Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-08 / 49. szám
SZAT MÁRMEGY El KÖZLÖNY Kedden beterjesztették a hadiszolgáltatásokról szóló két törvényjavaslatot. Azután a költségvetés tárgyalását folytatták. Vermes Zoltán a jegyzők fizetésének kiegészítését kivánja a IX. esetleg a VIII. fizetési osztályig, ami nem is járna az államháztartás nagy megterhelésével. Szélpáli István a városok segítéséről szólva, azt sürgeti, hogy a városoknak még 149.000 koronát utalványozzon ki a kormány és a rendőrség számára felvett egy millió koronát a költségvetés megszavazása után azonnal osszák szét. Nem helyesli a betegápolási adó felemelését, Nyegre László szerint üdvös volna, ha a kormány esetleg bizonyos állami jövedelmek átengedésével segítene a községek rettentő terhein. Lukács György azt fejtegette, hogy a köz- igazgatási bajokért nem lehet a minisztert felelősségre vonni, mert a közigazgatási tisztviselőkkel a miniszter nem rendelkezik. Ha a közigazgatás jelenlegi széttagoltságában megmarad, akkor ezen az állapoton segíteni nem lehet. A vita berekesztése után Lukács László miniszterelnök elismeri, hogy sok igazság van az elhangzott beszédekben. A szegényügy rendezéséről szóló javaslatokat nem sokára előterjeszti. A városokban a pótadó növekedését a városi tisztviselők fizetésrende- zése idézte elő. Lesznek specziális esetek, ahol az állam segíteni fog. A január hó elsején életbelépő uj adótörvényekről kijelenti, hogy a nagy jövedelmek terhei fognak emelkedni, de a kis jövedelmeknél csökkenni fognak. A kivételes katonai javaslatokat szerdán vita pélkül törvényerőre emelte az országgyűlés. Általánosságban elfogadta a Ház a nyug- dijjavaslatot is. Csütörtökön a kereskedelmi költségvetés tárgyalását folytatta a Ház. Cserrny Károly a vállalatoknak adott kedvezmények ügyében nagyobb ellenőrzést sürgetett. Beöthy László kereskedelmi miniszter ismertette a kereskedelmi tárcza vezetésében való programmját közlekedési, ipari, kereskedelmi és szocziális téren. Ez utóbbira vonatkozólag kijelenti, hogy nem hivő az állami szocziálpolitikának, mert egy helyes szocziálpolitikának kiinduló pontja, hogy az egyes társadalmi osztályok önmagu- kon belül fejlesztendők. A társadalmi osztályok saját ereje a leghivatottabb a szocziális fejlesztésre. Ismerteti a költségvetésnek szocziális irányzatú tételeit, amelyek mind fejlődést mutatnak. Ilyen a családi pótlékra vonatkozó intézkedés, a munkásbiztositó pénztárhoz való hoszájárulás. Az ipari téren gyakorlati oktatásra s képzésre helyezi a súlyt. Arra törekszik, hogy az iparoktatási intézetek internátussal legyenek ellátva. A kisipar terén megváltoztatta az eddigi támogatási módot. A nagyipar támogatása is reformra szorul. Ezen a téren készülnek az ipari alkalmazottak aggkori ellátása, a vasárnapi munkaszünet és a nyolczórai záróórára vonatkozó intézkedések. Pénteken a kereskedelmi tárcza költség- vetésénél Giessvein Sándor az idegenforgalom fejlesztésének szükségességét hangoztatta. Lengyel Zoltán — teljes joggal — újból a koalicziós rezsimet támadta. Elmondja, hogy a koalicziós képviselőház egyhangúlag leszavazta az önálló bankot. Azután a dalmát vasutakról beszélt és itt is azt bizonyította, hogy a koali- czió nagy bűnöket követett el Külön vasúti minisztérium felállítását követeli. A költség- vetést általánosságban és részleteiben megszavazták. Tegnap a háború esetére szóló kivételes | intézkedéseket tárgyalta a Ház. El érits