Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
Nagykároly, 1912. októbes* 27 43. sz km. XXXVIII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Pártoktól független NAGYKÁROLYBAN Jókai-ntcza 2. sz. FOLiTIXAS LAP. Telephon 56 szám. 1 ■■■ Megjelenik mindere vasárnap. ------ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyéyreS koroDa Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ,Nyilttér“ sora 60 fillér. Kabát nélküli gomb. Körülbelül két héttel ezelőtt az ellenzék intézőbizottsága kiküldte az ellenzék kilenczes bizottságát, hogy az küldje ki a négyes bizottságát és hogy ez négyes bizottság hívja " össze az egész ellenzék értekezletét. Hogy mit csináljon ez az értekezlet, azt ebben a perczben nemcsak mi nem tudjuk, de nem tudja az egész ellenzék sem, annak intézőbizottsága sem, ennek kilenczes bizottsága sem és ennek négyes bizottsága sem. Az ellenzéki lapok azt modják, hogy a szövetkezett ellenzéknek tisztáznia kell az ország előtt, hogy mi az álláspontja a háborúval szemben. Mi azonban azt hisz- szük, hogy_ettöl a nehezen kialakuló ellenzéki háborús állásponttól egyelőre még nagyon nyugodt lehet Európa. iVmennyire ugyanis mi látjuk a dolgokat, hát ez az ellenzéki értekezlet nem olyan tragikus dolog, mint amilyennek a “ szörnyüködő közvéleménynek beadják. A szövetkezett ellenzéki pártoknak ez a közös értekezlete nem lesz mellékparlament, nem íog se hadat üzenni, se békét csinálni. Ez a közös értekezlet a mi értesülésünk szerint inkább komikus, mint tragikus dolog. Ez a közös értekezlet ugyanis semmi egyébb, mint egy gomb, melyhez nincs kabát. Amikor az intézőbizottságból kiküldött legújabb négyes bizottság megalakult, akkor nagy zavarban volt a szövetkezett ellenzék. Ennek a kiküldetésnek ugyanis az volt az előzménye, hogy a szövetkezett ellenzék vezérei a koaliczióból a íuzióra szerettek volna áttérni. Az volt a terv, hogy az összes ellenzéki pártok egy párttá tömörülnek. A közös ellenzéki értekezlet czélja pedig az lett volna, hogy ezt a tömörülést, melyet *)k némi kis megalomá- niával »történelmi esemény »-nek neveztek, ünnepélyesen kimondják. Nem is volt a fúziónak semmiféle elvi akadálya. Elvi akadály csak ott merülhet tel, ahol elvi ellentétek vannak. Elvi ellentétek viszont csak ott lehetnek, ahol elvek vannak. Mivel azonban a szövetkezett ellenzéki pártok elvbőségben nem szenvednek, tehát az ő egyesülésük elé nem gördül semmiféle elvi akadály. A fúzió ! mégsem sikerült. Hogy miért nem, arról egyelőre még hallgat az annyira aposztrofált «történelem». A rossz nyelvek azt mondják, hogy a fúzió nem egy ellentéten hanem egy harmónián akadt meg. A szövetkezett ellenzék összes tagjai ugyanis harmanikuson törekednek valami állásra vagy hatalmi poziczióra. Ha több csoport marad fenn, akkor mindegyik csoportra jut valami. De ha a csoportok helyét elfoglalja egy nagy tömeg, akkor ebben a sokadalomban talán üres marad a marka egyik-másik olyan hazafinak, aki mint csoportvezér vagy alvezér ma még küzdelmének egy kis gyümölcsére számitana. Nem tudjuk, igazuk van-e a rossz nyelveknek, de azt tudjuk, hogy a szövetkezett pártok fúziójának gondolata meghalt körülbelül abban a pillái '.than, amelyben megszületett. Illetve nem abban, hanem a következő pillanatban, És ez a rövid életkor is már elég volt ahhoz, hogy egy kis zavarba hozza az ellenzék vezéreit. Ez alatt a rövid idő alatt ugyanis elhatározták a fúzió történelmi eseményének érdekében azt a bizonyos közös értekezletet, tárgya a fúzió kimondása lett volna. Most van értekezlet, de nincs párt. Van gomb, de nincs kabát. Ekkor alakították meg azt a bizonyos négyesbizottságot, melynek azért kellett a történelembe bevonulnia, hogy az a fölösleges gomb kabátot találjon. Ennek a négyesbizottságnak tehát azt a feladatot szánták, hogy eszeljen ki valamit, ami az előre kitűzött értekezletet utólag indokolhatná. A feladat nem könnyű, mert, hiszen történelmi esnményröl legyen szó, a szövetkezett ellenzéki pártok vezérei pedig ezideig nem rázták ki a kabátjuk ujjából a történelmi eseményeket. Meg is akadt a négyes bizottság do a. Már két hét óta gondolkodik, de ni / talál semmit, amit a legközelebbi nepgyülésen mint történelmi eseményt lehetne bekonferálni. így tehát nem lehetetlen, hogy a fúzió gyors kimúlása magával fogja ragadni a halálba az ellenzéki közös értekezletet és az arra hirdetett történelmi eseményt is. Hanem azért a koaliczió egysége és összhangja minden kétségen felül áll, különösen az összhangja. Meg fog győződni róla mindenki, aki az országgyűlés legközelebbi füttykonczertjét meghallgatja. II i politikai esiéifl. