Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-08 / 49. szám
Nagykároly, 1912. deczember 8. 49. szám. XXXVIII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai -utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. • Megjelenik minden vasárnap. 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér* sora 60 fillér. ElllZi Mit Az ellenzék teljességgel félreértette a kormánynak azt a czélját, amelyet a kivételes törvényjavaslatokkal elérni akar. Ismét manifesztummal lordul a nemzethez és nyugtalanságot terjeszt és izgat és heves akcziót fejt ki oly törvényhozási intézkedések ellen, amelyek éppen arra vannak szánva, hogy a közbiztosságot növeljék és az állampolgárokat még rendkívüli állapotok között is az állam fokozott erejével oltalmazzák. Az ellenzék azonban rémképeket lát. Ugyanazzal a logikával, amelylyel az obstrukczio leverését alkotmánysérelemnek, a téktelenkedő képviselők eltávolítását a parlament megcsonkításának minősítette: a kivételes törvényjavaslatokról azt süti ki, hogy azok a közszabadság elkobzását jelentik és a kormánynak lehetőséget nyújtanak arra, hogy háborús bonyodalom mesterséges felkeltésével vagy mozgósításnak ok nélkül való elrendelésével diktálod hatalmat ragadjon magához. Könnyű belátni, hogy az ellenzék rémképektől fél és rémképekkel riasztja a közvéleményt, amelynek pedig felesleges izgalmakra most igazán nincsen szüksége. Természetes ugyanis, hogy háborúban, vagy a háborús készülődés idején kivételes intézkedések kellenek, mert midőn a nemzet győzelméről vagy elbukásáról van szó, minden erőt meg kell íesziteni a győzelem érdekében. Ilyenkor a normálisidők hétköznapi rendjét és kényelmét félre kell tenni, meg is teszi ezt minden kormány és megteszi mindazokat a kivételes intézkedéseket, amelyeket az ország javára valóknak ítél, akkor is, ha nincs rájuk törvényhozásilag felhatalmazva. A Lukács-kormány tehát, nemhogy a közszabadság elkobzására, vagyis az alkotmány megsemmisítésére törekednék a kivételes javaslatokkal, hanem éppen ellenkezőleg azt akarja elérni, hogy még a rendkívüli helyzetekben sorra kerülhető kivételes kormányintézkedések is törvényileg legyenek szabályozva. Aztán hát szép dolog az a közszabadság, amely a polgárt a saját kormányával szemben megilleti; de amikor a nemzet egy idegen nemzettel van élet- halálharczban, akkor mégis csak fontosabb a nemzet győzelme és megmaradása, semhogy azt egyesek szabadsága és kényelme kedvéért föl lehetne áldozni. Ha ellenség tör az országra, minden polgárnak az a kötelessége, hogy minden telhető módón igyekezzék a haza védelmét előmozdítani és abban saját menekülését is: a rendes közszabádságok túlságos firtatása ilyenkor igen könnyen idegen szolgaságra juttatja az egész nemzetet. De ez talán nem is vitás kérdés; az ellenzék is csak attól tart, hogy a kormány visszaélhet kivételes hatalmával. Ámde ez a kivételes hatalom csak kivételesen veszedelmes időben illeti meg a kormányt, az pedig már nem is rémkép, hanem a legtarthatatlanabb feltevés, hogy a kormány mesterségesen idézzen elő háborús bonyodalmat, vagy rendel el mozgósítást csak azért, hogy kivételes hatalmával zaklathassa az országot. Végre is a hat dómmal egyenes arányban nő a felelősség is. A kivételes hatalommal ki- .vételes felelősség terhe jár együtt. Nemzetek békéjével és türelmével nem lehet könnyelmű játékot űzni, katonák millióit pénzmilliók százaival egyetlen kormány sem fogja puszta párttaktikai fogás ked- ’ véért mozgósítani. Ám úgy látszik, hogy az ellenzék maga sem veszi komolyan a maga aggodalmait, mert ha komolyan venné, hogy a közszabadságnak és az alkotmánynak végveszedelme közelget, akkor csak megemberelné magát annyira, hogy ott emelje fel szavát, ahol kötelességei teljesítésének egyedüli helye van: az országgyűlésen. A Mi politií tatifi. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — A képviselőház hétfői ülésének megnyitása után Lukács László törvényjavaslatot nyújtott be a Szerbiával szemben életbeléptetendő utlevélkényszerre vonatkozólag. Nia- mesny Mihály a közigazgatás megjavítását sürgette. Schuller Rezső a költségvetéssel főleg az adótörvények szempontjából foglalkozott. Almássy László a véderő fejlesztésének szükségességét fejtegette s foglalkozott a balkáni veszedelmekkel, amelyek könnyen átcsaphatnak hozzánk is. Harisnyás ember. Irta MAGYAR LAJOSI. Minden délben találkoztam vele. Odalépett az asztalokhoz, fáradt lanyha mozdulatai mutogatta vendégeinek a kis csomagját, öt-hat pár harisnya volt a csomagban, égszínkék, rikító piros, mosolygóan sárga, égetl-zöld, halkan mormogott valami alázatos kinálásfélét, a vendégek felpillantottak tányérjukról, idegesen nem-et intettek, a harisnyás ember alázatosan, minden keserűség nélkül csak nagyon fáradtan odább ment, csöndesen, nem tolakodóan odalépett a másik asztalhoz, ott is kínálta a harisnyáit, onnan is elintették, ő meg ment tovább. Minden nap, szép időben, rossz időben láttam a harisnyás embert. Kissé őszbe- csavarodott, öregesen fáradt, törődött volt, de járta, egyre járta a meddő kínálás kálváriáját. Hunyorgó, fátyolos fényű szemében mintha a kitörő könny csillogott volna, de pergament- szerüen fénylő arczán nem láttam soha lázongás, keserűség villámlását Olyan a harisnyás ember, mint egy öreg, nagyon öreg gyerek, aki előre fél a veréstől s jaj, de most mindjárt sírni kezd. Igen, egészen olyan mint egy gyerek, olyan bizakodó, olyan naiv, jár, egyre jár a vendégek asztalai között, kínálja, egyre kínálja a harisnyáit, de hiába, s egyik meddőség után következik a másik. Az utczán is találkoztam vele. Akkor láttam, hogy ruhája fényes a kopottságtól, félczilinderje ütött-kopott, de tiszta, mint akiét minden reggel lekefélik. Akkor éppen esett az eső, csatáktól, pocsolyától fénylett az utcza, az emberek behúzott nyakkal siettek és ő is sietett A kis csomag nem volt a kezében, a kabátja alá dugta, a tolakodó eső elől elrejtette a kaczér harisnyákat, a szivén melengette őket, pedig ő fázott. Olyan furcsa, olyan különös volt, amint a begombolt kabát kidagadt a csomagból, úgy hogy rámosolyogtam az öreg gyerekre, bizalmaskodva, mint régi ismerősek. Nem mosolygott vissza, de a kalapját alázatosan kapta le, köszönt olyan csöndesen, mintha most is kevés áruját kínálná benn a vendéglőben. Nem tudom miért, akkor hirtelen önmagam előtt elszégyeltem magam, a szivemet szánalom langyossága hulámozta körül, eszembe jutottak a ziinankós hideg napok, amikor az öreg fiú fázva jár vendéglőről vendéglőre s kínálja, egyre hiába kínálja a kaczér portékáját. Akkor nagyon melegen és sok szívvel sajnáltam a harisnyás embert. Elhatároztam, hogy vásárolok tőle. II. Mikor magamhoz intettem, fátyolosfényü szemében az öröm villáma czikázott fel s pergamentszerii, fáradt arczárói, mintha leolKellemes meleg1 műterem ! Legszebb Légé rté- kesebb Pompás gyermekképek ! egy jól sikerült fénykép I Ilyen jól sikerült fényképek készülnek legjobb kivitelben huszthy Zoltán közismert fényképészetében Nagykárolyban, Kossuth-utca 5 Gryönyörü. kiviteli! fénykép-nagyitások régi képek után is •• O: tsí 05
