Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-27 / 43. szám

Nagykároly, 1912. októbes* 27 43. sz km. XXXVIII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Pártoktól független NAGYKÁROLYBAN Jókai-ntcza 2. sz. FOLiTIXAS LAP. Telephon 56 szám. 1 ■■■ Megjelenik mindere vasárnap. ------­ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyéyreS koroDa Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ,Nyilttér“ sora 60 fillér. Kabát nélküli gomb. Körülbelül két héttel ezelőtt az ellen­zék intézőbizottsága kiküldte az ellenzék kilenczes bizottságát, hogy az küldje ki a négyes bizottságát és hogy ez négyes bizottság hívja " össze az egész ellenzék értekezletét. Hogy mit csináljon ez az értekezlet, azt ebben a perczben nemcsak mi nem tudjuk, de nem tudja az egész ellenzék sem, annak intézőbizottsága sem, ennek kilenczes bizottsága sem és ennek négyes bizottsága sem. Az ellenzéki lapok azt modják, hogy a szövetkezett ellenzéknek tisztáznia kell az ország előtt, hogy mi az álláspontja a háborúval szemben. Mi azonban azt hisz- szük, hogy_ettöl a nehezen kialakuló ellen­zéki háborús állásponttól egyelőre még nagyon nyugodt lehet Európa. iVmennyire ugyanis mi látjuk a dolgokat, hát ez az ellenzéki értekezlet nem olyan tragikus dolog, mint amilyennek a “ szörnyüködő közvéleménynek beadják. A szövetkezett ellenzéki pártoknak ez a közös értekezlete nem lesz mellékparlament, nem íog se hadat üzenni, se békét csinálni. Ez a közös értekezlet a mi értesülésünk szerint inkább komikus, mint tragikus dolog. Ez a közös értekezlet ugyanis semmi egyébb, mint egy gomb, melyhez nincs kabát. Amikor az intézőbizottságból kiküldött legújabb négyes bizottság megalakult, ak­kor nagy zavarban volt a szövetkezett ellenzék. Ennek a kiküldetésnek ugyanis az volt az előzménye, hogy a szövetkezett ellenzék vezérei a koaliczióból a íuzióra szerettek volna áttérni. Az volt a terv, hogy az összes ellenzéki pártok egy párttá tömörülnek. A közös ellenzéki értekezlet czélja pedig az lett volna, hogy ezt a tömörülést, melyet *)k némi kis megalomá- niával »történelmi esemény »-nek neveztek, ünnepélyesen kimondják. Nem is volt a fúziónak semmiféle elvi akadálya. Elvi akadály csak ott merülhet tel, ahol elvi ellentétek vannak. Elvi ellen­tétek viszont csak ott lehetnek, ahol elvek vannak. Mivel azonban a szövetkezett ellenzéki pártok elvbőségben nem szen­vednek, tehát az ő egyesülésük elé nem gördül semmiféle elvi akadály. A fúzió ! mégsem sikerült. Hogy miért nem, arról egyelőre még hallgat az annyira aposz­trofált «történelem». A rossz nyelvek azt mondják, hogy a fúzió nem egy ellentéten hanem egy harmónián akadt meg. A szö­vetkezett ellenzék összes tagjai ugyanis harmanikuson törekednek valami állásra vagy hatalmi poziczióra. Ha több csoport marad fenn, akkor mindegyik csoportra jut valami. De ha a csoportok helyét el­foglalja egy nagy tömeg, akkor ebben a sokadalomban talán üres marad a marka egyik-másik olyan hazafinak, aki mint csoportvezér vagy alvezér ma még küz­delmének egy kis gyümölcsére számitana. Nem tudjuk, igazuk van-e a rossz nyelveknek, de azt tudjuk, hogy a szövet­kezett pártok fúziójának gondolata meghalt körülbelül abban a pillái '.than, amelyben megszületett. Illetve nem abban, hanem a következő pillanatban, És ez a rövid élet­kor is már elég volt ahhoz, hogy egy kis zavarba hozza az ellenzék vezéreit. Ez alatt a rövid idő alatt ugyanis elhatároz­ták a fúzió történelmi eseményének érde­kében azt a bizonyos közös értekezletet, tárgya a fúzió kimondása lett volna. Most van értekezlet, de nincs párt. Van gomb, de nincs kabát. Ekkor alakították meg azt a bizonyos négyesbizottságot, melynek azért kellett a történelembe bevonulnia, hogy az a fölös­leges gomb kabátot találjon. Ennek a négyesbizottságnak tehát azt a feladatot szánták, hogy eszeljen ki valamit, ami az előre kitűzött értekezletet utólag indokol­hatná. A feladat nem könnyű, mert, hiszen történelmi esnményröl legyen szó, a szö­vetkezett ellenzéki pártok vezérei pedig ezideig nem rázták ki a kabátjuk ujjából a történelmi eseményeket. Meg is akadt a négyes bizottság do a. Már két hét óta gondolkodik, de ni / talál semmit, amit a legközelebbi nepgyülésen mint tör­ténelmi eseményt lehetne bekonferálni. így tehát nem lehetetlen, hogy a fúzió gyors kimúlása magával fogja ragadni a halálba az ellenzéki közös értekezletet és az arra hirdetett történelmi eseményt is. Hanem azért a koaliczió egysége és összhangja minden kétségen felül áll, külö­nösen az összhangja. Meg fog győződni róla mindenki, aki az országgyűlés leg­közelebbi füttykonczertjét meghallgatja. II i politikai esiéifl. