Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
Nagykároly, Í9I2. november 24. 47. szám. XXXVUi. évfolyam TMARMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTGSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. >afe RJsgjeletí ik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron* Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 60 fillérA sztrájk. Irta : Or. Lengje! Zoltán. Újabb időben addig dörgölődztek a szocziálistákhoz, hogy ime rájuk ragadt azoknak leggyakrabban használt fegyvere: a sztrájk. Igenis Magyarországon újra vezet. Valami újat csinál, amit nem látott a külföldön, amit nem onnan tanultunk el. Polotikai sztrájk van. A parlamenti munkások egy részét kizárták, a másik része szolidaritást vállalt velük és abbahagyta a munkát. A kizárás is tart, a sztrájk is. A munka azért nem szünetel. A többség benn dolgozik, a kisebbség kívül agyarkodik. A sztrájk tehát szakítás csupán. Tulajdonképpen munkamegosztás. Játék. Künn a bárány, benn a farkas. Magánüzemnél is veszedelmes ez. Közkötelessegek területén úgyszólván gondolatnak is képtelenség. Aki képviselő, annak a parlamentben a helye. Ott kell lennie, vagy lemondania. Ha nincs ott: igazolnia kell magát. Az ellenzek azt mondja, hogy a kizártak miatt van ez. A kizártak törvénytelenséget állítanak. A törvénytelenség nem a kizárásban van, hanem szerintük az előzményekben. Az előzmények az egy éves obstrukczióban gyökereznek. Ez az obstrukczió pedig nem nyert beiga- zolást, sem a nemzet nem helyeselte, sem az azóta lefolyt események. Ellenkezőleg, hogy a véderőt a kisebbség | fejleszteni nem engedte: vitázhatatlan igaz- ! ság. Ma sem engedné, ha meg nem volna. ! Hogy meg kellett csinálni, az összes események bebizonyították. Egy napot se j veszíthettünk, ha Törökország sorsára jutni nem akartunk. Nem igaz az, hogy a véderő elleni | obstrukczió nemzeti követelésekért folyt. ! Akkor is tagadták, most se állítják. De ha igaz volna is, ez az akczió megkésett. Letették a fegyvert már 1906-ban. Nem vették fel azóta sem. A harcz állítólagos czélja előbb a bankkérdes volt. Ezt átengedték. Azután jött a választói jog kér- j dése. Ez meg semmi kapcsolatban nem volt a véderővel és csak annak elintézése után Jett és lesz aktuális. Ha tehát előbb nem vesztettek volna csatát: most vesztenék el. A balkáni háború, Oroszország nyomása, a szerb hepcziás- kodás mind azt bizonyítja. Igazságuk tehát j nincsen. Kibeszélés és a felelősség áthárítása az összes szószaporitás. Az ilyen belső rendcsinálást, amely a jelen körülmények között és a kényszer- helyzet nyomása folytán‘-esak szabálytalan utón mehetett végbe, különben is csak a j történelem igazolhatja. Akit igazol: föl van mentve, naggyá van téve, felmagasztosul. Akit nem igazol: megsemmisült. A történelem pedig elvégezte feladatát. Az események nem az ellenzéknek adtak igazat. Ahogyan tehát az egy éven át folyó amerikázás nincs igazolva, nincs a most folyamatban levő sztrájk sem. A sztrájk különben is csak hatalmi kérdés. Aki tovább bírja: az győz. Akinek nagyobb a muni- cziója: az marad fölül. Minden esetben a vállalat szenvedi a kárát. Ez esetben a vállalat az ország és annak alkotmányos élete. Ennek a számlájára megy minden. S az erkölcsi, anyagi és diplomácziai veszteség máris kiszámíthatatlan. Mindegy, azt mondják ők mennek a végletekig. Jön a sabotage. Mert egyébb nem jöhet. Amig együtt voltak a többivel: rosszul dolgoztak. Ez az amerikázas korszaka. Most letették a szerszámot. Ez a sztrájk. Ezután csak a direkt rombolás, pusztítás köveikezhetik: a sabotage a magyar nemzet nagyobb dicsőségére. Szakasztott úgy megy, mint Mohács előtt. Előbb a főnemesség és a köznemesség pusztította egymást teljesen elmérge- sitett politikai harczokban. Azután az urak és parasztok ölték egymást nyílt belső háborúban. Az ingó tőke látta a bajt és