Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
S Z A T M A R M E G V EI KÖZLŐ fekete gróf“, a plurális választójog tervezője, a demokrácziáról szónokolt a pápai piaczon. Ez a politikai perverzitás olyan foka, amely miatt nemcsak öklöndözik az ember, de a kéz is ökölbe szorul. Andrássy beszéde után okos dolog, hogy „seprik a pápai utczát . . A tartalmatlan és lelkiismeretlen ellenzéki politika szatmármegyei csődjét jelenti az az érdekes eset, amely az elmúlt héten Nagybányán történt. A nagybányai függetlenségi és 48-as párt f. hó 21-én választmányi ülést tartott. A gyűlés tárgya a politikai és a súlyos gazdasági helyzet megbeszélése, valamint a nagybányai választópolgárság állásfoglalása volt az egyesült ellenzék küzdelmét illetőleg a kormánnyal szemben. A gyűlésen Glaviczky Károly, a kereskedelmi társulat elnöke, iparkamarai tanácsos kifejtette, hogy az ülésnek nem annyira a politikai állásfoglalásban, mint inkább a válságos gazdasági helyzetből kell keresni a kivezető utat; indítványozta, hogy tétessék az értekezletből kifolyólag dr. Földes Béla képviselőhöz — aki iránt úgyis mindnyájan teljes bizalommal vannak — egy fölterjesztés, amelyben az ő bölcseségére apellálva kérjék módját keresni az áldatlan politikai helyzetből való kibontakozásnak, mert annak,hogy az egyesült ellenzék a kormánnyal harczban áll, csak az ország közgazdasági helyzete s ezek között elsősorban az iparosok és kereskedők vallják kárát. Több ily értelmű felszólalás történt, melyek után Farkas Qándor pártelnök idegesen jelentette ki, hogy h z értekezlet ilyen értelemben határozna, ő eb-öl a konzekventiát azonnal lefogja vonni. Mert ő az értekezlettől más határozatot vár: az egyesült ellenzék üdvözlését, a további ellenállásra való serkentését, Tisza és Lukács fejét stb. ilyen és ezekhez hasonló kijelentésekkel igyekezett a felszólalásokat megzavarni, a jelenlevőket pedig a saját felfogásának megfelelő határozatra bírni. Azonban több ujabbi felszólalás után a gyűlés — az elnök kivételével — Glaviczky indítványát fogadta el és a felterjesztés megszerkesztésére egy ötös bizottság kiküldésében állapodott meg. Közben várták a határozat enuncziálását. De hiába várták, mert az elnök azzal a kijelentéssel, hogy ő „ilyen határozatot nem hirdet ki“, inkább lemond az elnökségről, nem mondta ki a határozatot s a gyűlés anélkül oszlott szét. A kormány elhatározta, hogy a képviselőházat október 30-án, szerdán délelőtt tiz órára ülésre hivja össze. Az ülés egyetlen tárgya, az elnöki bejelentéseken kiviil, a delegáeziókat egybehívó királyi kézirat fölolvasása lesz. Községi ügyek. Kismajtény uj jegyzője. Kismajtényban tegnap az üresedésben levő- jegyzői állásra Bodoky László választatott meg. ínség Szatmármegyében. A Szatmármegyei gazdasági: egyesület hivatalos lapjában, a „Szatmári Gazdá“-ban a fenti czimmel Riszdorfer Imre czikket irt,, melyből közöljük a következő részt. Egy szomorú vészkiáltás hangzik végig az országon. Az Ínség ijesztő képe fenyegeti gazdaközönségünket s hogy ennek a fenyegetésnek sajnos nagyon is nagy alapja van, azt könnyű belátni, ha egy kis szemlét tartunk kin a falvakban s benn a városi piaczokon. Részint szavahihető gazdáktól, részint személyes tapasztalataim, részint hivatalos egyénektől vett értesítés alapján kisérlem meg ennek a szomorú képnek megrajzolását. Kint jártam a napokban a Turvidéken, sár, viz mindenütt, igen sok helyen a búza még keresztekben áll összehordatlanul,. a sarju, lóhere, luezerna ott rothad, répa, tengeri, burgonya viz alatt. Hosszas s veszedelmes sártengeren át végre beérkeztem egyik jó módban volt intelligens szorgalmas községbe s beszédbe egyeledtem a község egyik vezető emberével, ki maga is több mint 25 éve gazdálkodik ott. A nyomasztó gazdasági viszonyokra terelem a beszélgetést, elmondja a község atyja — mert éppen Bortnyik György érdemes esperes-lelkész volt, kit felkerestem, — hogy a Túr ez évben 14-szer öntött ki, a szép terményekre jogosító termést tönkre tette az árvíz, pedig a község jelentékeny része a közel múltban két Ízben is a tűz martaléka lett, még reményük sincs a gazdáknak, hogy megmaradt .term. 