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Vasárnap népgyülés volt Pápán, amely­nek előadója Andrássy Gyula volt. A gyűlés rendkivül érdekes volt, Andrássy Gyula, „a $ halhatatlanság ára. Irta ; KALTTIÁN JENŐ — Weisz! — mondta elfojtott malicziá- val Placsek Pongrácz főtisztelendő ur. — Weisz László. Az utolsó pádból egy égőszemü, barna kisgyerek emelkedett föl. Abból a gesztusból, ahogy fölemelkedett, lehetett látni, hogy el­fojtott indulatok szeretnének belőle kitörni. De főtisztelendő Placsek Pongrácz gúnyos kemény tekintete alatt megalázkodott a fiú és cssk ennyi rebegett: — Varga. . . . Erőtlenül és félénken szállt a szó a teremben és szinte úgy esett le főtisztelendő Placsek Pongrácz elé, mint valami sebzett madár. A főtisztelendő ur a fiukra nézett és e pillanatban a sok tekintet egyetértőén villant össze. A főtisztelendő ur szeme azt mondta, hogy szabad nevetni és mert a gyermekek csak erre az engedelemre vártak, kórusban harsant föl a kaczagás. A főtisztelendő ur zsíros arczán is széthúzódtak a vonalak, elernyedt, vastag ajka kedélyesen megnyílt és megmutatta a nikotintól sárgára füstött, nagy, lapátszerii fogakat. A fölszakadt, vidám hang­hullámok pedig ott röpködtek a kis Weisz vérpiros arcza körül és kényeket csaltak ki lobogó, fekete szeméből. A kis zsidófiu törékeny teste szinte összeroppant a tanár ur tréfájá­nak súlya alatt, csak állt meghajtott tővel és azután leeresztett karokkal, de az ajkai mégis makacsul összerázódtak és bezárták a meg­szégyenítés elcsukló, sirásba hajló hangját. Főtisztelendő Placsek Pongrácz most még egyszer kiélvezte a diadalt, majd uj tréfa Meszelésén törte a fejét. Harsányan lecsapta az osztálykönyvet az asztalra, amire hirtelen csönd támadt, csak a hátsó padokból tánczolt még föl pajkosan némi kunczogásféle. — Hát jó — mondta főtisztelendő Placsek Pongrácz és úgy élvezte a szavait, hogy a fiuk már készülődtek az újabb mulatságra — én nem bánom, ha éppen hasznát akarod venni annak az ötven krajczárnak. Csönd ha mondom ! — szakította félbe mosolyogva, mert örült neki, hogy tanítványai ezt az újabb ötle­tét is kaozagással honorálták. Én nem bánom légy hát ezentúl Varga, bár az anyád, aki igen tisztességes libásasszony itt a piaczon, okosabban tette volna, ha jó ebédet főz azon a koronán. . . Szabó, ne röhögj, mert kidob­lak. . . . Kedves fiam, Weisz László, a te neved lészen ezentúl Varga László. . . Csitt 1 Az egész osztályt beirom. . . Hanem annyit mondok néked, Varga László, ha a történe­lemből csak egyszer is hibásan mondod föl a leckét, én könyörtelenül megbuktatlak 1 Diadalmasan nézett szét a gyerekeken, akik most már némi szánakozással keverték a gúnyos mosolyt és szinte elkönyvelték már noteszaikba, amelyet a pad alatt tartogattak, a biztos eredményt, hogy szegény Weisz László megbukott a történelemből. A kis Weisz, azaz hogy Varga, még mindig hallgatva zárta le ajkait, a szeme alatt még nedves barázda mulatta meg a könyek útját, amelyek nagy csöppekben hulltak a zöldre mázolt, tintafoltos padra, de a tekintetében kemény elhatározás tüze villant föl és ez a tekintet ezt mondta: — Nem fogok megbukni a történelemből! Odakint Szaflavszky, a sánta pedellus megkongatta a harangot. Ideges nyüzsgés volt rá idebenn a válasz, könyvek csapódtak össze, türelmetlen lábak súrolták a padozatot, suttogó hangok felhangossá merészkedtek, a főtiszte­lendő ur is fölállt. Egyet rántott a reverendá­ján és a puha emberek ringó járásával meg­indult az ajtó felé, — Dicsértessék! —• énekelték feléje a gyerekek, de Placsek Pongrácz az ajtóból még egyszer visszafordult. — Megértetted? — mondta a kis Vargá­hoz, akit már körülvett a gyerekek gyűrűje és ez a gyűrű gúnyosan és sajnálkozva, zava­ros egyvelegben tárgyalta a harmadik a) osz­tály legújabb szenzáczióját. * A piaristák gimnáziumában általán nem haragudtak túlságosan a zsidókra, csak éppen, hogy valami lelki kényszerből ütöttek néha rajtuk egyet-egyet. A kis Vargának nem volt más bűne, mint hogy magyarrá merte tenni a nevét, holott ma, emanczipáczió lévén, ez volt az a sárga folt, amit a ghetto fölszaba­dított lakói megkülönböztetésül viseltek. Fő­tisztelendő Placsek Pongrácznak rosszul esett --------------- — 3­Ruhát fest vegyileg tisztít Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. fcath. templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Telep: Petőfi-ut 59. ai-ám. &

Next

/
Thumbnails
Contents