Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
S Z A T M Á R MEGYEI KÖZLŐN Y hajtására született s magára vállalt feladatát be is fejezi mindenképpen. A munkapárt kirántotta az ország közkormányzatát és pénzügyeit a siralmas és szégyenteljes anarchia örvényéből. A bankkérdés megoldásával újra egészséges alapokra fektette hiteléletünket. A katonai kérdés megoldásával elejét vette a szörnyű katasztrófának, hogy világháborúba elegyedjünk teljesen készületlenül. A házszabályok ideiglenes rendezésével nyakát szegte az obstrukczió féktelenkedéseinek. Az állandó házszabályok megalkotásával útját fogja vágni, hogy a magyar parlamenti élet újra erőszakos és lelkiismeretlen, olykor hazaflatlan kisebbségek szeszélyének játéklapdája legyen. Magára vállalt feladatai közül, a mi még hátra van, azok között legfontosabb, mert a nemzet életére kiható, a választási törvény reformja, a választói jog ki- terjesztése demokratikus alapon, a magyar nemzeti érdekek köteles megvédésével. És ezt a korszakos feladatot is nemsokára, jóval előbb, mint a közvélemény hiszi, fényesen fogja megoldani, még pedig akként, a mint az ország fejlődése és fennmaradása érdekében feltétlenül szükséges: demokratikus irányú, széleskörű jogkiterjesztéssel s a nemzeti érdekek koczkáztatása nélkül. ii é mfií mm — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Az elmúlt hét elejének ünnepvárása teljesen lecsendesitette a most is úgyis holtpontra jutott zűrzavaros politikai bonyodalmakat. Az egyes részleteiben nyilvánosságra jutott választójogi reformjavaslat keltett csupán egy kis mozgalmat. A mindig békés hajlandóságú kormány a reformra vonatkozólag hajlandó az ellenzék egy némely óhaját is megvalósítani és e czélból ezzel kompromisz- szumra lépni. A már megszokott ünnepi — ezúttal — karácsonyi nyilatkozatok ezidén se maradtak el. Hivatott politikusok és politikai stréberek nyilatkoztak vegyesen. Lukács László miniszterelnök bejelentette, hogy legközelebb befogja terjeszteni a választásijog reformjáról és a házszabályok revíziójáról szóló törvényjavaslatokat. Valamint a közigazgatás reformjáról szóló organikus javaslatot. Justh Gyula, ez a nagypipáju, de kevés dohányu öreg salabakter is nyilatkozik. Szeretné ő látni azt az alkalmat, amikor nem nyilatkozik. Abban reménykedik, hogy a részleteiben ismert választójogi tervezet bizton megfogja ásni a sírját a Lukács kormánynak és azután jönnek ők és utánuk az özönvíz. Azt reméli, hogy újra felélednek a koalicziós idők rémnapjai. Végezetül pedig a lengő szakállu Apponyi is be- lefujt a jászberényi kürtbe. Csakhogy ez a kürt — amint tudjuk — megvan repedve és igy mivoltának megfelelő kellemetlen hanggal is rontotta a fekete karácsony nyirkos, ködös levegőjét. Lukács László miniszterelnök tegnap Bécsben volt és délelőtt magánkihallgatáson volt Őfelségénél. Községi ügyek. Wlegyebizottsági tagok választása. A Szatmármegyei Közlöny már jelentette, hogy az üresedésben levő megyebizottsági tagsági helyek betöltésére a választás határnapjául 1913. évi január hó 7 napja tűzetett ki. Betöltésre kerülnek a kővárremetei, a kántorjánosi, a felső- boldádi, a kismajtényi és az ombódi kerületben megüresedett tagsági helyek. Választási elnökül a kismajtényi kerületbe Domahidy Pál, a kántorjánosiba Teleki László, az ombódiba Sinka Lajos, a kővárremeteibe, Jeszenszky Béla, a felsőboldádiba Klintók Ágoston küldetett ki. Irodalom, művészet, A Kölcsey-£c-' a következő jelentést adta ki: A Kölcsey-Egyesület legközelebbi szabadlicealis előadását január hó 4-ike helyett január 11-én tartja. Szatmármegyei Közlöny. Előfizetési ára helyben 5 korona, vidékre 8 korona. Elvitte a viz a Szios-Tiszi ániiWM toil. Jelentettük annak idején, hogy egy nehány embernek jól jövedelmező állásra van szüksége és ezek érdekében mozgalom indult meg a Szamos—Tisza közének ármentesitésére alakítandó vizszabályozó társulat megalakítása czéljából. A tervhez a földmivelésügyi miniszter elvi hozzájárulását is megszerezték. A mozgalom kezdeményezői tervük megvalósításánál főleg Szatmárnémeti városra és a szatmári birtokosokra számítottak. Ez a számításuk azonban csütörtököt mondott. Hosszas tanulmányozás után megállapította Szatmárnémeti vezetősége, hogy pénzügyileg a vizszabályozó társulathoz való csatlakozás egyenesen káros. Ez okból sem Szatmárnémeti a város ingatlanaival, sem a szatmári birtokosok nem lépnek be a tervbevett társulatba. Ez a körülmény alkalmas arra, hogy a társulat megalakulását egyszersmindenkorra megakadályozza, ami a közre nézve határozottan előnyös volna Mert a most működő Szamos jobb- és Tisza balparti vizérdekeltség teljesen és kifogástalanul megfelel hivatásának és legalább is hetven százalékkal kevesebb rezsivel dolgozik, mint