Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-13 / 41. szám
r károly. I9f2. október* 13. 41. szám XXXVili. évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi éa anyagi részét illető közlemények küldendők: Pártoktól fÜQQetlOn .NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. se. POLITIKAI LAP. Telephon 56 szám. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva S K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre i koron. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyllttér" sora 60 fi!!ér. II nil olcsó Ölelne. Mar nem is panaszkodunk azon, hogy milyen elviselhetetlen a drágaság, mert már apatikus közönybe fulladunk az árak folyonos emelkedése láttán és még inkább azon a tehetetlenségen, amellyel a növekvő drágasággal szemben viseltetünk Vép;re egy terv! Úgy látszik, mintha mentő idea lenne. Serényi Béla gróf íöld- mivelésügyi miniszter nemrégibben nyilatkozott tárczája ügyeiről és számba vette a fixfizetésből élő tisztviselők és az önálló keresettel biró kisiparosok és kiskereskedők mai nehéz helyzetét és mivel a városokban lakók érzik ezt legjobban, itt akar melyrehajtó intézkedéssel segíteni. A segítés módja reális és ügyes. A helyi fogyasztás czéliaira akar állami segítséggel a városokban nagyobb zöldségtermelőtelepeket létesíteni és egyúttal a kertgazdaság ismereteinek terjesztésére munkásképző iskolákat állítani. A piaczi drágaság a termelési rendszerünk mai állása mellett nem enyhíthető. Valóban sürgős szükségünk van arra, hogy áttérjünk a szántóföldi kertgazdaságra, amely legalább valami uj dolog. Nálunk. Mert tulajdonképen ugyanaz, mint amit bolgár kertészet néven ismerünk. Aki ismeri a bolgárok munkáját, az egészen biztosan kívánja a szántóföldi kertgazdaság megvalósítását, mert ezek a bolgárok úgy helyezkednek el az orszában, hogy ne kelljen egymással konkurrálniok és igy ők maguk megélnek, de a keresletet kielégíteni nem tudják. Azt szokták mondani, hogy a magyart kertkultúrára megtanítani nem lehet. A tapasztalai mást bizonyít. A Balaton mentén létesült, hogy úgy mondjuk magyar-bolgár kertészet fényes példája annak, miként simul a magyar az uj korszellemhez és hogyan és mily serényen tanul el uj gazdasági fogásokat. Somogy déli partján kóstoltak bele a bolgár kertészetbe a magyarok és mivel a Balaton mentén kitűnő értékesítési piaczok vannak, az ottani lakosság egy magas nivóju kertkultúrát valósított meg. Hogy a Balatonmenti népélelmezésre valami áldásosán hatott volna a terv, az egy kicsit merész állítás volna, de mihelyt lesz a Balaton mentén kellő szántóföldi kertgazdasági kultúra és a íogyasztás kevesebb lesz, mint a termelés, akkor majd kialakulnak helyesen az árak. Ugyanezt lehet mondani közélelmezésünkre általában. .Ahnden attól függ, hogy a földművelésügyi miniszter milyen mértékben fog impulzust adni a szántóföldi kertészkedés megkedveltetésére és hány mintatelep létesül az országban. Mert azt már látjuk, hogy a magyar minden rentábilis dolog után nagy kedvel nyúl. És semmi kétségünk abban, hogy a szántóföldi konyhakertészet menni fog. i pulii ncifi. — A Szatmármegj'ei Közlöny tudósítójától. — Múlt hétfőn Budapesten Lukács László miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, amelyen a kormány tagjai teljes számban megjelentek. A minisztertanács, amely déli egy óráig tartott, folyó ügyeken kívül a külpolitikai helyzet folytán beállható eshetőségekkel és az azokból kifolyólag szükségessé válható intézkedésekkel foglalkozott. A magyar delegáczió egyesült négyes albizottsága a boszniai költségvetést tárgyalta kedden tartott ülésén. A bosnyák tartományok költségvetését Papp Géza előadó ismertette és kérte, hogy az annektált tartományokba elhelyezett parancsnokságok, csapatok és intézetek 1912. évi rendkívüli szükségleteit 12,768.346 koronában állapítsák meg minthogy ezek a véderőreform végrehajtásával összefüggő kiadásokból erednek. Ismertette ezután Bosznia | és Herezegovina közgazdasági, közlekedésügyi, | birtokpolitikai, népesedési és kulturális állapo- j tát és minden téren örvendetes haladásról emlékezett meg. Hangoztatta végül a bosnyák tartománygyülés munkaképességének helyreállítását. Az előadó után Heltai Ferencz munkapárti delegátus dörgölte a közös pénzügyminiszter orra alá, hogy Bosznia és Herczegovinában, magyar fi rabszolgaság. Irta: Gáspár Ferencz dr. Az amerikai rabszolgakereskedés a XV. században Columbus felfedezése után kezdett kifejlődni. Akkor tudniillik, mikor az uj földrész felfedezésével munkásokra volt szükség, akik az uj világrészen szerzett rengeteg területeket műveljék és termékennyé tegyék. Erre az uj emberanyagra két okból volt szükség. Először azért, mert a felfedezett részen talált eredeti lakosság a hódítók embertelen és kíméletlen bánásmódja következtében gyorsan, csaknem rohamosan pusztult. A mi kevés pedig megmaradt, az arra a kemény, nehéz munkára, amelyre a hódítók rászorították, nagyon is gyenge volt. A spanyolok és portugálok, a frissen felfedezett világrész ismert területeinek azon időbeli urai, nem tudták mihez fogjanak az uj földekkel. Volt rengeteg földjük, de nem tudtak vele boldogulni, mert nem volt ember, aki dolgozzék: A baj tehát nagy volt. Mozgósították az összes szenteket. A Todos és Santos meg is hallgatták őket és könyörültek rajtuk. Bartolomeu Las Casas domonikánus szerzetesnek és chiapiai püspöknek zseniális eszméje támadt. A jámbor püspök tanácsára tömegesen kezdték szállítani Afrika nyugoti partjairól az emberanyagot. Valóságos hadjárat indult meg az afrikai négerek ellen és a rabszolgakereskedés csakhamar igen kitünően jövedelmezett. A kitűnő üzlet felébresztette a többi nemzetek irigysé- j gét és a nyereség utáni hajsza annyira elva- kitotta az embereket, hogy nemcsak a hollandusok és franeziák is hivatalból, azaz állami támogatás mellett folytatták a rabszolgakereskedést, hanem az angol nemzetet is beleso- dorta ebbe a szégyenletes emberkereskedésbe. Az angolok azonban legalább ürügyet kerestek a csúnya kenyérkereseti módhoz. Miután az eladásra kerüiő rabszolgák úgyis bűnös gonosztevők, akiket a törzsbeliek amúgy is agyonvernének — mondták az angolok — hát jobb, ha megvásároljuk őket, mert igy legalább ezer meg ezer lelket mentünk meg a keresztény egyháznak és talán még hasznos muukástagjaivá lesznek a társadalomnak. A pompás üzlet idővel állami szubvencziót is kapott, amelyben egyes államok megfelelő ellenszolgálat fejében privilégiumot adtak bizonyos társaságoknak, hogy ennyi meg ennyi számú négert szállíthatnak évenként Afrikából Amerikába és Nyugotindiába. A legelső pátenst V. Károly császár adta ki a hollandi La Bresának, évenként 4000 darab néger szállítására. A rabszolgakereskedés idővel oly lendületet vett, hogy milliószámra rabolták a szegény szerencsétlen feketéket a hazai partokon, hogy egynéhány ezer juthasson belőlük át az óczeán túlsó partjára. Az afrikai partokon működő ügynökök hihetetlen ravaszsággal, pénzzel, pálinkával, színes gyöngyökkel meg puskával biztatták és ingerelték egymás ellen a törzseket háború viselésére és a törzsek foglyaikat szépen megkötözve átadták az öbölben horgonyzó hajók kapitányainak. Mintegy háromszáz esztendőn át folyt a négerek áthurczolása Amerikába, mintegy kétszázezerre teszik az évenként áthurczolt négerek számát. Ebből a tényből kiviláglik, hogy micsoda rengeteg emberpusztulás lehetett az, hogy ilyen kolosszális tömegből ilyen kevesen maradtak fenn abban az időben, amidőn a rabszolgaintézmény megszűnt. Egy kissé kevésbbé humanisztikus és több tárgyilagos megítélés világában azonban az egész rabszolgahistória nem olyan tragikus. Egyrészt megjegyzendő a következő: Az ame- rikába átvitt négerek nélkül vajmi kevés haszna lett volna az emberiségnek a felfedezett világrészből, ha mindjárt akkor csirájában nem fogtak volna hozzá a területek megműveléséhez és kiaknázásához. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy maguk a négerek a rabszolgaság áldozatai, szigorúbban Ítélve a viszonyokat, nem sokat vesztettek. Ők csak cseberből vederbe estek. Odahaza ölték gyilkoltak egymást. Az áltál, hogy elkerültek otthonról valóban nem sokat vesztettek, sőt eltekintve a hagyományos mester ütésektől, meg a vérebek hajszolásától, némelyek jobban jártak. A rebszolgaságba kerülő uégerek sorsa különben is attól függött, hogy a véletlen hova sodorta, milyen vidékre, milyen munkára, milyen gazdához. *• •0 vegsajeg tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róu). kath. templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Telep : Petőfl-ut 69. szám.
