Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-17 / 11. szám
1 SZATMÁRMEGYE! KÖZLÖNY $ Gallérok gözmosása ® tükörfénynyel hófehérre é Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása HAGyKAí^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. fikálása milyen uton-módon történjék. Auffen- berg és Pitreich volt hadügyminiszter energikusan tiltakoznak e hírrel szemben. Szatmárnémeti város törvényhatósági bizottsága hétfőn délutáni közgyűlésén elhatározta, hogy a kormányt föliratban üdvözli, bizalmáról és ragaszkodásé ról biztosítja, lemondását sajnálattal veszi tudomásul s az ország alkotmányos jogainak megvédésére irányuló akezióját helyesli. A csütörtöki és pénteki királyi kihallgatásokon kivül Affenberg hadügyminiszter állítólagos lemondása érdekli leginkább a politikusokat. Erősen tartja magát az a hir, hogy a magyar válság elintézése után a hadügyminiszter távozni fog. Ezzel kapcsolatosan azt mondják, hogy Bécsben a provizórium helyet valamilyen átmeneti törvényt terveznek, amely magában foglalná a véderőjavaslatok szocziális előnyeit. A szatmármegyei nemzeti munkapárt szerdán Szatmáron gyűlést tartott amelyen a párt majdnem teljes számmal jelent meg. A Domahidy István elnöklete alatt lefolyt gyűlés elhatározta, hogy az országgyűlési munkapárt márczius 8-iki határázatához mindenben hozzá járul és a Khuen-Héderváry kormányt változatlan bizalmáról és törhetetlen ragaszkodásáról biztosítja. A gyűlésről gróf Khuen-Hédervárynak a következő sürgönyt küldték : Biztosítjuk nagyméltóságodat törhet- len ragaszkodásunkról, vezérünknek továbbra is Nagyméltóságodat tekintjük és nem kételkedünk abban, hogy úgy alkotmányukat, mint a felségjogokat egyaránt tiszteletben tartó tervei segélyével sikerülni fog a haza veszélyben forgó érdekeit megvédeni. A szatmármegyei munkapárt közgyűlésének egyhangú lelkesedéssel hozott határozatából. Domahidy István, pártelnök. A gyűlés határozatáról gróf Tisza István és a az országos nemzeti munkapárt elnökségét is táviratban értesítették. A politikai válság ügyében megkezdődtek a királyi kihallgatások. Az uralkodó csütörtökön a magyar országgyűlés két házának két elnökét: Csáky Albin grófot és Návay Lajost fogadta. Pénteken gróf Tisza István és báró Láng Lajos jelentek meg a király előtt, hogy elmondják véleményüket a válság megoldására nézve. Tegnap, szombaton Széli Kálmán, gróf Andrássy Gyula és Zichy Aladár jelentek meg a király előtt. Ma, vasárnap van Lukács László audencziája. Ä pénzügyigazgatóság válságáról. Alaptalan támadások a polgármester ellen. A sötétben bujkálok aknamunkája A válság előzményeinek hiteles története. Ma egy hete — amint már jelentettük — a városházánál tartott értekezleten befejezett tényként tárgyaltatott az a meglepő hir, hogy a pénzügyigazgatóságot Szatmárra helyezték át. Az értekezlet lefolyását lapunk vasárnap délután megjelent külön kiadásában tudattuk a közönséggel. A kellemetlen hir szerte a városban óriási konsternácziót keltett és mindenütt szenvodel- mesen beszéltek a Nagykároly városát érzékenyen érintő eseményről. A hir nyomán támadt általános zavarban és kétségbeesésben különböző vélemények alakultak ki az ügyről és az áthelyezés okozójául a városi képviselő- testületet és különösen a polgármestert tartják és ez a vélelem a kedden délután tartott képviselőtestületi értekezleten és egy tegnap megjelent helyi újságban nyilvánosan is kifejezésre jutott. A támadások azonban teljesen alaptalanok, mert amint legújabban tudomásunkra jutott, a városi vezetőséget, a polgármestert és a képviselőtestületet egyáltalán nem terhelheti ebben az ügyben mulasztás vádja. Kiderült ugyanis, hogy a pénzügyminiszter soha semmiféle módon nem közölte a hivatalos várossal, hogy a pénzügyigazgatóság elhelyezésével nincs megelégedve, annál ke- vésbbé azt, hogy mik a kifogásai az elhelyezés ellen. A polgármesternek úgyszólván detektív szolgálatot kellett végezni, hogy a helységek kifogásolásáról magánúton értesüljön és jóllehet, hogy a város a pénzügyminisztérium által soha erre fel nem hivatott, a polgármester az esetleges fenyegető veszély elhárítására megtette a szükséges preventív intézkedéseket. Még pedig úgy, hogy az elhelyezésre vonatkozó kifogások megszüntetésére különböző terveket és javaslatokat terjesztett fel a pénzügyminiszterhez. Kiderült az is, hogy a polgármester hivatalos felterjesztésére a pénzügyminisztériumból soha nem válaszoltak, mert valószínűleg még eddig nem ismert titkos kezek működtek közre abban, hogy a pénzügyigazgatóságot Szatmárra jutassák. Mindez kitűnik a most felidézett válság előzményeiből, amelynek hiteles tényei a következők: 1910. évben arra a hírre, hogy pénzminiszternek a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság elhelyezése, — illetve az elhelyezésre szolgáló bérépület ellen bizonyos kifogásai vannak, pénzügyi bizottsági határozatból kifolyólag megkereste a város a helybeli m. kir. pénzügyigazgatóságot, hogy az erre vonatkozó