Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-18 / 33. szám
Nagykároly» Í9S2. augusztus 18.' 33. szám. XXXViil. évfolyam SZERKESZTCSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-ut-cza 2. ez. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. —. Megjelenik ssaindesi vasárnap. •-—%—: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: :*'v . Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö koront Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér" sora 60 fillérö*. Milyen lesz? ! Nem sokat kell már magyarázni, ! tudja mindenki, ellenség is, jóbarát is, hogy a magyar politika sarkpontja ma a j választójog kérdése. Ennek a tengelye körül fordul meg minden, fordul meg a | kormány és az ellenzék álláspontjának j ereje, mert ez a kérdés az, amely irányítja í a Magyarországon ez időszerint meglévő számbavehető erők mindannyiát. Ez a kérdés mozgatja az egész munkapártot és ez a kérdés az, amely az ellenzékhez tartozó különféle táborokat részben egységbefoglalja, részben — lásd Andrássyékat — egymástól elválasztja. Ez a kérdés az, amely az immár nagy politikai súlyra j szert tett tömegeket is irányítja küzdel- j műkben. És igy kétségtelen, hogy bármi i legyen is a látszat, a külszin: a különféle | politikai kérdések és megoldásra váró I problémák sokrétű köpenyege egyetlen komoly, nagy, döntő jelentőségű problémát takar: a választójog problémáját. Ennek a kérdésnek a valóságos, nemcsak látszat szerint való, de igazi megoldása: megoldása minden egyéb kérdésnek; ennek a kérdésnek elodázása, vagy csalfa módon való, hamis megoldása: állandósítását jelenti azoknak a küzdelmeknek, amelyek a mostani alkotmányválság valamennyi kérdését teremtették meg. Fokozott érdeklődéssel fordult tehát a közvélemény figyelme a nagyenyedi beszámoló télé, nagy kíváncsisággal várta azokat a kijelentéseket, amelyeket Lukács László, úgyis mint belügyminiszter, a választójog kérdésében tenni fog. A miniszterelnök ez érdeklődést a legteljesebb mértékben ki is elégítette. A választójog kérdésében fontos nyilatkozatokat tett, bárha a részletekbe, — mithogy a törvényjavaslat még nem ment keresztül az összes retortákon, — nem bocsátkozhatott is. Legnagyobb megelégedéssel s őszinte örömmel állapíthatjuk meg e nyilatkozatból, hogy a választójogi tervezet, — bár a hazafiui szempontok és az értelmiség figyelembevételével, — a legszélsőbb mértekben demokratikus lesz, sőt a radikálisok követelményeitől sem lesz messze. Mindenesetre lesz annyira radikális, amennyire radikális csak lehet és minden bizonnyal radikálisabb lesz annál, mint amilyen radikálisnak azt az ellenzéki vezérférfiak: Károlyi Mihály, Apponyi Albert és Zichy Aladár1 grófok és tízezer- holdasok magukban óhajtják. A részletekre vonatkozólag a miniszter- elnök kijelentette, hogy az általánosság tekintetében elmegy a kiterjesztés rezoná- bilis legmesszebb határáig; addig a határig, amelyen tuimenve már az országnak leg- vitálisabb érdekei szenvednének sérelmet. Különös súlyt helyez a javaslat azokra a társadalmi osztályokra is, amelyek a ma érvényben lévő választójog készítésekor még nem is léteztek. Érti ez osztály alatt a miniszterelnök az ipari munkásságot, akik úgy képzettségüknél, mint az állami terhekbexi való részesedésüknél fogva teljes joggal igényelhetik, hogy ők az általános választói jog áldásaiban részesüljenek. Az ipari munkások, vagyis a szervezett szo- cziálista munkásság tehát kivétel és minden egyébre való tekintet nélkül választó lesz. Éppen ezért az egyes nagyobb ipari czentrumokban, vagyis a nagyobb városokban a választókerületek szaporítva lesznek. Az uj választójogi törvény e mellett az értelmi cenzus alapelvein épül fel, úgy azonban, hogy az irni olvasni tudás mellett a négy elemi osztály elvégzéséről szóló bizonyítvány is szükséges lesz a választójog gyakorolhatásához. A titkosságra vonatkozólag a miniszterelnök azt a kijelentést tette, hogy azt „mindenütt behozza, ahol ennek indokoltsága és jogosultsága fennforog.