azt a sippal-dobbal tervezett ármentesitő társulat tenné, amelynek csupán az adminisztrácziós költsége többre van tervezve, mint amennyibe most az egész árvédelem kerül. Színház, A piktorok sem festették szebbre a szürke színházi viszonyokat. Az erőltetett humoru vígjáték hétfőn került színre alig 30—40 főnyi néző előtt A szereplők között — ezúttal meglehetősen diskrét komikumával — Szelényi Emilia tűnt ki. Elmaradt előadás. A kedd délutánra hirdetett Kis lord előadását közönség hiánya miatt nem tartották meg. Karácsonyi előadások. Szerdán este ^.Limonádé ezredes“, csütörtökön pedig „Éva“ került színre- Az előadásokat mindkét estén teltház nézte végig. A Csitri reprizo. Péntek este a Csitri szokatlanul nagy közönséget vonzott a nagykárolyi városi színházba. A vígjáték czimszeczadikán folyó ünnepségen, amely különösen egy hue uhelyen tartatik meg, sok hugenotta is résztvesz. Ez évben Simonne kijelentette, hogy szívesen résztvesz a szeptember nyolezadikán tartandó körmeneten. Ez nagy örömet szerzett Tűinek és az édes anyjának is, mert Simonne eddig nem nagyon képzelte az áhitatosságot. A mama és Titine persze nem tudják, hogy a soffőr elmesélte Simonnenek, milyen mulatságosan dobják egymást konfettivel, ez pedig nagyon mulatatta a kis Simonnet. Részt akar venni a proczesszión, hogy konfettit dobhasson. Ezt titokban elmondta nekem és felkért, hogy ne fecsegjem ki a titkát. Szeptember nyolezadikán Simonne Titine kíséretében egy angol fogaton a szomszédos faluba kocsikázik. A mama nem mehet velük, mert igen sok vendége érkezett. A bácsi — t. i. ez én volnék — sürgős munkát fejez be. Az idő pompás. Gyönyörű kocsiút a völgyben, a dombok alatt, azután végig a sürü fenyvesen. Megérkeznek. A fenyőfák alatt háromezer hivő veszi körül az imádott szökőkutak A falvakból sok kofa van ott és kis csacsik vannak a fákhoz kötözve. Mindenfelől nyerítés és lódobogás hallatszik. Repülő konyhákat és sokféle vásáros bódét állítottak fel. Falovak és sok egyéb játékszer kapható Délután ünnepélyt tartanak. De abban a pillanatban, amikor Simonne és Titine megérkeznek, még a vallásos szertartás folyik. Éppen az utolsó imádságot mondják és előkészítik a körmenet részére a mozgó oltárt. Simonne nagyon apró, még egy székről sem lát meg semmit. Akárhogyan erőlködik, nem látja sem az oltárt, sem a papot, sem a csodatevő szökőkutat. Unatkozik, türelmetlen lesz. Titinet megkérdezi, mikor lesz a konfetti dobás. — Nemsokára — feleli halkan Titine. A körmenet után, előbb még sétára viszik a jó Istent. Jól figyelj! Simonne komoly lesz. Már nem kérdez semmit. A jó Istent megsótáltatni! Végre valami nem mindennapi látványosság. Az a személy, amely eddig sohse barátkozott vele, most közeledik hozzál épugy mintahogyan eddig csak a papát, mamát, a bácsit vagy a nénit láthatta. Ez megérdemel egy nyugodt, csöndes pillanatott. Simonne nyugodtan engedi, hogy Titine arra az útra vezesse, emerre a körmenet indul. Mindenki itt van. A muszlinruhás fiatal leányok, az éneklők, a különféle egyletek tagjai .. . Simonne nem sokat törődik mindezekkel ; Titine figyelmeztetése nem sokat használ, ezek őt nem érdeklik. Izgatottan nézi a fehér, aranynyal díszes oltársátort, amely csaknem elvész a tömjén füstben; érzi, hogy alatta valami különös dolog történik. Közeledik feléje, már egészen közel jött. Az asszonyok letérdelnek, a férfiak lehajolnak. Titine odasugja neki: — Hajts le a fejedet Simonne, itt a jó Isten 1 Simonne lehajtja a fejét, de úgy intézi a dolgot, hogy od:ipillanthasson az oltársátor alá. Meglátja a püspököt; kezeiben tartja a fénylő keresztet. A püspök nagyon kicsiny és nagyon gömbölyű férfi, aki csak nagynehezen tud járni a göröngyös rósz utón; fájdalmasan nyöszörög szegény. Simonne jó ismerősöknél ebédelt; közel a körmenet helyéhez. Délután visszamennek újra és boldogan résztvett a confetti csatán. Szőke haja tele volt az apró színes papirkákkal, a mikor öt órakor délután berohant hozzám, hogy elmondja nekem kirándulásának apróbb mozzanatait. Nagy szóbőséergel mesélt a különféle szerencsejátékok, aeroplánok, korcsmák, szamarakról és a nagy embertömegről. Elmondja hőstetteit a confetti csata körül; egymaga négy zacskó confettit használt el. Félbeszakítom. — Hát a proczesszió ? — Megjárta — feleli. — Oh! csöppet se volt mulatságosabb a többinél ... De tudod-e bácsi kérlek, mi újság ? Láttam a jó Istent.. . És, — mintha enyhíteni akarná a szen- zácziót és a csodálkozásomat, amelyet e kijelentése bizonyára előidézett — egészen nyugodtan teszi hozzá: — Tudod, az olyan kis, kövérke . . . veghyilegti‘SztitHaufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a rom. kath. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep : Petőfí-ut 59. szám.
