Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-18 / 33. szám
SZ AT MAR MEGYEI KÖZLÖNY A kiszolgáltatandó javadalmazási összegek között, az egyes városok anyagi helyzetéhez viszonyítva, oly messzemenő külömb- ségek és aránytalanságok fordulnának elő, amelyek az osztó igazság és méltányosság tekintetéből nem volnának megengedhetők. Az állami feladatok költségeinek egyenlő aránymegtéritésével tehát a nagy vagyoni aránytalanságok nem hogy enyhittetnének, de még növekednének. A helyhatósági terhek- nek lehető arányosításával járó gazdasági és pénzügyi érdekek teszik tehát szükségessé, hogy az állami feladatok okozta kiadások részbeni megtérítésénél, illetve az ezen kiadásokhoz való hozzájárulásnál az egyes városok reá szorultsága is méltattasék. Ezen szempontokból kiindulva, a városok háztartásának rendezése tehát oly módon volna keresztülvihető, hogy a rendőrség, adókezelés, katona és közegészségügy, mint határozottan állami feladatok céljaira fordított kiadások, a községi közteherrel parallel növekvő százalékos arányban téríttessenek meg a városoknak. Az ily alapon történő megoldásnál a fősulyt arra kell helyeznünk, hogy a ! városok akként legyenek javadalmazva, miszerint javadalmazásuk keretében azon eszközök, melyek teendői pontos és az igényeket | kielégítő módon való ellátására elkerülhetetlenül szükségesek, a lehetőségig úgy most, mint a jövőben rendelkezésükre álljanak. E célból az állami funkciók okozta kiadások egyrészt tekintélyes százalékban kell hogy megtéríttessenek a városoknak, másrészt ez a hozzájárulási százalék se legyen mozdulatlan, hanem három évenként a város anyagi helyzetéhez illeszkedjék. (Vége.) Az DznsGli és itat hazája. őz avasi közállapotok. A fővárosi és a szatmármegyei sajtó jóvoltából az Avas, Szatmármegyének ez a leg- poetikusabb része, meglehetős hirhedt hírnévre vergődött. Korcsmái verekedések, duhaj bicskázások, rablógyilkosságok napirenden vannak e vidéken, úgy, hogy ma már nagyon elterjedt az Avas obskúrus hire. Oka ennek nagyrészben az a sok korcsma, amely ezen a vidéken gombamódra szaporodott el. A korcs- mázáshoz azonban pénz is kell, kapóra jön az uzsorás, aki szívesen ad 120—150 perczentre kölcsönt a megszorult avasi atyafiaknak. Újabban azonban rájár a rúd az avasi uzsorásokra. Meggyűlt a bajuk az ügyészséggel. Előbb a tartolczi bankárok kerültek az igazságszolgál- i tatás elé, legújabban pedig az Izráel Salamon, és társa bank és váltóüzletét és az Avasvidéki Takarékpénztárt szorongatja az ügyészség. Az avasi pénzemberek azonban nem oly ijedős férfiak, ők még a börtöntől sem rettegnek, ha egy pár koronát lehet keresni, még ma is vígan uzsoráznak; a korcsmáros szintén ad kontót, — azt nem is kell mondanunk, hogy ilyenkor duplán fog a krétája — s igy az alkoholszülte verekedések, gyilkosságok nem kerülhetnek le a napirendről. így csak a közelnapokban derült ki egy borzalmas gyilkosság Avaslekenczén. Még a múlt hónap közepén összeszurkált testtel, véresen találták Dávid Jakab avaslekenczei gazdálkodót. A nyomozás megindult, de eredményre nem vezetett. A napokban aztán váratlan fordulat állott be a titokzatos gyilkosság ügyében. Egy Csul Vaszil nevű ember része- gen a korcsmában összeveszett egy czimborájával s a veszekedés hevében igy kiáltott rá! „Ne beszélj, mert téged is megöllek, mint Dávidot.