'ínyeiket betakaríthassák, takarmányuk, melyből szép termést remélhettek, ott rothad kint a mezőn, az anya szénára is rájött a Túr iszapos vize s bárha azt sikerült is betakarítanunk, annyira iszapos, hogy azt a marha nem eszi meg, a cséplést alig tudták megkezdeni, tekintettel a hosszantartó nedves hogy valakin ismét látatlanná vált a sárga folt, pedig alapjában nem is haragudott érte, mert a magyar történelem tanárát gyakran ragadta el az ősi magyar dicsőség láza és ilyenkor szívesen röppent el ajkairól a magyarázat, a bőséges papi életben eltunyult lelke nagyszerű lendüléssel szállt föl a történelem hőseihez és kifejezés nélkül való, szürke szemei sugároztak a múltak erejétől. Nem volt rossz ember főtisztelendő Placsek Pon- grácz és amit a kis Vargának mondott, nem is mondta komolyan, hisz délutáni csöndes emésztését fölzavarta volna egy látható igazságtalanság kellemetlen tudata. De a kis Varga szentül hitt a fenyegetésben és készült a nagy mérkőzésre, amelyből győztesen akart kikerülni. A lelke még égett a megalázás könyeitől, a becsülete, amelyet érzékeny ponton támadtak meg, sajgott és lázongott és úgy érezte, hogy bosszút kell állnia Placsek Pongrácz főtisztelendő uron, aki gyakran álmaiban is megjelent és fölemelvén kövér mutatóujját, fenyegető hangsúlyozással ezt mondta neki: — Megbuktatlak, Varga László! Ilyenkor a kis zsidó gyerek fölrettent ágyából és szorongva nézett körül a szűk, sötét szobában, ahol rajta kívül az özvegy édes anyja és két kis öcscse feküdt. A szegény, öreg bútorok bonturjai beleolvadtak a sötétségbe, de a kis Varga fölkelt, kitapogatta az asztalt, az asztalon a petróleumlámpát, gyufát gyújtott és világosságot csinált. —- Laczi, feküdj le 1 — nyöszörgőit az anyja, aki álmából rettent föl, de a kis fiú csillapítóan mondta: — Csak tanulni akarok, édesanyám . . . Kiment a konyhába és tanult. Előre készült lázas szorgalommal és tiz, húsz leczké- vel járt mindig a többiek előtt, sőt egy hónap múltán már a fejében volt az egész könyv, a magyar történelem sok, változatokban azonban igen gazdag eseménye, a rengeteg évszám és még valami egészen különös és megíoghatatlan valami, amely erősebb, mint a kötelesség, ösztökélőbb, mint a bukástól való félelem ereje, olyasféle, mint a szerelem. A kis Varga lelkét átjárta a tudnivágyás szent- séges láza és tizennégy éves feje már nem érte be az események puszta sorrendjével, a „miért“-re volt kiváncsi, hogy miért alakultak az események akként, ahogyan alakultak, mi okozta egyes váratlan fordulatok bekövetkezését, honnét van az, hogy válságos időkben újra meg újra ugyanazok a jelenségek nyilvánultak meg a történelem folyásában? A kis Varga, amig a maga különös csatáját küzdötte főtisztelendő Placsek Pongráczczal, egészen elmélyedt a sokszínű eredmények megértésében. Az iskolában szinte ragyogott a tudása és főtisztelendő Placsek Bonifácz egyre több szeretettel sőt csudálkozással bámulta meg a kis zsidófiu daczos akarását. Mert eleinte ő is dacznak tekintette a kis Varga szorgalmát és a rofektóriumban, ahol ebéd és vacsoraidőn összegyülekeztek a piarista időjárásra, a tengeri nein tud beérni, a burgonya, répa pedig szintén a hosszantartó nedvesség miatt részben már elrőthadt s amit esetleg sikerülni fog betakarítani az sem lesz