pénzügyminiszteri kifogást közölni szíveskedjék. A m. kir. pénzügyigazgatóság másolatban közölte a pénzügyminiszter rendeletének vonatkozó részét, amelyből kitünőleg hivatalvizsgálat alkalmával tétetett oly kifogás, hogy a számvevőség elhelyezése nem megfelelő, mert annak egy része minden felügyelet nélkül, külön szakítva, van elhelyezve. A város részéről felterjesztes intéztetett a pénzügyminiszterhez, hogy kiküldött által állapítsa meg a hiányokat s tétessék intézkedés a tekintetben, hogy a kifogások mi módon volnának megsziintethetők. A miniszteri kiküldött nagysokára meg is érkezett s több telek lett megszemlélve uj mert Zajtay uram szive utolsó dobbanásáig nótárius marad, hiszen a janitorságot úgy sem nyeri el, „Et sic Budára is híjában fáradott“. E felerészben komikus, felerészben szatirikus verses útleírásnak mi volt a forrása, mi volt keletkezésének oka és czélzata? Nem messze onnan, hol a Hernád a Tiszába ömlik s a Bodroggal szigetet alkot, a nagy magyar Alföldnek ebben az északi zugában, annak is egyik legkisebb falujában, Badalóban állomásozott 1787. táján ezredével együtt gr. Gvadányi József, a Nádor-huszárok vitéz óbestere s az ország legnépszerűbb dilettáns költője. Történetesen ennek az évnek tavaszán a Tisza nagyon megáradt az egész Bodrogköz viz alá került s igy Gvadányit is huszárjaival elzárta a világtól. Teljesen magukra hagyatva kellemes időtöltés végett Gvadányi szellemes ötletekkel, bohó tréfákkal, tánczmulatságok rendezésével, hegedüszóval mulattatta a tiszteket s a legénységet is egyaránt. Ha aztán erre is ráuntak, akkor neki vágtattak a Tiszának, átusztattak rajta s látogatást tettek a szomszéd birtokos nemes családoknál, hol szívesen, magyaros vendégszeretettel fogadták őket. Ilyenkor a költői lelkű ezredesnek bő alkalma nyílt az alföld romantikájával megismerkedni s a haza állapotáról elmélkedni. Az irodalom kutatói kinyomozták, hogy a közeleső szatmármegyei Nagy-Peleskén élt az ezredesnek egy igen jó barátja, a dúsgazdag nemes Becsky György, kinek vendégszerető házánál Gvadányi igen gyakran megfordúlt. A nótárius senki más, mint Becsky György, nem mintha jegyzői hi vált viselt volna, hanem mert róla másolta Gvadányi Zajtay uramat. A megyei és családi hagyományok egyaránt igazolják. A költő később meghason- lott a két Becsky-családdal s igy fogamzott meg derűs lelkében az a gondolat, hogy régi barátját nevetségessé teszi, megtréfálja, ami nem volt szép cselekedett, de a 18. század ízlése ezen nem ütközött meg. Lehetséges, hogy eszméjének, szerkezetének tervére külföldi irodalmak kalandos utazási tervei is hatottak, de azért elsősorban Becsky György budai utazása volt az, ami Gvadányit az eszme megvalósítására ösztönözte. Becsky György épen úgy kelt ősi szokás szerint útra, mint Zajtay uram, éppen úgy kereste a táblai asz- szesorságot, mint Zajtay a táblai janitorságot, de éppen olyan eredménytelenül, mint a jó nótárius . . . épen úgy beszáll Tiszafüredre, mint emez. Erről a regényes és veszedelmes utazásáról sokat panaszkodott Gvadányinak a felsült táblabiró és sürü pohárkoczczintás között vigasztalta csalódott szivét. De más személyekről is mintázott, a Becsky-esaládból. A nótárius felesége Klára tisztes és szorgalmas nő; Becsky György neje Erőss Klára, kinek a keresztnevét cseréli föl; a nótáriusnak két fia van. Sándor és László, az egyikük katona, épen mint Becsky Györgynek. A családi állapot rajza csak abban különbözik, hogy Becsky Györgynek még egy leánya is van, Francziska, de ime a költő nem hagyja el, ott találjuk a budai serfőző családban a szépséges Franzlit. De a hagyomány még azt is mondja, hogy a géczi boszorkány mintája is élt a Nagygéczen lakó földesur, Becsky Gábor feleségének, a szép Semsey Máriának személyében, akiért a költő szive egykor hevesebben dobogott, de az udvarias lovag később megfeledkezett a nő szépségéről és csak a kardossága s szerelmi csatavesztés kellemetlen emléke maradt meg lelkében. Sőt még a boszorkány nevét is a szép, nemes asszony falujából kölcsönözte, mert Nagy-Géczen valóban élt egykor egy Tóthi Dorka, kit mint boszorkányt égettek el Csenger és Csengerbagos között. így lesz a szépséges géczi földesurasszony — géczi boszorkánnyá. A személyes bosszú lángja s az ebből származó keserűség azonban a költő s a mintázott alakok halálával kialudt s ma már kegyeletes büszkeséggel mutogatja a család Becsky Györgynek, mint Nagypeleske legnevezetesebb fiának képét. * * * A peleskei nótárius czélzatát a korszellem magyarázza meg. Gr. Gvadány József, mint a nemzeti szellem lelkes táborkarának nemes tagja, előbb mint ezredes, majd később, mint magyar lovasgenerális testestül-lelkestül vitéz katona volt. Végigharczolta a napóleoni háborúkat, majd megsarczolta Berlint Hadik András alatt, csodás vitézi bravúrokat végzett, de attilája alatt Ruhát fest vegyileg tisztit Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. kath. templom mellett. állapíttatott 1902. évben. Telep : PetőfI-ut 59. szám.