iili. Bizalom a polgármesternek. A legillatékesebb kritika. A Nagykárolyban megjelenő „Közérdek Érmellék“ czirnii újság — mint már jelentettük — hosszabb idő óta Debreczeni István kir. tanácsos, Nagykároly város polgármestere ellen irányuló czikkeket közöl. A támadó czikkeknek semmi, a város közönsége érdekeivel össze függő komoly alapjuk nem lévén, csodálkozásunknak adtunk kifejezést, hogy a városi képviselőtestület hallgatagon tűri közbecsülésben álló polgármesterének hétről-hétre megismétlődő alaptalan megtámadását. A képviselőtestület több tagja végre is megelégelvén a „Közérdek Érmellék“ izléste- lenkedéseit, a ma tartandó képviselőtestületi közgyűléshez a következő beadványt intézték : Tekintetes Képviselőtestület! Köztudomású tény, hogy egyik helybeli lapban egy állandó rovat nyílt meg, melynek lekicsinylő tartalma az igen tisztelt polgármester ur ellen irányul, mint olyan ember ellen, ki kötelességérzetének tudatában nem is tartja szükségesnek, hogy azokra válaszoljon. A képviselőtestületnek azonban, aki a polgármester urnák hivatalos működését és hivatali kötelességeinek kifogástalan teljesítését ismeri, erkölcsi kötelessége, hogy azon lekicsinylő támadásokkal szemben állást foglaljon s ezért indítványozzuk, hogy mondja ki a képviselőtestület, miszerint Debreczeni István polgármester urat hivatalos működésében való magatartásáért teljes ragaszkodásáról és bizalmáról továbbra is biztosítja. A „Közérdek Érmellék“-ben pedig a már eddig is megjelent s a polgármester személye ellen irányuló czikksorozatnak tartalmát elitéli. Továbbá ugyanazon czikksorozatban a képviselőtestületre vonatkozó megjegyzéseket a leghatározottabban visszautasítja s ismerve a forrást, azzal foglalkozni sem kíván. Az indítványt a következő városi képviselőtestületi tagok írták alá: Csipkés András, Nonn János, Sternberg Mór, Asztalos György, Bunda Miklós, Luczay János, Kaufmann Jenő, Friedenstein Sámuel, ifj Hahn János, Sehusz- teritsch Ferencs, Róth Károly, Drágus István, Nonn Gyula, Kun István. Háborús jelek, Nem kell rémlátónak lenni, nem kell pesszimizmusban úszni ahhoz, hogy az ember arra a meggyőződésre jusson, hogy háborúhoz még ilyen közel visszamenőicg i húsz-harm in ez évre nem voltunk. Es énnél a szomorú megállapításnál rögtön arra kell gondolnunk, hogy mit is tudnánk, vagy mit is kellene csinálni, hogy a háborús veszélyt elkerüljük, vagy azt legalább magunkra nézve csökkentsük. De tudjuk: a baj sohasem jön egyedül és az egyik szomorú megállapítás maga után vonja a másikat. A háborús előjelek nagyon komolyakká és nagyon feketékké váltak és minekünk: ez ország népének semmiféle alkalmunk sincs arra, hogy befolyjunk a háborús veszély elhárításába. De talán meg az is nehezünkre fog esni és nehezen tudjuk majd keresztül vinni, hogyha szükség lesz rá, hogy magunkat védjük. Ilyenkor látjuk csak, hogy mi az a magyar vidék. Híreinket másodkézből kapjuk, óhajainkat nem tudjuk oly hangosan elmondani, hogy illetékesek meghallják és csak várjuk a halálthozó csapást, nyílt szemmel elkeseredetten, kétségbeesetten, halálraszántan. Ilyenféle lehet a halálraítélt lelki állapota, mikor felhág az akaszvadt volna a fáradság viaszosán fénylő áriája. A harisnyás ember élénken lelkesen, de sok pergő szóval dicsérte az áruját. Kioldá ott a csomagot, s a kaczér harisnyák kívánatosán nyújtóztak végig az asztalon. Hatvan krajezár- ért adott egy párt, mert egészen kötött s nem gonoszul varrott áruk, mint