Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-18 / 33. szám
S z A TMÁRMEGYEI K'Ö.ZLÖN Ezek nagyjában azok a kijelentések, amelyeket a miniszterelnök a választójog kérdésében tett. Bizton remélhetjük tehát e kijelentésekből, hogy a választójog az egyenlőség és titkosság elvein felépülve mielőbb törvénnyé válik, mert még az ellenzéket sem képzelhetjük annyira reak- cziósnak, hogy hatalmi érdekből a tető alá hozást megakadályozná. Az 1912-ik esztendőben tehát nagy lépést tesz Magyar- ország a radikális államiság kiépítési utján, megvalósítja végrevalahára a választójogot, amely körül a szomorú emlékezetű koali- cziós kormány éveken át tojástánczot járt. A mi pill mim A politikának e hete úgyszólván a nagyenyedi beszámolóra való előkészületben telt el. A beszámoló az előkészületeknek megfelelően csakugyan impozáns volt. Két különvonat vitte Budapestről a Lukácsot kisérő 110 munkapárti képviselőt. A különvonatok reggel fél 8 órakor futottak be a nagyenyedi pályaudvarra, ahol is Lukács Lászlót Sándor Jenő polgármester üdvözölte a város nevében, mig Török Albert a munkapárt nevében köszöntötte a miniszter- elnököt. Lukács mindkét üdvözlésre szívélyes szavakkal válaszolt. Ezután megindult a bosszú kocsisor a városba s a vármegyeházánál állott meg, amelynek dísztermében mondotta el Lukács nagyszabású beszámoló beszédét. Azzal kezdte, hogy eddig még nem volt alkalma az obstrukczió miatt választói előtt megjelennie, mert eddig úgyszólván csak félkézzel dolgozhatott. Majd rátért az ellenzék eléggé el nem ítélhető magatartására s azokra a momentumokra, amelyek a junius 4-ikét szükségessé, a nemzet jól felfogott érdekében elkerülhetetlenné tették. Ezután hosszasan polemizál Andrássy Gyulával s kijelenti, hogy a munkapárt szívesen fogadja az integrum restitucziót, ha az azt jelenti, hogy térjünk vissza a régi, becsületes munkához, de visszautasítja, ha a junius 4-ike előtti állapotokat czélozza. Részletesen foglalkozik beszéde a választójogi törvénnyel, amelyet vezetőczikkünk taglal érdeme szerint. tan borult le az ágya fölött lévő feszület előtt és sirt. . . . Nehéz napok köszöntöttek a szegény árvákra. Eszti nem tudott sehol munkát kapni vagy alig pár fillért keresett. Novák érdeklődött a védtelenül álló leány után, azért ő mindezt tudta. Egy este, hogy bement Eszti az üzletébe s csak ketten voltak ott, ismét előhozakodott néki, aljas ajánlatával. ) azonban a maga egyszerű észjárásával csak annyit mondott: — Inkább a Dunába ugróm! — És ez az utolsó szavad ? — Ez! — Nos, hát én meg azt mondom néked, hogy vigyázz, meg fogod bánni makacsságodat ! Eszti egy nap még a kenyérre való pár fillért sem tudta megkeresni. Nincs már mit eladnia sem, eladott, zálogba tett már mindent, amit csak lehetett. A házbeliek jószívűségét is nagyon igénybe vette már, kis testvéreire azok ügyelnek fel mig ő távol van, sokszor adnak nékik egy kis ételmaradékot, nem fordulhat most hozzájuk. Fáradtan, csüggedten tartott hazafelé a város külső részére egy nagy téren át. A csípős bűvös, szél erősen csapott arczába, ő azonban nem érezte azt. Azon gondolkozott folyton, mit csináljon kis testvéreivel, mit feleljen nekik, ha azok kenyeret kérnek majd tőle. A sötétben alig hallható hangon megszólítja őt valaki: A termet megtöltő sokaság lelkes éljenekkel honorálta Lukács jelentős nyilatkozatait s ennek végeztével