Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-21 / 3. szám
S 7 A T M A R M E G Y E I K 0 ZLÖN Y @ Gallérok gözmosása ® tükörfénynyel hófehérre Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé kezfyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása HAGVKAF50LV, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath elemi fiúiskola mellett. Tivadar felszólalása után Hazay Samu honvédelmi miniszter a vita anyagára reflektált. Különösebb nyilatkozatot nem tett, hanem kijelentette, hogy a katonai kérdésekről érdemben a véderőjavaslat vitája alkalmából nyilatkozik majd. Bakonyi Samu zárbeszéde után a honvédelmi költségvetést általánosságban és részleteiben is elfogadták. Következett a pénzügyi tárcza. Hegedűs Lóránt előadó ismertette a költségvetés főbb tételeit. A Kossuth-párt nevében Désy Zoltán szólalt fel azután. A keddi ülésen végeztek a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásával. Az ülés végén Lukács László pénzügyminiszter beterjesztette a felhatalmazási javaslatot. Az első felszólaló Földes Béla nagybányai képviselő volt, aki a Justh-párt álláspontjának adott kifejezést. Azután Lukács László pénzügyminiszter beszélt. Az egyenesadók reformjára kijelentette, hogy miután az adóreform egy paktum eredménye, azon nem változtathat, csupán kisebb hibák pótlására óhajt szorítkozni. Főleg szükséges ez a választói jogosultság miatt is, mert a jelenlegi czenzusos választói jogosultság mellett bizonyos adók csökkentése, vagy a létminimumos adómentesség alapján sok ezren elvesztenék választói jogosultságokat. Már pedig a kormány nem csökkenteni, hanem fokozni akarja a választók számát. Szerdán az érme és pénzrendszerre vonatkozó szerződés beczikkelyezéséről szóló javaslathoz először Lovászy Márton szólott. Sürgeti, hogy ötfilléreseket hozzanak forgalomba, mert a közönség csak akkor tud hozzá szokni a fillérekben való számításhoz, ha öt filléres pénz is lesz. Lukács pénzügyminiszter kijelenti, hogy a félkoronások nem találkoztak a közönség rokonszenvével, az ötfilléresek pedig alkalmasak volnának a drágaság emelésére, ezért sem félkoronást, sem ötfillérest nem fog veretni. A többség a javaslatot elfogadta. A mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről szóló törvényjavaslatot Bosnyák Géza és gróf Serényi Béla felszólalásai után elfogadták. Nagyobb vitát provokált a Montenegróval kötött szerződés tárgyalása, amelyet szintén elfogadtak. Az ülés végén interpelláczió alakjában Lengyel Zoltán az államvasuti alkalmazottak pótlékát szorgalmazta. Csütörtökön a gazdasági cselédpénztárról szóló törvény kiegészítéséről szóló javaslatot tárgyalta a képviselőház. A javaslatot Pirk- ner Sándor előadó ismertette. Beöthy László kereskedelmi miniszter utalt az előadó beszédére, melyszerint indítványt fog az előadó benyújtani, hogy a cséplőgépeknél alkalmazott segédmunkások is e törvény hatása alá tartoznak De nem tartozhatnak ide az okleveles gépészek. Helyesli azt a módosítást is, hogy a vizitársulatoknál alkalmazott munkások is idevétetnek. Miután ezt a kérdést azonban a földmunkások ügyének általános rendezésével kell elintézni, felhatalmazást kér úgy ő, mint a földmivelésügyi miniszter, hogy ezt az ügyet rendeletileg intézzék el. Újból kijelenti, hogy a két módosítást elfogadja. Végül Apponyi interpellált, amiért a Zsilinszky fiuk perében az egyik vádlott az elnök felszólítása daczára sem tette le, oldal fegyverét. Pénteken Rakovszky István néppárti interpellált a most alakítandó Hungária