a mostaninak, nagyszerűen érzi magát bennük a láb, nem színtelenednek a mosástól. Én makacskodtam, sokalltam az árt, ő udvariasan, alázatosan kapa- czitált, mikor egy kicsit becseréltem a harisnyákat, megbocsátó lenézéssel mosolygott, mikor jobbat, s diszkrétebb színűt kértem azt mondta uraságod szakértő, sietős léptekkel elment, kérve, hogyha tehetem, várjam meg. Két perez múlva megbántam Ígéretemet, öt perez múlva boszankodtam rajta, tiz perez múlva eszembe jutott, hogy komoly és sürgős munka vár rám elmenni nem akartam, mert úgy éreztem, nagyon rut és mély sebeket tépő becsapás lenne ez, lázas idegességgel, bosszankodva, türelmetlenül vártam. Negyedóra múlva kicsit lihegve, verejtékezve visszajött. Gondosan, simogató szeretettel bontotta ki kis csomagját, aztán sok várakozással elém tartotta. Most láttam, fájt neki, mélységesen szomorította, hogy sietve és sürgetőleg választottam ki két párt, táviratstilusban alkudtam vele, elhárítottam a köszönetét, fizettem és elmentem. Aznap délután tétlenül ődöngtem a körúton, bámész unalommal néztem a kirakatokat Az egyikben éppen olyan harisnyát láttam, amilyent én vettem a harisnyás embertől, csak négy korona helyett egy korona húsz fillér volt két pár. Bosszankodtam. Úgy éreztem, elárultak, becsaptak. Jó akartam lenni, meleg volt, a szivem s kihasználtak. A harisnyás embertől igazán mást vártam. Olyan derék, jóképű, naiv, becsületes öreg fiúnak látszott. És ő is becsapott. Határozottan és kegyetlenül haragudtam rá. Szinte szerettem volna bosszút, állni. III. Néhány napig nem jött az asztalomhoz. Azt hittem maga is érzi, hogy becsapott, res- teli a dolgot, úgy tesz mint az erősebb gyermek, aki elfut a gyengébb elől, ha megverte, maga sem tudja miért. Igen — gondoltam — a harisnyás ember homályosan vagy egész világosan érzi, hogy erkölcstelenség volt kihasználni a naivságomat, a hitemet... Bosz- szantott, idegesített, fellázított. Bántott, hogy mindennap látom. Szinte felcsattant bennem a harag, mikor újra feléin kínálta a csomagját. Kemény, rideg gesztussal intettem el, igyekeztem éreztetni vele a megvetésemet, amelyre beesapottságom keserűsége adott okot s titkos elégtétellel láttam, hogy kissé megriadtan, összébbhuzódva ment a másik asztalhoz. Másnap, harmadnap még inkább felszilajodott az ingerültségem s felháborodtam, mikor a harisnyás ember ijedten magvarázatkérően nézett rám. Megmondtam neki, hogy rutul becsapott, s konokul tiltakoztam ellene, hogy megmagvarázza az álláspontját. Nagy bosszút állottam, de kár, hogy az öreg fiú olyan megdöbbenten, letörten, szótlanul ment el, mintha valami igazságtalanság érte volna. Ez megzavart, nyugtalanított. Feltámasztotta a lelkiismereteket s hiába próbáltam megnyugodni, hogy semmi közöm hozzá, hogy ostobaság ennyit foglalkozni vele. Láttam, éreztem, hogy nevetségesek a kételyeim, fölösleges a tépelődés, de nem tudtam szabadulni tőlük. Hiába akartam józan és okos lenni, fájt, hogy a harisnyás ember sértődötten kerüli az asztalomat, utálatos, rossz embernek éreztem magamat, aki gyengébbet bántott s egyre jobban, egyre határozottabban jegecsesedett ki bennem a szégyenkezés. Kényszeredetten feszengtem, ha az öreg, kopott ember hangtalanul, hideg, köszönéssel elment előttem. Én lettem az erősebb gyerek, aki futottam a m v "ohy«efo íLti. Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. kath. templom mellett. állapíttatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám.
