Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLŐN V mentek Mohácsra a törökök ágyúinak a torka elé, leöletni magukat teljes parédában. Zápolyai pedig a túlsó partról nézte és várta negyvenezer emberével, hogy elhulljon a király és az egész ellenpárt és a zsákmány az övé legyen. így mentünk tönkre Mohácsnál. Ez az igazság dióhéjban. 400 éve nyögjük. És se Verbőczinek, se Zápolyainak nem adott a történelem igazat. Közös szolgaság lett a vége, a végletekig folytatott cziva- kodásnak. Tessék tehát csak folytatni újra, ha ez kell megint. Akkor a történelem könyvébe úgy lesz beírva: A végzet ki- töltöttnek vette a 300 éves büntetést és szabadlábra helyezte újra a nemzetet, de az alighogy a levegőre kijutott, visszaesett előző bűnébe és nem tette magát a szabadságra érdemessé. Igenis. Ennek más vége nem lehet, ha a nemzet életösztöne a marakodókat haza nem parancsolja és az utolsó órában rendet nem teremt. A i pillái eseményei. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Az elmúlt hét legérdekesebb politikai eseménye Gróf Tisza István hétfői aradi beszámolója volt. A kiváló energiájú, nagytudásu államférfi beszédét a napi lapokból elolvasta mindenki, aki az országos politika iránt érdeklődik s igy csupán a választójogi reformról tett kijelentéseit reprodukáljuk. A többség — mondotta Tisza — egyebek között kötelezettséget vállalt a választójog reformjának megvalósítására is s e kötelességének eleget is fog tenni. Mostmég hiba volna ennek a kérdésnek részleteivel foglalkozni, úgyis csak pár hét választ el a konkrét javaslatbeterjesztésétől. Csak pár vonással jelzi tehát a reformmal szemben a maga álláspontját. Konstatálja, hogy Magyarországon senki se akar általános választójogot, de viszont senki se akar reakcziót se. Ma már az egyesült ellenzék isazon az állásponton van, hogy megelékszik 2,400.000 választóval, eztpedignem lehet általános szavazati jognak nevezni. De viszont azok, akik ennél is óvatosabbak a kiterjesztésben, ugyancsak hajlandók rá, hogy az ipari munkások százezreit beeresszék az alkotmány sánczaiba s egyúttal a szellemi czensus utján megnyissa a kaput arra, hogy az automatikus, szerves fejlődés utján évről-évre való tudatos szervezkedéssel kiépüljön a magyar demokráczia büszke vára, Tisza azzai végezte beszédét, hogy felidézte nagy vonásokban az elmúlt nyolcz hónap politikai eseményeinek képét. Utalt arra, hogy volt idő, még pedig a tavasszal, mikor Apponyi is, Andrássy is kétségbeesve elitélte az obstrukczió elfajulását, hogy aztán ők maguk is beálljanak obstruktoroknak. A harcz nem volt tovább elkerülhető, a többség megharczolta, a csatát megnyerte, a parlament rendje, munkássága helyreállott s most ő, akinek vezetőszerep jutott ebben a küzdelemben fölemelt fővel jelenti, hogy Ígéretét beváltotta. Kedden jelent meg az osztrák delegáczió hadügyi bizottságának jelentése a közös hadügyminisztérium 1913. évi költségvetése tárgyában. A jelentés részletesen ismerteti az albizottság tárgyalásainak lefolyását, majd az e tárgyalásokban leszürődött véleményeket a ! következőkben foglalja össze : Tekintetbe veendő a pénzügyek szomorú helyzete és az általános rossz gazdasági viszonyok. Törvényjavaslat terjesztendő elő a szolgálatban szerencsétlenül járt katonák és segélyre szoruló családjaik támogatása ügyében. Intézkedések teendők a katonákkal való rossz bánásmód ellen. A hadseregben előforduló öngyilkosságok megelőzésére szükséges eszközökről való gondoskodás. Módosítása a szolgálati szabályzat azon határozatainak, amelyek a katonaságnak utczai tüntetések alkalmával való fölhasználására vonatkoznak. Évenként kimutatás előterjesztése a hadseregben uralkodó egészségügyi állapotokról és pontos nyilvántartása a hadgyakorlatok és fegyvergyakorlatok alkalmával előforduló betegségeknek és szerencsétlenségeknek. A Landwehrnél meghonosított mezőgazdasági tanfolyamok kiterjesztése a közös hadseregre. Az egyes lőpor- és lőszerraktáraknál életbeléptetett biztossági rendszabályok megvizsgálása. A király és kísérete pénteken délután Bécsbe utazott. . Érdekes a mai számunkban közölt Szerencse tudósítás Hekscher Sámuel senior czégtől Hamburg. Nevezett czég a tőle megszokott pontos gyors és lelkiismeretes nyeremény kifizetéseivel itt és a környéken olyan jónevet vívott ki magának, hogy fölhívjuk az olvasó közönség figyelmét mai hirdetésére A tél előtt. Valami különös félelem és remegés fogja el minden évben különösen a szegényebb néposztályt az ősz végén. A tél előtti félelem ez. A tél nálunk Magyarországon, mint valami mesebeli sárkány, szedi mindig az áldozatait, de még sem akadt olyan Szent György lovag, aki ezektől az áldozatoktól és ettől a sárkánytól megmentette volna ezt az országot. Szinte szeretnők azt mondani, hogy a téltől való félelem alaptalan túlzás, de ha ami gazdasági viszonyainkkal tisztában vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy bizony nem alaptalan, nem felületesség, nem túlzás