Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
if ®gy károly,, ES52. február II. 6. szám. XXXVm. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY __________ ____________&_ r SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP.- lilSegjeleiBik minden vasárnap. —--------:: EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillérA külsőségek társadalma. Ha valaki képzeletében egy léhajóra, vagy repülőgépre ülne és madártávlatból vizsgálná a mi magyar társadalmunkat, akkor azt a szomorú megállapítást tehetné, hogy egész társadalmunk a külsőségek társadalma. Sehol a világon annyira nem hajszolják a külsőségeket, mint minálunk. Mindenki keresetén, jövedelmén télül költekezik és költekezésével lehetőleg a város, a megye, sőt ha birja, az egész ország figyelmét magára akarja venni. Senki nincs megelégedve a maga pozicziójával, a maga társadalmi elhelyeződésével bármilyen magas legyen is az. Nálunk csendben nem dolgozik senki. A mi szellemi munkásaink nagyrésze, karöltve a kereskedelmi és ipari előkelőségeinkkel hangosan, telekiabálva a világot dolgoznak. Nálunk született meg az a kifejezés, hogy valaki „hemezeg“, de nem is születhetett meg más országban, mert nálunk vannak csak olyan emberek, akik mindenütt jelen vannak, mindenütt, ahol nevüket kiírják, adakoznak, mindenütt részt- vesznek. Nálunk lehetséges az, hogy az újságolvasó már kívülről tudja egy névsor elolvasásának megkezdésekor, hogy a név sorban kiknek a neveivel fog találkozni. Nálunk rendez minden osztály, minden gazdasági rend, minden kereskedelmi ág külön mulatságot, minden valami módon együvé tartozó harminez ember külön kört, klubot, vagy kaszinót alapit és nincs soha tiz ember, akinek kedve volna együtt dolgozni, együtt munkálkodni valaminek az érdekében. Nálunk mennek karonfogva az utczán azok az emberek, akik mikor elválnak, kezdik fonni a hurkot egymás nyakára, nálunk ülnek pezsgő mellett a kávéházban azok, akik két krajezárt nem bíznának egymásra, nálunk ragasztanak bankót a czigány homlokára azért, hogy lássák. Szinte azt lehetne hinni, hogy nálunk minden ember szeretné minden kraj- czárra, minden bankóra ráírni a nevét, hogy bárki, akinek a kezébe kerül, tudja, hogy ki ad ki egyszerre ilyen nagy pénzeket. És mindez azért, hogy lássák. A kávéházak úgy a fővárosban, mint a vidéken sokkal jobban prosperálnak, mint más vállalkozások, mert ott sokan látják az embereket. Ha egy kis vidéki városból felmegy valaki Budapestre és egy előkelő szállóba száll, már egy hét múlva mindenki odamegy, nehogy lenézzék. Egész társadalmi »életünk a külsőségekre van alapitva. Ezért van az, hogy nálunk mindent a divat szabályoz. Irodalmi divatok, politikai divatok es gazdasági divatok kergetik egymást nálunk, mert hiszen azt, a ki divatos, nagyon jól meglátja, észreveszi mindenki. Ha egy írót felkapnak, akkor — mint mondani szokás — minden előkelő család asztalán helyet foglal annak az írónak egy könyve, esetleg, sőt valószínűleg olvasatlanul, ha egy politikust divatba hoznak, akkor a legközelebbi ^salMy vacsorán azt a politikust ott háljuk a divatos uraknál és hogy va- lamlfyáíT-S^fSjegynek vagy részvénynek a vétele divatos lesz, akkor az egész ország minden részén azt a részvényt veszik az emberek, tekintet nélkül annak reálitására. Minden fázisá* a mi életünknek a divatok és külsőségek szabályozzák. És ez a nagyon furcsa szabályozó akasztja meg az ország igazi fejlődését. Fejlődés csak tervszerűen történhetik. Tervszerűen és czéltudatosan. Erre a legjobb példa Németország, ahol a divat nem hatalmosodott el, úgy mint Francziaország- ban, amelynek sorsa csak nagy gazdagsága és belső elegáncziája miatt van biztosítva. Nálunk ma már épp úgy uralkodnak a divatok, a