“ Ez a mondás a csendőrök fülébe jutott, Csult letartóztatták s a vallatásnál bevallotta, hogy egy születésnapi dáridózás után ő ölte meg Dávidot s azután vérét vette, hulláját pedig a kutyáknak dobta oda martalékul. Ez az egyik kis eset; a másik pedig, — mely híreink közt is olvasható, — az, hogy Bikszádon az utczán fényes nappal egy ember leütötte a haragosát. És igy megy ez napról-napra. Van hét, amikorra tiz-husz gyilkosság is esik. Hát ezeken az állapotokon valamiképpen változtatni kellene. Nagy feladat hárul itt egyrészt a szatmári törvényszékre, amely szigorú ítéleteivel elfojthatja a terjedő uzsorát, el veheti a kedvét az atyafiaknak a gyilkolásoktól ; másrészt pedig a nagykárolyi pénzügyigazgatóságra, amely az italmérési engedélyek korlátozásával gátat vethetne az alkoholizmus rettentő morális pusztításainak. Hasonló komoly feladat hárul a közigazgatásra is, mert a maihoz hasonló patópáli stílusban nem lehet tovább is nézni a dolgok szomorú kifejlődését. Ha az avasi rémségekre gondolunk, eszünkbe jut Zolának egy alakja, az öreg Bourras apó, aki ásitozva, nyújtózkodva törte, amint a feje fölül leszedték a háza tetejét és széthordták téglánkint a hajlékát. A bíróság és a közigazgatási hatóságok együttes erélyes munkájával talán még megmenthető lesz ez a kulturátlan, bár jobb sorsra érdemes, avasi nép. Községi ügyek. Nagykároly város parlamentje. — f\ jog- és pénzügyi bizottság ülése. — Jelentette a Szatmármegyi Közlöny, hogy Nagykároly r. t. város képviselőtestülete ma d. e. rendkívüli közgyűlést tart. A rendkívüli közgyűlés előkészítése czéljából a jog- és pénzügyi bizottság, a csütörtöki ünnepre való tekintettel, szerda délután 3 órai kezdettel tartotta meg szokásos ülését. A bizottság a fontosabb ügyekben a következő javaslatot fogja a közgyűlés elé terjeszteni. 1. A választókerületek uj beosztására vonatkozó véghatározatot tudvalevőleg a pénzügyminiszter megsemmisítette s utasította a várost, hogy a Tisztviselőtelepet hagyja ki az első kerületből. A bizottság ily értelemben való határozatot javasol. 2. Ugyancsak módosítani javasolja a bizottság a belügyminiszter kívánsága szerint Nagykároly városnak a hirdetmények közzététele tárgyában alkotott szabályrendeletét is. 3. A bizottság javaslatára Nagykárolyban a piaczi helypénz szedésnél kiadni szokott vámjegyet a jövőben u. n. bár- czarendszerrel állítják ki. 4. Javasolja a bizottság, hogy az árvapénzek kamatlábát magán- kölcsönöknél a jövőben a képviselőtestület állapítsa meg esetről-esetre. 5. Yetzák Ede dr. indítványára a bizottság javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy némely utczában korlátozza a sertéstartást. Mondanunk sem kell, hogy közegészségi tekintetekből ez mennyire üdvös intézkedés. 6. A Széchenyi-utczai óvoda felépítésére vonatkozólag a bizottság javaslata az, hogy az a mellette lévő telken építtessék fel. 7. A Lövöldekertet a bizottság javaslatára a város 1913-tól kezdve ismét bérbeadja. A szerződési feltételeket a bizottság megállapította. 8. A bizottság javasolni fogja a közgyűlésnek a kövezetvámdij szabályzat mérsékelt felemeléértelmü törvényjavaslat előterjesztését teszi lehetővé, amely szerint az államkincstár az állami funkciók okozta kiadásoknak csakis a részleges megtérítése iránt vállal kötelezettséget. A városi háztartás rendezésének ezen módja az önkormányzat szellemével teljesen megegyezik, mindenkor az állam pénzügyi teljesítő képességéhez illeszkedik, s lehetővé teszi, hogy az állami támogatás megállapításánál a szükségesség, a városok reászorult- sága is figyelembe vétessék. A városok anyagi helyzetében ugyanis rendkívül nagy az aránytalanság, s ebből eredőleg a községi megterhelés foka is szertelenül elütő. Az egyik várost már vagyoni helyzete képesíti és pedig nemcsak arra, hogy közigazgatását a jogos igények színvonalára emelje, de arra is, hogy azon feladatát is betöltse, amelyet a humanizmus, a szocziálpolitika vezérelvei részére kijelölnek, a másik ellenben a helyi adóztatás forszi- rozásával