tartós. Azzal fejezte be: nem tudom mit hoz a tél, de hogy Ínséges évnek nézünk elébe, az annyival is inkább valószínű, mivel az őszi vetéshez még hozzá sem lehetett fogni, pedig ez a vidék tisztán és kizárólag a mezőgazdaságból él. Mit érünk az aránylag jó terményárakkal, ha nem lesz mit eladni s most is ami kis gyümölcstermésünk van, lehetetlen értékesíteni, mert a köröttünk levő utak üres szekérrel is járhatlanok. Nézzük meg most Aranyosmegyes, Apa, Udvari termékeny határait. Egy domboldalon a gazda szántani próbál négy ökör meg sem tud mozdulni az ekével, a sik területeken pedig szügyig merül le az ökör. A sarju részint levágatlan, részint rendekben rothad, a maglóhere rudasokban rothad el, a legtöbb rudas teteje mintha zöld bársonnyal volna beborítva, keresem e látványosság okát s arra a szomorú tapasztalatra jutok, hogy ez a zöld bársony a már kicsirázott lóhere mag. E vidéken a hordással rendben vannak, de a csép- lés még ezután jön, őszi vetés egy talpalatnyi sincs, tengeri, répa szakasztott olyan,.mint a Turmentén. Menjünk tovább, nézzünk be a gyümölcstermelő Nagybányára és vidékére. A nyáron, tehát már akkor, amikor a gazda a termésre biztosan számíthat, igen szép szilva, alma és helyenként körte termést láttam. Megkezdődött ömleni augusztusban az eső, a szilva kihas a- dozott, az alma nagy részt elrothadva lehullott, a körte nem különben. Ma Nagybányán alig lehet almát kapni, ami van is, semmi esetre sem lesz tartós. Tengeri, burgonya, répa mint az előbb felsorolt vidékeken. Térjünk be Nagybányáiul a nagysomkuti járás területére. Ez a vidék sem mondható rendes körülmények között a természet mostoha gyermekének. Van erdeje, kitűnő kaszálója, legelője s jó termő földje, ezenkívül a gyümölcs és a konyhakerti vetemények termelését is kultiválja szerény igényű, eléggé munkás lakossága. Meg is tud élni a maga becsületéből szerényen. Mit látunk most, az egész vonalon nyomorúságot. Egy vezető egyén, ki az úgynevezett Kővárvidéknek ősi lakója s, aki igy ismeri a népet, tudja annak bajait oda. nyilatkozott, hogy e járásban oly nyomasztók már ma a viszonyok, hogy az Ínségnek detanárok, mindig több büszkeséggel hivatkozott az ő pedagógiai éleslátására. — Lám — mondta és öntelt mosolygással simogatta végig gömbölyű potrohút — lám, mit lehet elérni, ha az ember kitapogatja a növendék gyöngéit. Itt van a kis Weisz . . . És újra, meg újra elmesélte azt a jelenetet, amely a történelem-tudomány számára meghódított egy kis zsidófiut. A tendenczia hétről-hétre enyhébb lett. Placsek Pongrácz főtisztelendő ur már akkor látta, hogy a kis Weisz nem közönséges talentum .. . . „de egy kicsit lusta volt a fiú, ösztökélnem kellett és ime“ . . . * A kis Varga az esztendő végén külön dicséretet kapott a történelemben tanúsított páratlan szorgalma folytán. Kapott azonkívül egy szép könyvet, de ami még ennél is többet jelent, főtisztelendő Placsek Pongrácz az egész nyári szünidő alatt maga mellett tartotta a kis zsidófiut. A főtisztelendő ur akkor egy népszerű történelmi könyvön dolgozott a középiskolák harmadik osztálya számára és szinte szüksége volt a zsidóimra, aki mindig kéznél volt az ő pontos évszámaival. De ott volt a tanári könyvtár egész anyaga, ott voltak a pompás, bőrkötésű könyvek, amelyek már a világtörténelem ismereteivel szolgáltak az ifjú tudósnak, a nehéz, régi foliánsok, amelyek latin nyelven mesélik el, mi minden történt a régmúlt időkben. A kövér piarista fürge kis zsidó tanítványa, amikor nem kel. ® Gallérok gözmosása ® JÄL Máltái pr Pál Kézimunkák, glassé keztyük, tükörfénynyel hófehérre ™ IIqJICIJCi I dl Bútorok, szőnyegek tisztítása TlAGyKAFJOLy, Széchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