külsőségek, mint Francziaor- szágban, de Francziaország gazdagsága nélkül. A divatok és külsőségek pedig sohasem tervszernek; és czéltudatosak. Nem szabad tehát divatokat követnünk, külsőségekre adnunk, hanem a külső látszat helyett a belső tartalom nivóját kell mindig szem előtt tartanunk. Férfi. Irta : Fehér Jenő. Csetneky Lili lefekvés előtt a következő sorokat irta bele a naplójába : Junius 6. Ma nem volt itt, pedig egész nap szivdobogva vártam. Valahányszor nyílni hallottam a kertajtót, mindannyiszor összerezzentem. Nem jött. Szüntelenül reágondoltam és tudom, hogy az ő nevével az ajkamon fogok elaludni. Ugyanebben az időben a szomszédos szobában Kőváry Olga siető vonásokkal a következőket irta a naplójába: Junius 6. Ma, hogy Tóváry nem yolt itt, éreztem először, hogy hiányzik. Magam sem tudom, mit érzek, de borzadva gondolok arra, hogy unokahugom lett a vetélytársam. Szinte féltékeny vagyok rá. Hová fog ez vezetni ? * * * Most pedig, miután belekukkantottunk a két fiatal leány naplójába és ezzel elkövettük a képzelhető legnagyobb indiszkréciót, nézzünk be egy pillanatra Tóváry Miklós ügyvéd garzon lakásába is. Tóváry az Íróasztalnál ül és levelet ir. A levél kezdő sorai ezek : Kedves barátom ! Holnap délelőtt verekszem és bár jó vívónak tartanak, az embernek minden eshetőséggel számolnia kell. Ha netalán valami baj érne, kérlek mond meg Lilinek, hogy mélyen szeretem, hófehér leikéért, villogó szempárjáért, sugár termetéért daczos büszkeségéért . . . E pillanatban az inas látogatót jelentett és Tóváry sietve takarta le ?, megkezdett levelet. * * * Másnap reggel Lili és Olga a kerti lugasban ültek. Lili hímzésen dolgozott, Olga valami könyvben lapozgatott. Verőfényes nap volt A virágágyakon még a hajnali harmat csöppjei reszkettek. Madarak himbálóztak a gályákon. A két fiatal leány sokáig némán üldögélt egymás mellett. A csendet Lili törte meg. — Miért vagy olyan hallgatag ma? — kérdé. — Nem tudom — felelte röviden Olga. Megint hallgattak. A nyári lakból egy fiatalember lépett ki és egyenesen a lugas felé tartott. — Itt vagytok leányok ? — Itt. Te vagy Gábor? — Szolgálatodra. — Az éjjel nagyon későn jöttél haza — mondá szemrehányó hangon Lili a bátyjának. — Hallottam a kocsizörejt, úgy hajnal felé lehetett. Bocsáss meg — szólt ironikus udvariassággal Gábor — hogy édes álmádban zavartalak. A kaszinóban voltam az este ... és mondhatom. . . De nem mégsem mondom. . . Ez nem nektek való. . . — De csak mond el — szólt Olga. — No mond el —- könyörgött Lili. — Ám legyen. Tiz óra lehetett, mikor Tóváryval a kaszinóba mentem. — Tóváry val? — kérdezte egyszerre mind a két lány. — Vele. A kártyaterem asztalai mellett javában folyt a játék. Az egyik asztalnál négyen ültek, köztük egy fiatal hadnagy, akit következetesen került a szerencse. Folyton veszheti A homlokán nehéz veríték cseppek gyöngyöztek, az arcza fakó volt. Már vagy húszezer forintja úszott. ■—Ki ez az ember? — kérdezte Tóváry. — Alig ismerték. Csak annyit tudtak róla, hogy hadnagy és vesztesége felér csaknem egész vagyonával. Valaki arról is tudott, hogy csinos felesége és két apró gyermeke van. Tóváryt a hallottak módnélkül felháborították. Odalépett az asztalhoz. — Bocsánat — mondotta — azt hiszem, hadnagy ur mára eleget veszített. Engedje át nekem a helyét! — De kicsoda Ön és minő jogon avatkozik bele a játékunkba — fortyant fel a hadnagy és sápadt arezát egy perezre elöntötte a pir. A többiek is felugráltak. — De kérlek, Miklós! Szóval Tóváry szétugrasztotta a pártit és néhány perez múlva névjegyet cserélt a hadI női és url-divat üzletében Steib Márton az összes raktáron levő újdonságok leltározás miatt a legmérsékeltebb árakon árusittatnak el. Vigyázat: Kékre festett kirakat! lem!