kivándorolt. így maradt a marakodás, a szegénység és jött a török a nyakunkra. Egyenesen neki csináltuk az utat. És mikor a török ellen fegyvert kellett fogni, az ország teljesen betelvén vezetőinek politikai hadakozásaival, megundorodva mindenkitől, magukra hagyta őket. Tömöri az érsek, az urak, a főnemesek Jégzajlás. Irta: KORFIZ HOLM Terlani Adah és Selten Fritz már hosz- szabb idő óta haladtuk némán egymás mellett. A férfi bosszús volt és a nő szomorkodott emiatt. Most befordultak a Karlstrassera és a Duna felé mentek. Előttük egy lámpagyujto- gató topogott nehézkesen nagy czikk-czakkban, egyik oldalról a másikra. Minden pillanatban megállt, azután megcsörrent fenn a lámpa üvegénél a hosszú rúd, amelynek végén halvány lángocska lobogott és rögtön háromszögletű láng nőtt és fei-fellobbanó fényt vetett a gyalogjáró kövei közt folydogáló patakocskára. Adah és Selten oly lassan mentek, hogy a lámpagyujtogátót sem érték utói. Mellettük siető emberek iparkodtak nagy tömegekben a Duna felé, hogy a jégzajlást megnézzék. — Miért játszij< velem ? '— kérdezte Selten nyers hangon. — Vagy mit jelentsen ez a dolog ? Nyárspolgárias gondolatai vannak ? Vagy valami más? — Nyárs polgárias gondolataim? — A lány hangja rezgett. Nem, egészen más. Amire ön gondol, arról már rég leszoktam. Tudja, színésznő vagyok. Úgy érzem, hogy a polgári erkölcsön kívül állok. De azt hiszi talán, hogy semmiféle morál nem vezet? — Ezt én nem értem —- felelte a férfi, bosszankodva. A nő felsóhajtott. Hallgatagon értek a Dunához. A folyó, amely máskor lassan höm- pölygött tova, elérte a rakpartot és vad áradatban zuhogott. Csodálatos halkan recsegtek és ropogtak a jégtáblák és fáradhatatlanul törtek egymás hátára. Seltennek hátra kellett tartania a fejét, hogy Adaht oldalról nézhesse, mert különben a mellette lévő lámpa az ő árnyékát vetette a leány arczára. A lány nagyon szép volt igy, ahogy lenézett a jégtáblák harczára. Csak egy halvány vonás a szája körül mutatta, hogy már ismerte az életet. Menjünk fel a hidra. — Jó, — felelte a leány. S amint a lejtős feljáraton mentek felfelé, remegő sóhaj szakadt fel a melléből. — Hát mi az ön morálja ? — kérdezte a férfi hirtelen. — Egy férfit hitegetni, játszani vele, ez az ön morálja ? A lány kinyitotta a száját, mintha mondani akart volna valamit, de hallgatott. Meg kellett álianiok. A hid bejáratát hosszú vasláncz zárta el. Egy vonatot vártak. Most megrázkódott a hid. Tüzet okádva rohant el előttük a vonat. Azután csak az utolsó kocsi vörös lámpáit lehetett látni. Adah utánuk nézett, amint folyton kisebbek lettek és valami homályos vágy szorította össze a szivét. A láncz csörömpölve hullott a kövezetre. Lassan mentek a hidon végig. Éppen egy pillér felett álltak meg, amely jégtörőjének hatalmas kőorrát fensőbbségesen feszitette a jégtáblákkal szembe. Egy hatalmas jégmezőhöz hasonló jégtábla tört felé, nagy ütődéssel vágódott hozzá és egy szempillantásig mozdulatlan maradt. Hirtelen azonban megrecs- csen a nagy tábla és kettérepedt félelmetes hangtalanul, nagy erővel. A darabok a pillér két oldalán fordultak tovább. Azután nyugodtan haladtak el a hid alatt. Selten szinte öntudatlanul, érdeklődés nélkül nézett le. — Miért játszik velem — kezdte újra. — Hiszen úgy tesz, mintha én előttem még senkié sem lett volna. — Eddig csak egyvalakié voltam — felelte a lány halkan — és azt szerettem. — Természetesen, engem maga nem szeret. A férfi megrántotta a vállát. A lány egy pillantást vetett lopva, a férfi hatalmas, vállas alakjára és szelid borzongás futott végig a hátán. — Azt hiszem, hogy szeretem — szólt fojtott hangon — de nem tudom, hogy becsületes, jellemes ember-e? Ruhát fest IfAnfAl vegyileg tisztit *3?jl ámuel Nagykároly, Kölcsey-n. 1. a rom. Rath, templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Talap: Patoti-ut 59. szám.