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Vasárnap népgyülés volt Pápán, amelynek előadója Andrássy Gyula volt. A gyűlés rendkivül érdekes volt, Andrássy Gyula, „a $ halhatatlanság ára. Irta ; KALTTIÁN JENŐ — Weisz! — mondta elfojtott malicziá- val Placsek Pongrácz főtisztelendő ur. — Weisz László. Az utolsó pádból egy égőszemü, barna kisgyerek emelkedett föl. Abból a gesztusból, ahogy fölemelkedett, lehetett látni, hogy elfojtott indulatok szeretnének belőle kitörni. De főtisztelendő Placsek Pongrácz gúnyos kemény tekintete alatt megalázkodott a fiú és cssk ennyi rebegett: — Varga. . . . Erőtlenül és félénken szállt a szó a teremben és szinte úgy esett le főtisztelendő Placsek Pongrácz elé, mint valami sebzett madár. A főtisztelendő ur a fiukra nézett és e pillanatban a sok tekintet egyetértőén villant össze. A főtisztelendő ur szeme azt mondta, hogy szabad nevetni és mert a gyermekek csak erre az engedelemre vártak, kórusban harsant föl a kaczagás. A főtisztelendő ur zsíros arczán is széthúzódtak a vonalak, elernyedt, vastag ajka kedélyesen megnyílt és megmutatta a nikotintól sárgára füstött, nagy, lapátszerii fogakat. A fölszakadt, vidám hanghullámok pedig ott röpködtek a kis Weisz vérpiros arcza körül és kényeket csaltak ki lobogó, fekete szeméből. A kis zsidófiu törékeny teste szinte összeroppant a tanár ur tréfájának súlya alatt, csak állt meghajtott tővel és azután leeresztett karokkal, de az ajkai mégis makacsul összerázódtak és bezárták a megszégyenítés elcsukló, sirásba hajló hangját. Főtisztelendő Placsek Pongrácz most még egyszer kiélvezte a diadalt, majd uj tréfa Meszelésén törte a fejét. Harsányan lecsapta az osztálykönyvet az asztalra, amire hirtelen csönd támadt, csak a hátsó padokból tánczolt még föl pajkosan némi kunczogásféle. — Hát jó — mondta főtisztelendő Placsek Pongrácz és úgy élvezte a szavait, hogy a fiuk már készülődtek az újabb mulatságra — én nem bánom, ha éppen hasznát akarod venni annak az ötven krajczárnak. Csönd ha mondom ! — szakította félbe mosolyogva, mert örült neki, hogy tanítványai ezt az újabb ötletét is kaozagással honorálták. Én nem bánom légy hát ezentúl Varga, bár az anyád, aki igen tisztességes libásasszony itt a piaczon, okosabban tette volna, ha jó ebédet főz azon a koronán. . . Szabó, ne röhögj, mert kidoblak. . . . Kedves fiam, Weisz László, a te neved lészen ezentúl Varga László. . . Csitt 1 Az egész osztályt beirom. . . Hanem annyit mondok néked, Varga László, ha a történelemből csak egyszer is hibásan mondod föl a leckét, én könyörtelenül megbuktatlak 1 Diadalmasan nézett szét a gyerekeken, akik most már némi szánakozással keverték a gúnyos mosolyt és szinte elkönyvelték már noteszaikba, amelyet a pad alatt tartogattak, a biztos eredményt, hogy szegény Weisz László megbukott a történelemből. A kis Weisz, azaz hogy Varga, még mindig hallgatva zárta le ajkait, a szeme alatt még nedves barázda mulatta meg a könyek útját, amelyek nagy csöppekben hulltak a zöldre mázolt, tintafoltos padra, de a tekintetében kemény elhatározás tüze villant föl és ez a tekintet ezt mondta: — Nem fogok megbukni a történelemből! Odakint Szaflavszky, a sánta pedellus megkongatta a harangot. Ideges nyüzsgés volt rá idebenn a válasz, könyvek csapódtak össze, türelmetlen lábak súrolták a padozatot, suttogó hangok felhangossá merészkedtek, a főtisztelendő ur is fölállt. Egyet rántott a reverendáján és a puha emberek ringó járásával megindult az ajtó felé, — Dicsértessék! —• énekelték feléje a gyerekek, de Placsek Pongrácz az ajtóból még egyszer visszafordult. — Megértetted? — mondta a kis Vargához, akit már körülvett a gyerekek gyűrűje és ez a gyűrű gúnyosan és sajnálkozva, zavaros egyvelegben tárgyalta a harmadik a) osztály legújabb szenzáczióját. * A piaristák gimnáziumában általán nem haragudtak túlságosan a zsidókra, csak éppen, hogy valami lelki kényszerből ütöttek néha rajtuk egyet-egyet. A kis Vargának nem volt más bűne, mint hogy magyarrá merte tenni a nevét, holott ma, emanczipáczió lévén, ez volt az a sárga folt, amit a ghetto fölszabadított lakói megkülönböztetésül viseltek. Főtisztelendő Placsek Pongrácznak rosszul esett --------------- — 3Ruhát fest vegyileg tisztít Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. fcath. templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Telep: Petőfi-ut 59. ai-ám. &
