Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
Üag^kérolf, 1912. deczember 29. 52. szám. XXXVIÜ évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP.- 1 -----: megjelenik minden vasárnap. • " EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. 1 fölözött i mitapárt ? Azt mondják: ha a vége jó, minden jó. E szerint a külpolitika szempontjából az 1912-ik év jó volt, mert az illetékes tényezők egyöntetüleg állapítják meg, hogy háború nem lesz és a béke teljesen biztosítva van. A jól felkészült hadsereg s az okos szívóssággal, megfontolt határozottsággal dolgozó diplomáczia megmentette a békét. A belső politika arénája annál hangosabb és harcziasabb szép Magyarországon. Isten csodája, hogy kibirjuk a tíz éve tartó pártvillongást, ádáz marakodást, egymás becsületének és tisztességének körömmel való lehántását. Annyi erőfeszítéssel, oly áldozatok árán, annyi makacs kitartással: fel lehetett volna virágoztatni az országot, a helyett, hogy ide sülyesz- tettük. A mennyi erővel szinte elvesztettük, annak a felével megmenthettük volna a hazát. A mily reményeket keltő és megnyugtató az év vége a nemzetközi politikában, oly vigasztalanul fekete a belső politikában. Az ellenzéki pártok esztelen gyűlölete, magahittsége, czéljai és fegyverei, taktikája a régi maradt. Tehetetlenségük és teljes vakságuk ugyan nyilt szemmel látható, a sikertelenség átka hozzátapad minden lépésükhöz, az ország megunta őket s örökegyforma gyermekcsinyjeiket; de azért ők mennek az uttalan utakon tovább. Bandukolnak tovább a sárga homokon, a szürke sivatagban, egy uj gondolatnak és szándéknak egy friss italvize nélkül. Tevéik gyomrában hordják magukkal a régi elcsépelt módok és eszközök állott vizét. Ha nagyon elszomjaznak, levágnak a szent tevékből egyet s az annak gyomrában található langyos itallal csillapítják égető szomjúságokat. Az egyetlen megnyugtató momentum a belső politikában a nemzeti munkapárt szilárd magatartása, apró intrikák légycsi- péseitől nem érintett egysége, friss, bátor, a viszonyokkal mégis számoló tettereje. A munkapárt születése nemzeti közszükséglet volt. Az akkori hires többség oly anarchiába süllyesztette a nemzetet, amilyenre még nem volt példa alkotmányunk történetében. Mikor a többség saját kormányától az indemnitást is megtagadta, megtelt a pohár csordultig. Ezt a politikai helyzetet, amely már a hullamérgezés tüneteit mutatta, nem volt szabad tovább tűrni egy pillanatig sem. A múlt néíén'Con «urom esztendeje, hogy királyi szó hívta fel Bécsbe Lukács Lászlót és Khuen-Héderváryt együttesen. Nagy kő esett le az emberek szivéről, mikor kiderült, hogy a gyűlölt koaliczió napjai meg vannak számlálva. S most, három év múlva látjuk, mily kétségbeesetten emelgetné a koaliczió a kriptája ajtaját. Látjuk, hogy a sajtója mint iparkodik újra felidézni azon idők hangulatát; de nem azt a reménykedő és örvendező hangulatot, amellyel az ország a Lukács és Héderváry kihallgatásának váratlan hírét fogadta, hanem jzt a sajnálkozás nélkül való temetési hangulatot, a mellyel a közvélemény a koaliczió halálos vergődését lépésről-lé- i pésre kisérte. A volt koaliczió sajtója ugyanazt a temetési dalt énekelné el most a munkapárt fülebe, a mit három év előtt a koaliczió fülébe dúdolt barát és ellenség egyaránt. Oly politikusok, a kik „temetni“ szeretik Caesart, nem dicsérni s a kik, mint egy temetkezési vállalat automatája, egyre- másra