“ Vagyis a városokban mindenütt titkos lesz a szavazás. A választás tisztaságának megóvására is nagy gond fog fordittatni, úgyszintén a nemzeti szempontokra is s ennek megóvása szempontjából a javaslat uj kerületi beosztást létesít. tolvaj. Irta: Moldován Lajos. Haldokolva vitték haza Tóbiás Józsefet a gyárból. Odavágta a gép a falhoz, úgy locsolták őt valahogy fel. A gyári orvos csak egy kis zuzódást konstatált rajta, azt mondotta, hogy néhány napi pihenés után, — ami az „ijedtségre“ jól fog esni, — már munkába is állhat. Tóbiás József azonban nem állt többé munkába. Nem pedig azért, mert másnap virradóra meghalt. Egy munkás halála nem valami nagy esemény a gyári életben. Ha egy kicsit idősebb az elhunyt munkás, még örül is a gyáros, mert „már úgy is lassan, nehézkesen dolgozott, no meg azután foghat helyette egy fiatal, egy friss erőt, akiben még van kizsákmányolható munkaerő. Tóbiás József halála is csak mérge- lődést okozott a gyáros urnák, mert a temetési nap délutánján szünetelni kellett a munkának, hogy a gyár munkásai elkísérhessék utolsó utján szerencsétlen társukat, a munkadijat azonban fizetni kellett. A szegényes temetés, annak rendje és módja szerint még csak megtörtént valahogy. De azzal az elhagyott négy árvával ki törődött volna. Hogy azoknak a temetés után egy hétre már alig volt mit enni, azzal senkisem törődött, senki sem hallotta az árvák kenyérért siró hangját. Eszti, — a legidősebb az árvák között — j naphosszat járt-kelt, hogy legalább a kenyérre való pár fillért megtudja valamikép szerezni munkájával kis testvérei s a maga számára. Nehéz volt ez neki, azért is, mert szépség tekintetében nem tartozott az utolsók közzé ! Magas, karcsú termetét feltűnő ékessé tette halvány, komoly arcza, dús, barna szép haja. A szegény leánynak pedig nemcsak a csúnyaság, de a szépség még nagyobb veszedelme, különösen ha becsülettel akarja a mindennapit megkeresni Tapasztalni kellett ezt Esztinek is. Pedig mily fájdalmat okozott az néki, mikor kis testvérei a kapott kenyér után hozzászaladtak : Adj még kenyeret! Mikor fogsz már egyszer sokat adni? Te mindig csak Ígéred, hogy hozol egy nagy kenyeret, amiből jóllakhatunk majd úgy, hogy még marad is belőle. Eszti mindig megnyugtatta őket. — Majd megsegít bennünket a jó Isten. Jövő héten hozok majd egy nagy, nagy kenyeret. Az idő azonban múlt s épen csakhogy a mindennapit tudta megkeresni, részben a házbeliek jóindulatából. Beköszöntőitek a hideg, esős őszi napok, nem járhattak már a gyerekek czipő nélkül, Istenem erre is gondolni kell. Még nagyobb gond, még nagyobb baj, hogy azért a kis pinczelyukért nem tudja majd a bért fizetni. Pedig az a szívtelen háziúr — egyben a házban lévő péküzlet tulajdonosa,— nem veszi figyelembe az ő árvaságukat, nyomorukat, néki pénz kell, sok pénz, hogy azokkal a festett arczu, czifra dámákkal eldor- bézolja. Egy este szólt is neki mikor pár fillérért kenyeret vett nála. — Na, hát hogy leszünk a házbérrel ? Mi? Eszti nem igen tudott mit felelni. — Majd csak lefizetem valahogy Novák ur. — Valahogy ? Én azt gondolom, hogy sehogy! Miből is fizetnéd le, hisz^ nincs mit ennetek! ? Pedig látod, ilyen szép leánynak, mint amilyen te vagy, nem szabadna, hogy éhezzék, ilyen leány sok pénzt kereshet ám szépségével. Értesz engem ? Gondold csak meg Esztikém, én se követelném tőled a házbért, kenyeret, pénzt is adnék annyit, hogy sohse kellene koplalnotok. Gondold csak jól meg a dolgot, nem tudja meg senki, én pedig agglegény vagyok. Eszti már az ajtóban volt, mikor az utolsó szavakat utána kiáltotta még egyszer Novák. —- Gondold meg, aztán csak szólj nekem! Eszti egész este nyugtalan volt. Annak a gazdag, jól táplált péknek, a háziúrnak a szavait, bárhogy akarta is, nem tudta kiűzni fejéből. Milyen jó is lenne! ? Nem kellene házbért fizetni, nem éheznének, telne czipőre, ruhára, volna minden, minden. S miért, mit adna ezekért ő ? A szépségét. . . igen, igen... a becsületét . . . Nem . . . soha!. . . Bágyad$• vegyileg tisztít Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róro. kalb, templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Telep : Petőfl-ut 59. szám. •0