katho- likus felekezeti bank ügyében A katholikus népszövetség elnöke kifogásolja, hogy a püspöki kar is részt vesz a bankalapításban. Veszedelmesnek tartja ezt a bankot és szeretné, ha a közoktatásügyi miniszter kijelentené, hogy a bankkal semmi közösséget nem vállal. Heinrich Antal a nemzetközi leánykereskedésről beszélt. Pénteken kezdték tárgyalni az igazságügyminiszter törvényjavaslatát az ügyvédjelöltek prakszisának meghosszabitásáról. A tegnapi, szombati ülés napirendje a következő volt: Az inditvány-és interpelláczióskönyv felolvasása a már elfogadott javaslatok harmadszori olvasása, az igazságszolgáltatási szervezettől szóló tárgyalás folytatása és az appro- priáczió. Kimen - Héderváry Szatmármegyéhez. A magyar aviatikáért. A m. kir. belügyminiszter még a múlt évben rendeletet intézett Szatmárvármegye törvényhatóságához, melyben közli, hogy a Magyar Aviatikusok támogatására alakult országos bizottságnak megengedte, hogy a czélja elérésére szükséges pénzösszegeket országos gyűjtés utján szerezhesse meg. Egyben tekintettel a magyar aviatikának a legutóbbi időben mutatkozó fellendülésére és szép sikereire, kéri hogy a védnöksége alatt álló országos bizottságnak Szatmármegyéhez intézendő kérelmét figyelemre méltassa és a hazafias czélu mozgalmat anyagi támogatásban is részesítse. A belügyminiszter által említett kérelmet az országos bizottság az elmúlt héten küldte meg Szatmármegyéhez. Ez a segélyezési kérvény egy kicsit későn lett Szatmármegyéhez intézve. Szatmármegye intelligens közönsége ugyanis még a belügyminiszteri rendelet vétele előtt, a múlt év elején meghozta nagyarányú áldozatát a nagy államok legmesszebbmenő érdeklődésének előterébe nyomuló ügyéért, az aviatikáért Nagy áldozatokkal részvénytársaságot alapított, hogy egy szatmármegyei aviatikus jelölt: Csók Károly, megtervezett repülőgépét felépíthesse. Csók Károly azonban még eddig, sajnos nem repült, ellenben több mint bizonyos, hogy a részvények ára repült el oly messzire, hogy a részvénytulajdonosok soha többé viszont látni nem fogják. Eg^ kölcsön-ügy viszontagságai. Nagybányaiak a belügyminiszternél. (A Szatmármegyei Közlöny tudósitójától.) Az olyan embernek, aki hétszámra futkos fűhöz-fához egy kis kölcsön után, vigasztalásul szolgálhat az alábbi hir, amely arról szól, hogy egy olyan gazdag város is, mint a me- gyénkbeli Nagybánya, milyen nehezen juthat egy kis pénzmaghoz. Nagybánya város közel öt millió koronát irányzott elő különböző közintézmények létesítésére Ez összegből közel két millió négyszázötvenezer korona kölcsönt vett fel, amelyből villamos világítást létesített. A további városrendezési és fejlesztési munkaprogramm megvalósítására, a másik kölcsönt 1911 év tavaszán kívánta felvenni Hosszabb tárgyalások után a Magyar Országos Takarékpénztár hajlandó volt 2.300,000 koronát községi kölcsön alakjában finánczirozni és pedig négy és fél százalékos községi kötvények kibocsátása mellett, ötven évi annuitással. A kölcsön felvételét jóváhagyta a vármegye törvényhatósága. majd az ügy 1911 április havában felkerült az illetékes minisztériumhoz jóváhagyás végett. E hó első napjaiban került vissza a városhoz az akta, mely után a város bizottságot küldött ki Budapestre a kölcsön felvétele sen és szorgalmasan tört minden czél felé, amelyet kitűzött maga elé, eszébe jutott, hogy az egyik méhet a másik után szárnyuknál megfogja, hogy megszámolhassa őket; ez arra volt jó, hogy a hiszékeny négert egy ördögben, sőt mi több ezer ördögben való hitre térítse meg. A lelkész fekete testvérének borzalmas kiáltásaira sietett a színhelyre és megvigasztalta őt azzal, hogy a méhek fulánkjaikat isten akaratából kapták, ami a négert egy bosszuáló Istenbe, az úgynevezett ördögbe vetett ingadozó hitében megerősítette. A többi fekete gyarmatosok is, akik különböző kísérleteket tettek a czukorbogarak meg- evésére, hamar áttértek az uj ördögvallásra, ami ellen a jó lelkész hiába próbálkozott tiltakozni. Ide jutottak, amikor az ősz beköszönt. A mézszüret nagyon keveset hozott a lejkésznek; nem tudta azonban, hogy miért. Általában valami kesernyés érzés vett erőt rajta: ezek ellen a népcsalók ellen, akik nem csinálnak semmit és akik mind erősebben és erősebben terjesztették az ördög iránt való hitet. A tél eső és hó nélkül mullott el. A jó pásztor függőágyában fekszik, amely két pálmafára van erősítve és egy fekete nővérrel legyezteti magát, miközben az isten létének kérdésével foglalkozik „A részegek Istene“ ezt még meg lehet érteni, de a négerek és méhek Istene, erről már gondolkozni érdemes. Azután elmélkedett az első férfi bűnbeesésének összes körülményeiről, rokonszenvvel és részvéttel teljes pillantásokat vetve a meztelen néger nőre. így mult el a tél, a tavasz és a nyár, mialatt a méhek folytatták a szegény négerek lelkének a rontását. Mikor beállt az ősz, ami lelkészünk nagyon kiváncsi volt arra, hogyan látják el magukat a méhek télire. Egy szép napon kiment a kasokhoz. Caesarral, a méhek gondozójával, hogy tartalmukat megbecsülje. Mekkora volt azonban a csodálkozása, midőn a méznek nyomát sem találta. Első gyanúja Caesarra esett. — Megetted a mézet, te szamár? — kiáltott rá. — Nem, atyám, a néger nem eszi ezt a piszkot. — A mézet gondolod? — Igen, amit a méhek csinálnak, Mássá. — Ez nem piszok, ez az ő téli táplálékuk. — Nálunk nincsen tél. —Ez igaz, teljesen igazad van, de a méheket mégis kényszerítik az ösztöneik, hogy mézet gyűjtsenek, érted, már az Isten szerelmére, érted már? — Isten azt akarja, hogy a bogarak megegyék télen, amit nyáron gyűjtöttek ? Nem értem, Mássá. — De, te tökfilkó, muszáj nekik gyűjteni. Ha van egy Isten az égben, hát megtörténik az ő akarata. — Igen, de szent atyám, a bogarak akarata ? — Oh, ne mond azt, hogy a bogaraknak is lehet akaratuk. — Miért nem, atyám? És minek télre gyűjteni, ha egész éven át van czukornád. Nem olyan ostobák ezek az állatok. Elsötétül a lelkész szeme előtt a világ. Valóság lenne, hogy a méhek észrevették, hogy nincs szükségük készletre a hideg évszak idejére, mert hiszen mindig van czukornád ? Borzasztó kétségek kerítették hatalmukba a pap lelkét. Ha a méhek gondolkozni tudnak, ha nincsenek megakadályozva abban, hogy végkövetkeztetéseket vonjanak le és hogy örökkévaló határozatokat belátásuk szerint megváltoztassanak, hol marad akkor az ösztön és a predesztináczió ? Kétségbeesésében és telve gyűlölettel a lusta méhek iránt, egy napon elhatározta, hogy a kasokat széttöri. A. méhek, amelyek feldühödtek, hogy igy szétkergetik őket, tömegesen rontottak rá a lelkészre, aki nem volt már harczképes és végül megadta magát és ágyba kellett feküdnie. A szenvedés és fájdalom hosszú éjszakái alatt volt ideje megbánni tévtanokba vetett hitét és az anyjának, kinek jámbor hitét nem győzte le a pogány theizmus, ápolása közben, az ő karjai között lehelte ki a lelkét, miután visszanyerte gyermekkori hitét és nagy örömére fekete hitsorsosainak, akik az isten létezésének hegyesvégü bizonyítékaitól nagyon sokat szenvedtek, az atheista hitre tért át.