küldözgetnék a kormányokat a másvilágra s a kik jobban érzik magukat a funerátornak díszes ruhájában, mint az alkotásnak, a zaj és feltűnés nélkül folytatott munkának a szürke zubbonyában: fújnák már teli torokkal a munkapárt felett is a czircumdederumot. Csakhogy a temetési dal még oly korai, olyannyira a helyzet félreismeréséből ered, ennélfogva annyira magán hordja a komikusság minden ismertető jelét, hogy megczáfolására kár volna egyetlen szót vesztegetni. A munkapárt nagy feladatok végreA kis Simonne és a jó Isten. Irta: MARCEL PRÉVOST. Ez idő szerint egy kis húgomnál lakom a Cascogneban. Talán kevésbé nagy a meleg ezidén, mint az eddigi nyarak alkalmával volt és a szőlősgazdák kissé félnek, hogy a fehér- sugara nap nem érleli eléggé édesre a szőlőt. Az igazat bevallva kissé savauykásnak tűntek nekem az első Chasselas szőlők, amiket Si- monne diadalmas boldogsággal hozott he hozzám. Simonná a húgom egyetlen leánykája, öt, és fél éves. Kiválóan intelligens és az intelli- gencziája eléggé modern. Nagy meggyőződéssel fecseg a radiografáról a sebbességek átszármaztatásáról és nem téved soha, ha a saját automobiljának erejéről és hengeréről beszél, minthogy — amint maga mondja — so kát foglalkozik és figyelmesen tanulmányozza a központi fűtést; másoknak megmutatja a villamos telepet Nem állíthatom természetesen, hogy magyarázata révén fölvételi vizsgát tehetne egy műegyetemen: de Simonne soha, se mond butaságot . . . * Simonne teljes odaadással van a létezőkért, de egyáltalán nem szereti a metafizikát. Édesanyját — ki szerfölött vallásos — ezer kérdéssel ostromolja a vallást illetőleg. Minden reggel és este becsületesen imádkozik, de megfigyeléseket fűz hozzá saját gondolatmenete szerint. A jó Istent magasabbfoku intendásnak képzeli, akit azért nem láthatunk, mert túlságosan messze lakik tőlünk, de akinek igen finom a hallása, mivelhogy megérti valameny- nyi kívánságunkat. És papa, mama, a bácsi, meg Titine — a bonne — körülötte vannak, hogy Simonne boldogságáról gondoskodjanak ő mégis meg van róla győződve, hogy az Isten egy fölöttébb lontos személyiség, aid szintén tökéletesen az ő rendelkezézére áll. És ezért alaposan megmondja a jó Istennek a saját vé- leményét, ha valami kellemetlenség éri. Ilyen I napokon a következőkép szólítja meg imája közben a jó Istent: — Igazán tehetne róla, hogy ezidén ne legyen anynyi féreg az őszi baraezkban. Az már utálatos és buta. Vagy: — Ma reggel az atyám által megdorgál- tattam. Nem mondom el önnek az imádság végét! Titine protestál az ellen. A mama ég feló emeli a karjait, de nem használ semmit. Simonne eg3redül szokta elintézni az ügyeit a jó Istennel szemben. * A falunk, mint a Gascogne többi falvai is, két egyenlő részre oszlik, az egyik részben a protestánsok, a másikban a katholikusok laknak. És abb m az országban, ahol egykoron heves küzdelmeket vivott egymással a két ellenség, most a legesodásabb az egyetértés. A lelkész és a tisztelendő ur a legjobb barátság- I ban vannak egymással. A szeptember nyol•• •• Kellemes me leg- mliterem ! ‘’HPJ aar Pompás gyermekik épek ! ©0 @0 Borult, esős Idő nem határoz Le gszebb Legértékesebb gj §g§L egy jól sikerült fénykép! Ilyen jól sikerült fényképek készülnek legjobb kivitelben Huszthy Zoltán közismert fényképészetében Nagykárolyban, Kossuth-utca 5. Öltöző szobácska. •• • • Gyöuyörii kivitelű fénykép-nagyitasok régi képek után is ! *^| 00 00
