Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-11 / 6. szám

SZATMARMEG V E I KÖZLÖNY A i pilisi esiéHuei. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — A béke jegyében kezdődött a múlt hét politikai élete, megoldást azonban a mestersé­gesen és rosszhiszemüleg összegabalyított hely­zetben nem eredményezett. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnö­künk Bécsben járt és két Ízben a király előtt külön kihallgatáson jélent meg. A miniszter- elnök ez alkalommal ő felségének beható je­lentést tett a legutóbbi napokban Budapesten folytatott eszmecseréről. A miniszterelnök ezen­kívül Becsben tárgyalásokat folytatott a véd­erőreform vitás pontjai ügyében. Nagy érdeklődés kisérte a képviselőház szerdai ülését. Úgy hallatszott a múlt héten, hogy a miniszterelnök szerdán fog beszámolni bécsi utjának eredményéről. Ez azonban el­maradt. Jelentéktelen belügyek elintézése után elhatározták, hogy a kópviselőház legközelebbi ülését holnap, hétfőn fogja megtartani. Béke vagy harcz ? ezt müsüvöltik végig az egész országban az ellenzéki rebachlovagok. — Béke ! zúgja rá az ország becsületesen gondolkodó közvéleménye, amely már torkig van a gyász-kuruczkák népámitásra alapított politikai tizeimének rikító erkölcstelenségével. A gyász-kuruczkákéval, mert hiszen itt a perifé­riákon elő, a Kossuth Lajos szellemében gondol­48-as függetlenségiek távol állanak a mostani obstrukcziós komédiától Az ország dolgozni, élni akar! Fog is. Közeledik az idő, amikor korbáccsal fogják ki­verni a közéletből a politikai élősdieket, akik Magyarország közgazdasági előhaladását meg­akadályozni törekszenek. Af,SZ<TTMA3MEGyei KÖZLÖNV“ SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA . • . JÓKfll-UTCZfl 2. SZÁM ALATT VAN . . naggyal, aki nyomban elhagyta a kaszinót. A párbajt úgy tudom, ma reggelre állapították meg. Valószínűleg már meg is volt. Mind a két lány szótlanul, mereven bá­mult maga elé. Ekkor csikorogva nyílt meg a kertajtó és a kavicsos utón léptek közeledtek. A lugas előtt Tóváry állott. — Nini, itt van! kiáltott Olga. — Hála Istennek — rebegte Lili. — Gratulálok — szólt Gábor — amint látom nincs semmi bajod. — Nincs. — És a másik. — Annak sincs. — Hogyan ? Hát nem volt meg a párbaj ? Amint vesszük. Hát magyarázd meg. ... — Amikor a segédek felállítottak ben­nünket és a szokásos békéltetési kísérlet el- hangzptt, valami csodás érzés czikázott át raj­tam. Átvillant agyamon, hogy annak az em­bernek, aki szemben áll velem, hitvese és két gyermeke van. Aztán beláttam, hogy jószándé­komban az este túlléptem a kellő határt, szó­val igaztalan voltam . . . és . . . — És? _______ Mi ien csili n pariéit Politikai elvek erőpróbája. Vármegyei közgyűlés. ( A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától.) Nagy nekikészülődés, fegyvercsörgetés, harczi zaj, elszántság, sok fogadkozás és nagy akarások előzték meg Szatmármegye törvényha­tóságának csütörtökön tartott rendkívül közgyű­lését Pártgyülések tartattak, a megye minden részébe harczra szólító ‘felhívások mentek szét, amelyekben a megyebeli 48-as független­ségi párt azt sírta el, hogy tönkre akarják tenni, megakarják semmisíteni. Az események ennek ellenkezőjét bizonyították be. A nemzeti munkapárti politikai hitvallású vezető emberek magukhoz méltó nobilitást tanúsítottak. A köz- igazgatási bizottság öt tagjának választásánál szavazó listájukba egy függetlenségi párti jelöltet is felvettek, nem úgy azonban az úgynevezett függetlenségiek, kik a bizott­ságba egyáltalán nem jelöltek munkapártit. A két párt szavazó lapján a következő nevek voltak. A nemzeti munkapártiakén: Szuhányi Ferencz, Domahidy Viktor, Nemes- tóthy Szabó Antal, Mándy Géza, Jékey Zsig- mond. A függetlenségiekén: Jékey Zsigmond, Luby Béla, Böszörményi Zsigmond, Tóth Mór. A választás, amelyet egész joggal lehet a szatmármegyei nemzeti munkapártiak és 48-as függetlenségiek erőpróbájának nevezni, a mun­kapárt győzelmével végződött. A megüresedett öt közigazgatási bizottsági tagsági helyre hár­mat hozott be a maga embereiből, mig a füg­getlenségi párt csak kettőt és ezek közül is egyet (Jékey Zsigmondot) kizárólag csak a nemzeti munkapárt jóvoltából. A választási aktus előtt Dr. N. Szabó Albert tört egy kis csípős borsot a baloldal orra alá, aminek erejét ezek egyrésze a náluk már megszokott kiabálással, sőt ordításokkal akarta ellensúlyozni. És azonban nem si­került. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: — Bocsánatot kértem. — Te? — Én. A csöndet, amely Tóváry szavait követte, Olga törte meg. — De hisz ez gyávaság — kiáltotta. Lili letette a hímzését és szép, fehér kezét odanyujtotta Tóvárynak: — Ez nagyon szép volt Öntől Tóváry, Tóváry megcsókolta a feléje nyújtott kezet. Köszönöm. És mit szólnak ehhez a kaszinóban? — kérdé Gábor. — Nem tudom — mondá fénkölt nyuga­lommal Tóváry — de nem is törődöm vele. Eltökélt szándékom, úgyis hogy uj kört ala­pitok, olyat, amelynek csak két tagja lesz egye­lőre. Nem lépne be tagnak Lili kisasszony ? Lili lesütötte a szemeit és halkan vála­szolt : — Szívesen.