Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 28. szám
S Z A T M A R A? E G v F I t< 0 7. L 0 X V A közös miniszteri tanácskozás tárgyalásai szerdán délután véget értek. Megvitatták és végleg megállapították a közös külügyminisztérium a közös pénzügyminisztérium és hadügyminisztérium (hadsereg és haditengerészet), valamint a közös legfőbb számvevőszék költségvetéseit. Ezek a költségvetések, különösen a hadügyminisztérium és a tengerészeti parancsnokság költségvetései, a múlt két esztendőben a delegácziókkal közölt megállapodások keretében mozognak. Tárgyaltatott ezenkívül az altiszti kérdés is, mely a hadügyminisztérium javaslatai alapján elvi rendezést nyert. E kérdés megoldásának részleteiéi a nyár folyamán fognak kidolgoztatni, úgy hogy a delegácziók elé az ügyben már konkrét javaslatok lesznek terjeszthetek. Azon körülmény, hogy a közös költségvetések a múlt két esztendőben a delegácziókkal közölt megállapodások keretében mozognak, azt jelenti, hogy a több milliós követelések, úgy amiképpen azokat Auffen- berg kívánta nem horonáltattak, a magyar kormány megtagadta a követelések teljesítését és eképpen az uj ágyuk, taraczkok és hasonlók a követelésben nem szerepelnek. Vizsgák után. El kell törülni az érettségit. Elmúlt a vizsgák hónapja a junius, elmúlt Péter-Pál napja, amikor a bizonyítványokat kiosztják és ismét nem múltak el a tanév e jelentős mozzanatai botrányok nélkül. A junius hónap az iskolai évnek a leg- tragikomikusabb hónapja. Tanárok, hivatalok, mindenféle apparátusok működnek közre, hogy a vizsgák és a velük kapcsolatos intézmények a legteljesebb komolyságnak örvendjenek és a komolyság mindig botrányokba fullad. Mert ha nagyon komoly is az a pisztolydurranás, amely egy fiatal gyermekéletet kiolt, de viszont ez a tragikum nem az a komolyság, ami a vizsgákat megilletné. Ez a vizsgákon kívül álló komolyság, azt megcsufoló, botrányos színezetet adó komolyság, amely csak azt mutatja, hogy a vizsgák komolysága képmutatás és minden létjogosultság nélküli álarczoskodás. De ezeket már elmondták előttünk sokszor. Elmondták szakértő tanügyi emberek és elmondták olyanok, akik szivük mélyében igy éreztek, mert mint szülők közvetlen tapasztalatot szereztek róla. Hanem az idei évben újra el kell ezt mondani, ha nem egyébért, hát azért, mert az idei év minden eddigit felülmúl a botrányok dolgában. Nem azért, mert Nagykárolyban is volt botrány, amelyet eltussoltak, se nem azért, mert másutt két érettségin elbukott a diákok negyedrésze, hanem azért amit a diákokkal csináltak. Álért még sem Magyarországon, sem sehol a világon nem történt meg az, hogy egy érettségi olyan elégedetlenséget szüljön, hogy a rendőrségnek revolversortüzet kelljen adni a diákokra. Az a vizsgarendszer, amely ilyen eredményeket hoz létre, korhadt, rossz és minden komolyság hijján van. Erre a vizsgarendszerre egy országot bazirozni nem lehet és ha rá van bazirozva egy ország akkor annak a berendezése csak olyan lehet, mint Magyaror- szágé. Az a vizsgarendszer, amelyet sortüzzel kell garnirozni, az nevelhet magoló, észnélkül cselekvő, gondolathijjas embereket és bukott, elzüllött existencziákat, de ép; gondolkozó, cselekedni tudó embereket nem. Tessék eltörülni az ilyen vizsgarendszeri, tessék eltörülni az érettségit és tessék az évzáró, ünnepélyes vizsgák helyébe az oly hasznos és külföldön annyira bevált felvételi, előzetes vizsgarendszert behozni. Akkor nem fog megtörténhetni az, hogy a tanuló, aki elbukva az érettségin, nyolcz év munkáját látja elveszettnek, dühében rombolni és zúzni kényszerül és akkor nem fogja az ország közéletét egy léha, protekcziós tudásu emberekből álló osztály vezetni. Egy csepp vízben meglehet látni a tenger életét. Az érettségi botrányok is ilyen csepp, amely az egész tengert mutatja. A mi egész rendszerünk, amelyben élünk az olyan va banque rendszer, mint az érettségi és ezért nem tud az ország fejlődésében előrehaladni. Töröljék el az érettségit és akkor az ország fejlődésének egy nagy akadályát hárítják el az útból. I sflT Nyári idény czikkek 5 U. m.: Napernyő, rcv.^ lábravaló, keztyü, harisnya ing, utazó kosár, gyermek- kocsi, szalmakalap, trikó, rendkívül olcsón vannak eladás alatt : : POLITZER IGNÁCZRtfilsS: I _________________________________munka üzletében Nagykárolyban. U8§jT Tanuld felvétetik. I Wmf! iiiusta. A vármegye idei termése. Közigazgatási bizottsági ülés. Pénteken tartotta meg rendes havi ülését Szatmármegye közigazgatási bizottsága Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A kir. pénzügyigazgatóság részéről Hegedűs Ferenez h. pénzügyigazgató és a szabadságon lévő megyei tiszti főorvos, illetve főügyész helyett Dr- Czukor Lajos tb. főorvos és Dr. Adler Adolf tb. főügyész jelent meg. Nyári, unalmas hangulatú és szürke lefolyású volt a bizottság ülése. A szakreferensek jelentései közül csupán a közgazdasági előadó jelentése birt némi érdekességgel, mert részletesen közli a vármegye ez idő szerinti termésviszonyait. Az egyes előadók jelentései a következők: Alispáni jelentés A fehérgyarmati árvízkárosultak javára még mindig jönnek a segélyadományok s ezért a segélyek mennyiségéről részletes kimutatás még nem készíthető. A panyolai árvízkárosultaknak a m. kir. földművelésügyi miniszter a rendes árnál 25%-kal olcsóbban 800 köbméter épületfát engedélyezett. Júniusban Amerikába szóló útlevelet kapott 225 ember, visszavándorolt 52 ember. Egészségügy. A múlt hónapban a vármegye egészségügye aránylag kedvező volt. Kőszegremetén, nagybányán és Madarászon a kanyaró; Zajtán, Nagykolcson és Kővárgarán pedig a vörheny lépett fel járványos jelleggel. A megbedege- dések enyhe lefolyásunk voltak. Annál szomo- ruabban áll, Dr. Czukor Lajos jelentése szerint, a gyermekek egészségügyi viszonya, mert meggyőződött, hogy a temérdek gyermek megbetegedésének oka legtöbbször a szülőknek a gyermekek gondozása iránti közönyében keresendő. Szatmármegye idei termése. Junius havában az általános gazdasági állapot javulást nem tüntet fel. A vetések többnyire megvoltak dőlve. Sok helyen a rozsda mellett a törzsgomba is fellépett. A tavaszi kalászosok — zab, árpa — általában gyengék, mig a tengeri és takarmány- répa helyenként szépen fejlődött. kérdezné tőle, szabad-e még vele bizalmasan beszélnie. Eleinte másra akarta terelni a beszédet, de a doktor nem engedte. A leány elmondta, hogy Sándor, a vőlegénye, beteg már öt hónapja nem jár be az irodába. — Nagyon beteg ő — mondta — az orvosok egy évet szánnak neki még, ha délre megy, ha itt marad, már egy éve sincs . . . A doktor elsápadt. A saját halálos Ítéletét hallotta. Hallgattak egy jó ideig. A leány aztán elmondta a menyasszonysága szomorú történetét. — Szereti őt nagyon? — kérdezte a doktor. „ — Őszintén bevallom, nagyon sajnálom szánakozás és részvét az, amit érzek, nem szerelem. Öt hónap alatt sok mindenből ki- gyógyitja az embert a sors. — Meg szokta látogatni? — Ritkán. Három hete voltam utoljára nála. Minek menjek hozzá, mind a ketten sírunk. És ez egyikünknek se használ. — De lássa — egészen elérzékenyedett a doktor — a betegek lelki élete ilyen, táj nekik és mégis örvendenek. Nem tudta megmagyarázni mit gondol, aztán a leány elmondta a vőlegénye betegségét __________________________________ — Ismerem ezeket a szimptomákat — felelte szárazon a doktor. Azután mindennap kérdezősködött a szimptomákról. Már nem is kisasszony volt, a leány, hanem Elza. A doktor meg egyszerűen Pista és nem István. Májusi üdeségben pompázott a liget, csupa ragyogás minden és a leány türelmetlenül várakozott a pádon. Máskor ilyenkor mindig itt van már Pista. Ma későn jött. Felöltő volt rajta és lázas pirosság az arczán. — Megint ideges, Pista? — Nem. nem . . . Egy kis dolgom volt. De ne haragudjék. Íme, kiengesztelésül . . . Gyöngyvirágot tartogatott a kezében. — Fogadja el, Elza . . . — Köszönöm . . . A fiú megragadta a leány kezét is megcsókolta. — De Pista . . . — Csak búcsúzom, Elza, a klinikára kell mennem, az utolsó szigorlatra jelentkezem. Megijedt, azt hitte, hogy a leány is észrevette, hogy hazudott, hát hozzátette : — Ugye, örül, hogy ember leszek végre. — Örülök ... és hoz majd még virágot. — Mindig magának, minden virágot, édes Elza . . . A szerelmükről most beszéltek először. — Megyek az egyetemre, édes Elza . . Isten vele . . . — Isten vele . . . Elment, néhányszor visszanézett és aztán eltűnt. Elza pedig odafutott a kis leánykáihoz. Megölelte, megcsókolta őket, — Lássátok, milyen szép virágot vettem. Ez a legszebb virág a világon . . . — A doktor bácsi mért nem jön sétálni, kérdezték a kislányok. — Vizsgázik a doktor bácsi. De a doktor bácsi nem jött. Vasárnapra fekete blúz volt a kisasszonyon, meghalt a vőlegénye. Megsiratta és visszaküldte a jegygyűrűt a szüleinek. Délután volt a temetés. A koporsó mögött ment Sándor anyja, akit a halottas ház egy feketeruhás asszonya támogatott. Mellette ment Elza. A szegény asszony vigasztalta az édesanyát, — Tegnapelőtt is egy szép fiatalembert temettünk. Neki is ez volt a betegsége, valami Kerner Istvánt . . . Elza megtántorodott és a szegény asz- szonyba fogódzott. Zokogva kérdezte: — Tegnapelőtt? — Igen. Melléje temetjük a maga vőlegényét, szegény kisasszony . . . A jó barátok lassan, szomorúan vitték a koporsót egy frissen hántolt sir felé.________ Mo dern íruhafestés bármily Háiíáior Pál ^ Modern és tartósplissézés--------- divat színre --------- w * I ,! * J L# S l ú S w — £s guowlérozás ~ N AGY KAROLY. Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