és rövidlátás, hanem az igazi helyzetnek tiszta szemmel való meglátása. Ami országunk népességének gazdasági állapota és anyagi helyzete ma olyan, hogy rendkívüli kiadásokat nem bir el. Nemcsak a munkásosztály, hanem a középosztály is krajczárra kiszámított budgettel dolgozik. De ez a krajczárra kiszámított budget beválik nyáron, ősszel, tavasszal és csődöt mond télen. A fűtés, a világítás olyan hatalmas összegre nő meg télen, a ruházkodás annyival drágább, az étkezésnek a költsége annyival megnő, hogy még a legkonszolidáltabban élő, legpontosabb, legtakarékosabb család is a tél beálltával egyszerre deficzittel kezd küzdeni. A téltől való félelem nem alaptalan és egyike azoknak a problémáknak, amelyeket csak igazán nagy gonddal és sok hozzáértéssel lehet és kell megoldani Mert meg kell oldani. Nem lehet egy nemzet élete igazán nyugodt és rendszeres, ha egy évenként elkövetkező természeti tünemény a hideg, a tél, az életébe zavart hoz. Azok az intézmények, amelyek a téli nyomort enyhíteni akarják, melegedő szobák, ingyen kenyér kiosztó hely, ingyen- tej osztogatás, népkonyha, mind csak egy-egy részét, sőt talán csak egy apró problémáját oldja meg a nagy probléma komplexumnak. Ez oly naivul hangzott, hogy a férfi bosszúsága ellenére is felnevetett. — Igen — mondta — most kerül elő a riválisom, a feketefürtü költő I Mondja csak Adah, mit talál maga tulajdonképpen abban az ostoba fiatalemberben ? — Ne beszéljen igy róla. Látja, oly szép volna, ha magában volna belőle valami. Hiszen ő még fiatal és naiv, de annyi törekedés van benne. Nem szép az, ha egy emberről azt lehet mondani, hogy a legmagasabb dolgokra törekszik ? Talán eléri. — A legmagasabb felé . . . mondta a férfi megvetőleg. — Hát mi iránt érdeklődik Ön tulajdonképen ? — folytatta Adah. Ön kereskedő, aki minél több pénzt akar keresni. Éhez jön még egy kevés sport. Ki tud tölteni ez egy életet? — A sport erőt ad — kiáltotta a férfi és megtapogatta karjának izmait. A lány elpirult. Selten rátámaszkodott a karfára és lenézett a zajgó jégtáblákra. — A szegény ember nagyon tudákos — gondolta magában — érvekkel kell előhozakodni vele szemben. — Nézze csak Adah — szólt azután — ez a dolog nagyon komikus. Ki nem törekedett valamikor a legmagasabb dolgok felé. En is, elhiheti! Nézzen csak le ide — mutatett a jégtörőre — mi tudjuk, hogy ez a h;d szilárdan áll és hogy a jégtáblák úsznak feléjük, de nem éppen úgy tűnik, mintha a pillér törne előre az egy helyben nyugvó jégtáblák között. A hatás egyforma. így van ez az életben is. Hogy az ember szalad-e a czélja felé, vagy szilárdan megállva lábain, várja be, az mindegy. Csak egy külömbség van a kettő között. Aki egész életén keresztül egy helyben áll, az az erősebb. Hiszen maga tudja, hogy mozgó jégtörők is vannak, kis gőzhajók, amelyeknek ugyanaz a rendeltetése, mint ezeknek a pilléreknek. Az előbb lejebb láttam kettőt, munka közben. De amikor a Duna jege teljes egészében megmozdult és feléjük tört, látnia kellett volna, hogy siettek magukat biztonságba helyezni. És nézze itt, ezt a pillért, mily keményen áll itt és hogyan várja be a feléje zuduló jégtömeget. Ilyen az élet is. A nagy jégzajlás eljut mindenkihez, de nagyobb erővel állnak vele szembe azok, kik mozdulatlanul állnak a helyükön és bevárják, mig eljön, mintázok az éretlen fiatal emberek, akik nem tudják bevárni és elébe futnak és gyorsan akarják elérni. És az erő minden, az erő az a legmagasabb dolog, amiről maga beszélt, Adah. Adah fénylő szemekkel nézte. _____— Hiszen Ön . . . suttogta izgatottan. A férfi azonban már karjaiba vonta és száját egy csókkal zárta le. — Csacsi! — ujjongott Selten — megokosodtál végre. Jer, most hozzád megyünk és te egy csésze teát készitsz nekem. Egészen átfáztam. A lány nem ellenkezett tovább. Mikor a férfikarját az övébe kulcsolta, odasimult hozzá. Sietve lépkedtek, valami közös vágytól hajtva. Havazni kezdett. Nagy, nedves pelyhek hullottak lassan a kövezetre és valami hideg, sárgás-szürke csatakba olvadtak át. Azután Selten felkapta Adaht erős karjaiba és felvitte a két emeleten a lakásába. És a lány reszkető kezekkel simogatta a férfi hótól nedves bajuszát és arczát lélegzettelen csókokkal borította el. Késő éjszaka volt már, amikor Selten az ablakhoz lépett és kinézett a sötétbe. — Jöjj csak, Adah — kiáltott — nézd csak odaát sétál fel és alá a te költőd. Szegény fiú, ilyen időben itt sétál az ablakod alatt. A lány futó, mosolygó pillantást vetett az utczára, aztán Seltenre támaszkodott és fénylő vizes szemekkel nézett fel reá. És félig nyitott ajkait odanyujtotta a férfi csókjai elé. vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb. Gyógyhatása felülmúlja a hasonösszetételü külföldi ásványvizeket. Hurutos bántalmaknál páratlan. Az idei termésű savanyú borral vegyítve kellemes ital. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra küld a „BIKSZÁDI" GYÓGYFÜRDŐ IGAZGATÓSÁGA. A ,Bilcszádi‘ i 3233 Gyógy-ásványviz
