazás elleni aggodalmakkal szemben a mai viszonyok mellett nem talált a kormány a nagy városokra vonatkozólag kifejtettekhez hasonló megnyugtató ellenérveket. A titkosság a vidéken a terrurisztikus és fanatizáló veze­tés alatt álió tömegeknek, tehát vegyes nyelv­területeken nemzetiségi túlzóknak használna. Ugyanez áll más, esetleg felforgató, szélső irányzatokról is, amelyeknek vidéken szintén nem kedvez a szavazás nyilvánossága. A választás deczentrálizáíása, (kerületek be­osztása.) A választókerületeknek és azok szék­helyének megállapításáról külön törvény fog rendelkezni. Ézt a külön törvényt az ország­gyűlési képviselők választásáról szóló törvény­nyel egyidejűleg kell majd kihirdetni E két uj törvény közt fennálló szerves kapcsolat a junktimot természetessé teszi. A választóke­rületek uj beosztására vonatkozó törvényja­vaslat benyújtása a lehetőséghez képest mi­előbb, de mindenesetre oly időben van tervbe véve, hogy mindkét törvény megalkotása es kellő időben való életbeléptetése biztosítva legyen. A javaslat deezentrálizálja a választási eljárást, amennyiben a választókerületeket szavazó körökre osztja. A szavazó köröket úgy kell megállapí­tani, hogy minden r. t. város és lehetőleg minden olyan nagyközség és körjegyzőség, amelyben a választók száma az 1000-et meg­haladja. külön szavazókört alkosson. Kapcsolatos reformok. Megalkotandók a polgárok választói joga elleni büntetendő cselekményekről és a kép­viselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvények. A parlamenti reform mind a bün­tető törvénykönyv (1878. V. t.-cz.) Első része VlII-ik fejezetének, mind az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899. XV. t-czikknek revízióját és az uj jog­rendhez képest megfelelő átalakítását elkerül­hetetlenné teszi. Ugyancsak a parlamenti reform termé­szetes következményeképp revízió és újabb szabályozás alá kell venni az önkormányzati választójogot is. Egyébként a törvényjavaslat részletesen felöleli az aktiv és passzív választói jogra, a szavazókörök megalkotására, a központi vá­lasztmányokra, az állandó választói névjegy­zékek elkészítésére és évenkénti kiigazítására, a választási eljárásra, ennek körében különö­sen a nyilvános és titkos szavazás módjára, továbbá a választók összeírásánál, a névjegy­zéknél és a választási eljárásnál közreműködő közegeknek, valamint az összes közhivatali Istenítélet. Irta: Kosztolányi Dezső. Cser Gábor izgatottan állott az asztal mel­lett a félig elsötétített szobában. Az arcza fe­hér volt s nagy piros ajkai ebbeii az ijesztően fehér keretben karminszinüek, kétszerakkorák- nak látszottak. — Értetted? Megismertelek egészen. Má­tól kezdve más hangon beszélünk majd egy­mással. . . . Az asszony az aranyszélü konzul előtt a haját igazította, férje rekedten, kapkodva be­szélt, mikor ránézett. — Elég volt a játékból. ... Nem bírom tovább. Erős, sötét havannát szívott s hevesen járt fel és alá a szobában. — Még mindig hazug vagy — folytatta egyre izgatottabban — képmutató és határo­zatlan. Le kell vetned az álarczot, mert az őrületbe hajtasz Le fogom tépni rólad, lesza­kítom, megalázlak. Letiporlak. Az asszony nedves macskaszemeit tágra meresztette s valami siró, fanyar, kedveskedő baba arcczal nézett rá. — Nem értelek. — Ez a baj, megmérgezett a színház, te j még mindig komédiás vagy. Nézz csak a tü­körbe Nem igyhanem őszintén, komolyan, becsü­letesen. Próbáld meg. Tudod mi az a becsület, az őszinteség ? Az ég szerelmére, ne mosolyog­jál, hagyd el végre ezeket a színpadi czafran- gokat. Cser odasietett a tükör elé, megfogta fe­leségének a fejét a nőnek elállt a lélegzete. A férje vaskarokkal tartotta s nem birt megszabadulni I tőle. Az előtte levő üveglapon látta zavart, sá­padt arczát. — Engedj, engedj. . . . Sikoltott s egy kigyószerü mozdulattal ki akart siklani a szép férfi öleléséből. Cser elengedte. Kimerültén a díványra dőlt, megtörölte a homlokát. — Hol a te lelked, hol a te igazi becsü­letes arezod? — kérdezte szemrehányóan, szo­morúan. Az asszony készen volt az öltözködéssel. A gyómántfejii tüt fekete kalapjába szúrta, még egyszer megnézte magát a tükörben, az­tán a férje elé állott. — Szeretsz? Cser lemondólag intett a fejével. — Szeretlek. — Megígéred, hogy jól viseled magad ezután színpadi komplirnenttel ajánlta magát — Addio Estére találkoztunk. Cser egyedül maradt a szobában. Leült a hintaszékbe, rágyújtott egy könnyű orosz czigarettára s gondolkozni kezdett. Három éve voltak házasok. Ez a három év most is nyugtalan, zajos boldogságnak, iz­gatott csókoknak visszhangját keltette benne. Az érintetlen, puha lány a színpadról egyene­sen kényelmes fészkébe lépett, kecsesen és büszkén, mint egy dámvad s fél évig a leg­tisztább boldogságot adta neki. Nem jártak társaságba, maguknak éltek, elégedettek vol­tak. Lassan-lassan azonban az asszony szomorú lett és kedvetlen. Az arcza megváltozott. Téli estéken sokáig ült egyedül s mikor kijött za­vartan nézett rá. Cser ezt észrevette. Egyszer mikor belépett a szobába, maga elé meredt. Azután felkaczagott és trillázni kezdett. Ettől a pillanattól kezdve meg volt mérgezve körü­löttük a levegő, minden tárgy idegenné vált, a szavakba mély bánat és hideg gyanakvás lopódzott. A férfi látta, hogy aszonya játszik. Cser először azt hitte, hogy ő a beteg és maga előtt sem merte bevallani gyanúját. Elállt a lélegzete ha arra gondolt, hogy az egész bol­dogságuk holmi szin >adi szemfényvesztés. |J« 4»iTüi»ftn; :nifr Bikszádi vízzel vegyítve az idei termésű savanyu bor kitűnő italt szolgáltat. A „Bikszádi“ természetes gyógyásványviz hurutus bántalmak ellen páratlan. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a „Bikszádi“ fürdő igazgatósága.

Next

/
Thumbnails
Contents