Zeyk Dániel indítványára egyhangúlag bizalmat szavaztak Lukácsnak. A miniszter ezután számos küldöttséget fogadott s a tiszteletére rendezett banketten is nagyjelentőségű beszédet mondott. A bankett után látogatásokat tett, majd este 8 órakor lelkes óvácziók közben utazott el a városból. A nagyenyedi beszámoló hatása erősen érezhető a politikában. Az ellenzék augusztus 20-án Galántán fog válaszolni, ahol a függetlenségi népgyülésen gróf Károlyi Mihály, gróf Batthyány Tivadar, Sághy Gyula, Lovászy Márton és Haller István fognak pártjuk részéről állást foglalni Lukács beszédével szemben. A minisztertanács péntek délután ülést tartott. A bácstóvárosi mandátum sorsa ma dől el. A munkapárt győzelme biztos. Hogy támogassuk a városokat ? j A belügyminisztérium törvénytervezete. Irta: Lukács Ödön. IV. Nézetem szerint a kommunitások állami támogatása kétféleképen történhetik és pedig vagy pénznyujtással, vagy adótárgyak átengedésével. Az önkormányzat függetlenségének biztosítása céljából és adópolitikai szempontokból a helyhatósági és állami adóknak, e lényegileg és tartalmilag teljesen különböző két adónemnek szétválasztása, szerves kapcsolatának megszüntetése s ilykép a hozadéki adók egyik-másik tagozatának a helyhatósági adóztatás czéljára való átengedése kívánatosnak látszik, sajnos azonban pénzügyi viszonyaink folytán még messze van az az idő, midőn a történeti múlttal szakítva, e téren gyökeres és az adópótlék rendszer elejtésével önálló kivetési alapokon nyugvó helyhatósági adóreformra gondolhatunk. Az állami támogatásnak az a módja tehát, amely adótárgyak átengedésében kulminál, ezidőszerint alkalmazásba vehető. Ez alkalommal tehát a városoknak csakis pénzadományozással való segítését vehetjük tervbe. — Mit gondolkozol, miért könnyezel ? Nesze, itt a pénztárczám! Nézd csak! Telik ebből kenyérre, czipőre, mindenre. Ne félj tőlem, nesze, vedd! Ránéz a beszélő férfiúra, Novákot a háziurat látja maga mellett. Mereven tekintenek egymásra. Eszti tétovázik, mit csináljon. Az a pénz segíteni tudna rajta, megmentené a gondtól. Végre kikapja a mosolygó férfi kezéből a duzzadt pénztárczát, egy kézmozdulattal arczába vágja annak és futásnak ered. — Ezt megboszulom rajtad! —• kiáltja utána haraggal Novák. Későre járt már az idő, mikor Eszti házuk elé ért. Félénken lépett be a kapun. Kis testvérei már várták, éhesek voltak. Sírva fogadták őt. — Adj kenyeret éhesek vagyunk. Mit csináljon, mit feleljen most, hogy hallgattassa el kis testvéreit. Fájt a szive éhezni látni őket, te nem tudott mit tenni. Egyszerre mintha valami jó jutott volna eszébe, szinte örömmel mondta: — Mindjárt kaptok kenyeret, legyetek csak csendben. Elmegyek és elhozom azt a nagy, nagy kenyeret, a mit oly sokszor Ígértem már nektek. — Jaj, de jó lesz ! — kiáltották most már vígan a gyerekek. Kinézett az udvarra. Mikor bejött a kapun látta, hogy egy nagy kosárban kenyerek vannak. Nyilván a boltból hozták ki nem tudták ma már eladni. A kosár kenyér még ott volt a Y Az állami segítés terminológiája a benne érvényre emelt elv és elébe tűzött cél szerint a helyhatóságok támogatásának kétféle módját különbözteti meg és pedig a segélyezést s a megtérítést. A megállapított terminológia az állami segítség rendszerét két olyan részre osztva állítja elénk, amely részek úgy a kiindulási pont és a vég, mint a rendeltetés és a cél s ebből folyólag a jogi jelentőség tekintetében teljesen elütök egymástól. A segélyezés a szükségen, a megtérítés az állami feladatok áthárított terhén igyekszik könnyíteni. A segélyezés tehát a szükségletek mérvével, a megtérítés ellenben az állam helyett végzett feladatok terhével van szoros viszonyokban. A magyar helyhatóságok speciális államjogi helyzetével, miként előbb kifejtettem az állami segélyezés össze nem egyeztethető. Az önkormányzati élet természetével állana ellentétben, hogy a városok mint önkormányzati testületek, a kormányzó hatalom segélye- zetjei legyenek. Ezen szempontból tehát az állami támogatásnak a segélyezés elvi alapján való keresztülvitelét mellőzni kell. Alkotmányunk szellemével s az ezzel összenőtt önkormányzati intézményeink lényegével az állami támogatás csak oly formában hozható harmóniába, hogy ha az a megtérítés elvi alapjára van helyezve. A megtérítés lehet teljes és lehet részleges. Teljes a megtérítés, ha az állam, a funkcionáriusi helyett önkormányzati szervek által végzett teendők összes költségeit kiutalja és részleges, ha az állami feladatok költségeihez csak hozzájárul, avagy csak bizonyos meghatározott funkciók költségeinek a rekompenzálására szorítkozik A teljes megtérítés keresztülvihető alig volna. Eltekintve ugyanis attól, hogy az állam érdekében teljesített funkciók és a szorosan vett önkormányzati teendők közigazgatási választóvonala annyira elmosódik, hogy eg3-ik- másik teendőről meg sem állapítható, mennyiben és meddig tartozik az egyik vagy a másik illetékességi és érdekeltségi körbe, s igy az adminisztracionális költségek is nehezen különíthetők el és állapíthatók meg, a teljes megtérítés keresztülvitelének tervét el kell ejtenünk, mert az állampénztár jelenlegi helyzetében ily messzemenő igényeket már kinem elégíthet. Az állam pénzügyi helyzete csakis oly lépcsőháznál, a sütő-műhely lejárata mellett. Micsoda bűnt követne ő el, ha abból egy kenyeret a kendője alá rejtve elvinne ? ! A kapu is már zárva van, nem fogja látni senki, meg azután a háziúr sem lesz azzal az egy kenyérrel szegényebb. Az isten is megfogja néki azt bocsátani s hogy róná fel bűnül, mikor éhező, nyomorgó gyermekeket akar az éhenhalástól azzal megmenteni. Nem, nem követ el bűnt, nem is magáért cselekszi. Vállára dobta nagykendőjét, nesztelenül, félénken kiosont az udvarra. Körülnézett nem látott senkit csak egyik-másik lakásból látszott halvány fény. Mintha az emeletre akarna menni a lépcsőháznak tartott. Ott megállt, körülnézett. Sehol senki. Felkap egy kenyeret a kosárból, hirtelen kendője alá rejti s szaladni kezd vele a pinczelakás felé. Nem tudni honnan, merről jött a hang de hallotta Novák kiáltását, amely csak egy szó volt, de amely megremegtette: — Tolvaj! ^— Tehát nem vonja vissza a panaszát. Novák ur? Neml-felelt a megszólított. Lopott, üldözendő bűnt követett el bűnhődjék! Mikor már kihirdették az Ítéletet, oda szól a biró^ az előtte álló sápadt leányhoz. —• Kivánsz-e még mondani valamit leányom ? Eszti halvány arcza kipirosodott, szeme fényleni kezdett s hangos kiáltással mondotta bírái szemébe. — Igen, loptam egy kenyeret loptam, Modern ruhafestés bármily Hilitiiior Pill Modern és tartósplissézés------- divat színre ------- ^J ^dJCí ■ dl W — és guowlérozás — NA GYKÁROLY. 5zéchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