-r- Nos hát akkor — mondá boldog mo­sollyal Tóváry — nem marad egyéb hátra, mint hogy az uj kör alapszabályainak jóváha­gyását kérjük a — mamától. Menjünk! Elnök Csaba Adorján főispán. Csaba Adorján elnök: Üdvözli a bizott­sági tagokat, a közgyűlést megnyitja. A tárgysorozat első pontja a m. kir. bel­ügyminiszter leirata az 1911. évi őszi rendes közgyűlésen választott közigazgatási bizottsági tagok választásának megsemmisítése tárgyában. A megsemmisítés folytán a bizottságból kilép­tek : Szuhányi Ferencz, Jékey Zsigmond, Luby Béla, Böszörményi Zsigmond és Tóth Mór. Dr. Falussy Árpád: Elszomorítóén érinti az a körülmény, hogy a vármegye közbizal­mából tisztségükbe ültetett közigazgatási bizott­sági tagok választását a belügyminiszter nem hagyta jóvá. Elismeri, hogy a belügyminiszter törvényesen járt el, de azért mégis kiváncsi a megsemmisítő határozat indokaira, miért is kéri annak felolvasását. Fél, hogy ez a meg­semmisítés újabb viszályt fog előidézni. Pedig ő azon volt, hogy a megyei gyülésterembe pártpolitikát ne hozzanak be. A főispánnal annak idején ebben állapodtak meg és a vá­lasztást mégis megfelebbezték. Csaba Adorján főispán: Erélyesen tilta­kozik a szemrehányás ellen. Kijelenti, hogy ő maga is mentesíteni kívánja a közigazgatást a pártpolitikától és igy a felebbezésbe nem folyt be. Dr. N. Szabó Albert: Falussy Árpád fel­szólalására kijelenti, miszerint nagy tévedés azt hinni, hogy a megsemmisített választás eredménye a vármegye közakaratának és köz­bizalmának megnyilatkozása volt. (Zaj és tom- bolás, orditozás és zavaros közbeszólások a baloldalon). Nagy naivság kell hozzá, hogy a választó közgyűlésen a kvótaemelők és császár­üdvözlők 48-as pártjából jelen volt 50—60 ember a megye többségének tekintessék. Ta­gadja, hogy a 67-esek a közgyűlésbe pártpoli­tikát hoznak be, ellenben megteszi ezt a füg­getlenségi párt, megteszi ma és tette a .múlt­ban főispánsága idején Dr. Falussy Árpád, akinek minden tettét a pártpolitika irányította és ezért még a koalicziban saját szövetségeseit is mellőzte. Dr. Jármy Béla a Dr. N. Szabó Albert felszólalásában személyes indokokat lát. Dr. Falussy Árpád röviden válaszolt Dr. N. Szabó Albert felszólalására, amely után a tárgysorozat 2-ik pontja került tárgyalás alá. A közigazgatási bizottságba az 1912—1913. évekre öt tag választása. Csaba Adorján főispán két szavazatszedő bizottságot küldött ki. Az egyiknek elnöke Domahidy István, tagjai: Rooz Samu és Dr. Farnek László; a másiknak elnöke Madarassy Gyula, tagjai: Dr. Adler Adolf és Bodoky Béla. Beadatott összesen 317 szavazat. Ebből Jékey Zsigmond 299, Szuhányi Ferencz 209, Domahidy Viktor 208, N. Szabó Antal 183 és Tóth Mór 163 szavazatot kapott és igy nevezetteket az elnöklő főipán megválasztott közigazgatási bizottsági tagoknak jelentette ki. A választások befejezése után a közgyűlés közönségének nagyrésze eltávozott és a tárgy- sorozat további pontjai megcsappant érdeklődés mellett rövid 10 perez alatt nyertek elintézést. A láposvölgyi vasút engedményeseinek a vasút építéséhez 100,000 K hozzájárulást szavaztak meg. A közgyűlés elrendelte Kállay Szabolcs szolgabiró nyugdíjazását. Szatmármegyei Közlöny előfizetési ára helyben 5 korona, vidékre 8 korona. Árvaház. Pépinvilleben, 1911. VIII. 23. Bátorkodunk önnel örömmel kö­zölni, hogy a Sirolin „Boche“ sal gyermekeinknél jó ered­ményt értünk el, amiért leg­nagyobb megelégedésünket nyil­vánítjuk. Jó hatást tett gyer­mekeink köhögése és nyakfáj­dalma ellen, ami nagy enyhü­lést és megkönnyebbülést szer­zett nékik. Mária Leo, jétnstársasági nővér, főnöknő. Sirolin „Roche“ értékelése. Brünn, 1910. szeptember. A szünidei gyermektelep idei szezonjának lezárásakor az alul­irt egyesületi vezetőség indít­tatva érzi magát arra, hogy tisztelettel közölje Önnel hálás köszönetét, amiért az orvosi kezelés alatt levő gyermekeknél az Ön Sirolinja a szünidei tele­pen oly kedvező hatást ért el. A brünni szünidei telep bizott­sága Gross Ullersdorfban. Basel, Marienhaus, 1911 okt. 2. Az Ön Sirolinja már régóta tesz nekem kitűnő szolgálatot hurut, nyakfájdalom és influ­enza ellen. Nagyon szeretném az Ön kitűnő készítményét sze­gény betegekhez is eljuttatni, akiket betegápolónői minőségé­ben kezelek s akiknek egészsé­gét az Ön hatásos gyógyszeré­vel vissza tudnám adni. G. nővér, a Szent Keresztről elne­vezett kongregáció tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents