Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-21 / 3. szám

PfatjyfeároSy» 5982. január 2f 3. szám. XXXVIII. évfolyam. ' SZERKESZTŐSED és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól fÜBfletlen POLITIKA» LAP. _ , 11 ~ SUSegieüenik minden vasárnap. ..... EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva S K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közölíetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér­Mii GiÉlW. A műit hét csütörtökén múlt két éve, hogy a nemzeti munka kormánya átvette a magyar államügyek vezetését. Ez az évforduló jó alkalomnak kínálkozik, hogy e vállalkozás jelentőségéről és eredményei­ről teljes objektivitással elmélkedjünk. A kormány első feladata volt alkot­mányos létjogát bizonyító erővel megálla­pítani: a nemzet bizalmához fordult s a nevezetes választásokon a közvélemény fe­leletéből méltán merített erőt, önbizalmat és eltökékséget politikai programmjának végrehajtásához. Nagyrészt a tavalyi évből lefoglalták az előző kormányzat után maradt hátra­lékok. A koaliczió szemetét kellett az or­szágból kiseperni, hogy a jogrend helyre álljon és a megingott hitel megszilárdul­jon. Eddigi működése közismert. Meg­szüntette a törvényen kívüli helyzetet és ujult erővel támogatta, érvényre jutni se­gítette annyi kényes érdekekben angazsált külső politikánkat. Belső konszolidáczió dolgában szintén lényegest haladt Magyarország a nemzeti munka kormányának két évi munkálkodása alatt. A koaliczió romjai alól kimentette államháztartásunk féltett egyensúlyát. Megelégedéssel állapítjuk meg ma, hogy a bankügy problémájától, melylyel húsz évig tartott a vajúdás s mely a koaliczió alatt érte el az akut jelleget, ered­mény nélkül, mert elvetéssel végződött s megölte szülőjét — a nemzeti munka kormánya alatt megszabadult Magyaror­szá^í^l^iq«fse\ A magyar közvélemény ma? m,ái^<^ygondol vissza a közelmúlt bankpolitikái' hárczaira, melyek a magyar közéletet elméletekkel, fiktiv elvekkel, fak- cziózus törekvésekkel és személyes anta* gonizmusokkal nyűgöztek le, mintha egy nehéz álomkór múlt volna el róla. Ez az eredmény a nemzeti munka kormányának érdeme s odaadó bizalommal támogató pártjának politikai sikere. Ennél is mélyebb jelentőségű amaz akczió, melyet a Khuen-Héderváry kabi­net a véderőjavaslatok parlamentáris tár­gyaltatásával most féléve kezdett. A had­ügyi kérdések húsz évnél hosszabb idő óta vannak provizórikus állapotban s az idő komolyan sürgeti megoldásukat. Nem­csak a külső viszonyok kényes alakulása, hanem ennél is nyomatékosabb szempont szorgalmazza a megoldást: a közjogi kér­désekben való súrlódások áldatlan volta, a mik ütköző pontokat állítottak hazánk köz­jogi tényezői közé és visszavonást, válsá­gokat idéztek elő ott, ahol a teljes har­mónia s a kölcsönösség lett volna Ma­gyarország eminens érdeke. A véderőjavaslatok sorsától függ, hogy ez ütköző pontok közéletünkből mentül előbb és hosszú idő:; eltávolíttassanak, mely esetben sok meddő küzködés tárgy­talanná válik s a parlament alkotó ereje felszabadul, hogy hasznos munkára, a nemzeti konszolidáczió müveire fordittat- hassek sok termékeny, áldásos eszten­dőn át. Szélső közjogi ellenzékünk e javas­latok ellen félév óta végletekig menő här- czot folytat, mely a nemzeti munka kor­mányának két évi mérlegére szintén némi visszahatással volt. De azért nincs oka az eddig elértek után azon keseregnie, hogy a harczban eltelt idő kárba veszett. Az el­lenzék súlyos felelősséget vont magára taktikai harczmodorával s nemcsak visz- szahatást idézett elő ellene a komoly köz­véleményben, sőt erelyes tiltakozását pro­vokálta, hanem el is nyütte, le is járatta saját fegyverzetét. Az obstrukczió Magyar- országon megszűnt népszerű lenni, a hogy a katonai kérdésekben való kontroverziák is unalmasokká váltak a társadalmi ba­joktól, kulturális és gazdasági tömegkér­désektől elfoglalt köztudat számára. A magyar közvélemény hidegen nézi s nem érti ezt a közjogi ellenzéket, mely végletes harczmodora okcziméül a válasz­tójogi reform prioritását hangoztatja. Itt künn az országban a választóközönség jól látja, hogy ez a prioritás csak merő ürügy. Mert mi itt nem feledtük el, hogy a koaliczió alatt ugyanezek az urak cser­ben hagyták a választójogi reformot is a bankügy prioritásának jelszavával. Ilyen játék a közjó rovására nem folytatható sokáig, a magyarság politikai érzéke máris fel van háborodva ellene. E harczba a nemzeti munka kor­mánya tudatosan indult s alapos okai vannak rá, hogy bízva nézzen az ered­mények felé. fi l pinái mm (A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától.) A képviselőház hétfőn derekas munkával kezdte meg működését. Befejezte a honvédelmi tárcza költségvetésének tárgyalását és bele­fogott a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalásába is. Polónyi Géza és Batthány A megtért lelkész. Irta: Strindberg Ágost. A most haldokló nagy svéd Írónak egyik nagyon szép elbeszélését mu­tatjuk be olvasóinknak. Volt egyszer egy lelkész, aki hitte az istent; az ugyan kissé kellemetlen dolog, de a katholikus egyházban egyáltalán nem szokatlan. Azonban ez nem volt mindig igy, mert gyer­mekkorában helyes fogalmai voltak minden dologról, hála annak a nevelésnek, melyben őt jámbor, istentagadó anyja részesítette. Szeren­csétlenségére azonban, mint fiatal ember, az ifjúkori viharok hányattatásai közben rossz társaságba került, amely hamarosan elrabolta tőle gyermeki hitét. Úgy, hogy érett korba jutván, azt vette észre, hogy valóban istenfélő ember lett belőle és kész volt papi reverendába bújni. Ami anyjának igen nagy fájdalmára meg is történt. Tulajdonképpen ez a fiatalember koránt­sem volt korlátolt és soha sem menekült szent vagy világi könyvekhez segítségért, hogy azok­ból Isten létezése mellett bizonyítékot szerezzen. Erre legjobb bizonyítéknak tekintette a termé­szet tökéletességét, ami főképpen az állatok ösztönében nyilvánul meg. A fiatal pap méz­termeléssel kezdett foglalkozni és minden méztermelő a méhek rossz hatása alatt theista lesz. Ez nagyon szomorú dolog és következ­ményeit az antitheisták felismerték és megtet­tek mindent arra, hogy védvámok kai a méheket távoltartsák. — Nézzük csak gyermekeim — igy szokta a jó pásztor isten létezéséről szóló mindig ismétlődő beszédeit befejezni — nézzük csak például a méheket (csak ezeket az állatokat tanulmányozta ugyanis), ki tanította meg őket ennek a kitűnő méznek a készítésére ? Én ? Vagy a cselédem ? Vagy Jack, az én öreg ker­tészem? Nem, ezerszer nem. Elképzelhetjük-e, hogy ha — amit remélek — fönn az égben méheket találunk, elképzeljük-e, hogy azok nem tudnak mézet készíteni. Nem, ezerszer nem. Abból az egyszerű tényből, hogy Isten tényei örökkévalók. Tépjétek ki szárnyaikat, törjétek le a lábaikat, rángassátok ki fulánk- jaikat, mégis fognak mézet készíteni. Minden körülmények között, minden éghajlat alatt megtartják a méhek azt az ösztönüket, hogy mézet gyűjtenek, Ez az ő megváltozhatatlan természetük, amely az örökkévaló, mindenható Ur Isten akaratából beléjük gyökerezett. Amen! Egy szép napon a lelkészt a gyarmatra küldték misszionáriusnak és kitüzütt ezélja a nyugatindia Martinique. A trópusokba vivő hosszú ut nem ijesz­tette meg a bátor papot, csak a méhek sorsa felett bánkódott. Hogyan bizonyítsa be az Istentagadó négereknek az Isten létezését, ha a létezés bizonyítékaitól megfosztják. Külön­böző megfontolások után egy hirtelen elhatá­rozással magához vette mézkészitő földiéit. Hosszú ut után szerencsésen és ép egész­ségben megérkezett Martiniqueba, ahol állatait egy szelíd atheista néger őrizetére bizta. Ennek a négernek, aki igen kíváncsian, lelkiismerete­I Steib Márton női és uri-divat üzletében a az összes raktáron levő újdonságok leltározás miattaleg- _ mérsékeltebb árakon árusittatnak el. Vigyázat: Kékre festett kirakati

Next

/
Thumbnails
Contents