is alig képes közigazgatási színvonalán megmaradni. A városok ezen vagyoni és megterhelési külömbségei egyáltalában nem megnyugtatók az államra nézve, mert az egyetemes és egyenletes haladásnak ezek is közvetlen akadályai A nyomasztó anyagi helyzet, a magas közteher, az indusztriális képességek kifejlődését egyrészt gátolja, a vállalkozói szellemet lenyűgözi s végeredményében a gazdasági és kulturális haladást megakasztja, másrészről éppen ezek következtében az állami adók kimunkálását is lehetetleníti, sőt a szubjektív és objektív adózási képességet visszafejlesztvén, az adótárgyakat a devalváció veszélyes elé állítja. Eminens állami érdek tehát, hogy a vagyoni differenciák csökkentessenek, a megterhelési aránytalanságok a lehetőség szerint pa- ralizáltassanak. Az állami feladatok okozta költségek egyenlő arány szerinti megtérítésével azonban ezen állami érdek nem volna kellőkép kielégítve. A vagyonosabb városok ugyanis fejlettebb közigazgatással rendelkeznek, ezen címen felmerülő költségei is nagyobbak, igy tehát nagyobb méretű támogatáshoz jutnának, mint a szegényebb viszonyok között levő s igy a közigazgatást csekélyebb értékű szellemi és anyagi erővel szolgáló városok. bűnös vagyok. De hát mondják meg nekem maguk urak. melyik a nagyobb bűn: egy kenyér lopás, ha azzal a kenyérrel négy árvát mentünk meg az éhenhalástól, vagy az-e, ha egy ártatlan leány a testét, a becsületét dobja vásárra. Mondják meg nekem, ki követ el nagyobb bűnt, ki érdemel nagyobb büntetést, aki egy kenyeret lop, mert koplal, lop oljmn- tól, akinek mindene megvan, mit csak kíván vagy az-e nagyobb bűnös, az érdemel-e nagyobb büntetést, aki egy szegény leánynak, ha tudja elrabolja egyedüli kincsét, a becsületét. Nézzék meg ezt a vagyonban duskálkodó embert, aki nem egy ártatlan leánynak rabolta el már becsületét, nézzenek meg engem, a szegény leányt, kinek egyetlen vagyona a becsülete és ítéljék meg, feleljenek ki a nagyobb bűnös, ez a becsület-tolvaj, vagy én a kenyér tolvaj ? Mondják helyesen cselekedtem e hogy inkább loptam, minthogy ennek az embernek adtam volna oda testemet, becsületemet? Feleljenek, feleljenek nekem erre, uraim! A bírák csak nézték a kipirosodott arczu leányt, nem feleltek semmit. Egy nagy bűnösre gondoltak — a társadalomra. Megelőzés» Az orvosok egyre nyomatékossabban figyelmeztetik betegeiket a megelőzés elméletére, amelynek különösen krónikus betegségeknél rendkívül nagy jelentősége van. Különösen a légutak krónikus megbetegedései számos formájukban követelik a legnagyobb óvatosságot még a meleg évszakokban is. Épen nyáron, amikor a gégefő nyálkhár- tyáit, a torkot és a tüdőt nem ingerük erős hurutok, akkor lehet a megbetegedett szervek teljes gyógyulását és megerősödését elérni és a szervezetet az elkövetkezendő tél zordságával szemben ellenállóvá tenni. Ahol tehát felnőtteknél és gyermekeknél csak a legkisebb hajlandóság is mutatkozik a légzőszervekben a téli hurutra, ott a nyári hónapokban a legener- gikusabban kell ellene küzdeni. Hogy e tekintetben komoly eredményt érjünk el, ahhoz egy szer sem olyan jó, mint a mindenütt elismert Sirolin „Boche“. Ezért minden tüdőbajosnak komolyan és nyomatékosan tanácsoljuk, hogy tartson elhárító kúrát és nyáron át szedjen minden nap három kávéskanál vagy evőkanál Sirolin „Roche„-t. A meleg évszakban még az erősen megtámadott tüdőt is kevésbbé bántja a köhögési inger, minélfogva a Sirolin nemcsak enyhíti a bajt, hanem a legbiztosabb módon meg is gyógyítja. A Sirolin „Roche“-sal való nyári kúra különösen gyermekeknek ajánlható szamárhurut, kanyaró, skarlát, stb. után. A gyógyszertárakban határozottan kérjen Sirolin „Roche“-t.
